Egészen különös dolog történt. Lenn voltunk a telken, és őszibarackot akartam eltenni, mert úgy tudtam, hogy egy háznál van eladó, de nem volt. Az üzletben nagyon drágának találtam, egy kis boltba is benéztünk. Az eladó, talán a tulajdonos, ajánlott egy másikat, ami nem olyan drága, mint az övék, ők különben is inkább a lángos sütésből tartják fenn magukat. Akkor nem volt nálam semmilyen könyv vagy újság, de biztos, hogy fel fogom keresni a kedvességéért.
És tényleg! Abban az üzletben nagyon jó áron vettem a barackot, csak azt felejtettem el megkérdezni, hogy vajon magvaváló-e. A nektarin többnyire nem az, és nehéz elrakni. Nem volt magvaváló, de azért megküzdöttem vele. Nem is volt olyan vészes.
3 kg őszibarackot dolgoztam fel. A hámozás simán ment. Közben sterilizáltam az üvegeket a mikróban. A fedőket ki szoktam főzni. Jó nagy barackok voltak, könnyű volt kézben tartani őket. Először egy éles kis késsel kivágtam egy cikket, majd a mag fölött bevágtam egy kicsit, és így elég jól lehetett darabolni. Nem lettek szép nagy szeletek, de így legalább több fér egy üvegbe. Az ízének meg mindegy. Ecetes vízben tartottam, amíg a szirupba kerültek. Előtte leöblítettem.
Édesítős vizet készítettem egy lábasban, és amikor felforrt egy üvegnyit beleborítottam, kicsit főztem, majd üvegbe szedtem, rá a fedőt, és fejjel lefelé száraz dunsztba tettem. A száraz dunszt azt jelenti, hogy egy dobozt vagy más edényt kibélelünk újságtapírral és ruhával, ami tartja a hőt, és a forró üvegeket belerakosgatjuk. Jól letakarjuk, és másnapig ott hagyjuk. Vagy amíg kihűl.
Körtét is így teszek el. Általában a darabos gyümölcsöket.
Csak ritkán használok tartósítót. Most sem. A csavaros tetejű üvegekben el szokott állni.
Most a hűtőtáskát érte az a megtiszteltetés, hogy melegen tarthatta az üvegeket.
.png)
