A száraz anyagokat összekeverjük, majd elmorzsoljuk a margarinnal. Kis mélyedést készítünk, beleöntjük a tejfölt, és a tojássárgáját. Elkeverjük, és összegyúrjuk. Amíg elkészülnek a zöldségek, állni hagyjuk.
Zöldséghámozóval csíkokra vágjuk a cukkinit, a padlizsánt és a répát. A tésztát kör alakúra nyújtjuk, és kibélelünk vele egy piteformát. Majd megkenjük sajtkrémmel.
A leeső részekből keksz készülhet.
Elkezdjük feltekerni a csíkokat. Egy cukkini, egy padlizsán, egy répa. Beleállítjuk a formába. Addig folytatjuk, amíg elfogynak a zöldségek. A tejszínt és a mozarellát összemixeljük, sózzuk, borsozzuk, és a pitére öntjük. Azért tettem zárójelbe a tojásokat, mert sajnos kifelejtettem, de mindenképpen jó, ha hozzáadjuk. Így egy kicsit folyós maradt.
200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és legalább 30 percig sütjük. A répa egy kicsit ropogós maradt. Ha valaki úgy érzi, hogy ez zavarná, akkor néhány percre dobja egy kis forró vízbe feltekerés előtt. Padlizsán helyett használhatunk más színű cukkinit is. Több helyen láttam a neten, és kialakítottam a saját változatomat.
Bibliás elmélkedés: Olyan szép színes lett a pite, hogy ez a kis történet jutott róla az eszembe, amit a Csendes percek című kiadványban olvastam, és már megosztottam itt.
"És (Isten) az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén..."(Apostolok cselekedetei 17.20a)
Gyülekezetünkben énekkel és tapssal fogadjuk a gyerekeket, amikor bevonulnak a templomba a vasárnapi iskolából. Tarka kis csoport ez, sokféle nemzetiséget képvisel a sok nevető gyerek. Amikor elnézem őket, egy régi eset jut eszembe. Walt Augustine chicagoi néger kollégám gyakran látogatott meg Kansas City-ben lévő irodánkban. Egyik látogatása alkalmával az élet kihívásairól beszélgettünk. Walt elmesélte, hogy hatéves kisfia, James, állandóan Michael nevű iskolatársáról beszélt otthon. Walt egyszer megkérdezte tőle, hogy Michael fekete gyerek-e. James zavarodottan nézett apjára majd így válaszolt: "Nem tudom, majd holnap megnézem." Ez a kis történet mindig eszembe juttatja azt, hogy Isten ilyen módon akarja, hogy éljük az életünket: előítélet nélkül, elfogadván egymást úgy, mint ez a kisgyermek a barátját.
Imádság:
Istenem, töltsd meg a szívünket egymás iránti szeretettel. Szabadíts meg előítéleteinktől. Jézus nevében kérünk, aki példát mutatott arra, hogyan szeressük egymást. Ámen.
Isten mindnyájunkat különbözőnek teremtett, mégis egyformán szeret minket." (Ronald B. Corn)
Mutatok még néhány üveget. Balra gyömbéres körtelekvár, mellette szilvachutney (csatni) aztán szőlőlekvár, fügebefőtt és végül ecetes szilva.
-körtelekvár:
A körtét pici vízben megfőztem, kis citromlét és egy mokkáskanál gyömbért adtam hozzá. Szépen szétfőtt, és mivel ilyen kevés, be is sűrűsödött hamar. Száraz dunsztba tettem.
-szilvacsatni
Már van egy a blogon. Kicsit változtattam az arányokon.
Hozzávalók:
1,5 kg szilva
10 dkg barna nádcukor 1 diónyi friss gyömbér kis csíkokra vágva mazsola 30 dkg alma 2 nagy gerezd fokhagyma 1 evőkanál currypor 1 teáskanál só 0,4 dl vörösbor 1 evőkanál ecet 5 cm hosszú ceruzavékonyságú erős paprika 1 egész fahéjrúd 10 dkg lilahagyma 24 dkg vöröshagyma
Elkészítés:
Amit lehetett, apróbbra vágtam. Az ecet és bor kivételével elkezdtem főzni mindent 10 percig. Aztán elővettem a botmixert, és szépen pépesítettem az egészet. Értem én, hogy 50-60 percig főzik Indiában, de nem vagyunk Indiában, így hamar kész lett. Még kavargattam egy kicsit a tűzhelyen, majd a bort és ecetet is beleöntöttem, és sűrűre főztem. Anyukám jó nagy lábosát vettem elő, így nagyon meggyorsult idén a lekvárfőzés. Száraz dunsztba tettem.
-szőlőlekvár
Mustot készítettem, abból főztem, de nem tettem hozzá cukrot, csak kis főzés után némi dzsemfix-et. Lezárás után fejre állítottam, és ment a polcra.
-fügebefőtt:
Katalintól vettem az ötletet. Elég szépen termett a fügefa a telken. Én nem szeretem, így egyik lányom lett a "haszonélvező". Ezt a kis adagot elcsentem tőle, mert ki akartam próbálni ezt a befőttet. Csak ez az egy üveg készült. Persze ezt is ő eszi meg. A gyümölcsöket az üvegbe raktam, megtöltöttem vízzel, egészen pici cukrot adtam hozzá, és egy teáskanál citromlét, mert a füge egyébként is nagyon édes. Majd lezártam a tetejét, és lábasba tettem. Annyi vizet töltöttem alá, hogy a nyakáig jól ellepje. Alá pedig egy darab ruhát, hogy ne repedjen meg, amikor a forrás miatt mozog egy kicsit. Amikor elkezdett gyöngyözni az üvegben is a víz, kis lángon folytattam, majd 10 perc után elzártam. Száraz dunsztba tettem ezt is. Katalin tett bele egy kis szalicilt, lehet, hogy kellett volna nekem is, mert így még nem tettem el befőttet. Rendszerint forró vízbe dobom a gyümölcsöket. A füge viszont hamar szétfő úgy, gondolom.
Balra a csatni, jobbra a szőlőlekvár.
-ecetes szilva:
Hozzávalók:
2 kg szilva
1 l víz
1 dl 20%-os ecet (talán kevesebb is elég lett volna)
1 kávéskanál só
35 dkg cukor
2 rúd fahéj
1 mokkáskanál egész szegfűszeg
Elkészítés:
A szilvát egészben hagyjuk. A vízben főzzük egy kicsit a fűszereket. Az összes hozzávalót beledobjuk, majd a szilvát is üvegenként. Egyet rottyan, rácsavarjuk a fémtetőt, és száraz dunsztba tesszük. Sült húsokhoz nagyon finom. Besztercei szilvából kellene, mert abból megkocsonyásodik a leve, de nem is tudom, hogy a mi kis fánk milyen fajta.
Bibliás elmélkedés:
"Mindenért hálát adjatok..."(Thesszalonikaiakhoz írt levél 5. rész 18. vers)
"Egy régi anekdota szerint az erények egyszer találkozót tartottak. Elsőnek a bátorság érkezett meg a helyszínre, majd a hősiesség követte, és régi ismerősként üdvözölték egymást. Ezek után sorban jöttek: a szelídség üdvözölte a türelmet, majd az erő a gyengédséget, a szeretet a megértést, a hit a bizalmat, a hűség a kitartást. Majd utánuk jött a jó cselekedet. Ezután érkezett meg az utolsó vendég is, és üdvözölni akarta a jó cselekedetet, de az értetlenül fogadta a számára idegen vendég közeledését. "Nem ismerjük egymást." - mondta ridegen, és elfordult. Ez az utolsó vendég a hála volt.
E régi anekdota fellelhető napjainkban is: a jó cselekedet és a hála nem ismerik egymást. Modern korunkban szinte kiveszőben van a hála. Egyre jobban kiszorítja az üzleti világ, a kölcsönösség mértékének aprólékos méricskélése, az érdekek könyörtelen harca, amely néha kegyességi életünket is áthatja. A mai ember sok mindent természetesnek tart, és ami jó történik az életében, azt könnyen elfelejti.
Így volt ez a Biblia világában is, a tíz leprás újszövetségi történetében. Jézus meggyógyítja mind a tíz gyógyulni vágyó embert, de csak egy megy vissza, hogy hálát adjon, megköszönje neki. (Lukács evangéliuma 17.11-19) A mai ember hozzáállása főleg ebben a kérdésben mutatkozik meg.
Miért adjunk hálát? Mindenekelőtt azért, mert keresztyén hitünk szerint az életünk nem gazdátlan, nem a véletlen műve. Fogantatásunk, születésünk Isten akaratának megvalósulása. Növekedésünk, kibontakozásunk az ő teremtő erejét mutatja, semmi sincs az ő tudta nélkül. "Ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. (Lk. 6.35b)
Életünk hibáit, vétkeit nem hányja szemére azoknak, akik bűnbánó szívvel keresik az utat őhozzá, aki Jézus Krisztus által megbocsátotta bűneinket, és gyermekévé fogadott minket. Az Istent megtaláló ember számára minden nap ajándék, az alkalmak mérhetetlen lehetősége még akkor is, ha nem minden a mi elgondolkodásunk szerint történik .
Akinek életformájává vált a hála, az nyomorúság idején is megtalálja az Istenhez vezető utat. Az ilyen ember a legjelentéktelenebb dolgokért is hálás, Istenbe vetett bizalma megmarad a nehéz napokon is."
2020. március 8. Reformátusok lapja Kovács Mihály esperes írása. Részlet.
Már van a blogon gyümölcsös túrógombóc itt , most a gyümölcs belülre került. Gizinél láttam meg, és hamarosan el is készült. Köszönöm a jó ötletet. Hozzávalók: 50 dkg túró 10 evőkanál búzadara (itt kevés tk liszt, mert elfogyott a gríz) csipet só 2-3 tojás
cukor vagy édesítő
szilva
(őrölt fahéj)
zsemlemorzsa
olaj
Elkészítés:
A túrót villával összetörjük, elkeverjük a sóval, búzadarával, édesítjük, vizes kézzel gombócot formázunk belőlük, és forrásban lévő, kicsit sós vízbe szaggatjuk. Ha feljöttek a víz színére, még várni kell. Kb 10 perc alatt kész. Tapasztalatom szerint.
Még formázás előtt megtöltünk néhány darabot kimagozott (fahéjas)szilvával. Olajon zsemlemorzsát pirítunk, és abban forgatjuk meg a gombócokat, ha megfőttek.
Már sokféle virágot felhasználtam. Olyanokat is, amelyek közismertek, mint például a bodza, de készítettem rózsából lekvárt, ibolyából, orgonából szörpöt, és most egy nagy lélegzettel ezt a sós finomságot. A többi ugyanis édes, valamiért ezt az ízt társítjuk a virágokhoz, de nagyon finom lett ez a húsétel is. A bársonyvirág latin nevén tagetes, de inkább a büdöske néven emlegetjük, ezért is féltem egy kicsit tőle, de a Virágkonyha című könyvben találtam a receptet, és a szerzőt hitelesnek tartom. halmos Mónika gyönyörű könyvében sok szép recept van még.
Nem is csalódtam. Kellemes, kicsit édeskés lett az étel, krumplipürével fogyasztott-uk, helyett -tam, mert csak én kóstoltam meg. Ez van. Nem mindig értik a kortársak az újítók felfedezéseit. Lehet, hogy majd posztumusz emlékeznek majd a kiváló bársonyvirágos húsgolyókra.😊
Kicsit mások az arányok nálam. Másnap már nem volt olyan finom, érdemes tehát frissen elfogyasztani.
Amint látható, csak egy pálcikán vannak virágos golyók.
Elkészítés:
A krumplit sós vízben megfőzzük, leszűrjük, áttörjük. Összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Ha túl puha lenne, zsemlemorzsát adhatunk hozzá.
Vizes kézzel gombócokat formázunk a masszából, hurkapálcikára húzzuk őket, és olajozott tepsiben kisütjük. Eredetileg grillezni kellene, de így is finom volt.
A lelkészeknek is van továbbképzés (A jó pap holtig tanul😊), sőt kreditpontokat is kell gyűjteniük. A nyugdíjasnak ugyan már nem kell, de azért a közösség iránti vágy és Jézus jobb megismerése miatt minden évben részt veszünk egy ilyen héten. Ott került szóba, hogy Marosvásárhelyre készülünk, és egy erdélyi kollégával a férjem meg is egyezett, hogy meglátogatjuk őket és a gyülekezetet.
Vasárnap sor is került rá. Elragadó kis település és nagyon kedves emberek. A templom is gyönyörű.
Arról beszéltünk, hogy hogyan lettünk hitetlenből hívők, hogyan hívta el Isten a férjemet lelkészi szolgálatra két diploma után, és milyen feladataink voltak a gyülekezetben. Az alkalom után még elbeszélgettünk a hívekkel, látszott, hogy érdekli őket Isten szava. A vacsoránál egészen el voltunk ragadtatva. Kiderült a beszélgetés alatt, hogy ebben a kis gyülekezetben van ifjúság, van női kör, 70-80 fő is összejön egy virrasztáskor Igét hallgatni! Igaz tehát az orgonánál látható szöveg: Zengjen hálaének!
Más kellemes meglepetés is ért minket. A templom lábánál folyik a Nyárád, éppen teheneket hoztak itatni. 😊 Új tejtermék recepttel is gazdagabb lettem a gazdákkal folytatott beszélgetés alatt, de erről majd máskor.
A lelkészcsaládnál vacsoráztunk. "Intelligens" padlizsánkrém is volt a sok finomság mellett. Azért intelligens szerintem, mert nem volt benne sok hagyma. Két parázson sült padlizsán, egy fél hagyma, só, bors, majonéz.
Ez az almás süti volt a desszert:
Hozzávalók:
-tészta:
5 tojás
18 kanál cukor
1 csomag vaníliás cukor
18 evőkanál olaj
18 evőkanál tej
22 csapott evőkanál liszt
1 csomag sütőpor
-töltelék:
2 kg alma
8-10 kanál cukor
Elkészítés:
Az almát megtisztítjuk, lereszeljük a nagy lyukú reszelőn, elkeverjük a cukorral. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből kemény habot verünk. A sárgáját kikeverjük a cukorral, vaníliás cukorral, hozzáadjuk az olajat, tejet, a sütőporos lisztet, majd kanalanként a habot. A felét sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, 10 percig 200 fokra előmelegített sütőben sütjük. Az almát kinyomkodjuk, ráhalmozzuk a piskótára és rá a maradék tésztát. Még 10-15 percig sütjük. Szeletekre vágva, porcukorral megszórva kínáljuk. A sütemény receptje egy román oldalról származik. Nagyon finom lett! Köszönjük szépen!
Idén is elkészült. Tavaly szorgalmasabb voltam, lehúztam a héját, most csak forró ecetes vízbe dobtam a megtisztított koktélparadicsomokat, üvegekbe mertem, és kidunsztoltam. A vízbe tettem egy gerezd,apróra vágott fokhagymát, szemes borsot, sót, bazsalikomot, babérlevelet is. Jó lesz télen olaszos tésztákhoz.
Kedves barátaink jelentkeztek be vasárnap délután. Mivel kínáljam meg őket? Bár van egy mondás a váratlan vendégről: "Ha jösztök, lesztek, ha hoztok, esztek", de őket mindig várjuk, hiszen a kapcsolatunk már több évtizedes. Még nem voltak hívők, amikor megismerkedtünk, de hamarosan megtértek, és a helyi gyülekezet oszlopos tagjai lettek. A feleség esküvői ruhaszalont vezetett, és a párokat ellátta keresztyén olvasnivalóval a házasság és gyermeknevelés témakörben. Nagy áldás volt a tevékenysége, mert az evangélium oda is eljutott, ahol nem is keresték. A sok jó könyv pedig segíthetett, ha problémák adódtak, vagy elkezdték keresni Istent. Volt hova fordulni. A férj egy idő után a Gedeon Társaságnál vállalt először önkéntes, majd teljes állású munkát. Ajándék Bibliákat osztottak kórházakban, iskolákban, szociális otthonokban. Sok családba így jutott el Isten Igéje. Aki akarta, olvashatta. Vigasztalást, bátorítást meríthetett belőle.
Amikor elköltöztünk, kicsit megszakadt a kapcsolatunk, de inkább csak elaludt. Mostanában ébresztgetjük. Na, szóval gyorsan sütöttem egy morzsasütit uzsonnára.
-tészta: A száraz anyagokat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a margarint, és a felét belesimítjuk egy piteformába. Ráhalmozzuk az áfonyát, majd rámorzsoljuk a maradék tésztát. 200 fokra előmelegített sütőben 30-40 percig sütjük.
-sodó:
A tojást a cukorral/édesítővel felverjük, a hideg tejbe öntjük, és állandó keverés mellett felforraljuk. Éppen csak gyöngyöznie kell, hogy ne kapjon össze. A végén adjuk hozzá az aromát.
Bibliás elmélkedés: Három férfi alapította a Gedeon Társaságot egy hotelszobában. Mivel zsúfolt volt a szálloda, egy helyre kerültek. Hamar kiderült, hogy keresztyének, és este együtt imádkoztak. Mindhárman szükségét érezték annak, hogy alapítsanak egy szervezetet a Biblia terjesztésére. A névválasztásért imádkoztak, és a Gedeon mellett döntöttek. Gedeon egy bibliai szereplő a Bírák könyvéből. Olyan időszakban élt, amikor a zsidók elfordultak Istentől, bálványokat kezdtek imádni, ezzel kivonták magukat az élő Isten védelméből, ezért rendszeresen kifosztotta őket egy idegen nép. Isten elhívta Gedeont arra, hogy szabadítsa meg őket az ellenségtől. Amikor sereget gyűjtött, Isten sokallta a létszámot, és különböző válogatási módszerek után 300 főt hagyott meg a sokszoros túlerővel szemben, mert nem akarta, hogy elbízzák magukat, és azt gondolják, hogy saját ügyességük okozta a győzelmet, és így nem térnek vissza Istenhez. Gedeon a hithősök között is szerepel, mert nagyon nehéz időkben állt ki a népéért és Istenért. A Nemzetközi Gedeon Társaság pedig már 2 milliárd darab Bibliát is szétosztott a világban.
Miért jó Bibliát olvasni?
A Biblia Isten szava. Valamikor évezredekkel ezelőtt Isten kiválasztott embereket, prófétákat, akik tolmácsolták Isten üzenetét. Ezeket a szövegeket aztán leírták, és rendszeresen felolvasták őket. A sok különálló tekercsre írt üzenetet összegyűjtötték, és ebből lett a ma is ismert Biblia. Jézus korában az Ószövetséget olvasták az imaházakban (zsinagóga), a korai egyház is ezeket az iratokat használta, amíg nem állt össze az Újszövetség. Ez Jézus életét beszéli el, az apostolok cselekedeteit, és leveleit tartalmazza. Ha olvassuk, Isten szól hozzánk, de rajtunk is múlik, hogy meghalljuk-e.
"Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek.(2. Péter 1.20-21.)
"A Forgatagra jöttök?" -kérdezte Noémi, amikor a szállás miatt felhívtam. Nem is tudtam, mi az, de nagyon megörültem, hogy éppen egy nagyszabású programot szervez a város éppen akkor, amikor arra járunk. A sok dátum módosításunknak talán ez is oka volt. Szombat reggel azért először Korondra mentünk, ahonnan férjem családja származik. Megnéztük az ősi fészket, ami egy szép nagy faház. A nagyapja még abban született, de már 6 éve is idegenek lakták. Akkor nagyon kedvesen körbevezettek a házon. Mostanra a bácsi meghalt, a néni pedig otthonban van. Nem születtek gyerekeik. Kimentünk a temetőbe, hátha megtalálunk néhány családi sírt, de csak az övékét láttuk, és egy csodálatos látképet a faluról.
A szomszéd kapu felirata: Házad bárhol lehet, de hazád csak itt.
Korond a fazekasságáról híres. Már vásároltunk néhány szép cserepet, amit fel is használok a tálalásnál. Most három kis tálkával és egy adventi koszorúval lettünk gazdagabbak. Ki tud elmenni ilyen helyekről vásárfia nélkül?
A tájház, ahova sajnos csak bejelentkezés után lehet bemenni. Előtte egy jellegzetes székelykapu.
A Marosvásárhelyi Forgatagot a Református Vártemplom udvarán rendezték. Népművészeti fellépők, kirakodóvásár, kézműves foglalkozások, előadások tették színessé.
A várkapu csigás emelője:
Szalmafonás:
Nemezelés:
Fafaragás:
A Vártemplom:
A református közösség is több helyen tartott foglalkozásokat. A templomban imasétán vehettünk részt. Erről már írtam az előző bejegyzésben. Itt is meg-megálltunk, elgondolkoztunk, Istenre figyelve haladtunk az állomások között. Kedves gesztusként ajándék könyvjelzőt, igekártyát hozhattunk el.
A tekercs szövege: Legyen tied mindig ez az áldás
Lágy szellő hűsítsen, amikor beköszönt a nyár.
Meleg kandalló
derítse fel szívedet télidőben.
Egy jóbarát mosolya
kísérjen utadon, bárhol jársz.
Igen. Ahogy a bibliai parancsban is Isten és felebarát felé teendő kötelességekről van szó, úgy a boldogsághoz is hozzájárul a keresztyén közösség és a körülmények is.
"Szeresed az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből..és szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Még egy régi, kedves ismerőssel is találkoztam, akihez együtt voltunk a lelkészné képzésen évekkel ezelőtt.
A Református Nőszövetség tagjai sütikkel, kiállításokkal is készültek.
Aztán megéheztünk, sok büfé volt, de az egyetlen sütögető romás tulajdonosa nem szólalt meg magyarul. Az étlap sem volt kiírva a kisebbség nyelvén. Nem tudom elképzelni, hogy nem tudja megtanulni, hogy sült tarja, sonka, meg mustár és kecsup.
6 éve a Királyhágón volt hasonló tapasztalatunk az egyik vendéglőben. Nekünk a micset csak odahozták papírtányéron az asztalon, a román vendégnek meg szépen megterítettek. Mára már bezárt az intézmény, a másik, ahol kedvesek voltak, most is üzemel.
"Enyém a bosszúállás, én megfizetek?"(Római levél 12.19.)
Törökországban az idegenvezetők, de az árusok többsége is tud magyarul. Itt meg még a haszon miatt sem engednek a ...hm, most írjam azt, hogy gyűlöletből?
Persze a dolog nem ilyen egyszerű, mert aztán elmentünk egy vendéglőbe, ahol már csak a rendelés felvétele után döbbentünk rá, hogy az ördögnél vagyunk. Diavolo volt a neve a helynek. Úgy kerültünk oda, hogy az utcán megszólítottunk angolul egy házaspárt, hogy mutassanak egy helyet, ahol ehetünk. Kiderült, hogy ők is magyarok. A gyerekekkel viszont már románul beszélgetett az anya. A vendéglőben a pincérek magyarok voltak, de az étlap egynyelvű. Véletlenül kerülhetett rá egy tk lisztből készült tésztaétel neve magyarul. Így hát olaszosat ettünk Romániában. Ez van.
Elgondolkodtam azon, hogy milyen lélekkel választhat valaki ilyen nevet az éttermének, hogy Diavolo (Ördög). Ennyire távol van Istentől, hogy azt hiszi, ez valami vicces dolog? A régi öregek még ismerték a mondást: "Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik."
Másnap, tehát vasárnap, a Marosvásárhely-Kövesdombi Református gyülekezetbe mentünk istentiszteletre. Sokszor hallgatjuk a youtube csatornájukat, és nagyon áldottnak érezzük. Egy hagyományos templom, palástos lelkész, de az igehirdetés egészen modern. Néha szemléltető eszközöket is használ, van humora, nem lehet elaludni beszéd közben. Mindig van valamilyen üzenet, ami elgondolkodtat, átsegít egy nehezebb helyzetet, vagy éppen válasz egy kérdésre. Mindenkinek ajánlom, aki Istent keresi. Az alkalom után beszélgettünk a tiszteletes úrral egy kicsit.
Ezen az alkalmon voltunk. Katt a képre!
Noémi hívott meg ebédelni, húslevest és pörköltet kaptunk. Csirkemellből készítette fűszeresen, nagyon finom volt a puliszkával.
Hozzá sós uborkát kínált, melynek elkértem a receptjét.
Közepes uborkából készül. Üvegenként tesz hozzá tormát, néhány meggy-és babérlevelet, kevés csombort, kaprot, szemes borsot, mustármagot, zöld szőlőszemeket, 3-4 gerezd fokhagymát. Egy liter vízhez egy púpozott evőkanál sót tesz, felforralja, és lehűtve önti az üvegekbe. Lazán ráteszi a fedőt, és máris megy a kamrába. Mivel forrni fog, egy tálcát tesz alá, és amikor már kiforrt, kifutott, akkor szorosan rácsavarja a fedőt. Ha télire akarja eltenni, egy késhegynyi szalicilt is szór rá. A fermentálók itt megszólalnának, hogy dehogy kell rá tartósító, elmarad az anélkül is. Ez a módszer a fermentálás ugyanis, őseink hasonlóan tették el az uborkát, káposztát stb télire. Az én vizes uborkám annyiban tér el ettől, hogy csak tormát és kaprot használok, a sót dekára mérem (3 dkg), és forrón öntöm az üvegekre. Tartósítót nem teszek bele, mégis elmarad még karácsonyig is, sőt ha sokat sikerül eltenni, akkor kitart tavaszig is, és ropogós marad.
Nagyon ízlett Noémi uborkája ezzel a sok ízzel. Jövőre kipróbálom.
6 év után újra Erdélyben jártunk. Fájdalmas volt látni az alföldi térségben a kiszáradt növényvilágot. Sem kukoricát, se napraforgót nem fognak ott aratni idén. A Királyhágón túl, az erdélyi hegyek között kicsit már más volt a helyzet. Talán több eső esett, üdébben tűnt a táj. Szokásunktól eltérően nem mentünk étterembe a Királyhágónál. Otthonról vittünk rántott húst, kenyeret, salátát, és egy kedves szabad téri pavilonban fogyasztottuk el néhány kiscica társaságában. 8 óra körül indultunk, és délután érkeztünk meg Cserefalvára, a hol megszálltunk egy panzióban. Marosvásárhely közelében található kis falu. Már aludtam ott 15 éve. Lelkészné képzésen vettem részt. Életem legszebb tanfolyamai közé tartozott. Komoly igei tartalom mellett játékos programokra is volt lehetőség. Például egyik este egy lelkészné, aki szépészeti tanácsadó volt (!) segített nekünk abban, hogy hogyan öltözködjünk. Ott hallottam először arról, hogy valaki tél-típus, nyár-típus, és ennek megfelelően kellene összeállítani a ruhatárát. Textilanyagokat válogattunk, és nagyon sokat nevettünk. Ott ismerkedtem meg az imasétával. Ez egy olyan program, amelyen állomások vannak különböző feladatokkal, amiken elmélkedni lehet, imádkozni, kérdéseket megfogalmazni stb. Kövek közül válogattunk, kinek mi jut róluk az eszébe stb. Előadások is voltak. Akkor ismerkedtem meg Kovács Réka Rozáliával, aki a család témában kutat, és ajánlást írt a könyvemhez. Azt hiszem, hogy ugyanabban az ágyban aludtam most, mint akkor. Nagyon kellemes hely a panzió, szeretettel ajánlom.
Valamiért beszaladtam péntek délután a tulajdonosék lakására. Fenséges illat csapta meg az orromat: Noémi éppen szilvalekvárt főzött. Már 2 órája kavargatta, de még mindig nem volt megelégedve a héjával. Nem volt elég puha. Kicsit besegítettem neki, amíg az üvegeket rendezte, de egyszer csak megszólalt a templom harangja. Ha megszólal, menni kell. És otthagytam szegényt, de azért éppen beért ő is az istentiszteletre. Vasárnap úrvacsora, bűnbánatra gyűlnek össze a hívek ilyenkor. Volt is min elgondolkodni, mert a bolond gazdag példázatát hozta a lelkész Lukács evangéliumából. 12.rész 13-21. vers). Bő termése volt abban az évben a gazdagnak, ezért úgy gondolta, hogy lerombolja a csűreit, és nagyobbakat épít. Isten azonban szólt hozzá, hogy még aznap meg fog halni, kié lesz a sok vagyon. Jézus nem a gazdagság ellen tanított, hanem arra figyelmeztetett, hogy ne a vagyontól várjuk életünk megoldását. A gazdag nem gondolt a szegényekre, csak magára. Az ilyen gazdagság értelmetlen. Jól elgondolkodtam, hogy vajon adakozunk-e eleget.
Néhány kép a gyönyörű templomról.
A templom feliratok:
"Aki bennem hiszen, ha meghal is él."-mondta Jézus (János evangéliuma 11.20) A halál utáni életre utal, amely a mennyben folytatódik Istennél a hívők számára.
" Én a te igédet nékik adtam."-mondta Jézus. (János 17.14) Vagyis Isten szavát, a Bibliát mindannyian megismerhetjük.
Nagyon aranyos színfolt volt, hogy a lelkész kisfia egy papírból készült gitárral kísérte az énekünket. Így ő is részt vett, és jobban tudott figyelni is.
És végül a szilvalekvárok receptje, ugyanis itthon én is készítettem egy hasonlót Noémi receptje alapján. Köszönöm szépen a jó ötletet és a finom kóstolót.
.
Noémié ( a fenti képeken):
13 kg szilva
1 rúd fahéj
3 vaníliáscukor
1 kg cukor
fél zacskó szegfűszeg
2 citrom leve
Elkészítés:
A szilvát kimagozzuk, kicsit felaprózzuk, és a fűszerekkel együtt feltesszük főni. Amikor kész, üvegekbe szedjük, és száraz dunsztba tesszük másnapig.
Az enyém:
2 kg szilva
1/4 rúd fahéj
5 szem szegfűszeg
1 teáskanál vaníliaaroma
2 teáskanál 1:4 édesítő
1 dl vörösbor
Elkészítés: A szilvát kimagozzuk, kicsit szétmixeljük, és a bor kivételével a fűszerekkel együtt feltesszük főni. A jó nagy lábasom miatt elég hamar kész lett, kb fél óra. A vége felé adtam hozzá a vörösbort. Jó ízt és szép színt is adott neki. Üvegekbe szedtem, és száraz dunsztban pihentek másnapig.