Sola Scriptura sütemény

 

Amikor megláttam a pinteresten, azonnal tudtam, hogy el fogom készíteni ezt a könyv alakú süteményt a Reformáció ünnepére, vagyis október 31-re. Az előző bejegyzésben Nagy György Andrással elmélkedtünk azon, hogy jó-e, hogy valamennyi keresztyén felekezet ezen a napon ünnepel, hiszen Luther Márton volt az, aki elindította ezt a vallási megújító mozgalmat. Ő viszont az evangélikus egyház hittételeit fogalmazta meg, mi pedig reformátusok vagyunk. Idézek Andrástól: "Jézusnak elrendelt történelmi időpontban kellett megszületnie, megünneplésének naptári dátuma viszont közösségi egyezmény eredménye, amit befolyásoltak a létező más hasonló alkalmak (ilyen hatás sok korban és esetben megmutatkozott: legyen szó pogány, zsidó, vagy – később már – keresztény ünnepekről)." A reformáció idején előtérbe került a Szentírás olvasása, mint hitünk egyedüli zsinórmértéke, erre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kis desszerttel. 

Lehetne szabályosabb is, tudom, de van az a mondás, hogy ha nincs szétesve a Bibliád, akkor lehet, hogy az életed esik szét. Ez arra utal, hogy a Biblián keresztül Isten vezet, tanácsol, bátorít, megvigasztal, szóval személyes kapcsolatot keres velünk. Aki sokat olvassa, annak előbb vagy utóbb meglazulnak a lapok, de sok problémája megoldódhat.

 Sajnos nem szándékos volt mégsem, nem mértem elég pontosan. Legközelebb már tudni fogom, hogy egy mm-t sem lehet tévedni, mert ahogy nő a leveles tészta sütés közben, úgy lesz egyre alaktalanabb. 

Ahogy eldöntöttem, hogy könyv sütit fogok készíteni, mindjárt elém is jött egy csomaggal a boltban, úgyhogy Isten vezetésének gondolom. Spar leveles tésztát használtam, nem nyújtottam ki.  5x10 vagy 12x6 cm-es darabokra kell vágni. Középen megvajazni, 

egymásra rakni 6-7 darabot, majd lenyomtatni középen. Vigyázzunk, hogy ne vágjuk ketté, de az alsó lapot is érinteni kell. 

Tojással vagy kis cukros tejjel kenjük meg. Én ez utóbbi mellett döntöttem. A tojás árát ismerve, nem lehet rajta csodálkozni. A tepsiben még igazán helyes, nem igaz? Könnyebben szétválnak a lapok sütés közben, ha meglisztezzük őket egy kicsit. Én nem tettem, de már bánom. 

220 fokra előmelegített sütőben sütjük 15-20 percig.

Életünk mércéje címmel itt olvashatnak a bibliaolvasásról.

"A teljes Írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."(2.Timóteus 3.36-17)

Befolyásos férfiak a konyhában. Nagy György András

Új sorozat indul. Mivel férfiak is nagy számban foglalatoskodnak a konyhában, nem hagyhatjuk ki őket. Bemutatjuk Nagy György András újságírót.

Ismerkedés a Bibliával

Már akkor gondolkodtam ezen a riporton, amikor András bemutatott a Katolikus Rádióban. Most a Reformáció Ünnepére készülve beszélgetünk életről, hitről. Mindjárt az első kérdésem a nyakában lévő medálról szól.

-A HRSZ, annyit tesz, mint Hit, Remény, Szeretet. A betűszó egy kicsi nemesfémből készült pergamentekercsen olvasható. (A feleségemtől kaptam ajándékba)

-Ez tehát egyfajta arc poetica. Hit, remény, szeretet. Hogyan jutott el idáig, hogy ezek az értékek fontossá váltak?

-1967-ben születtem és Szolnokon nőttem fel, a korszak egyik „legvonalasabb” városában. Szüleim 3 éves koromban elváltak, így édesanyám egyedül nevelt engem és a 7 évvel idősebb nővéremet. A rendszer tette a magáét: nem akart persze mindenáron kis kommunistát faragni belőlünk, de a vallásos nevelés is jórészt hiányzott. Anyu azért időnként mesélt a korábbi időkről (ő 1931-es), például a debreceni Dócziról /református leánynevelő intézet/, ahova járt; hogy miként csúfolódtak egymással ők meg a katolikus lányok; hogy milyen jó tanár volt ez vagy amaz a lelkész, és hogy az egyikbe szinte minden bakfis „szerelmes” volt.

Megtanított, mintegy mellékesen, imádkozni, bár nem vitt templomba - illetve néha mégis: amikor kirándultunk ide-oda, akkor mindig „beturistáskodtunk” egy-egy istenházába.

A Szentírással komolyabban a gimnáziumban, a 80-as évek elején ismerkedtem meg, egy „másként gondolkodó” tanárnőm révén, aki egyébként nem vallásosként – talán ma azt mondanák rá, hogy „liberális”- úgy gondolta, hogy nem lehet az irodalmat anélkül oktatni, hogy ne foglalkozzunk a Bibliával, mint kulturális alappal, s mint olyan ’szépirodalmi szöveggel’ amelyre sok-sok más költemény, novella, regény épít, hivatkozik…

-A bibliaismeret akkor még megmaradt csupán kultúrtörténeti érdekességként az életében?

- Lényegében igen. Ugyanakkor mindig adódott valami: egy érzés, egy vers, egy szakmai feladat, ami miatt ’fel kellett lapozni’. Ez volt az a hosszan tartó állapot, amikor a tudásom már növekedett, de a hitem még nem fakadt belőle.

Az egyemen aztán olyan értelmiségivé kezdtem fejlődni, aki egy nem túl messzire kódorgó bárány, csak épp a saját bárány mivoltával (no, meg annak színével) nincs tisztában.

Ott, Debrecenben - a szüleim gyökereihez visszatérve –ismertem azt is, milyen is az a párkapcsolat, házasság, amelyből hiányzik a szükséges "hatalmas harmadik", azaz Isten. Ahol nem működik a háromszögelés, hogy a Teremtő felé haladva egymáshoz is egyre közelebb kerülünk...

Útban a hívatás felé

- Milyen előzmények után kezdett el komolyan foglalkozni az irodalommal?

-Útközben talált rám a hivatás (jó ideig ezt gondoltam nagybetűs írásnak). Már kisiskolásként jól fogalmaztam, majd a gimnázium diáklapjába készítettem cikkeket, aztán azt az újságot szerkesztettem is- közben képzés, gyakorlat a megyei napilapnál. Első jelentősebb keresményem is egy laphoz kötődik, de nem úgy, mint szerző: nyári munkaként utcai árus voltam, s bőszen „értékesítettem”. Mire a felvételit be kellett adni, eldőlt, hogy újságíró szeretnék lenni, s így választottam szakot.

Hallgatóként is újságoztam: közéleti cikkektől a jegyzetekig mindenre volt lehetőség (s persze versek és novellák). A szakmai gyakorlataimmal is a sajtót vettem célba. Mivel megszületett első gyermekem - miközben az apaságról valójában igen keveset tudtam - munkát is így kerestem és meg is találtam: a Magyar Rádió Debreceni Körzeti Szerkesztőségében. Bejártam itt is minden lépcsőfokot, s műfajt. Egy egykori humorista- és akkor épp baptista - kollégám mutatta meg, hogy aki vallásos, az nem mind ’savanyúuborka’.

-Milyen műfajokban próbálta még ki magát? Kedvenc verse, amit írt?

-Egyetemistaként szinte mindenre bátorságot éreztem:

líra, rövidpróza, jelenetek, halovány drámakísérletek

– a paródiától kezdve (a humor amúgy közel áll hozzám), a rádiós tömörségű történeteken át, a balladai hangvételű művekig. Akkoriban társaimmal két antológiát is kiadtunk, irodalmi kávéházat szerveztünk… Saját verset választani nehéz feladat- végül az évszakhoz igazodó aktualitás döntött:

Őszből a télbe

Avarrá omlik a lomb

Rozsda veri a zöldet

Halovány égi korong

Fényei elkenődnek

Szitál belém a szürke

Csontjaimat porlasztva

Lesz-e még anyaszülte

Eljövendő tavaszra?

Szememben tanyát a köd

Mért üt űzve az álmot?

Fakuló lelkem mögött

Jaj így senkit se látok

Hűvös esők árnyékán

Minden üressé szárad

Hervadozva és némán

Várja a föld a választ

Mért lesz az éj még mélyebb

Fekete hótemető

Ha születni kell a fénynek?

Teremtett teremthető

Dércsípte fonnyadt szívvel

Vágyva remélek mégis

Ahol ígéret ível

Megremeghet az ég is

Felszegezve az élet

Örökös körforgáson

Másnak még végítélet

Nekem már a Karácsony.

Bibliaismeretből hit

-Hogyan lett a bibliaismeretből hit? Vagy más oldalról került Isten közelébe?

-A rádió hozta el a találkozást mostani házastársammal, s vele kezdtem rendszeresen istentiszteletre járni. Ott ültem vele a templomban, amikor mintha valaki átölelte volna a lelkemet, így közölve: most jó úton jársz.

Azóta folyamatosan érzem a vezetést – akkor is, ha épp nehézségek és buktatók jönnek. Akkor is, ha az események szakmai terelőútra visznek, mert a vargabetűnek, meg a pálya rövid elhagyásának is lesz értelme. Akkor is, amikor visszahívnak, de már más területre, s talán ez okból is lendületet kapnak a „saját alkotások”. Isten, Aki az életem irányát megszabja, ad feladatot is, hogy a nagyobb családért, a közösségért tehessek: presbiterként, egyházközségi újságot szerkesztve, megyei főjegyzőként, alapítványi elnökként. Bízom benne, hogy hozzájárulhattam ahhoz is, hogy a zuglói gyülekezet (ahol igazi otthonra találtunk) még az olyan nehézségekből, veszteségekből is épülhetett, mint a Covid-időszak, vagy a minket építő lelkésznőnk elvesztése, akit 45 évesen szólított magához Teremtője.

Arra kell figyelnem, hogy a „kis családra” is jusson minőségi idő, a 2010-es Andris, és a 2014-es Julcsi saját gyermeki módjukon jelzik, ha „apahiányt” tapasztalnak.

A reformáció mint finomhangolás

-Reformáció ünnepére készülünk. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517-ben ezen a napon tűzte kis híres tételeit a Wittenbergi vártemplom falára azzal a céllal, hogy megújuljon az egyház. Az ő követői lettek az evangélikusok, mégis mi, reformátusok is ezen a napon ünnepelünk. Mit gondol erről?

-Jézusnak elrendelt történelmi időpontban kellett megszületnie, megünneplésének naptári dátuma viszont közösségi egyezmény eredménye, amit befolyásoltak a létező más hasonló alkalmak (ilyen hatás sok korban és esetben megmutatkozott: legyen szó pogány, zsidó, vagy – később már – keresztény ünnepekről).

Luther „akciójánál” sem az az igazi kérdés, hogy a történészek épp mit mondanak róla: mikor, mi és hogyan történt. Még csak nem is a nevezetes búcsúcédulák jelentik a lényeget, vagy, hogy a 95 tétel egyes pontjai mit tartalmaznak. A szellemiség a fontos: a kezdeményezés valójában közös gondolkodásra hívott az egyházról (természetesen nem csak az anyagban megjelenő intézményt értve ez alatt), hogy az valóban „dicsőséges” lehessen. Megtegye azt, amit a történelem során már sokszor sikerre vitt, hogy az emberi közreműködés miatt kialakult hibáit orvosolja.

A reform nem forradalmi változást, hanem finomhangolást jelent. Hogy az eredeti szándékkal ellentétben a belső, termékeny párbeszéd, a humanista viták helyett ebből sok szinten zajló háborúság és szakadás lett, azt világi hatás okozta. Az a fajta beavatkozás, ami ellen már protestálni kellett. Ám ezt is lehetett túlzásba vinni; mint ahogy a visszatérés az alapokhoz szülhetett akár fundamentalizmust is. Nem hiába szól úgy a régi mondás, hogy a mérték az érték!

Valójában az Alapítóra, Jézus Krisztusra kell figyelnünk, aki képes a mi életünk megreformálására, hogy régiből új emberré váljunk. Igen, ez egy mindenkor jelenidejű folyamat – még akkor is, ha nyilvánvalóan van kezdete – mert állandó kontrollt, folytonos odafigyelést: Istenre, magunkra és egymásra irányulást igényel.

A testté lett Ige segít minket abban, hogy a lelkiségben valóban testvérekké legyünk, hogy túl tudjunk lépni világi indulatainkon - és belőlünk, tagjaiból épüljön fel az az egyház, mely aztán kivetítheti a világra a békességteremtő erőt (a gyengeség erejét), a szeretetet.

Ismerkedés a fakanállal

Grillezés közben

-A Katolikus Rádióban az Édesanyám főztje rovat egyik szerkesztője. Hogyan kezdődött az ismeretsége a fakanállal?

- Bár enyhén elkényeztetett fiú voltam, eleve sokat segítettem anyunak a konyhában. (Különösen miután nővérem korán férjhez ment). Akkoriban még vágtak otthon tyúkot az emberek, s én rendszeresen a láb felőli részt kaptam… de ez nem tántorított el attól, hogy benne legyek a főzésben-sütésben, mert a végeredmény számított: például a csodálatos húsleves.

Anyu persze nyaranta is dolgozott, hétvégén előre elkészítette a következő heti menümet, de bizony bármennyire is szerettem például a pörköltjét, a második nap már azon törtem a fejem, mivel tudnám feldobni. A májkrémes változatra nem feltétlenül vagyok büszke; ám jóval később örömmel konstatáltam, hogy több fogásban is találkozik valamilyen húsféleség és a tényleges savanyú uborka.

„Főzök, amikor csak lehet!”

-Nagyon hasonlóan indult az én karrierem is a konyhában. Mivel egyke vagyok, nálunk nem is jöhetett volna szóba nővér. Mik a kedvenc ételei? Általában milyen gyakran főz? Ki az úr a konyhában? Kaphatnánk egy receptet?

- A már említett lassan gyöngyöző, tükörtisztaságú tyúkleves még mindig vezet (benne „lábától a tarajáig” minden). De a jó gulyástól kezdve a keleti ízeken át, a nehezebb és könnyebb ragukig, a krémlevestől a túrós csuszáig széles a paletta. Nálunk senki sem válogatós egyszerűen a finomat szeretjük! Főzök, amikor csak lehet! Az ételkészítés számomra több, mint az „enni kell” szükséglete: ez is egy alkotói folyamat, aminek eredményét meg lehet osztani másokkal, örömet okozva. A családban és a konyhában is megoszlanak a terhek és a szerepek: bizonyos ünnepeken az apósom készíti a halpaprikást bográcsban, a sós és édes süteményekben a feleségem jeleskedik, a hétköznapi vacsorákat hol egyikünk, hol másikunk „dobja össze”, de a hétvégéket szeretem magamnak megtartani. Ha van rá idő, akkor a gyerekeket is bevonva „nemzetek konyháját” játsszuk. Kiválasztunk egy-egy talán kevésbé ismert magyar receptet, vagy egy szomszédos népét, vagy egy távolabbiét- összeállítjuk és „kivitelezzük” a menüt.

A recept – nálam szilveszteri fogás – olasz eredetű (de ez már az adaptált verzió): A kicsontozott, beirdalt (szükség esetén formázott) malaccsászár bőrös felét zsírral kenem meg, a húsos részt fehérborral locsolom. Pihentetem egy ideig. A belsejét megsózom. Rozmaringlevél, kakukkfű, szurokfű (azaz oregánó) az alap, illik bele még a zsálya, és az édeskömény zöldje (legjobb előtte összekeverni a fűszereket kevés olívaolajjal, majd úgy felvinni). Még pihentethető a hűtőben (vagy télvíz lévén az erkélyen). Hosszában feltekerem (rögzítésre én nem szeretem a zsineget, ezért tűt alkalmazok): a formázásnál lesett és előpácolt húsdarabok is felhasználhatók itt! Mellé a megfelelően felvágott sárgarépa, paszternák, angolzeller, édesköménygumó, lilahagyma, és édesburgonya kerül - kis borral meglocsolva, épphogy megsózva. Alufólia alatt, 180 fokon sütöm (minden kilóra 1 és negyed órát számolva). A végén – a takarást eltávolítva – grillezem. Fél óra elteltével szépen szeletelhető. Ha valakinek van ideje az a velesült zöldségekből készíthet mártást is.

Üzenet az olvasóknak

-Mára már elhalványultak a felekezeti villongások. Az elvilágiasodás egymáshoz terel bennünket. Ön református presbiterként dolgozik a katolikus rádióban. Ez az igazi ökumené. Milyen üzenete lenne erről az olvasóknak?
- Missziónk- amely pontosan ugyanaz, amit az első apostolok kaptak küldetésül – valójában nem felekezetre szól. Személyes elhívás, hogy mi is elhívók legyünk- gyarapítva egy olyan népet, amely Krisztusban alkot új egységet. Emberi ésszel felfoghatatlan, de mégis lehetséges, hogy különbözőségeink egyszerre megmaradjanak és feloldódjanak. Az ökumené nem törekvés az egyhangúságra, hanem az összhang képessége.

Két – nem véletlenül, most nagyon is aktuális gondolatot választottam annak érzékeltetésére: mi az, ami valóban összeköt, vagy elválaszt. Az egyik II. János Pálé, azé a pápáé, aki hatalom üldözötteit Jézus szavával üdvözölte: „Ne féljetek!” Az ő felhívása egyben kemény feladat is: „Bocsáss meg, és békességre lelsz”

A másik pedig Balog Zoltán püspökünk békéért elmondott imája: „Adj bátorságot nevén nevezni a bűnt, elítélni a gonoszt, szót emelni a szegényekért! Te a béke fejedelme vagy. Fogd le azok kezét, akik háborúznak! Ne engedd igazolni a háborút, az erőszakot vélt vagy valós sérelmekkel, nemzeti vagy egyházi érdekekkel! Állj a szenvedők, az áldozatok mellett, bármelyik oldalon áldozták fel őket! Urunk, irgalmazz nekünk, a nemzeteknek, a világnak!”

-Köszönöm a beszélgetést.

…........

Nagy György András

-újságíró, szerkesztő, író,

-református presbiter,

-nős, három gyermek édesapja

Lepcsánka

 

Sok elnevezése van: lapcsánka, berét, cicege, tócsni, hogy csak a legismertebbeket mondjam. Anyukám lepcsánkának hívta, és a főtt krumpliból készített lepényt is ezen a néven ismertük. Többnyire abból készült nálunk, a nyers reszelt változat nem volt annyira népszerű. Én viszont ezt szeretem jobban. 

Hozzávalók:
kb 80 dkg krumpli hámozva
2-3 gerezd fokhagyma ízlés szerint
1 tojás
só, bors
4-5 kanál liszt

.........

olaj

Elkészítés:
A krumplit lereszeljük, és összekeverjük a többi anyaggal kivéve az olajat. Annyi lisztet teszünk hozzá, hogy kicsit tömör legyen. Egy serpenyőt megkenünk olajjal, és kanállal pogácsákat szaggatunk bele, és kisütjük. Kínálhatjuk tejföllel, de magában is finom. 

Gesztenye

 

Itt az ősz, és itt a gesztenye. M.Márti barátnőm milyen helyes kis kosárra valót szedett...,akarom mondani, sütött,... jaj, nem is, hiszen sütés nélküli sütit készített. Nagyon jópofa, örülök, hogy ismét a vendégszerzők között köszönthetem. A többi receptjét és a férjével és vele készült riportot itt olvashatják. 

Hozzávalók:

-keksz:
50 dkg darált keksz
20 dkg margarin
15 dkg porcukor
25 dkg gesztenye massza
rumaroma ízlés szerint
4 evőkanál lefőzött kávé
annyi tej , hogy összeálljon a golyó

-máz: 18 dkg étcsokoládé, kicsi olaj, 

Elkészítés:
A keksz hozzávalóit jól összedolgozzuk, és golyókat formázunk belőle.
A csokit felolvasztjuk, kis olajjal lazítjuk, és ebben forgatjuk meg a golyókat. Fogpiszkálót használtam és oázisba szúrtam, hogy a csoki megszáradjon.

..............

Füle Lajos: Tanácsok - magamnak

Jövőre - nincsen sürgősebb semmi -

merj és akarj is kisebbé lenni,

s kevés szóval és sokkal több tettel

növekedjél majd a szeretetben!

Batátás őszi köret

 

Férjem nem szereti a batátát, de azért én próbálkozom, mivel egészségesebb, mint a krumpli. Persze könnyű úgy, hogy háromszor annyiba kerül. Azért most befektettem egybe, és mondhatom, hogy nagyon finom lett, bár azt mondta, hogy furcsa ez a batáta. Ez nála nem a feltétlen lelkesedés jele, de megette hősiesen. Kicsit répaízű, de az nem lehet baj, mert a répát szívesen megeszi a húslevesben. Igaz, hogy az csak egy kis darab. Hevesen ellenállna, ha az összeset a tányérjára tenném. 

Egy zabkeksz recept van mindössze a blogon batátával. Lehet, hogy fejleszteni fogom az állományt. Addig is:

Hozzávalók:
1 nagy batáta
2 lila hagyma
1-2 gerezd fokhagyma

1 birsalma

só, bors, kakukkfű

vörösbor

Elkészítés:
 A batátát alaposan megmossuk, nem hámozzuk, és vastag szeletekre vágjuk. A birsalmát nyolc részre vágjuk, a hagymákat négyfelé. Egy olajozott tepsibe rakjuk valamennyit, rá a fűszerezett hússzeleteket, meglocsoljuk kb fél dl borral, és előmelegített, 250 fokos sütőbe tesszük. 10 perc múlva 200 fokra mérsékeljük a hőfokot. Pirosra sütjük a húst. A köretet a hússal együtt vesszük ki, és tálaljuk. 

..........

A képen egy piros és egy fehér virágszirom is van. Így emlékezem a mai ünnepről. Október 23-a van, arra emlékezünk, hogy a magyar nép fellázadt a szovjet elnyomás ellen 1956-ban.

A 3. zsoltár szavai talán ideillenek.

Dávid zsoltára... URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! 4De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén. Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem. Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem. Állj mellém, URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! Az ÚRtól jön a szabadítás.

Legyen áldásod népeden!

Birses túrós habos. Kicsit diétás

 

A jól ismert habos sütemények sorát gazdagítja. A kimaradt tojásfehérje felhasználására készült, nagyon népszerű a családban. Már több hasonló recept is van. Készült már boros almakrémmel, lekvárral, meggyel, narancsos birslekvárral is.

Hozzávalók:
25 dkg túró

2 tojássárgája

10 dkg liszt

10 dkg margarin

mokkáskanál sütőpor

csipet só

édesítő vagy cukor

(tejföl)

..........

birsalma

5-6 tojásfehérje

édesítő vagy cukor

Elkészítés:
A túrót áttörjük, majd a lisztbe keverjük a száraz hozzávalókat, beledolgozzuk a margarint, a sárgáját és a túrót is. Ha nehezen formázható, tehetünk bele egy kis tejfölt. Egy margarinozott piteformába nyomkodjuk, rá a vékony szeletekre vágott birsalmát, és 20 percre a 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk. A birsalmát megkenhetjük egy kis édesített vízzel. Felverjük a fehérjét egy kis édesítővel, kivesszük a tepsit, és rákenjük. Addig toljuk vissza 150 fokra, amíg megpirul a teteje.

Bibliás elmélkedés:
A napokban vonaton utaztam. Előtte felfakadt a szívemben egy imádság: Hadd tegyek valakinek bizonyságot az Úr Jézusról! Leültem egy kalapos hölgy mellé, és elővettem a könyvemet, Jókai Egy az Isten címűt. -Nem is tudtam, hogy Jókainak ilyen könyve is van-szólított meg a szomszédom. -Én sem.-válaszoltam,- majd elkezdtünk beszélgetni. Eszembe jutott az imádság, és megpróbáltam errefelé terelgetni a beszélgetést. 

-A könyv főhőse unitárius, nem hisznek Jézus istenségében, de én igen. Ő egylényegű volt az Atyával. Mit gondol erről?-kérdeztem. 

-Engem ez egyáltalán nem érdekel. Nekem semmit nem mond.-válaszolta. Akkor elmeséltem neki, hogy logikai úton kizártam az evolúciót, mert nem is lenne ennyi élőlény, ha tényleg a környezethez alkalmazkodva fejlődött volna az élővilág. Ki se jöttünk volna a vízből.  Egy házassági válságban talált meg Isten. 

-A mienk szerelmi házasság volt,-mondta-, de amikor megszűnt a szerelem, nekem eszembe se jutott maradni a kapcsolatban. Szépen váltunk el. 

-Nekünk Isten segített rendbe jönni, és még öt gyermekünk is született utána. Összesen 7 van.-Na, ettől azért mindenki lázba jön. Érdeklődve hallgatott egészen addig, amíg a hit gyakorlati oldaláról nem kezdtem beszélni neki. 

-Igen, Istenre bíztuk a gyermekáldást.  Megértettük, hogy mennyire szeret bennünket, és Krisztus meghalt a bűneinkért. 

Megint bezárult. Régen nem találkoztam senkivel, aki ennyire kedves ember, és ennyire elutasító lett volna a hit dolgait illetően. Mindegy, gondoltam. Amit kellett, elmondtam neki. Isten továbbviszi, ha gondolja. Hamarosan leszálltam, kedvesen elköszöntünk egymástól, magamban elmondtam érte egy imádságot. Senkiről nem mondunk le. Ki tudja, lehet, hogy találkozom vele is a mennyben, ha mégis megtér. Remélem, hogy egyszer meglátja, hogy Isten létezik, nagyon szereti őt, és helyet készített neki a mennyben.

Chilis bab

 

Chillis, csilis, ki hogy írja, de mindenki csilisnek ejti. Jó így is, és az étel is finom. Mi legalábbis szeretjük. Hússal és hús nélkül is készül. Valójában a hüvelyesekben van elég fehérje, magában is laktató. 

Először a fűszerkeveréket készítjük el.  ( a képen hátul)

3 kávéskanál pirospaprika
2 kávéskanál só
2 kávéskanál oregano
2 kávéskanál bazsalikom
1 kávéskanál római kömény
1 kávéskanál koriander
1 kávéskanál kakukkfű
1/2 kávéskanál gyömbér
1/2 kávéskanál babérlevél (nálam 3 darab)
1/2 kávéskanál curry
(1/4 kávéskanál fahéj)
2 kis szárított csilipaprika

Miután kimérjük a megfelelő fűszereket, kávédarálóban megőröljük. Kis méretű üvegekben, jól lezárva addig tároljuk, amíg el nem fogy. Illetve figyeljük a minőségmegőrzési időt. Eredetileg egy blogjátékra készült más fűszerekkel. 

A csilis babhoz pedig megpirítjuk a húst, megszórjuk fűszerkeverékkel, hozzáadjuk a főtt babot, és a kukoricát, kis vizet, és addig főzzük, amíg a hús megpuhul. Én 1:1 arányban készítem, ha húst is adok hozzá. Ha fél kiló húsból főzöm, akkor két evőkanál fűszert keverek bel.-Frissítés, Nagy György András újságíró kiegészítése: Úgy vélem már vált annyira "hazaivá" a szó, hogy nyugodtan írható magyaros formában,  (kiejtés szerint) csilinek. Ráadásul elterjedt ez a forma, és a hivatalos helyesírásnak is megfelel.  Az eredeti a 'chilli' volt, a XVI. századi latin szövegkörnyezetben így írják le az indiánoktól hallott fűszernevet. Ételnévként  - spanyol és angol területen - már inkább 'chili' lásd a chili con carne elnevezést (hogy ne legyen egyszerű a 'chile' is feltűnik, ám a nyelvészek szerint nincs közvetlen köze az országnévhez). Szóval használjuk bátran magyarosan! Azon lehet gondolkodni, hogy más hangalakot/változatot használjunk-e a fűszerre illetve magára az ételre, de ez meg általában magától alakul, vagy így, vagy úgy:-)

Csak úgy küldöm ezt a szép versikét. 

Weöres Sándor: Földi és égi hatalom 

"Amit nekem adsz: mindenkinek adod",
hirdeti a földi hatalom.

"Amit mindenkinek adsz: nekem adod, hirdeti

az égi hatalom. 

A Bibliában így olvassuk: 

Aki könyörül a nincstelenen, az Úristennek ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét." (Példabeszédek 19.19)

Ánizsos szilvás pite. Kicsit diétás

 

Még mindig szilva, nem lehet megunni. Nagyon egyszerű pitécske készült vele a múlt héten. Lajos Marinál láttam ánizsos szilvás sütit, kipróbáltam, finom lett.

Hozzávalók:

20 dkg zabpehelyliszt
10 dkg finomliszt
10 dkg margarin
fél csomag sütőpor

kb egy evőkanál 1:4 édesítő vagy ízlés szerint cukor
fél dl rum
mokkáskanál őrölt ánizsmag
mokkáskanál őrölt fahéj
3 tojás
(joghurt vagy víz)
30 dkg szilva

Elkészítés:

 A zabpehelylisztet jobb híján rendes zabpehelyből őröltem a kávédarálóban, és többet nem is fogok venni készen. Teljesen jó lett így is. A száraz anyagokat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a margarint. A tojást és a rumot elegyítjük, és összegyúrjuk a többivel. Ha szükséges, joghurttal vagy vízzel lágyítjuk a tésztát. Egy piteformát megkenünk margarinnal, rárakosgatjuk a magozott, félbevágott szilvát, majd rákenjük a tésztát. 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és kb fél órát sütjük. 

Több szilvás recept.

Ennivaló úti beszámoló 4. Torockó. Erdély. Torockói rétes

 

Hétfőn elbúcsúztunk, és mielőtt végleg elhagytuk volna Marosvásárhelyet, még benéztünk az állatkertbe. A múzeumok ugyanis hétfőn ott is zárva vannak, szombaton és vasárnap pedig elnéztük az időt és már nem jutottunk be. 

Nagyon jól éreztük magunkat, bár semmi újat nem láttunk, de én már nagyon régen nem voltam ilyen helyen. Legutóbb a legidősebb unokát vittük vadasparkba.

Szirti sas.😊

Az állatkert melletti büfében ebédeltünk, mondanom se kell, hogy senki nem beszélt magyarul egy szót sem. Aztán továbbindultunk Torockó irányába. Ahogy közeledtünk, egyre sziklásabb lett a táj. 

Majd feltárult ez a gyönyörűség, a Székelykő. Talán nem is szép. Inkább fenséges, bámulatra méltó, tiszteletet parancsoló.

Különös ötlet, de egy fiatal pár készíttetett esküvői fénykép sorozatot a hegyen éppen akkor, amikor ott voltunk. Remélem, boldogok lesznek. Judit lányomék is ilyen kopár hátteret választottak, és a házasság jól sikerült. Persze nem ezen múlik. 

A házat, ahol megpihentünk, Katalin, kedves blogger társam  ajánlotta, akik gyakran nyaralnak a Bitai vendégházban.  Remekül éreztük magunkat, köszönet a jó ötletért.  

Délután érkeztünk, mindjárt el is indultunk körülnézni. Torockó a Világörökség része Európa Nostra díjas házakkal. A szállásunk is az volt. Kedves malmot találtunk sétánk során, ahova be is térhettünk. Szeretjük a régi dolgokat, volt itt bőven. 

A bútorfestésnek hagyománya van. A szék felső részén a kontyok állásának pedig jelentősége volt. Ha összevesztek, akkor a székeiket úgy fordították, hogy a kontyok más irányba nézzenek. Ha kibékültek, akkor összefordították őket. 

Bárcsak így lenne minden házasságban, ahogy a falikép mutatja!

A szép falitéka kincseket rejtett. 

A nőknek a Bibliát, a férfiaknak meg a pálinkát. Mostanra több nő jár a templomba, mint férfi. Azt gondoltam, hogy régebben azért kiegyenlítődött az arány. Torockón úgy látszik, nem. Vagy csak ebben a házban nem, mert különben most is szép számban járnak a templomba. 

Az 1800-as évek végéig a férfiak vasérc bányászatból és kohászatból éltek. Akkor jött a nagyüzem, és elvesztették a megélhetésüket. Az elvándorlás már akkor elkezdődött. Sajnos azóta is tart. Tavaly egy, tavalyelőtt is csak egy gyermek született. 

A malomban szép régi tárgyakat láthattunk. Ez egy bányászlámpa.

A többi tárgyat is itt készítették ügyes mesterek.

Szép szobabelső.

Este finom vacsorával várt bennünket Bitai Magda. Palócos leves, csirkepaprikás nokedlivel. Mintha otthon lennénk! De hát otthon is vagyunk!

Desszertnek torockói rétest kaptunk.

Elkértem a receptjét. 9 kanalas rétesnek is hívják:

9 kanál liszt, 1 tojás, 4 kanál olaj, pici sütőpor (kb.fél csomag) ecettel felfuttatva, annyi tej, hogy  könnyen gyúrható tésztát kapjunk. Sütőpor helyett szódabikarbónát is lehet használni. 

9 gombócot készítünk és mindeniket külön kinyújtjuk, megszórjuk liszttel majd mind a hájast összehajtjuk.Ezt kétszer ismételjük. 

Utána ismét kinyújtjuk és derelyevágóval három részre vágjuk de nem vágjuk át teljesen és forró olajban kisütjük. Lehet töltve is készíteni, Bitai Magda ordával is szokta tölteni.

Készítettem képeket, de a panzió honlapján sokkal szebbek vannak. Érdemes odakattintani. Azért ízelítőnek:

A szobánk részlete.

Torockói keresztszemes függöny az ablakokon az ebédlőben.

Reggel ez a kép fogadott a teraszról:

A reggelink:

Nagyon jól éreztük magunkat. Lehet, hogy máskor is eljövünk. Délelőtt megnéztük a vajort, ami egy kis csatorna, ahol régen mostak az asszonyok. Gyönyörködtünk a szép házakban, 

majd elmentünk  a múzeumba., ahol a bányászélet és a régi falusi élet emlékeiben gyönyörködhettünk. 

A tiszta szoba torockói hímzéssel kivarrt párnákkal.  Hasonló a kalotaszegihez, de nem hurkolják.

Ez egy sütögető nyárs, melyre még egy bárányt vagy malacot is fel lehetett rakni sütni. Súly húzta le, és forgatta.

A vaskenyér, amelyet bányásztak, és ebből olvasztották ki a vasat.

Menyasszony, vőlegény.

Csodás, letűnt világ. Amikor még mindenre volt idő, amikor még a szomszédok ismerték és segítették egymást. Kemény világ, amikor egy aszályos év, vagy éppen egy bányaomlás egy életre tönkre tehetett egy családot. Nem kívánom vissza. Álljon itt befejezésül a Szeretet himnusza , mely több szép fatáblával együtt a panzió ebédlőjében függött a falon. 

1Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. 2És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. 13Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

(I. Korinthus 13.) https://szentiras.hu/

Erdélyi úti beszámolók: 

Ennivaló úti beszámoló 1. Cserefalva

Ennivaló úti beszámoló 2. Marosvásárhely

Ennivaló úti beszámoló 3. Fintaháza