Rákóczi túrós egyszerűbben és barackkal

Máté Péter énekelte, hogy egyszer véget ér a lázas ifjúság, és soha nem tér vissza. A sárgabarack szezon annyiban különbözik ettől, hogy véget ér ugyan, de jövőre újra visszatér, és ez minden barackos gombóc készítő reménye. Mert almát egész évben ehetünk, céklát és sárgarépát is, de friss barack csak ilyenkor van egy nagyon rövid, alig egy hónapnyi időben. Valójában sajnálom ezeket a gyümölcsöket, barackot, málnát, epret sütni, mert frissen az igaziak, de annyira megtetszett Sóbors-nál ez a recept, hogy elkészítettem. Az, hogy "Rákóczi túrós egyszerűbben" nem igazán fedi a lényeget, ha megnézzük ugyanebben a blogban az eredeti receptet. Inkább egy kiinduló pont, "mi lenne, ha így készítette volna?" Rákóczi mester, mert nem a fejedelemről kapta a nevét, hanem egy cukrászmester alkotta. Jó szó rá az alkotás, mert annyi pepecs van vele, hogy én már az olvasásnál láttam, hogy igazi Rákóczi túrós nem hamar kerül ki a sütőmből. Négyszer kell hozzálátni, és 20 hozzávaló van.(!)

Itt sokkal szerényebb a felállás, és a végtermék olyannyira finom, hogy nem vágyunk jobbra.

Hozzávalók:

-tészta:

25 dkg margarin
30 dkg finomliszt
1 ek Sorbitum édesítő
 csipet só
1 tojássárgája
2 ek zabpehely
-túrós réteg:
50 dkg túró
1 ek cukor
1 ek Sorbitum
reszelt citromhéj
4 kis tojássárgája
-hab:
5 tojásfehérje
1 ek cukor
1 ek Sorbitum

Elkészítés:

A margarint elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a sót, cukrot, édesítőt, és a sárgájával összegyúrjuk. Egy közepes tepsi aljába nyomkodjuk, és a hűtőbe tesszük. Elkészítjük a túrókrémet úgy, hogy (mily meglepő!), az összes hozzávalót szépen egyenletesre dolgozzuk egy villával. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és kb 15 perc alatt alősütjük a tésztát. Utána rásímítjuk a túrós réteget, és további 15 percig sütjük. NEM MOST VERJÜK FEL A HABOT, MINT ÉN, MERT ÖSSZEESIK! HANEM MAJD AKKOR, AMIKOR MÁR KISÜLT AZ EGÉSZ. 

Amíg a tepsi a sütőben van, addig leforrázzuk a barackokat, lehúzzuk a héját, és felszeleteljük őket. A kisült omlós-túrós rétegre szórjuk a zabpelyhet, rárakosgatjuk a barackokat, rásímítjuk a habot, és addig tartjuk a sütőben 150 fokon, amíg itt-ott megbarnul. 

Bibliás elmélkedés: 

Talán furcsa, hogy Máté Péter dalát hozom, de a végére minden érthető lesz.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Egész komoly bibliás felhangjai vannak ennek a Máté Péter szövegnek. A lét értelmét kutatja, és pontosan megfogalmazza, milyen reménytelennek tűnhet néha az élet:

"Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz." - énekli pontosan azt, amit a Biblia az Istentől távol élő ember életérzéseként fogalmaz meg. Az Édenkertben még minden rendben volt addig, amíg az Isten által kijelölt úton járt az ember, vagyis nem evett a jó és gonosz tudásának a fájáról. Ismerte a jót, de a Teremtő nem akarta, hogy a rosszat is megismerje. Ott sétált vele hűvös alkonyatkor a kertben, ez a legnagyobb boldogság, békesség, és nyugalom érzése. Aztán jött a kísértő, rávette őket, hogy próbálják ki a rosszat, ettek a tiltott gyümölcsből, és jött a félelem és szégyen érzése. Bocsánatot kérhettek volna, de egymásra mutogattak, így el kellett menniük ebből a szép kertből, vagyis az életük Istenre alapozása helyett jött az ingoványos, bizonytalan jövő. 

"De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény."-fogalmaz Máté Péter. Az ember az Édenben nem akarta, de nekünk, Jézus Krisztusban lehet új kezdése az életünknek.("Ne féljünk az újtól!")  Ő lehet a fény az utunkon, aki mutatja, hogy merre kell menni, és ezt a sötét érzést világosságra válthatja. 

Jézus mondja: "Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem ővé lesz az élet világossága." (János evangéliuma 8.12)

Nem tudom, hogy Máté Péter megismerte-e ezt az Istent, akivel mindent újra kezdhetünk, de a dal nagyon szép, érdemes meghallgatni.