Kovászolt zöldségek kovász nélkül. Gluténmentes

 Férjemnek annyira ízlett a múltkori "kovászos" uborka hogy újra készítettem. Látható, hogy újítottam egy kicsit, és tettem bele mást is. Csak használt neki ez a különleges ízvilág. Ismét a gyönyörű 5 literes üvegemet vettem elő. Annyira szépek ezek a régi dolgok! Tudom, hogy ma az IKEA a divat, de nekem kedvesebb egy csorba bögre, egy elferdült szájú, de még szájjal fújt üveg, mint egy tökéletesre tervezett, de hideg, tömeggyártott edény. Egy ismerősömnél minden onnan való, olyan a lakás, mint egy bútorbolt. Szeretem az egyedi darabokat, még érzem rajtuk a mester keze nyomát, szinte látom amint műértő szemmel méricskéli, és ad hozzá valamit az egyéniségéből. Én a recepteket se követem pontosan, újabban már a süteményeknél sem. Szeretek változtatni, kísérletezni. Ez a zöldség is egy ilyen "na, vajon milyen lesz?" szándékból született, bár láttam valahol hasonlót.

 Hozzávalók:
2 kg közepes uborka
2 cikk fehér káposzta
 1 hagyma
1 kis karfiol
2 répa
1 nagy zöldpaprika
1 apró cukkini az elsők közül a kertből
10 szem bors
1 nagy fokhagymagerezd
szárított kapor
3 nagy szottyos, öreg krumpli

5 nap múlva

Elkészítés:

A krumplikat meghámozzuk, a felét az üveg aljára karikázzuk. A "szottyos" kifejezést egy bloggerbarátnőmnél olvastam először. Azóta használom a ráncos, öreg krumplira.  

A többi zöldséget szépen sorban elhelyezzük az üvegben. Alulra a káposztát, rá az uborkát, majd a közöket kitöltjük a maradékkal. Friss kaporral is jó, de éppen nem volt itthon. A tetejére kerül a krumpli másik fele. Leszorítjuk falapocskával. Felöntjük meleg, sós vízzel. 1 literhez egy nagy evőkanál sót adunk. Nem zárjuk le, csak lefedjük. Napos helyen kb 5 nap alatt beérik. Nem puhul meg olyan hamar, mint a kenyérrel készült, a leve pedig hűtve a legfinomabb üdítő ital a forró, nyári napokon. Mivel nincs benne kenyér, nincs benne liszt sem, ezért gluténérzékenyek nyugodtan fogyaszthatják. Sváb uborkának is hívják egyébként. A módszert nem én találtam ki.

Bibliás elmélkedés:

Mi nem vagyunk gluténérzékenyek, de a légúti allergiákat nem tudtuk elkerülni. Többen szenvedünk a családban a háziportól, a penészgombától és a parlagfűtől.

Házipor ügyben eléggé ki vagyunk képezve, mert amikor a férjem teológiára járt, akkor üzletkötő volt, és egy drága, poratkátlanító takarítógépet árult, hogy el is tudjon minket tartani, hiszen gyesen voltam, és sorban születtek még a hitből vállalt gyerekek. Isten kedves gondoskodását érezhettük már abban is, ahogy megkereste ezzel a munkával. Előtte nem sokkal egy amerikai misszionárius ismerősünk mesélte, hogy sírhelyeket árult egyetemi évei alatt. Ez elég morbidnak hangzik, de azokat is meg kell venni valamikor, ő arra bátorította az embereket, hogy még életükben gondoskodjanak erről, ne kelljen a hátramaradottaknak. Szóval ezzel a törénettel elfogadottá tette számunkra az üzletkötői munkát. Aztán egyszer csak egy ismerős elhívta a lakásába munkaügyben. A porszívós cég vezetői voltak ott, és munkatársakat kerestek. Nem akárkit küldött hát érte Isten! "Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!"(Zsoltárok 68.19-20) Pénzt is keresett, és sok szabadideje volt, hogy tudjon tanulni, és velünk lenni. 
Érdekes, hogy ebben a munkában vasárnap lehet a legjobban keresni.

Ő mégsem ment el sosem, hiszen ez számunkra az istentisztelet, a nyugalom napja volt. Megértették, pedig sokszor kellett versenyezni a cég többi irodájával. Isten mindig adott annyi üzletkötést a férjemnek, hogy a kollégáknak nem kellett lemaradniuk, sőt gyakran lettek elsők. 

Miért van ennyi allergiás? Miért van ennyi új betegség? Régen szegényebbek voltak az emberek, mégis mintha egészségesebbek lettek volna. Talán a szegénység miatt is, mert nem telt édességre, húsra. Többet mozogtak, és lelkileg is egészségesebbek voltak. Nemrég hallottam egy prédikációban, hogy egy néni több mint 10 évig szenvedett lábszárfekélytől, míg végül két fiatal lelkész rávezette arra, hogy nem tud megbocsátani a lányának. Amikor viszont ez megtörtént, és rendezte vele a kapcsolatát, meg is gyógyult. Érdemes tehát végiggondolni az életünket, hol tértünk el az Isten által kijelölt útról, vagy még rá se léptünk, és kérni az Úr segítségét.

"Kiálts hozzám, és megfelelek, nagy dolgokat mondok neked és megfoghatatlanokat amelyeket nem tudsz!"(Jeremiás próféta könyve 33.3)