Szalontüdő, ahogy kell

Azért másként, mert már van egy ilyen recept a blogban, de az sokkal egyszerűbb. A neve is csak savanyú tüdő. Viszont van, aki utánaízesíti, így most én is tettem hozzá ezt-azt. Jól tettem, mert sokkal finomabb. Nem tudom, miért nem ízlett eddig, talán azért mert kellett hozzá még a többi ízesítő is. 

Volt valamikor egy üveges szalontüdő, aminek az íze most is a számban van, de nem találom a fűszerét. Most sem lett olyan, de ez a klasszikus pirított cukros recept. 
Hozzávalók:

-1 nagy tüdő
5 babérlevél
5-10 szem bors
1 vöröshagyma
só

-mártás
olaj
1 evőkanál liszt
1 evőkanál barna cukor

1 gerezd fokhagyma
1 mokkáskanál szerecsendió

1 mokkáskanál reszelt citromhéj
1-2 teáskanál mustár

citromlé
2 evőkanál tejföl

Elkészítés:
Mint a tüdő a fazékból kidagadok én!-énekeltük óvodás korunkban, meg a gyerekeinknek, úgyhogy jó nagy lábast, fazekat kell választani. Persze még nyersen összevághatjuk, de sokkal egyszerűbb, ha megfőtt legalább félig. A vízbe tesszük a vöröshagymát, sót, borsot, babérlevelet. Ekkor kivesszük a vízből, csíkokra vágjuk, és egy másik, kisebb lábosban tovább főzzük annyi főzővízzel, amennyi félig ellepi. A mártáshoz a lisztet elkezdjük pirítani az olajon, majd hozzáadjuk a cukrot is. Ha megolvadt, beletesszük a reszelt fokhagymát, együtt pirítjuk egy kicsit, majd felöntjük a tüdő főzővizével. Mustárral, citromhéjjal, citromlével ízesítjük, és tejfölt keverünk hozzá a végén. Ha nagyon hígnak találjuk, akkor a tejfölbe tehetünk egy kis lisztet. A mártásnak sűrűnek kell lennie. A tüdőcsíkokat még főzzük egy kicsit a szószban. Zsemlegombóccal vagy főtt tésztával tálaljuk.

A hagyományos köret az előbbi. Recept itt.

Most biztos nem mondanám, hogy nem szeretjük így, mert nagyon finom volt. 

Régi recept új képekkel 2024 őszén.

 Bibliás elmélkedés:

Először is szeretettel ajánlom a savanyú tüdő után írt gondolataimat is. Ott a babérlevél adta az apropót, most viszont a tüdő kérdése foglalkoztat. Hiszen koronavírus járvány van, és ez a tüdőt támadja meg. Egy nagyon hasznos könyvet kaptam a Lydia magazintól, amikor közölték a receptjeimet. Címe: Hol van Isten a koronavírus idején? Egy este el lehet olvasni, keresztény könyvesboltokban kapható, mindenképpen ajánlom. A kérdést elsősorban szkeptikusok teszik fel, akiknek a hite, ha volt is egyáltalán, meginog egy ilyen világméretű katasztrófa miatt. Ha Isten lenne, nem engedné.-gondolják. Megértem őket. Hitbeli fejlődésemben én is voltam ezen a szinten. Erről itt írtam. A sok szörnyűség láttán azt gondoltam, hogy Isten teremtette ugyan a világot, de kivonult belőle, nem törődik vele. Aztán megértettem, hogy Őt nem lehet ilyen korlátok közé szorítani, az utai nem a mi utaink, és a gondolatai nem a mi gondolataink. 

A könyv szerzője, John Lennox az Oxfordi Egyetem nyugalmazott matematika professzora, mélyen hívő, keresztény ember. Már ez is elgondolkodtató, hogy egy ilyen neves, természettudományokban jártas szakember hisz Istenben. Persze mi tudjuk, hogy a hitnek nem a tudomány az ellensége, hanem a hitetlenség, a tudomány inkább megerősíti a Biblia igazságait. 

A könyv nem ad választ arra a kérdésre, hogy Miért? Azt boncolgatja, hogy hogyan lehet elfogadni a látszólag igazságtalan helyzeteket. Jézus Krisztus az, aki erőt ad a nehéz helyzetekben, akihez fordulhatunk. Ráadásul rámutat arra is, hogy járványok, katasztrófák mindig is voltak, és lesznek is. 

"Nem az a keresztény tehát-írja-, aki megoldotta a szenvedés problémáját, hanem az, aki szeretettel és bizalommal fordul Isten felé, aki maga is szenvedett értünk."

A Bibliában ezt olvassuk:

"Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz." Jeremiás próféta könyve. 33.3