Szójás fasírt

 

A szója iránti lelkesedésem kicsit lelohadt, amikor rádöbbentem, hogy kiváló húspótló ugyan, nincs benne koleszterin, de szénhidrát viszont igen. Igaz, hogy nem olyan sok, 100 grammban 22 gramm, de akkor is pont 22 grammal több, mint a legtöbb húsfélében. Szóval bele kell számolni a napi adagba, de hát akkor beleszámoljuk. Nem nagy dolog, mert szárazon ennyi, fűszeres vízben kell áztatni, jól megduzzad, és sok hús helyettesíthető vele. Most 50 grammot használtam fel, egyáltalán nem érződik a fasírton semmi különös íz, nagyon finom lett. 

Hozzávalók:
60 dkg darált sertéshús

5 dkg szójagranulátum

2 tojás

1 evőkanál őrölt piros paprika

teáskanál só

mokkáskanál bors

1 szelet kenyér

3 gerezd fokhagyma

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A szóját kétszeres mennyiségű sós, borsos vízben beáztatjuk addig, amíg beszívja a nedvességet. A kenyeret is beáztatjuk, csak a belét használjuk fel. Utána a fokhagymát lereszeljük, és az összes hozzávalót jól összedolgozzuk. Kis gombócokat formázunk belőle, lelapítjuk, és kisütjük a szokásos módon. Zelleres tök készült hozzá, nagyon jól esett ebédre. Az eredeti receptben krémsajtot adunk a tökhöz, de most csak egy kanál tejfölt kevertem bele. 

Bibliás elmélkedés:
A meggyes habos süti receptjénél írok egy angol ismerősömről, akitől az első angol nyelvű Bibliánkat kaptuk. Susan vegetáriánus volt, ami akkoriban, 30 éve, eléggé szokatlannak számított. Nagyon figyeltem arra, hogy mivel kínáljam. Emlékszem, hogy egy pékségben megkívánta a töpörtyűs pogácsát a látvány miatt, én meg nem voltam elég éber, vettem neki. Már az első falat a szájában volt, amikor rájöttem, hogy a töpörtyű is hús. Kiköpte a falatot. Kicsit csodabogárnak tartottam ezért, de ma már másként gondolok erre. Az emberek különböző okból nem esznek húst.

Van, aki nem szereti.

Van, aki egészségtelennek tartja.

Van, aki vallásból tartózkodik tőle.

Van, aki az állattartást környezetrombolónak tartja, ezért inkább csak növényeket eszik.

Van, aki sajnálja az állatokat.

Biztos vannak még más szempontok is, de én kezdem azt gyanítani, hogy vannak, akiknél ez valláspótlék. Mint a környezetvédelem is, amit egyébként nagyon fontosnak tartok. Mi már 51 éve is szelektíven gyűjtöttük a szemetet. Anyukám már akkor mondta, hogy baj lesz még ezzel a sok műanyaggal. Az ételmaradékot, krumplihéjat beástuk stb. Azt azonban túlzásnak tartom, hogy a gyermekvállalásról akarják lebeszélni a fiatalokat, mert a csecsemők megterhelik a földet. Persze, ha tápszert kapnak a babák, akkor a gyártósorok, a vízhasználat, a cumisüvegek, azok mosása, fertőtlenítése bizony környezetszennyező. Az eldobható pelenka is, de a szoptatás teljesen környezetbarát, és régen is mostuk a pelenkákat. A környezetvédelem nem lehet fontosabb az embernél. Ez olyan lenne, mint a természetimádó népek hiedelmei, akik áldozatot mutattak be a folyók, a hegyek stb isteneinek. Nekünk egy Istenünk van, aki Jézus Krisztusban lett emberré. Nagyon szeret bennünket, ilyen szép helyet készített nekünk, mint a Földünk, de már az első emberpárnak is azt a feladatot adta, hogy gondozza, őrizze. Ha nem így teszünk, akkor ellenségünk lesz a természet. Szomorúan tapasztaljuk a vizeink, a levegő szennyeződését, a savasodó erdőket, a zsugorodó művelhető területeket. Saját jól felfogott érdekünkben kell felelősségteljesebben élnünk, és ez Isten parancsa is. 

A Református Egyházban létezik egy ökogyülekezeti mozgalom, amely a teremtett világ megóvására hívja fel a figyelmet. Találtam egy érdekes cikket a honlapjukon "Nem becsüljük Isten teremtését, hanem le akarjuk győzni" címmel. Érdemes elolvasni. 

Sült almalekvár fehér borral

 

Kis telkünkön három almafa is nő. Tavaly az egyik, idén  a másik nem hozott termést. A harmadik következetes: még nem volt rajta alma egyszer sem. A meglévő termés minősége hagy némi kívánnivalót maga után, úgyhogy elmondhatjuk, hogy az almatermesztés nem tartozik Ágostonék sikertörténetei közé. Az előd el is hanyagolta, mi nem érünk rá, és nem is nagyon értünk hozzá, így nagyon nem kell csodálkozni, pedig a férjem hűségesen permetezgette őket. Locsoljuk is. Na, mindegy. Finom almalekvár lett tavaly szőlőlével megbolondítva, most pedig ment egy vödör cefrébe egy ismerősnél, a nagyobbakat megettük, és szintén almalekvár készült a kicsikből. Mivel hámozni nem volt érdemes, ezért idén is sütöttem. Nem túl bizalomgerjesztő látványt nyújtanak a tepsiben, de az ízük jó. 

Hozzávalók:
785 g sült alma tisztítva
teáskanál mazsola
mokkáskanál őrölt fahéj
tk vaníliaaroma
fél dl fehér bor
cukor vagy édesítő ízlés szerint

Elkészítés:

A sült almáknak csak a húsát használjuk fel. Nekem ennyi lett. Növelni vagy csökkenteni lehet a hozzávalókat ízlés szerint. Összekeverjük a többi anyaggal, felfőzzük, üvegekbe rakjuk, és száraz dunsztba tesszük. Nagyon finom lett, és ami még fontos: nem ment veszendőbe semmi. A mai időkben (is) mindent meg kell becsülnünk. 

Rántott szójaszelet

 

Emlékszem, hogy gyakran kevertem szójagranulátumot a fasírtba, amikor a gyerekek kicsik voltak. Takarékossági megfontolásból, nem kifejezetten az egészség megőrzése volt a cél. Aztán valahogy elfelejtettem, pedig nem álltunk jól a költözés után sem. Akkor lett jobb a helyzet, amikor elkezdtem dolgozni. Most sokat hallunk az egészséges táplálkozásról, a húsfogyasztás mérsékléséről, ráadásul megjelent egy majdnem vegetáriánus személy is a családban, úgyhogy vettem szójaszeletet és granulátumot is. Nem volt egyszerű, mert a nagy üzletekben sem kaptam, végül a férjem hozott a Natura boltból. Ennyire kiment a divatból a szója? Vagy sokan allergiásak rá? Azt hallottam, hogy a tehéntej után a szója a legnagyobb allergén. Nekünk régen sem okozott problémát, és most is nyugodtan ehettük. Nagyon olcsó egyébként, és gazdag fehérje forrás. Egyszerű elkészíteni is. A szeleteket forró, fűszeres vízbe kell áztatni 30-120 percig. Én köztes megoldást választottam, és kb egy órát hagytam benne. Sót, borsot, őrölt gyömbért, curryt, rozmaringot, kakukkfüvet szórtam a vízbe.

 Aztán jól kinyomkodtam, és lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgattam,

és olajban kisütöttem. Persze más íze van, mint a húsnak, de nagyon finom volt. Melegen ajánlom mindenkinek. 

Hidegen is! 😊

Bibliás elmélkedés:

A húsevés tilalma régóta jelen van az emberiség történetében. Már  bibliai korban is szó volt erről. Mózes 3. könyve felsorolja, hogy milyen állatokat nem volt szabad megenni. Ezeknek a rendelkezéseknek azonban nem egészségügyi okai voltak, hanem az, hogy egyes állatokat szentként tiszteltek a pogányok, áldozatra használták. Isten nem akarta, hogy népe átvegye ezeket a szokásokat. Az Újszövetség is tiltja a vér vagy a fúlvaholt állatok fogyasztását, de szintén nem higiéniai okokból, hanem a pogány áldozatok tiltása miatt. "Legyetek szentek, mert én szent vagyok!" -mondja Isten. Minden más állatot azonban megengedett már Isten, amit árultak a mészárszékekben.(1. Korinthus 10.25.) Egyes keresztényeknek azonban nem volt elég az evangélium szabadsága, a tízparancsolat gyakorlati életre vonatkozó szabályrendszere. Hozzátettek még egy kicsit, vagy éppen elvettek belőle. Így jelentek meg a húsevést tiltók vagy éppen azok, akik egyes napokat különbnek tartották a másiknál. Az apostol ezt erőtlen hitnek tulajdonítja, de arra buzdít, hogy ne ítélgessünk, és senkire se akarjuk ráerőltetni a magunk meggyőződését. Inkább fogadjuk be őket, imádkozzunk értük, hogy Isten győzzön meg mindenkit az igazság felől. 

"Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben." (Római levél 14. 17)

"Tehát akár esztek, akár isztok, mindent az Isten dicsőségére tegyetek."(1. Korinthus 10.31.)

Cseresznye-meggy dzsem

 

Ismerjük a régi viccet? A rendőr megállítja a fuvarozót, és kéri az okmányokat: forgalmi, jogosítvány, menetlevél. Amikor átnézi, megkérdezi, hogy mit szállít. A sofőr mondja, hogy dzsemet. Erre a  rendőr kéri, hogy mutassa meg. Amikor benéz a platóra, felháborodottan mondja a sofőrnek, hogy megbüntetem magát. Miért?-kérdezi a sofőr. -Azért, mert hazudott. Azt mondta, hogy dzsemet szállít, a menetlevélre az van írva, hogy jam, az autó meg tele van lekvárral. 

Hát én is így vagyok ezzel. Mindig összekeverem, de most utánanéztem, és egy darabig emlékezni fogok arra, hogy ez jam, amit úgy kell ejteni, hogy dzsem, mert angol szó, és nem azonos a lekvárral, mert az egyneművé válik a főzésnél. Ez meg darabos maradt, és nagyon fincsi lett. A cseresznyét a sógornőméknél szedtem, de nem volt időm elkészíteni, így ment a fagyasztóba. A meggy a házunk előtt kis fáról származik, de szintén régebbről. Most elővettem őket, és dszemfix-szel összefőztem jamnek. 

Hozzávalók:
1.7 kg vegyes gyümölcs, kb fele-fele
30 g dzsemfix
2 evőkanál 1:4 édesítő vagy 8 evőkanál cukor (ízlés szerint)
teáskanál vaníliaaroma

Elkészítés:
A zselésítőt összekeverjük az édesítővel és a kimagozott gyümölcshöz adjuk. Az aromával elkeverjük, és az utasítás szerint készítjük el. Üvegekbe merjük, és 5 percre fejre állítjuk. 

Almakrémes habos

 

Habos sorozatunk újabb részét láthatják, kedves nézőink. Ezúttal almakrémmel, mert az összes lekvárt levittük a telekre, mert a kamrában őrült hőség van, mivel a lakótárs néni ott tartja a hűtőjét, és még nem sikerült rábeszélni arra, hogy a meleget, amit a hűtő kienged,  tartsa a saját térfelén. Így aztán tavasztól őszig gyakorlatilag nem tudom használni a helyiséget, de az előző tulajdonostól így örököltük, a szokásjog is jog. Nem fogunk összeveszni. A Szentírás is arra tanít, hogy "Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben." (Római levél 12.18)

Először egyszerű reszelt almát akartam rásimítani a tésztára, de nem voltam biztos benne, hogy mikor tegyem: sütés előtt, közben vagy utána. Mivel pedig több bloggertárs a párolt almára esküszik a piték/bélesek/lepények esetén, tettem egy próbát. Így biztos, hogy a kisült tésztára kell kenni. Na, de milyen legyen az ízesítés? Általában fahéjat szoktam használni, de most elfogyott a kardamom, és fahéjat kevertem a liszthez is. Tulajdonképpen teljesen feleslegesen, de akkor már az almába mégse tehetem. Így egy boros, citromlés mazsolás töltelék készült, és mondhatom, hogy nagyon finom lett. 

Hozzávalók:

-tészta
15 dkg zabpehelyliszt
5 dkg finomliszt
1 teáskanál sütőpor
csipet só
1 dkg édesítő 1:4
10 dkg margarin
1 tojássárgája

kb 1 evőkanál tejföl

mokkáskanál őrölt fahéj

-töltelék:

50-60 dkg alma tisztítva

1 dl fehérbor

evőkanál mazsola

citromlé

édesítő

-tetejére
5 tojásfehérje

2 mokkáskanál Süssina édesítő

Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból a száraz anyagokat jól elkeverjük. Én a habverőt használom erre a célra. A margarint kis darabokra vágjuk, és gyorsan elmorzsoljuk benne.  Kis mélyedést készítünk a tál közepén, beleöntjük a tejfölt, és a sárgáját. Összedolgozzuk. Eléggé lágy lett, így csak belenyomkodtam a sütőtálba (20x30 cm). 200 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütjük.

Közben elkészítjük az almakrémet. A nagy lyukú reszelőn lereszeljük a megtisztított almákat, majd egy serpenyőben a bor és a mazsola hozzáadásával addig pároljuk, amíg elfővi a levét. Végül édesítjük, és néhány csepp citromlevet adunk hozzá. A tésztára kenjük, és az édesítővel felvert habot rásimítjuk. Visszatesszük a sütőbe, amíg szép színt kap. 

További hasonló receptekért katt a kék szövegekre

Borral párolt almamártás 

Lekváros habos

Meggyes habos

Narancsos-birses habos

Almás pite 

Fagylalt, jégkrém házilag. Diétásan is

 

Anyukám nagy fagyirajongó volt. Barátnője egy dunántúli kisvárosban lakott, ahol már a 70-es években is volt egy cukrászda, ahol a megszokott vanília-csoki-puncs kínálat helyett volt vagy húszféle. Tobzódtunk a finomabbnál finomabb ízekben. Ma már ez teljesen megszokott, sőt egészen különleges, egzotikus fagyikat is ehetünk. Nemrég láttam fokhagyma ízűt egy videón. Ezt azért nem kívánnám meg, de a sztracsatellát, joghurtos meggyet, velencei álmot azért én is szeretem. Tetszik, amikor lapáttal csapnak egy adagot a tölcsérre, és mérik a súlyát. Persze ez egy kicsit szemfényvesztés, mert az árát nem befolyásolja az, hogy kanállal, vagy mással adagolják. Így is, úgy is meglehetősen drága, de nem kell mindent boltban venni. Nagyon egyszerűen készíthetünk otthon is. A mascarpone és a habtejszín nem számolós, így a cukrosoknak csak a gyümölcsöt kell figyelembe venni, ha megfelelő édesítőt használnak. 

Hozzávalók:
25 dkg mascarpone
2,5 dl vagy több habtejszín (lehet több)

gyümölcspüré, vaníliaaroma, kakaó stb

cukor vagy édesítő

Elkészítés:

 A tejszínből jó kemény habot verünk, majd hozzáadjuk a mascarponet is, és jól elkeverjük. Bármivel ízesíthetjük, amit szeretünk. Én sárgabarack-és meggypürét adtam az egyik adaghoz, vaníliaaromát a másikhoz. Fagyaszthatjuk dobozban is, vagy ilyen jégkrém készítő formákban. Nekem 7 pálcikás és a mascarpones doboz lett tele. Hamar kész, és nem lesz darabos, jeges. Finom selymes, majdnem, mint a bolti. A formák kitöltésére jobban kell figyelni, mint én tettem, hogy jobban kitöltse a helyet az anyag. 

A Cukor nélkül, szénhidrát diéta fb csoportban találtam a receptet. Kis módosítással közlöm.

Sárgabarackos morzsasüti

Sokféle gyümölcsből készítettem már. Valójában bármit fel lehet használni hozzá. Még zöldséges sós változat is van a blogon. Nagyon szeretjük a zabpelyhet, és én ezzel készítem. Sajnos lemerült az elem a mérlegben, ezért bögrével adagoltam a hozzávalókat, de finom lett így is. 

Hozzávalók:
1 bögre (3-4 dl) zabpehely
fél bögre finomliszt vagy zabpehelyliszt
2 teáskanál 1:4 édesítő
10 dkg vaj

..........

6 sárgabarack

Elkészítés:

Összekeverjük a száraz anyagokat. A hideg vajat késsel feldaraboljuk, és ujjbeggyel elmorzsoljuk a lisztes keverékkel. Egy kikent piteformába szórjuk a keverék felét, 2/3-át, rárakosgatjuk a szeletekre vágott barackot. 

Vagy már akkor megbánjuk, hogy annyit pepecseltünk vele, amikor még készül a nagy mű, vagy csak akkor, amikor rászórjuk a morzsát, amitől eltűnik a gondosan megalkotott remekmű. 

200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütjük. Jó hozzá egy gombóc fagylalt vagy még egy tányér morzsasüti. 😊

Sütés után. 

Több morzsasüti recept:

Rebarbarás morzsasüti vagy nem

Rebarbarás morzsasüti, kicsit diétás

Áfonyás morzsasüti

Cseresznyés morzsasüti

Almás rebarbarás morzsasüti vaníliasodóval

Meggyes morzsasüti

Zöldséges morzsasüti