A következő címkéjű bejegyzések mutatása: wedding. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: wedding. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. október 12., hétfő

25. házassági évforduló

 

Na, nem a miénk. 😉Mi már közeledünk az 50-hez. Egy kedves házaspár kérte újból Isten áldását. Ők az elsők között voltak, akiket a férjem összeadott. Mivel felnőtt korban lett lelkész, már 40 év körül volt ezen az eseményen. Istenre találásáról itt olvashatnak. A fiatalasszonnyal nyugdíjba vonulása után is tartottuk a kapcsolatot,  mert elköltöztek, és a kedvenc üzletünkben dolgozik. A felkérés mégis váratlanul érte a férjemet, mert nem szoktak nyugdíjas lelkészek ilyen szolgálatot végezni, hiszen megvan a területileg illetékes kolléga. Engedélyt kért tőle, és persze meg is kapta.

Egy szombat délután tehát felekerekedtünk, és részt vettünk a szép ünnepségen. Ismét megállapítottam, hogy nem sokat változtak. Kedves, fiatalos, bár sokat dolgozó embereknek ismertük meg őket. Harmonikus, jó házasságban élnek.  Itt olvashatnak néhány példaértékű kapcsolatról a receptek után. 

Az alkalom rövid igehirdetéssel és a házassági eskü megerősítésével kezdődött. Az eredeti itt olvasható. Majd egy kicsit vicces rész következett, ahol egy kedves barát beszélt közös élményeikről, eseményekről. 

A vacsora a szokásos falusi "Terülj asztalkám!" stílusban készült. Még vőfély is volt, ráadásul ugyanaz, aki őket összeadta annak idején. A szokásos rigmusokkal, tréfás bevezetőkkel. Megható volt, ahogy a gyermekeik is részt vettek a felszolgálásban. Nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt találkozni régi ismerősökkel is. 

Húsleves saját kakasból természetesen csigatésztával:


Ez helyben készült, de a tálakat hozatták:




A savanyúságokat elfelejtettem fotózni, de ez egy nagyon finom franciasaláta:
Egy szép asztali  dísz világított a sötétben, mert szeptember végén már korán lement a nap.
A lagzikon szokásos süteményes tálak:


Kívánok nekik még 25+ boldog évet gyermekeik, unokáik körében. 

Az eredeti esküvői szöveg: 

Esküszöm az élő Isten előtt, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök, igaz Isten, hogy ezt a nőt/férfit, akinek most Isten színe előtt kezét fogom/akinek Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője/segítőtársa leszek. Isten segítsen engem ebben!

2018. július 15., vasárnap

Esküvő

Férjhez ment a második lányunk. A meghívóra és közös életükhöz a következő bibliai igeverseket választották: 
"Jobban boldogul kettő, mint egy: Fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik fölemeli a társát." (Prédikátor 4.9-10)
Nagyon boldogok vagyunk. Végre elkészültek az esküvői fotók.
 Gondoltam, megmutatok néhányat. A fiatalok akarták állni a költségeket, és sok szempontból számomra rendhagyó módon ünnepeltek. Nem készültek műtermi fotók, sőt a páros képeket a Hármashatár-hegyen, teljesen egyszerű környezetben készítették. 

Nem is illett volna hozzájuk egy kastély, vagy botanikus kert háttérnek. Hétköznapi bokrok között sétáltak, a föld itt-ott cserepes volt a lábuk alatt.

Távolban Budapest látképe. Semmi póz, semmi mesterkéltség. 
Vacsorára kerti mulatságot terveztek grillezéssel, salátákkal, házi szörpökkel, sörrel, borral, házi pálinkával, pogácsával. A bodzaszörpöt én készítettem. 
A fiatalok által készített bárpult raklapból.

Húsok, zöldségek a parázson.
A sütik még dobozban.


Csak egy kis zsúrtorta volt a felvágáshoz (első kép), de kitűnő cupcake-keket és nászajándékba készített macaronokat ehettünk.
A férj református lelkipásztor, a vendégek jelentős része a gyülekezeteikből jött. Jó volt látni, hogy  milyen kulturáltan szórakoztak. Senki nem volt ittas közülük, pedig tisztán itták a bort.:) 
Este megnéztük a gyerekkori képeikből készített videot, és a fiatalok táncoltak egy jót. Éjfélkor hot-doggal ütötték el az éhségüket. 
Kicsit féltem, hogy mi lesz velem 10 óra után, bírom-e a gyűrődést. Igen, hajnalig fenn tudtam maradni. Kár volt aggódni, hiszen annyiszor megtapasztaltam már, hogy Isten pontosan annyi erőt ad, amennyire szükség van. 
"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4.13)