2017. július 20., csütörtök

Merengő

"Mikor még ajkamon sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram."* Ez a bibliai igevers jutott az eszembe, amikor Noémi elkészítette a Merengőt. Katalinnál láttam ugyanis málnahabot, és nagyon megkívántam, de nem gyűlt össze annyi málna a kertben, amennyi kellett, a zöldségesben meg nem is láttam, így mindig halasztódott. Noémi így oldotta meg a kérdést. A név az angol meringue szóból származik, amely sült tojáshabot jelent. 

Hozzávalók:
  • 400 gramm finomliszt
  • 80 gramm porcukor
  • késhegynyi sütőpor
  • 200 gramm margarin/vaj
  • 2 tojás sárgára
  • szükséges tej
  • 3 tojásfehérje
  • 80 gramm kristálycukor
  • 150 gramm málna, vagy bármilyen puha gyümölcs
Elkészítés:
A lisztet, porcukrot és sütőport keverjük össze, majd morzsoljuk el a margarinnal. Adjuk hozzá a tojás sárgákat, gyúrjuk össze, majd annyi tejet öntsünk bele, amitől összetapad, de kis adagokban adjuk hozzá, hogy ne legyen túl ragacsos. Kivajazott formába tegyük, és sütőrizs vagy bab segítségével 200 °C-on süssük 15-20 percig. Vegyük ki és hagyjuk egy kicsit hűlni. A málnát villával törjük össze, és hagyjuk állni, hogy a leve kifolyjon. A tojásfehérjét a cukorral verjük kemény habbá, majd a gyümölcshússal keverjük össze. Oszlassuk el a tésztán, és rakjuk vissza a sütőbe 25-30 percre, amíg a tojáshab megsül és aranybarna színe lesz.


*(139. zsoltár 4.vers)
2018-ban újra megsütötte 1 kávéskanál sütőporral. Omlósabb, jobb lett. Íme egy kép róla:


2017. július 16., vasárnap

Csirke Cordon bleu

 "Mi ez? Padlizsán?" - kérdezte egy kedves ismerős, amikor meglátta a körtéket a kertben. Én is nagyon meglepődtem, és meg is ijedtem, amikor a fa az első termést hozta. "Nahát! - mondtam a férjemnek. Még be sem érett és már kezd rohadni." Sokkal sötétebb volt a színe ugyanis, szinte fekete. "Le kellene szedni és elégetni, hogy ne fertőzze a többi fát." De mindig halogattuk, végül szép sötétbordó színe lett, és kiderült, hogy teljesen egészséges, és fenséges íze van. "Vilmos körte!" - állapította meg aztán egy hozzáértő ismerős.
A körtefa azóta is vita tárgya. Szerintem a férjem nagyon megmetszi, szerinte viszont pont úgy jó. Idén úgy nézett ki, hogy nem maradt kis ág, amin termést hozzon. Ehhez képest ontja a gyümölcsöt. Lehet, hogy ritkítani kellett volna, de aztán ott sem hozott kisebb termést, ahol fürtökben lóg. 
Egy jó természetű körtefa.:)
Játékos kedvemben így készítettem el köretnek.
  Eredetileg borúhúsból készül. "A Cordon bleu - kék szalag franciául - rántott borjúhús sonkával és sajttal töltve...ma egy szakácsiskola, de a legenda szerint XV. Lajos adományozta a Szentlélek lovagrend kék szalagját egy szakácsnőnek, mert olyan jót főzött." (femina.hu)
A hús elkészítése nagyon egyszerű.A csirkemellet lefejtjük a csontról, két darabba vágjuk, majd nyitott szeleteléssel egy nagy szeletté. Megsózzuk, ráfektetünk egy szelet sonkát és egy szelet sajtot. Hústűvel megtűzzük, lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, és lassú tűzön, olajban kisütjük. Krumplipürével és párolt körtével tálaljuk.
A körtét csíkosra hámoztam, ketté vágtam, a magházát kivágtam. Citromos, szegfűszeges, cukros vízben állítva pároltam, hogy a levél megmaradjon. Semmi értelme nem volt megőrízni, de már mindegy.




2017. július 9., vasárnap

Sertés Ramen





Noémi főzött.
Sertés Ramen (öt főre)

Hozzávalók a leveshez:
  • 1 kg sertéslapocka/comb
  • 3 répa
  • 5 újhagyma
  • 5 tojás
  • 3 gerezd fokhagyma
  • hüvelykujjnyi gyömbér
  • szójaszósz
Hozzávalók a tésztához:
  • 450 dkg liszt (akár kenyérliszt is lehet)
  • két teáskanál szódabikarbóna
  • víz
  • tésztagép
Elkészítés:
A szódabikarbónát sütőpapírral bélelt tepsiben 150-180°C-on süssünk egy órán át. Ez azért kell, hogy a szódabikarbónából elpárologjon a víz, a megmaradt lúgos por pedig ragacsossá teszi a tésztát. Az eredeti recept Kínából ered, ahol a víz enyhén lúgos kémhatású volt, ázsiai boltokban lehet is ilyen vizet kapni, de ez a megoldás egyszerűbb és olcsóbb. Míg a szódabikarbóna sül, addig az alaplét készítsük el. A húst rakjuk egy fazékba, és annyi vizet öntsünk hozzá, hogy bőven ellepje, ezt valószínűleg majd még meg kell toldani a főzés során. Rakjuk mellé a késsel szétnyomott gyömbért (héjastul) és fokhagymát (héj nélkül, természetesen) valamint legalább két hagymát és akár zöldhagymát is, jól sózzuk meg és rakjuk fel főni, amíg a hús megpuhul. Ez alatt az idő alatt a tojást készítsük el. Főzzünk keménytojást, majd pucoljuk meg, és rakjuk őket egy tálba. Öntsünk rá szójaszószt, és ha esetleg szaké és mirin is van a háznál, az is mehet a páchoz. A tojás mindkét oldalát fél-fél óráig hagyjuk a szószban, hogy átjárják az ízek.
Miután a szódabikarbóna megsült adjuk hozzá a liszthez, keverjük el benne, majd adjunk annyi vizet hozzá, hogy levestésztának megfelelő, semmiképp sem foszlós tésztát kapjunk. Ezután tésztagéppel nyújtsuk vékonyra, én 3-4-es fokozatot ajánlok, és ha esetleg van a gépen spagetti funkció, akkor azzal könnyen megoldható. Öt adagra osszuk a tésztát, és adagonként rögtön főzzük is meg.

Vegyünk elő tálkákat, amelyek elég mélyek és nagyok. 2-3 dl szójaszószt melegítsünk meg tepsiben, és osszuk öt felé. Lehet, hogy többre lesz szükség, én 3-4 evőkanállal raktam minden tálba. Ebbe rakjunk a kész tésztaadagokat, forgassuk meg benne, majd szedjük rá a leves alaplét. A húst akár szeletekben, akár kis falatokban, csíkokban rakjuk a tetejére, valamint a félbevágott tojást és csíkokra/kockára vágott nyers répát és felkarikázott újhagymát is. Ízlés szerint adhatunk hozzá egyéb feltéteket is, én ramen étteremben fafülgombával és babcsírával kóstoltam. (Többféle receptet használtam fel.)

2017. július 5., szerda

Meggyes-csokis túrótorta sütés nélkül




A meggyes sütik kétségen kívül uralják nálam a terepet. Biztos, hogy versenyelőnyt jelent a három termő meggyfa a kertben az őszibarackokkal szemben, és ráadásul a kert másik részében további 20 csemete vár felnövésre. A mostani tortánál szempont volt, hogy 
-nem kelljen a sütőt bekapcsolni, tehát kekszes,
-még egy jó nagy zacskó meggy van a fagyasztóban, és mindjárt beérik az újabb adag is,
-ne legyen csokis! 
-csokis legyen!
Noémi ugyanis nem szereti a meggyet, általában a gyümölcsös süteményeket csokoládéval. Így született meg ez a felemás díszítés, de hát úgyis divat az asszimetria a tortáknál. Ez a legjobb túrókrémem eddig, bátran ajánlom bárkinek. 
 Hozzávalók:
-alap:
20 dkg háztartási keksz
15 dkg margarin
10 dkg csokitörmelék
-túrókrém:
1 kg házi túró (vagy bolti)
20 dkg porcukor
2 dl tejszín 
1 evőkanál cukor
1 csomag zselatinpor
30 dkg magozott, fagyasztott meggy
díszítés:
tejszínhab
friss meggyszemek
csokilapocskák, citromfű levelek

 Elkészítés:
A kekszet nylonzacskóba tesszük, és húsklopfolóval apróra törjük, majd összedolgozzuk a margarinnal. A tortaforma alját beburkoljuk folpack-kal, rákapcsoljuk az oldalát, és belenyomkodjuk a kekszet. A felére szórjuk a csokit. A túrót 1 dl tejszínnel botmixer segítségével krémesítjük, majd a zselatint elkeverjük a cukorral, a másik dl tejszínnel, és forrásig hevítjük. Hozzáadjuk a túróhoz. Valószínűleg ugyanolyan hatást érek el, ha mindkét dl tejszínt hozzáadom a zseletinhoz, és utána pürésítem. 2/3-ába elkeverjük a meggyet, a kekszes alapra kenjük, majd a sima túrókrémmel befedjük. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, de kevesebb idő is elég. Utána kiemeljük a formából, rátesszük a tálcára, és óvatosan kihúzzuk alóla a folpack-ot. (Ha valakinek van jobb ötlete ahhoz, hogy ne kelljen a kekszeshez a tortaforma alját is tálalni, kérem írjon megjegyzést.)
Majd úgy döntünk, hogy inkább kenünk rá tejszínhabot, hogy szép egyenletes legyen a felszíne. Úgyhogy kár volt külön választani a túrót. Nem baj, a jó papné is holtig tanul. 
Díszítjük.
Először a nem csokis részt vágtam fel a fotózáshoz, másnap készítettem még néhány felvételt a csokisról. Addigra már nem sok maradt a tortából.:)








Bibliás elmélkedés:
Annyit gondolkodom mostanában, hogy miért írunk blogot? Önkifejezés? Belső késztetés arra, hogy segítsünk másoknak?  Elismerő szavak utáni sóvárgás? Jólesik a dícséret?  Pénzkereseti lehetőség? Sokféle indíték lehet. Úgy érzem, hogy a Matyó Múzeumban megértettem valamit. A matyók nagyon szegények voltak. Kevés földön tudtak csak gazdálkodni, ezért napszámba mentek, vagy zsellérek voltak. Belső világuk azonban nagyon gazdag volt, ezt akarták megmutatni a világnak, amikor kihímezték, megfestették a környezetükben található tárgyakat. Kidíszíteni, széppé tenni, gyönyörködtetni!
Kicsit túlzásba is vitték, mert az lett a jelszavuk, hogy "Hadd korogjon, csak ragyogjon!" Tehát nem baj, ha nincs mit enni, csak legyenek flitterek a ruhákon. Be is tiltották a ragyogókat egy idő után. Kép innen.
Mértéket tartva Istennek is tetszik a díszítés. Nem véletlenül alakult ilyen sokszínűvé, változatos formájúvá az élővilág. Én úgy jutottam istenhitre, hogy kizártam az evolúciót mint lehetőséget, mert olyan gazdag az élővilág, hogy nem alakulhatott ki a környezethez való alkalmazkodás hatására, mert akkor nem lenne ennyi féle élőlény egy helyen. Ki se jöttünk volna a vízből, hiszen az évmilliárdok is másodpercekből állnak. Kijön az élőlény a vízből, de nem tud megélni, vissza is megy azonnal. Vagy elpusztul, és a szárazföldi élővilág elmarad. Isten kellett, hogy gazdag képzeletéből kigondolja és megteremtse ezt a sokszínűséget.
A jeruzsálemi templom, előtte a Szent Sátor  vagy a papok ruhája gyönyörű. A papok dolga volt az, hogy bemutatták az áldozatot a nép bűneiért. A Bibliában részletes leírás található arról, hogy milyen anyagből, milyen színekkel és hogyan készüljenek el a ruháik. Isteni elhívás alapján választották ki a szabómestereket. 



Jézus halála után megváltozott a templom szerepe. "Jézus az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit."(János 1.29) Így Ő a papok helyébe lépett.

A kép innen való.
Nos, én többek között azért írok blogot, hogy ezt elmondjam: Isten szeret bennünket, és Jézus érdeméért vár minket a mennyben.