Békebeli zöldségleves és csirkegulyás

 

Nem tudom, hogy más is úgy van-e vele, hogy néha rácsodálkozik, hogy bizonyos étel receptje még nem szerepel a blogban? Zöldségleves már van ugyan, de az anyósom-féle, az viszont, amit anyukám tanított, még csak most kerül fel. Már a csurgatott tésztánál írtam, hogy 12 éves korom óta főzök. Először a zöldségleveseket tanultam meg. A legtöbbet egyforma alappal kezdtük. Aztán attól függően, hogy karalábé-, karfiol-, vagy zöldborsóleves készült, azt tettük a levesbe. Kicsit azért változott az idénynek megfelelően, mert például télen nem került bele paprika, paradicsom. A zöldséglevesbe aztán más is került néha, például túrós táska, kötött tészta vagy éppen maradék pörkölt, amitől a hangzatos csirkegulyás nevet kapta. Ezt viszont már anyósomtól vettem át. 

Hozzávalók:

1 hagyma

2 répa

1 petrezselyemgyökér

2 krumpli

1 szelet zellergumó

fél paradicsom

fél paprika

3 karfiolrózsa

1 evőkanál zsír

őrölt piros paprika

só

szemes bors

száraz tészta.

zellerlevél

(egy csokor petrezselyemlevél)

Elkészítés: A hagymát felkockázzuk, és a zsíron megfonnyasztjuk. Lehúzzuk a tűzről, és beleszórjuk a piros paprikát. Felengedjük másfél liter vízzel. A zöldségeket meghámozzuk, a répát, petrezselymet karikára vágjuk. A levesbe dobjuk. Hozzáadjuk a sót, borsot. Felforraljuk, majd lassú tűzön főzzük tovább. Amikor elkezdenek puhulni, akkor következik a kockára vágott krumpli és a többi zöldség. A legvégén, az utolsó forrásába, ahogy anyu mondta, a petrezselyemlevél. Végül egy marék száraz tészta, jelen esetben kiskocka. 

És a csirkegulyás.

Bibliás elmélkedés: 

Tavaly döbbentem meg azon, hogy 65 éves lettem. Hogy történhetett? Nemrég még 50 voltam, és 35-nek néztem ki. Talán azért is volt furcsa, mert a legfiatalabb lányom tulajdonképpen az unokám lehetne. Sokat fiatalít.  Aztán kirepültek, most már csak Évi van velünk, és nehezen szokom, hogy messze vannak, és keveset adnak hírt magukról. Emlékszem, amikor a legidősebb lányom első nap volt az óvodában, egész nap azon görcsöltem, hogy mit csinálhat. Jól érzi vajon magát? Addig anyósom volt vele az utolsó évben, és ha hazamentem az iskolából, mindig beszámolt arról, hogy mi történt. Képben voltam, de akkor? Az óvónőktől nem lehetett elvárni, hogy percre pontosan kövessék a lány útját. Elég volt nekik az is, hogy "Minden rendben volt, anyuka. Aranyos kislány, szót fogad." Jó, de játszottak-e vele? Tetszett-e neki a mese? Ízlett-e neki az ebéd? Aludt rendesen ebéd után? Ezekre a kérdésekre csak töredékesen, vagy sehogy se kaptam választ. Néhány nap múlva pedig legnagyobb megdöbbenésemre nem akart hazajönni, olyan jókat játszott a gyerekekkel. Akkor meg az esett rosszul, ahelyett, hogy annak örültem volna, hogy egészségesen levált, minden rendben van, feltalálja magát.

65 éves lettem, és nemrég döbbentem rá, hogy a régi öregek, akiktől még tanácsot kértem erről-arról, már nincsenek köztünk. Soha nem fogok megtanulni rétest sütni, pedig még ezt jó lenne, de már nincs kitől. Hitbeli dolgokban is én számítok már "régi öregnek". Bevallom, jól is esik, ha felhívnak néha, és örömmel osztom meg a látásomat. Nem tanácsként, hanem inkább útmutatásként. Minden fiatalnak meg kell találni a saját útját. Meghallgatnak, de imádkozva kell jó döntéseket hozni, nem engem követni. Jézus személyesen vezet. Persze nagy dolgokban, mint a Tízparancsolat nem lehet másként dönteni, de egy lakásvásárlásban vagy, hogy stílusos legyek, konyhagép választásában több lehetőség is van. Lehet ezért is imádkozni. 

Sok dolgot csinálnék másként, de Isten a rossz döntéseinkből is tud jót kihozni, ez a reménységem. 

A Reformátusok Lapjában

 

Tél vége óta én írom a recepteket a Reformátusok Lapjába. Az volt a kérés, hogy lehetőleg egy leves egy főétel, egy sütemény vagy desszert és még valami más szerepeljen benne hetente váltakozva. Amikor felkértek, először néhány nap gondolkozási, imádkozási időt kértem, mert ezt túl nagy feladatnak tartottam. Már írtam egyszer hetente egy internetes oldalra, de kevesen nézték, elment tőle a kedvem. Ha igent mondok is most, akkor havonta küldeném el a recepteket egyben.-gondoltam. Ekkor jött a telefon: Nem lenne gond, ha havonta küldenéd a recepteket?- Nem, nem lenne gond! Nagy örömmel láttam hozzá, és jók a visszajelzések. Egy hölgy a szerkesztőségben mindent elkészít. Ma a férjem egy tàvolabbi városnak helyettesítette a lelkészt. A nyugdíjas kolléganő megörült nekem. A vizes uborkája már üvegben várja a karácsonyt. Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a Dicsőség! 

Mascarpones, citromos kuglóf

 

Csak rakosgattam a mascarponet, amit jégkrémhez vettem, de mindig elmaradt a felhasználása. Végül a pinteresten megláttam egy süteményt, és kis változtatásokkal azonnal elkészítettem. Nagyon ízlett mindenkinek. 

Hozzávalók:

Sajnos a margarin lemaradt a képről.

20 dkg rétesliszt + a szóráshoz
fél csomag sütőpor
mokkáskanál só
50 g 1:4 édesítő vagy 20 dkg cukor
1 csomag reszelt citromhéj

3 tojás
30 dkg mascarpone krémsajt
15 dkg margarin + a forma kenéséhez
1 mokkáskanál vaníliaaroma
1 citrom leve

Elkészítés: A margarint megpuhítjuk a mikróban. A száraz anyagokat habverővel összekeverjük. A sütőt 175 fokra kapcsoljuk. A tojást a habverővel jól felhabosítjuk, majd hozzáadjuk a folyékony és puha anyagokat.  Miután jól eldolgoztunk mindent, jönnek a száraz anyagok. Tovább keverjük, és egy margarinozott, lisztezett kuglófformába öntjük.

A felmelegedett sütőbe toljuk, és tűpróbáig sütjük. Nekem 50 perc volt. Kipróbáltuk egy kis lekvárral, de anélkül is finom. 

Fűszeres szilvalekvár sütve

 

Már tavaly is készült fűszeres szilvalekvár, de nem sütöttem. Most azért döntöttem így, mert nem találtam elég édesnek. Sütve a birsalma is édesedik, a szilvát meg egyébként is szokták. Már bánom, hogy nem nagyobb tepsibe tettem, mert így inkább főtt, mint sült. 

Kb egy órát volt a sütőben, addig jó sok levet engedett, és össze is esett. Aztán áttettem egy nagy lábosba, botmixerrel széttörtem egy kicsit, hozzáadtam a fűszereket és elkezdtem főzni. Hamar elfőtte a levét, így beleöntöttem végül a bort is, hogy jó ízt és szép színt kapjon. 1 kg 60 dkg szilvám volt, arányosan csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, és pont három 3 dl-s üveg lekvár lett. A fügelekvár elfért 2 1 dl-s üvegekben és még egy kicsi.. Ez egy kicsit több, de mindkettőből lesz még főzés.

Hozzávalók:
2 kg szilva
1/4 rúd fahéj
5 szem szegfűszeg
1 teáskanál vaníliaaroma
2 teáskanál 1:4 édesítő
1 dl vörösbor

.........

Fontos üzenet

Még azt hadd mondjam el neked,

-akárki légy, aki olvasod-

hogy Isten akkor is szeret,

ha nem hiszed el,

vagy nem akarod! (Túrmezei Erzsébet)

Augusztus 20-ra

 AZ IGE MELLETT – LÁNYI GÁBOR IGEMAGYARÁZATA

(21) „Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség…” (1Pt 3,18–22).                                  „Nincs más út, csak az Isten útja” – hangzik az István, a király című rockopera egyik dala. Bárka és keresztség, mondja a mai Ige. Nincs más út. Csak a bárka adhatott megmenekedést az Isten emberi bűn miatti jogos büntetésétől az özönvíz idején. Hasonlóképpen a keresztség a kifejezője annak, hogy Jézus áldozata végérvényesen eleget tett ennek a jogos büntetésnek. Nincs más út, mert nem lehetett más út: Isten szerető és igazságos Isten. A bűn megtörtént; Isten igazsága elégtételt kíván, büntetést von maga után. Az embert szerető Atya azonban Fia önkéntes áldozatában magára vállalja büntetésünket (18). A mai ünnep alkalmával hálát adhatunk azért, hogy – igaz, sok megnyilvánulásukban és szándékukban is emberi eszközei: Géza és István, valamint az evangéliumot csak töredékeiben felmutatni tudó korabeli egyház által, de – Isten gondviselése általuk elkezdte megismertetni magát, váltságát és kegyelmét népünkkel. Felismerték, hogy nincs más út. Nincs más út ma sem: nép, család, egyén számára ma is csak egy bárka adatott: a Krisztusba vetett hit. https://reformatus.hu/isten-szolt/

Félbarna cipó augusztus 20-ra

 

Szinte mindig házi kenyeret eszünk, de ritkán sütöm cipó formában. Általában a kalácssütőmet használom, de az ünnep tiszteletére most ezt hozom. Ráadásul, még nem mondtam, én írom a recepteket a Reformátusok lapjában is, és ennek a kenyérnek a receptjét küldtem el az augusztus 20-i számba. Már sütöttem félbarna kenyérlisztből, a recept itt olvasható, most nem írom le még egyszer. Kicsivel több vizet tettem most hozzá, és egy csipet cukrot is. 

Sütőlapra fektettem, jól megspricceltem vízzel, és a szokott módon sütöttem. A képen a bor arra utal, hogy a protestáns egyházak tagjai augusztus 20-án úrvacsorát vesznek.

Bibliás elmélkedés:

Bejártam ungot-berket búzakalászért. Mire rájöttem, hogy ezt akarom használni a képen, már a környékünkön többnyire learattak. Ahol meg nem, ott nem láttam kóbor kalászokat az árok szélén, mert azt nem tudtam volna elképzelni, hogy bemenjek a szántóföldre, és onnan hozzak. Nagyon helytelenítem azt az új szokást, hogy a gabona-vagy a levendulatábla belsejében fényképezkednek egyesek letaposva ezzel más munkáját. Végül is nagy örömömre találtam egy helyen, de a szomszédunk, aki mezőgazdász felvilágosított, hogy ez árpa. Úgyhogy tovább kerestük a férjemmel amíg minden összejött: árok szélén és búza. 

Erről a 

magvető példázata

 jut eszembe, melyet Jézus mond el az embereknek. A szántóvető elszórja a magot, de némelyik az út szélére esik, felcsipkedik a madarak. Némelyik köves helyre esett, de mivel kevés volt a föld, azonnal kiszáradt, mihelyt kihajtott. Némelyik tövisek közé került, amelyek megfojtották. Amelyik jó földbe került, az kihajtott és sokszoros termést hozott. A hallgatóság először nem értette, de Jézus elmagyarázta. A vetőmag Isten Igéjét/Szavát jelenti. Az emberek hallják, de vannak, akik azonnal elfelejtik, mert jön a Sátán, és más gondolatokat ad eléjük, hogy azzal foglalkozzanak. A köves hely azt jelenti, hogy valaki örömmel fogadja a tanítást, de mihelyt valami kellemetlensége származik belőle, üldözés stb, elbukik, többé nem figyel Jézusra. A tövisek a világ gondját, csábítását jelentik, vagyonszerzés, karrier, ezek is megfojtják az igét. A jó földbe vetett mag azokat jelenti, akik hallják Isten Igéjét, befogadják, engedelmeskednek, és tovább is adják. https://abibliamindenkie.hu/uj/MRK/4

Melyik föld vagyok? 

Fontos-e nekem Isten Igéje? 

Olvastam-e már úgy, hogy mit üzen nekem a szövege? 

Előfordult-e már, hogy meghallottam valamit, megértettem, hogy nekem szól, és igyekeztem aszerint dönteni, cselekedni? Ilyen jó földdé kell válnunk, hogy Isten használni tudjon bennünket országa építésében, a gyülekezet közösségében. Ami akadályoz, az a bűn. Néven kell nevezni, bocsánatot kérni, és követni Jézust. "Mi hűtlenkedünk, Ő hű marad, magát meg nem tagadhatja."2. Timóteus 2.13.

Végezetül azért néhány szó a közelgő ünnepről. Alkotmány, Szent István, új kenyér ünnepe? Az alkotmány helyett Alaptörvény van, és bevallom, hogy hosszú ideje nem olvastam. Jó volt újra találkozni a szép szöveggel. Ajánlom, olvassák végig.

Álljon itt néhány mondat az új Alaptörvényből:

MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: 

Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.

Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. 

Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit. 

Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. 

Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait. Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét. 

Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. 

Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Folytatás a honlapon. (katt a kék szövegre)

Zabos-habos, fűszeres szilvalekvárral

 

Az olvasók már lehet, hogy unják a zabpelyhes habos süteményeimet, de mi nem. Olyan ez, mint másnál a piskóta. Töltik, tekerik, csavarják, tépik, leöntik stb. Én meg ezt a zabpelyhes alapot használom újabban, mert nagyon szeretjük. Ráadásul mindig egy kicsit más. Van már ugyan zabpelyhes, de tojással, búzaliszttel. A lekvár a tavalyi fűszeres szilva, még éppen találtam egy üveget eldugva. Nagyon finom volt a süteményben is.

Hozzávalók:
20 dkg zabpehelyliszt zabpehelyből darálva
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 mokkáskanál kardamom
fél csomag sütőpor
1 teáskanál útifűmaghéj
1 evőkanál 1:4 édesítő
10 dkg margarin

-szilvalekvár

-5-6 tojásfehérje

édesítő
Elkészítés:

Az útifűmaghéjat elkeverjük 80 ml vízben. A száraz anyagokat összekeverjük, és elmorzsoljuk benne a margarint. A megkocsonyásodott útifűmaghéjjal összegyúrjuk, és kicsit pihenni hagyjuk. Utána belenyomkodjuk egy kerámia formába, megszurkáljuk villával, és fél órára 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Utána hagyjuk kicsit hűlni, megkenjük lekvárral, rásimítjuk a felvert habot, és visszatesszük a sütőbe, amíg kis színt kap. 

Káposztás fonott

 

Végre sikerült a káposzta pirítása! Bármilyen furcsa, de eddig sose lett igazán szép barna. A káposztás rétesnél például a rövid időre fogtam azt, hogy nem barnult meg, pedig csak ki kellett volna nyomkodni a levét.  Most viszont besóztam, kb fél óra múlva kicsavartam a levét, és lássatok csodát! Olyan lett, mint amilyennek lennie kell. A tésztával nem vacakoltam sokat, bolti leveles. Nem is nyújtottam, csak egyszerűen kiterítve ráhalmoztam a tölteléket egy csíkban.

Hozzávalók:
fél kg reszelt káposzta
zsír
só, bors

tojás
Elkészítés: A leveles tésztát 10 percig szobahőmérsékleten hagyjuk, majd kiterítjük. A káposztát, mint fent írtam is, besózzuk, majd kb fél óra múlva kicsavarjuk a levét, és a zsírra öntjük egy serpenyőben. Ha még kíván, akkor sózzuk, borsozzuk, és lassú tűzön elkezdjük pirítani. Közben kevergetjük. Van, aki egy kis cukrot karamellizál alá, én nem szoktam. Szép barna lett, és az ízére sem volt panasz. A tésztára halmozzuk, majd két oldalról bevagdossuk, mint a kapros fonott kenyérnél, és megfonjuk. Itt egy kicsit szélesebbre hagytam a csíkokat.  Megkenjük tojással, és 200 fokon kisütjük egy sütőpapírral bélelt tepsiben. 

Bibliás elmélkedés: 

Eredetileg rétest akartam sütni, de a hűtőpulton lévő lapok között ott lapult egy leveles tészta is, és én azt vettem ki. Csak itthon döbbentem rá, hogy a hasonlóság nem azonosság, és elgondolkodtam azon, hogy hányszor csapódunk be. Azt hisszük valamiről, hogy valami, aztán kiderül, hogy nem is. Én például mindig elámultam a kertben, amikor azt láttam, hogy a gyomok hasonlítanak a haszonnövényre eleinte. A borsó között például gyakran a folyófű nőtt, a petrezselyem között egy másik fajta. Itt írok erről. 

Most a déli ablakba egy bőrlevelű növényt ültettem a ládába, mert már meguntam, hogy a muskátlik szenvednek a hőségben. Nem tudom, hogy mi ennek a neve, de remekül érzi magát, és egy hasonló gyom nőtt mellette, a kövérke. Majdnem ugyanolyan. 

A leveles tészta is. 

Majdnem

rétes a csomagolása alapján,

  de mégsem. 

Csalódunk emberekben is. Milyen jó volt a kapcsolatunk addig, amíg egyszer nem fogalmaztunk meg valami kritikát vele kapcsolatban. Vagy csak annyi, hogy nem helyeseltük egy döntését. Kiderült, hogy a jó barát már nem jó barát. Már nem ér rá találkozni velünk, más dolga van. Talán nem lett ellenség, de még az is lehet. "Elhajlottak, és elmentek."-írja Jeremiás próféta a hűtlen népről. Először csak kis dolgokban nem voltak engedelmesek, aztán a távolság Isten és a nép között egyre nagyobb lett. Végül nyilvánvalóvá vált, hogy más isteneket tisztelnek. A vasúti síneket is szokták példának hozni. A váltó után először csak kicsit változik a vonat iránya, de hamarosan nyilvánvaló lesz, hogy másfelé megy. A barát talán nem váltott vallást, de önmaga bálványa, aki nem tűri a kritikát, pedig Isten a gyülekezetet egyrészt azért  hozta létre, hogy Őt imádjuk, de azért is, hogy valahol elszámoltathatóak legyünk. Szükségünk van a testvéri közösségre, ahol feltehetjük a kérdéseinket, eligazítást kérhetünk, ha bizonytalanok vagyunk egy döntésben, és el kell fogadnunk, ha másként látják. Ez az alázat, ami az igazi hit egyik jellemzője. 

Végül is nem lett nagy gond abból, hogy a tésztákat felcseréltem, de ha csalódnunk kell egy régi barátban, az nagy gond, de mit mond Jézus? 

"Minden gondotokat Őrá (Istenre) vessétek, mert neki gondja van rátok." (1. Péter 5.7)Semmi sincs véletlenül, Ő erről tud, és gondja van az útra, amelyen járunk.

Fügelekvár hozzáadott cukor nélkül

 

A füge semmilyen módon se diétás, és így a belőle készült lekvár sem. Túl sok gyümölcscukrot tartalmaz, bár én ezt a néhány darabot nem tartottam túl édesnek. A telken is nő már, de ezeket most ajándékba kaptuk. 

Hozzávalók:

6 füge
1 mokkáskanál reszelt citromhéj
1 teáskanál 1:4 édesítő
1 teáskanál dzsemfix
1 kupak vaníliaaroma
2 kocka fagyasztott citromlé

Elkészítés: A dzsemfixet és az édesítőt összekeverjük. A fügéket feldaraboljuk, és az összes hozzávalóval elkeverjük, és selymesítjük, vagyis pépesítjük, de most nagyon tetszik ez a magyar szó. Kislábasban feltesszük főni, és ha felforrt, 3 perc után üvegekbe töltjük, és fejre állítjuk. Nem lett sok, hamar elfogyasztják a nem cukrosok. 
Fügelekvár nádcukorral