Ez az!- Szinte felkiáltottam, amikor megláttam a neten ezt az ételt. Anyukám gyakran sütötte a platnin. Úgy emlékszem, hogy csak úgy, magában ettük. Sajnos nem kértem el a receptjét akkor, most meg már nem tudom. Néha eszembe jut, de nem néztem utána. A kistibi azonban mégsem az. A receptek között (nem sok volt) tallózva hamar rájöttem, hogy ez egy másik "sütemény". Végül is egy tatár hölgy videójából okosodtam, az tűnt a leghitelesebbnek, és az is volt a legegyszerűbb. Oroszul beszélt, csak az elején köszöntötte tatárul a földijeit. El-elcsíptem egy-egy szót, mondatfoszlányt oroszul nagy örömömre, úgyhogy elmondhatom, hogy a recept megfelel a tatár hagyományoknak. A kiejtésekor a hölgy jeri/üt ejtett. Az idősebbek még emlékeznek erre a hangra a tanulmányaikból. Nem i és nem ü. A kettő között van, és valószínűleg ez az a hang, amit az őseink is ejtettek az íj, nyíl szavaknál, csak időközben elkopott. Ezért van az, hogy íjat és nem íjet mondunk. Nagyon szeretem ezt a hangot. Itthon azzal szórakoztattam a családot ma, hogy így ejtettem a kistibi szót egész nap: küsztübü, de jerivel.
Hozzávalók:
-tészta:
30 dkg finomliszt
1,5-2 dl tej
Nagyon kihangsúlyozta, hogy forró, de legalábbis meleg legyen a tej. Még adunk hozzá vajat. Krumplitörővel pürésítjük. Közben sütjük a kistibiket. A tésztából hurkát formázunk, és 10 részre vágjuk. Én mérleget is használtam, hogy mindegyik darab egyforma legyen. Aztán labdává gyúrjuk, és kerekre nyújtjuk.
Egyenként megkenjük olvasztott vajjal is. Ezt másik videóban láttam, de tetszett az ötlet. Nagyon finom vacsoránk volt. Nem éppen diétás, de egyszer-egyszer ki lehet bírni. Zöldsalátát kínáltam hozzá.
- Szentlélek égi lángja, békesség Lelke vagy,
Ki nem örül, ha látja, hogy forr viszály, harag.
Ó, add, szent Szeretet, Bárhol háború dúlna,
Békéljenek meg újra a harcoló felek! - Ébressz józan belátást, hol indulat vakít,
Pusztítás helyett áldást, hadd áradjon a hit!
Add hát kegyelmedet, Világszerte a békét,
S a jóság kötelékét a széthúzás helyett! - A sok keserűségnek földünkön szabj határt,
Örömnek és jólétnek napját derítsd reánk!
Gyötrött országokon Ragyogtass égi áldást,
És újra adj virágzást az üszkös romokon! - Irányíts, míg itt élünk, szent szándékod szerint,
Mígnem eljő a végünk, s halál órája int!
Segíts kegyelmesen Békével halni tudni,
S hozzád a mennybe jutni a hitben győztesen!
szöveg: P. Gerhardt, 1653 | fordítás: Szénási S. | dallam: Lyon, 1557 (Várj, ember szíve)