Babérleveles-tejfölös csirke

 

Egy gyönyörű szakácskönyvet tartok a kezemben. Címe: 100 dabasi recept több mint 100 dabasi háziasszony. Kiváló kezdeményezésnek tartom azt, hogy összegyűjtötték a település népszerű receptjeit, és megjelentetik egy könyvben az utókornak. És nekem, mert egész aranybányát fedeztem fel benne.

A közeljövőben többször fognak találkozni velük, most egy finom csirkeételt mutatok. Nagyon keveset változtattam a recepten, a liszt felét teljes kiőrlésűre cseréltem, kicsit több a hagyma, de ez az összhatáson nem sokat változtat. Az eredeti a recept alatt olvasható, most a saját változatomat ismertetem:

Hozzávalók:

1 csirke

1 nagy hagyma

3 nagy babérlevél

fél teáskanál bors

2 dl tejföl

1 evőkanál liszt

só

fél dl olaj

-nokedli:

15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

15 dkg finomliszt

1 tojás

1 teáskanál só

víz

Elkészítés: 

A csirkét megmossuk, darabokra vágjuk, és besózzuk. A csirkemellnek csak az egyik felét használtam fel. A hagymát apróra vágjuk, és az olajon megdinszteljük. Rátesszük a csirkét, és kicsit együtt pirítjuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy 2/3-ig ellepje. Az a tapasztalatom, hogy ennyi elég, mert a csirke is enged vizet. Belekerül a babérlevél, a bors, és fedő alatt puhára főzzük. A tejfölbe elkeverjük a lisztet, és behabarjuk vele a csirkét. Amíg fő a csirke, elkészítjük a nokedlit.
A liszteket, sót összekeverjük, beleütjük a tojást, és annyi vizet adunk hozzá, hogy galuskasűrűségű legyen. Sós, forró vízbe szaggatjuk, leöblítjük, és tálaláskor arra szedjük a csirkét. 

(Petróczy Attiláné Etelka receptje)

Bibliás elmélkedés:

A szakácskönyv a következőképpen jutott el hozzám. Februárban ünnepeltük a Házasság hetét. Férjemmel meghívást kaptunk egy gyülekezeti szeretetvendégségre, hogy beszéljünk az életünkről, házasságunkról. A blogban jobbra fent van erről egy videó a youtube-on, akit érdekel, megnézheti. Miután vége volt a beszámolónknak, kérdéseket tettek fel, majd tombolasorsolás következett. 

A közvélekedéssel ellentétben a gyülekezeteket nem az állam tartja fenn. A hívők adományából fizetik az alkalmazottakat, a fűtés, világítás költségeit stb. Több szomszédos országban az állam hozzájárul a lelkészek/papok fizetéséhez, Franciaországban még a templomokat is az állam tatarozza, de nálunk nincs így. Lehet persze pályázni, és többnyire nyernek is gyülekezetek még közösségépítő programokra is, de ahol a gyülekezeti tagok nem tudják fizetni a lelkészt, ott nincs önálló gyülekezet. Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon izgalmas volt a tombolasorsolás. A résztvevők hozták a csomagokat, amelyeket lehetett nyerni. A befolyt összeg pedig a gyülekezeti kasszába került. Mi is vettünk jegyeket, és nyertünk is egy-két értékes ajándékot, de amikor megláttam a két szakácskönyvet, elmondtam egy imádságot, hogy szeretném megnyerni legalább az egyiket. Egyikben nők főznek, másikban férfiak. Ez ugyan nem sikerült, de amikor kiderült, hogy a Reformátusok Lapjában most én írom a receptoldalt, egyszer csak kezembe nyomták ezt a szakácskönyvet. Egy résztvevő megnyerte, de már megvolt neki a könyv, így nekem adta. Köszönöm, Istenem! És köszönöm, Bözsi néni!

"Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat...ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten!"(2. Korinthus 9.6)