Kenyértorta

Abban a szellemben nőttem fel, hogy semmit ne dobjunk ki, hanem próbáljuk meg újrahasznosítani. Már 50 éve szelektíve gyűjtöttük a szemetet, kevés műanyagot használtunk, és az ételmaradékot visszaástuk a kertben. Nem új tehát a mai környezetbarát szemlélet, de már untam a bundás kenyeret, fasírtot, pirítóst. Képtelen vagyok kiszámítani a kenyérszükségletet mióta már csak egy gyerek van itthon hét közben. Csak gyűlt, csak gyűlt a száraz kenyér, míg végül ma kenyértortát sütöttem belőle. Azt hittem, hogy milyen újszerű dolgot találtam ki, de azért rákerestem a neten sós süteményes ételfotóért. Találtam egy sor kenyértortát is, bár olyat, mint az enyém egyet sem.

Hozzávalók:

80 dkg száraz kenyér beáztatva, kicsavarva

két szelet füstölt szalonna 

só, bors

1 közepes hagyma

2 tojás

sonkaszeletek

reszelt sajt

(olaj)

Elkészítés:

A száraz kenyeret beáztatjuk, és annyit csavarunk ki, hogy 80 dkg legyen. A szalonnát kockára vágjuk, kiolvasztjuk, és megpirítjuk rajta a kockára vágott hagymát. Összekeverjük a kenyérrel, és beledolgozzuk a tojásokat. Sózzuk, borsozzuk, tehetünk bele más fűszert is. A tepsit a szalonna miatt nem kellett volna olajozni, de én erre nem gondoltam. A massza felét belesimítjuk egy kis méretű tepsibe, ráfektetjük a sonkaszeleteket, majd a maradékkal befedjük. Szórunk rá egy kis reszelt sajtot, és előmelegített sütőben lassú tűzön szép pirosra sütjük.

A hagyma és a petrezselyemzöld már saját termés!

Bibliás elmélkedés:
Jézus arra bátorít, hogy ne féljünk a jövőtől. Megígéri, hogy az övéiről gondoskodik:

"Nem aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok...tekintsetek az égi madarakra, a ti mennyei Atyátok eltartja őket...ne aggodalmaskodjatok, és ne kérdezzétek: mit együnk? Vagy mit igyunk? Vagy mivel ruházkodjunk? Mert mindezekért a pogányok törik magukat. Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először az Isten országát és annak igazságát és ezek ráadásul megadatnak nektek. Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől...Elég minden napnak a maga baja."(Máté 6.26-34)

De arra is bátorít, hogy kérhetjük azt, amire szükségünk van: 

"...a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!"(Miatyánk)

Templom torta

Eszembe se jutott, hogy elvigyem a fényképezőgépet erre az alkalomra, mert hát mit lehet, blogba illőt, fényképezni egy templom alapkő letételi ünnepségén? 
Hát mit? 
A szeretetvendégséget!
Így aztán csak mobilosak ezek a képek.

Na, szóval. Múlt vasárnap egy kedves ünnepségre voltunk hivatalosak a férjemmel. Néhány faluval odébb a reformátusok templom építésébe fogtak. Eddig az ökumené szép példájaként, a katolikusok nyitották meg számukra az Isten házát, de mostanra annyira megerősödött a gyülekezet, hogy úgy döntöttek, Isten segítségével elkezdik saját lelki otthon építését.

Nagy szervezés előzte meg a napot. A püspököt, az esperest, az országgyűlési képviselőt is meghívták. Emberileg lehetetlen volt ennyi vezetőt egyszerre itt látni, de Istennél semmi sem lehetetlen. Ráadásul arra a napra sikerült egyeztetni az időpontokat, amikor a 
Biblia- olvasó kalauzunkban is építkezésről volt szó azon a napon:

Persze ez a jövő évi.

Pál apostol első levele a korinthusbeliekhez 3 rész.

"Mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint , mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azért mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus."

Bár az apostol a lelki építkezésről szólt, arról, hogy az ő prédikációja nyomán lettek keresztyének ezek az emberek, és rajtuk is múlik, hogy hogyan fejlődnek a lelki életükben, mégsem gondolom, hogy véletlen volt a napi ige pont akkor. A püspök úr nagyon szépen ki is fejtette, olyan volt, mintha Isten áldását hozta volna az építkezésre ami jelképesen el is kezdődött. Egy csőben elhelyeztek különböző dokumentumokat, és beletették egy mély gödörbe, melyet az alapkővel letakartak.

Utána a helyi tornaterembe mentünk, ahol az asztali áldás után feldúltuk a gyönyörűen elkészített asztalokat. A gyülekezet asszonyain kívül egy hidegkonyha is beszállt az élelmezésbe, bár nekem legjobban a lelkészné töltött húsa ízlett. Időnként én is készítek ilyet, mert szeretjük. 

A torta ilyen volt belül: kakaós piskóta finom krémmel.

És a hidegtálak egy része.

Az asztali áldás

-imádság étkezés előtt:

Jővel, Jézus, áldj meg minket, mindennapi kenyerünket! 

Ámen!

-imádság étkezés után:

Aki ételt, italt adott, Urunk, Jézus, legyél áldott, Ámen!

Egy szép történetet arról, hogy miért hasznos, ha betanult imádságokat is tudunk, nemcsak a saját szavainkkal imádkozunk:

"Az ima ereje:

lelkész édesapám mesélte annak idején, hogy 1945-ben egy kiskatona vonszolta magát az út mellett, és olyan éhes volt, hogy nem bírt tovább menni. Azt gondolta, hogy éhen hal, ha nem jut egy falat kenyérhez. Térdre rogyott, már nem is tudott a saját szavaival imádkozni, csak elkezdte a rég beidegződött imát, a Miatyánkot. Amikor odaért, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, váratlanul felbukkant a kanyarban egy kenyérszállító katonai teherautó, egy göröngyön megugrott a kerék, és lepottyant róla egy cipó. Pont a fiú lába elé gurult. Ez a cipó mentette meg az életét, és visszaadta a hitét, hogy Isten a legreménytelenebb helyzetben is mellette áll."