Rebarbarás-morzsás sütemény cukorbetegeknek (is)

 

A sütemény a szilvás-morzsás mintájára készült, de diétásan. Így is nagyon finom volt.

Hozzávalók:

-tészta:

15 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
15 dkg zabpehely durvára darálva

5 dkg zabpehelyliszt

fél mokkáskanál őrölt kardamom
fél mokkáskanál őrölt fahéj
fél cs sütőpor
csipet só
1 ek édesítő 1:4
1 tojás
25 dkg margarin

-töltelék:
35 dkg rebarbara
3 reszelt alma

egy marék meggy
fél mk fahéj

édesítő

........

1 dl durvára vágott dió

Elkészítés:

A piteformát kibéleljük sütőpapírral. A rebarbarát kis darabokra vágjuk. Összekeverjük az édesítővel, az almával és a fahéjjal. Állni hagyjuk, amíg a többi elkészül. A tésztához való száraz anyagokat összekeverjük, majd elmorzsoljuk benne a felkockázott margarint, és hozzáadjuk a tojást is.  Egynemű tésztává gyúrjuk. A felét hűtőbe tesszük. Nyugodtan használhatunk a zabpehely helyett zabpehelylisztet, ki hogy szereti. A másik felét a tepsibe nyomkodjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük, amíg szép világosbarna színt kap. Kivesszük a sütőből, de nem kapcsoljuk ki, hanem ráhalmozzuk a lecsepegtetett rebarbarás keveréket, a meggyet, és rámorzsoljuk a többi tésztát. Rászórjuk a diót. Lejjebb kapcsoljuk a sütőt kb 170 fokra, és 40-50 percig sütjük, hogy a teteje is szépen megpiruljon. Kevés rebarbara termett, kipótoltam almával és meggyel.

Bibliás elmélkedés:

"Mindennek rendelt ideje van."(Prédikátor 3.1.)
Ez is tavalyi recept, csak nem tettem időben közzé, és itt ragadt. Most is késésben vagyok vele, Bálint gazda szerint májusig szedhetjük a szárát. A levéllemezt nem szabad felhasználni az oxalát tartalma miatt. 

Idén sem termett jól, át kell ültetnem, de ezzel is késésben vagyok. 

Más is szokta halogatni a feladatait? Vagy csak én vagyok ilyen?

Valószínűleg nem vagyok egyedül, és ez nem 21. századi probléma, hiszen a Prédikátor is figyelmeztet arra, hogy "...ideje van az ültetésnek, és ideje annak kiszaggatásának, amit ültettünk."

Már többször írtam arról, hogy a Biblia két szót használ az időre. Például itt. Az egyik a kronosz, a pontos idő. "4 óra van, ideje bejönni uzsonnázni, gyerekek." Semmi baj nem történik, ha még kinn maradnak egy kicsit, de ha Isten időzítését elmulasztjuk, akkor lehet, hogy soha sem hív többet. Ez a kairosz, a rendelt idő. Emlékszem A farm, ahol élünk című filmre. A családnak volt egy gyermeke, aki súlyos betegséget kapott. Nem emlékszem pontosan a részletekre, de Istentől vették, hogy meg fog gyógyulni, ha elmennek egy helyre. El is indult az apa a fiúval, de eléjük állt egy férfi, hogy ne ma menjenek, hanem holnap. A férfi nem volt ismerősük, nem tudhatta, miről van szó. Isten angyalaként fogadták a tanácsot, és hallgattak rá. Másnap egy szikla elé kellett állítani a fiút, és villámlás, égzengés támadt körülötte, és meggyógyult. Nem hiszem, hogy Isten futószalagon készítené a csodákat, de igenis vannak csodák. Ő Mindenható úr, lehet imádkozni gyógyulásért, és sok mindenért. Nem biztos, hogy meghallgatja, mert például én is sokat szenvedek az ízületeimmel, de a kor előrehaladtával ez bizonyos fokig természetes is. Mondhatni, hogy most ennek van itt a rendelt ideje. Néha jobb, néha rosszabb. A kezelések általában használnak, de aztán megint kiújul. Ez azért nem kérdőjelezi meg bennem azt, hogy Isten szeret engem, és velem van. A Prédikátor arra figyelmeztet, hogy már ifjúságunk idején gondoljunk Teremtőnkre, hogy életünk végén Hozzá térjünk, aki a lelkünket adta. Nem tudjuk mikor lesz ez, mert ennek is rendelt ideje van. Addig is használjuk ki az időket, hogy tetszünk az alkotónknak. 

Rabarbarából készült

 Nagyon szeretjük a rebarbarát. Összegyűjtöttem ide, mi mindent készítettem már belőle. Több ötlet?

Joghurtpite rebarbarával

https://korsocska.blogspot.com/2020/08/joghurtpite-rebarbaraval.html

Rebarbara szósz

https://korsocska.blogspot.com/2015/10/rebarbara-szosz.html

Gyömbéres rebarbara lekvár ribizlivel

https://korsocska.blogspot.com/2020/07/gyomberes-rebarbara-lekvar-ribizlivel.html

Almás-rebarbarás morzsasüti

https://korsocska.blogspot.com/2020/05/almas-rebarbaras-morzsasuti.html

Rebarbarás-mazsolás béles/lepény

https://korsocska.blogspot.com/2017/09/rebarbaras-mazsolas-beleslepeny.html

Rebarbarás morzsasüti

https://korsocska.blogspot.com/2020/10/rebarbaras-morzsasuti-dietas.html

Rebarbara leves almával

https://korsocska.blogspot.com/2020/08/rebarbara-leves-almaval.html

Rebarbarás pite. Kicsit diétás

https://korsocska.blogspot.com/2019/06/rebarbaras-pite-barna-liszttel-kicsit.html

Rebarbarás morzsasüti vagy nem

https://korsocska.blogspot.com/2019/06/rebarbaras-morzsasuti-vagy-nem.html

Epres-rebarbarás pite

https://korsocska.blogspot.com/2022/06/rebarbaras-epres-pite.html

Rebarbara leves almával

 Újra szépen megnőttek a rebarbarák. Jól érzik magukat, szépen fejlődnek. Több rebarbarás recept is van már a blogon. Kedvencem a morzsasüti, melyben megdupláztam a vaj mennyiségét véletlenül, ettől aztán nem lett morzsás, de iszonyúan finom volt. Ez a mostani adag szár pitének készült, végül levesben végezte mindenki megelégedésére.
Hozzávalók:
fél kg rebarbaraszár
2 édes alma
édesítő vagy cukor
szeletelt mandula
Elkészítés:
A rebarbaráról lehúzzuk a színes héját. Kisebb darabokra vágjuk, és a hámozott, kockára vágott almával feltesszük főni annyi vízben, amennyi bőven ellepi. Ízlés szerint édesítjük, és botmixerrel pépesítjük. Mandulát szórunk rá.

Bibliás elmélkedés a rebarbarás-mazsolás béles recept után.

Rebarbarás-mazsolás béles/lepény

Régebben elő nem fordulhatott, hogy nincs itthon valamilyen alapanyag, amely a főzéshez kell. Igyekeztem feltölteni a készleteket előre átgondolva, különösen sütéskor néztem meg időben a receptet. Anyukám arra tanított, hogy soha ne kérjünk kölcsön semmit, inkább mi adjunk, ha hozzánk fordulnak. Mióta itt lakunk, 17 éve csak egyszer kértem egy fél pohár ecetet a szomszéd nénitől. Viszont mióta öregszem már többször előfordult, hogy hiányzott valami, mire odaértem. Bár most sokáig nyitva vannak a boltok szombaton is, amikor sütni szoktam, de nem szívesen zavarom őket. Régen is meg tudtuk oldani a bevásárlást hét közben, szombat déli zárás mellett. Aztán nemcsak az öregedés az oka az időnkénti alapanyag hiánynak, hanem az is, hogy új szereplő lépett a konyhám színpadára.:) Mindenféléket felhasznál, és elfelejt szólni. Azt hiszed, hogy bővében vagy mondjuk sütőmargarinnak, vagy vajnak, miközben már régen felhasználták vaníliás kekszbe. Ettél is belőle, de nem kötötted össze a kettőt.:)

Szóval zsírral készült a béles (pite?, lepény?), de ez is csak véletlenül (?) volt itthon, mert utánaszóltam a férjemnek, hogy hozzon a hentestől, mert bár olajjal főzök, de ezzel szeretem kisütni a szelet húsokat. Amikor rádöbbentem a teljes sütőmargarin- és vajtalanságunkra, akkor éppen négyet ütött a toronyóra amikor a boltok szombaton zárnak nálunk. Így aztán a hozzávalók között megjelent a teljes orvosi kamara által tiltott alapanyag: a zsír.

Hozzávalók:
-tészta:
40 dkg liszt
1 sütőpor
10 dkg porcukor
15 dkg zsír (vagy 20 dkg margarin)

2 tojássárgája

3 ek tejföl

csipet só

-töltelék:

1 kg rebarbara 

10 dkg mazsola

30 dkg cukor

búzadara

-tetejére

cukor, tej, porcukor

 

Elkészítés:

A Horváth Ilona-féle recept feljavított változatát szoktam készíteni. Már van többféle almás süti a blogon: csokis almás itt , almás lepény itt. Nem tudom, hogy mi a megfelelő elnevezés. Újabban pitének titulálják ezt a fajtát, pedig eredetileg a pite tejes tésztát jelentett. Horváth Ilona bélesnek hívja a lepényt, ezúttal maradtam ennél az elnevezésnél. Pedig a béles szerintem kelt tészta. 

A rebarbarát megmossuk, lehúzzuk a héját, és fél centis darabokra vágjuk. Nem érdemes vékonyabbra, mert sok levet enged. Összekeverjük a cukorral és a mazsolával. Állni hagyjuk, amíg a tésztát elkészítjük. 

A lisztet összekeverjük a sütőporral, sóval, porcukorral, szétmorzsoljuk benne a zsiradékot, és gyorsan összegyúrjuk a tejföllel, melyben előtte elkevertük a tojássárgáját.  Nagyon puha tésztát kapunk. Két részre osztjuk. Az egyiket kicsit kinyújtjuk lisztezett deszkán, és egy közepes tepsibe fektetjük. Szétnyomkodjuk, hogy egyenletesen terüljön el.  Megszórjuk búzadarával. A rebarbaráról leöntjük a levét, ezt meg is ihatjuk, majd elterítjük a tepsiben. A másik adag tésztát egy tepsi hátán nyújtjuk ki, és ráügyeskedjük a töltelékre. Legegyszerűbb, ha késsel a tészta alá nyúlunk, és ráterítjük, és lenyomkodjuk egy kicsit. Nem baj, ha nem lesz sima, mert így is, úgy is rücskös lesz a teteje, de éppen attól szép ahogy a  kicsorduló lé itt-ott megfesti a tetejét. 

Villával alaposan megszurkáljuk, hogy a gőz kijöhessen, és nem repessze szét a tésztát. Kevés tejben elkeverünk cukrot, és rákenjük a tésztára.

Előmelegített sütőben 200 fokon sütjük amíg szép piros nem lesz. Porcukorral meghintve tálaljuk. És legközelebb süssük vajjal!

Rebarbara szósz recept itt.

Bibliás elmélkedés: 

Néha elgondolkodom azon, hogy honnan tudták régen az emberek, hogy mit szabad megenniük, mit nem. Mi mérgező, mi nem? A rengeteg fajta gombát vajon kipróbálták, vagy Isten valahogy kijelentette nekik? Honnan gondolta bárki is, hogy ezt az, egyébként nagyon szép növényi szárat meg lehet enni?

 Miért nem a szép, nagy levelével kezdték? Amelyek mérgezőek egyébként a Wikipédia szerint.

Szóval honnan tudták, hogy egy növény vagy állat alkalmas a fogyasztásra vagy nem? Erről az az ige jutott eszembe, hogy "A mi alkalmas voltunk az Istentől van." (2. Korinthus 3.5) Szép áhítatot találtam erről a Csendes percek című weboldalon, de én az alkalmasság kérdésének másik oldalát hangsúlyoznám most. Nagyon sokan küszködnek kisebbségi érzéssel. Nem mernek nagyokat álmodni, mert úgy gondolják, hogy nem érdemelnek jobbat. 
"Nekem úgysem sikerül!" Gyerekkori sérelmek, elhanyagoltság vagy bántalmazás lehet a kiváltó ok, ezért nagyon fontos, hogy juttassuk sikerélményekhez a gyerekeket. Kapjanak sok dicséretet, nevessenek sokat, hogy egészségesen fejlődjön az énképük. Hány szép terv dőlt dugába már az elején a kisebbségi érzés miatt! Pedig ebből az Igéből kiindulva tovább lehetne menni, Istentől erőt kérni, és sikerre vinni az elkezdett munkát. 

Elmondhatjuk a következő imádságokat:

-Adj jó gondolatokat, terveket, Uram! Mit tegyek, mi lesz nekem és neked hasznos? 

- Adj erőt, és kitartást, hogy végigmenjek azon az úton, amelyre állítottál! Ne álljak meg az első nehézségnél, adj segítséget, jó munkatársakat, bátorságot!

És a végén ne felejtsük el megköszönni, hogy velünk volt Isten, és megsegített bennünket!

Rebarbara szósz

Egy beteg nénit látogattam meg, akinek a kertjében szép nagy rebarbara bokrot pillantottam meg. 

Nem is emlékszem, mikor láttam utoljára. Szinte felkiáltottam örömömben. Mindjárt vágott is néhányat, ebből készült ez a finom, bár nem mutatós mártás.

Hozzávalók:
70 dkg rebarbara szár
ízlés szerint cukor
1 evőkanál liszt
jó nagy evőkanál tejföl
1 marék mazsola

Elkészítés:

A rebarbarát nem kell meghámozni, csak kevés cukros vízben megfőzni, hozzáadni a tejfölben és egy kis lében elkevert lisztet, és botmixerrel pürésíteni. Utána  visszatenni a tűzre. Ekkor kerül bele a mazsola is. Egy kicsit összefőzni és kész. Pirított grízzel húsokhoz kiváló.

Rebarbara lepény recept itt.

Bibliás elmélkedés:

Amikor a férjem teológiára kezdett járni, már volt négy gyermekünk. Üzletkötőként dolgozott, hogy el tudjon minket tartani. Bár levelezőn végzett, így sem volt sok ideje a munkára, nem is nagyon szerette, így a jövedelmünk nem volt túl magas. Minden fillért meg kellett néznünk. 

Amikor gyülekezetbe kerültünk megbeszéltük, hogy sem családlátogatáson, sem üzletben nem fogadunk el ingyen semmit, nehogy bárki is azt gondolja, hogy számításból látogatjuk. Mivel a kis pékség tulajdonosa gyülekezeti tag volt, természetesen hozzá jártunk vásárolni. Az első alkalommal egy kiló kenyeret és 5 kiflit kértem. A kifli és a zsemle is luxusnak számított nálunk, de azért néha megengedtük magunknak, egyéb péksütemény vásárlására viszont már évek óta nem is gondolhattam. Ami kellett, megsütöttem magam. A néni kitette a pultra a kenyeret, vette a zacskót és kezdte belerakni a kért árut. 

Eszembe sem jutott, hogy utánaszámoljak, de 5 kiflit akaratlanul is átlát az ember. Ő pedig az 5 után folytatta. "Bözsi néni!" - szólítottam meg határozottan, - Csak 5 kiflit kértem." "Tudok én számolni!" - szólt vissza némi éllel a hangjában, és tett még egyet a zacskóba. "De Bözsi néni, mi otthon megbeszéltük, hogy sem családlátogatáson, sem boltban nem fogadunk el ingyen semmit sem." "Nagyon helyes!" - mondta, és a kiflik számát 10 fölé emelte. Tanácstalanul álltam, hiszen meg se sérthetem azzal, hogy nem fogadom el a többletet. Így aztán nagyon megköszöntem, és hazakullogtam. A férjem ugyanolyan tanácstalan volt, mint én. Legközelebb megismétlődött a jelenet, csak akkor túrós batyuval, lekváros táskával, kakaós csigával tömte meg a zacskót. Szabódásomra megnyugtatott, hogy másnak is szokott adni. Ezt egyszer saját szememmel is láttam, így némileg megnyugodtam. 

Akkor meg azon kezdtem el töprengeni, hogy milyen dolog az, hogy ingyen elfogadom a finom pékárut, pénzért meg csak kenyeret, kiflit, zsemlét veszek. Így nagy nehezen megértettem, hogy új fejezet kezdődött az életünkben. Megéltük már a Filippi 4.12-13 szűkölködésre vonatkozó részét, most a bővölködés ideje jön: 

"...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."