Sóskafelfújt mikróban

 

A telkünkön vadsóska terem. Már írtam arról, hogy eleinte nem mertem szedni belőle, mert szokatlan volt a szára vörös színe, és az is, hogy körkörösen nőttek a levelek. Aztán megnyugtattak, és azóta rendszeresen gyűjtögetek róla. A közismert sóskamártáson kívül készült már belőle leves, buggyantott tojással, de almával és barackkal is. A sóskamártás is gyakori tavaszi vendég nálunk. 2 éve készült először a sóskából krém és felfújt.

A krém egy hiba következtében jött létre, mert nem fordult ki szépen a formából, elkevertem, de aztán újra próbálkoztam, és sikerült. Most van némi változtatás a hozzávalókban, és mikróba tettem, hogy hamarabb elkészüljön. Az Erdőkóstoló blog receptje alapján készült.

Hozzávalók:

Sütés előtt

15 dkg sóska leszárazva
1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
2 evőkanál tejföl
2 tojás
só, bors
2,5 dkg vaj

1 gerezd fokhagyma

Elkészítés: A fokhagymát lereszeljük. A formákat olvasztott vajjal megkenjük. A sóskát apróra vágjuk, vagy késes aprítóban feldaraboljuk. A tojásokat felverjük, és az összes anyagot összekeverjük, és tálkákba töltjük. A tálkák 10x5 cm-ek. Kellett volna még hozzá 2 dl tej, ki is mértem, de aztán kifelejtettem. Eredetileg a felfújtakat sütőben, gőzfürdőben készítik, de 40 percet vett igénybe legutóbb ez a művelet, úgyhogy most a mikróba tettem a tálkákat, és melléjük egy vízzel félig telt bögrét. 10 perc alatt kész volt.

A kúp alakú tálka belülről rücskös mintás. Nagyon szép, de a vaj vastagon maradt rajta, ezért nem lett szép a felfújt kiborítva.

Heti útravaló:

Füle Lajos: FELTÁMADOTT

Tavasz van, íme,

Hatalmas Ige

Zuhog a szívre:

Feltámadott!

Sóskaleves almával, barackkal

 

Ez sem a megszokott sóskaíz, de már van egy narancsos sóskaleves a blogon, úgyhogy talán mégsem olyan különös. Bár egyeseknek a sóskaleves is furcsa, sőt, összekeverik a spenóttal a színe miatt. Én ezt is, azt is szeretem, és ízlett mindegyik fajta leves. 

Mivel kevés erdei sóskát találtam, ezért adtam még hozzá ezt, azt, hogy elég legyen ebédre. Elég is volt, és finom is.

Hozzávalók:

10 dkg sóska
8 dkg sárgarépa
30 dkg alma
10 dkg őszibarack

1 evőkanál tejföl
1 csapott evőkanál liszt
csipet só

olaj

Elkészítés:

Egy kis olajon elkezdjük párolni a sóskát és a finomra reszelt répát. Az alma egy részét kockára vágjuk, és szintén hozzáadjuk azzal a szándékkal, hogy majd pirul egy kicsit, ezért nem kell majd édesítő a levesbe. Így is lett. Aztán következik a kockára vágott barack és a többi alma reszelve.

Csipet sóval ízesítjük, és kis idő múlva felöntjük 5-6 dl vízzel.

A tejfölbe keverjük a lisztet, és behabarjuk vele a levest. Pürésítjük. Levesbetétként kekszet kínálunk. Ez itt zabkeksz a képen. 

Sóskaleves buggyantott tojással

Sóska zöldcsütörtökre

Sóskakrém és sóskafelfújt

Sóskaleves rizspehellyel
 

Sóskakrém és sóskafelfújt

 

Sóskakrém

Sóskafelfújt

Sose hittem volna, hogy a sóskából mártáson és levesen kívül valaha is főzök mást is. Már a leves is különlegességnek számított nálunk otthon. Igaz, hogy anyu szószt se főzött sóskából sose. Anyósom a spenótot és a sóskát is felhasználta, de csak a hagyományos módokon. Én meg már a sokadik receptnél tartok, és ki tudja, hogy hol van még a vég! Ide gyűjtöttem őket. Közben meg a magyar konyhaművészeti hagyományainkról papolok! Ez a két étel pedig biztos nem tartozik hozzá. Az Erdőkóstoló blogon láttam meg a felfújtat, és kétszer is elkészítettem. Mind a két esetben felfújtnak indult, de először joghurtot használtam tejföl helyett. Nem fordult ki szépen a formából, és lágynak is találtam, úgyhogy összekevertem, és egy nagyon finom kenőke lett. Még Évinek is ízlett, pedig nem szereti a sóskát. Mármint hagyományosan. 

Nem hagyott nyugodni a dolog. Megint voltunk a telken, és megint összegyűlt egy tálra való, úgyhogy újra elővettem a receptet, de kicsit változtattam rajta.

Hozzávalók a felfújthoz:

12 dkg sóska

1 evőkanál rizsliszt

2 evőkanál tejföl

3 kis japán tojás

só, bors

2,5 dkg vaj

2 dl tej

1 gerezd fokhagyma

Elkészítés:
A fokhagymát apróra vágjuk, és kis vajon megpirítjuk. A formákat olvasztott vajjal megkenjük. A sóskáról lehúzzuk a vastag szárakat, és apróra vágjuk. A tojások kivételével egyneművé pépesítjük egy mixerrel. A tojásokat felverjük, és hozzáadjuk. A tálkákba töltjük, és vízfürdőben megsütjük. 2 lapos, kerek (10x5 cm) és egy kúp alakú tál telt meg. 

Sütés előtt

Ehhez egy tepsibe vizet öntünk, és beleállítjuk a tálkákat. 250 fokra állítjuk a sütőt, és kb 40 percig hagyjuk benne. 20 perc után 200 fokra mérsékeltem a hőfokot. Addig kell sütni, amíg felpúposodik, és elválik az edény falától a sóskamassza. 

Nagyon sok áramot fogyaszthatott ennyi idő alatt. Legközelebb megpróbálom a mikróban.

Mit gondoltok? Működne más zöldséggel is? 

--------

Füle Lajos:

Jóval tölti be

Az ISTEN ismer téged és szeret:

"jóval tölti be ékességedet",

Mert nincs tehetség sehol Nélküle

Köszönd meg hát és Őt dicsérd vele!

Sóskaleves naranccsal, répával

 

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire finom lesz, bár minden összetevőjét szeretem, na de együtt! Hát kérem, együtt valami fenséges lett. Csak ajánlani tudom. A videkize.hu-n találtam az ötletet.
Hozzávalók:

20 dkg friss sóska
1 dl olaj

mk só
1 sárgarépa finomra reszelve
1 nagy narancs és ha kezeletlen, a héja vagy 1 tk szárított narancshéj
2 dl tejszín
2 evőkanál keményítő
1 liter víz

édesítő vagy cukor

...

1 sárgarépa vékonyra gyalulva

Elkészítés: A sóskát megmossuk, a vastagabb száraitól megtisztítjuk, és az olajon elkezdjük párolni.

Sózzuk, hozzáadjuk a sárgarépát, kicsit együtt pirítjuk, majd a narancs levét, rostjait és héját is.

Én szárított narancshéjat használtam. Felengedjük vízzel, egyet forr, majd a keményítőt elkeverjük a tejszínben, és behabarjuk vele a levest.

 Botmixerrel selymesítjük.

Közben a sárgarépát grillezzük, vagy olajon megpirítjuk egy kicsit. Ez lesz a feltét. Sárgarépa chips/csipsz.

Bibliás elmélkedés:
Nagyon megtetszett ez a szó, hogy selymesítjük. Mindig bajban vagyok az idegen szavakkal. Teljesen megértem a nyelvújítókat a 19. században. Függetlenedni akartak az idegen befolyástól, és bebizonyítani, hogy  a magyarok ugyanolyan értékesek, mint más népek. Persze ezekből a próbálkozásokból született  jó néhány idétlen szóösszetétel, mint pl a nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő), vagy a gőzpöfögészeti tovalöködönc (vonat), de legalább mosolygunk egy kicsit. Aztán szépen kiforrta magát, és létrejöttek a magyaros szavak is, amelyek ugyanolyan jól kifejezik a mondanivalót, mint a külföldi társaik. Nemrég kaptam ajándékba egy könyvet a rezilienciáról. Ez "a meglepetésekkel, változásokkal és váratlan akadályokkal való megbirkózás képességét" jelenti.  Sok szellemi foglalkozású ember szenved attól, hogy nem képes megbirkózni ezekkel. Jó és hasznos tanácsokat találtam benne arról, hogy hogyan lehetünk lelkileg ellenállóak, vagyis hogyan előzhetjük meg a kiégést. A könyv szerzője, Paul Donders,  olyan tényezőket sorol fel, amelyek segítenek ebben:

-megbékélés a múlttal

-realista optimizmus

-problémamegoldó képesség

-önfegyelem

-tudatosság és szenvedély

-egészséges kapcsolatok

Nagyon jó élettörténeteket és gyakorlati példákat hoz. Fontosnak tartja a képességek kibontakoztatását, valamilyen szabadidős tevékenység gyakorlását is. Lefordítva, kedves gasztrobloggerek (főzőnaplóírók 😊), az ételek elkészítése, a fotózás is lehet egy fajta kiégés megelőzés. Amiért pedig elkezdtem írni ezt a részt, az az, hogy 

a nemzeti öntudatot fontosnak tartja.

 "Aki ...nem értékeli a saját országát, és nem látja annak jövőjét, az a pozitív gondolkodás és a reziliencia terén is sokat veszít." Persze ez is már megint egy idegen szó, pedig ott a lelki egyensúly helyette. 

Nálunk a nemzeti öntudatot tudatosan rombolták az elmúlt évszázadokban, és teszik ezt ma is. Cserna Szabó András gasztrofilozófus idéz egy barátjától: "Magyarországon 'kulináris kolonizáció' történt. A gyarmatosított a gyarmattartótól várja a finom ízeket, pompás falatokat. És ez persze nem csupán magyar jelenség, de azért mondjuk Olaszország még ma is elképzelhetetlen olasz konyha és konyhák nélkül, Budapest ma már elképzelhető érdemi magyar konyha nélkül."

Véleményem szerint ez azért van, mert elhitetik velünk, hogy a magyar konyha nem egészséges, pedig pl. sok zöldséget használunk.

Szóval főzzünk nyugodtan magyarosan, használjunk magyar szavakat, ahol csak lehet, és élvezzük az életet, legyünk hálásak, keressük mindenben a jót. Végül is erre tanít a Biblia is:

"Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok, ...tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek."Máté 6.25.