Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
Októberben viszont elmentünk a Siófoki Halfesztiválra, ahol a bajaiak is megjelentek, és osztogattak egy szép szórólapot recepttel. Sok képet készítettem ott, de elfelejtettem bemutatni, pedig illik a blog szellemiségéhez. Na, majd két ünnep között, ha el nem felejtem.
Már akkor elhatároztam, hogy idén változtatok a halászlé főzés hozzávalóin és részletein. Ez meg is történt. Íme, közkinccsé teszem, bár van némi változás a szórólaphoz képest is. Azért Sobri-módra, mert élt egy híres halászlé főző mester, aki változtatott az eredeti recepten, és én most azt vettem alapul, de azon is változtattam. Itt azt írom, ahogy én készítettem.
Bár mélységesen elszomorít az, hogy a karácsonyból megint fenyőünnepet alakítottak ki Mikulással, rénszarvasokkal, jegesmedvékkel, manókkal. Újra a 70-es években érezném magam, ha azért nem lenne majdnem minden településen adventi gyertyagyújtás is, ahol a felekezetek képviselői elmondhatják ünnepi köszöntésüket a Megváltóról, aki jászolban született, és Isten szeretetét mutatja az emberiség felé. Sajnos azonban ennek gyorsan vége, és jönnek a koncertek, a nagy felhajtás a meghitt, bensőséges ünneplés helyett. Valami megint elveszett, de rajtunk múlik hogy a családunkban mennyire tudunk szeretetben együtt lenni. Remélem, hogy a kedves olvasók teljes létszámban.
![]() |
| A gimnázium színpados termében* |
Különösebb titok nincs
Gyergyószentmiklóson született, de szülei átköltöztek hatodikos korában Gyömrőre. Attila jó tanuló volt, földrajz országos versenyt nyert gimis korában. Kiss Attila tanár úr készítette fel a monori gimnáziumban. Vele látható a képen.
-Nagyon köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Ahogy olvasgattam a riportokat, az a vélemény alakult ki bennem, hogy nagyon rendben vannak ezek a fiúk. Tavasszal 16 ezer ember előtt zenéltek az MVM Dome-ban. Percek alatt megtöltik a legnagyobb koncerttermeket is, mégsem „szálltak el”. Egyikük meg is állapította, hogy a bulvár számára nem érdekesek. Vagyis nincsenek nagy balhék. Mi a titka ennek? Van-e titok?
Tatár Attila, Ata: Nem ebben a témában szerveződött a zenekar, nem volt érdeklődésünk ebben a dologban. Ha buliztunk is, azt megtartottuk magunknak, nem jártunk annyira szórakozóhelyekre. Most pedig a zenekarban 30+os mindenki, megnősült, házas, gondolom, hogy túl vagyunk azon a koron, hogy balhékat csináljunk, de alapvetően senkinek sem ilyen a személyisége, hogy ilyesmiket csinált volna valaha. Különösebb titok nincs ezzel kapcsolatban.
Visszavágyott Gyergyóba
-Bejárta a világot, sok mindent csinált, de visszavágyott Gyergyóba. Ma is sokat van távol. Hogyan viszonyul ehhez a család?
Ata: Valóban én Gyergyóba vágytam hosszú éveken keresztül. Gyakorlatilag 12 éves koromban valami megérintett a nagyszülőknél való tartózkodás alatt, és azután ez valahogy beégett a lelkembe, hogy itt szeretnék élni Gyergyóban, és az volt a célom mindaddig, amíg ezt sikerült megvalósítanom. Egyrészt örülök, hogy sikerült ezt megvalósítani, másrészt azt éreztem a visszatérésem után, hogy itt a helyem és jó úton vagyok. Természetesen ez úgy alakult, hogy a munka miatt sokat vagyok távol, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy itt van az otthonunk, az origo, a családi fészek. És hogy ők hogyan viszonyulnak ehhez? Mindig azt szoktam mondani, hogy ez is egy munkahely, de sokkal kevesebbet vagyok távol, mint egy kamionsofőr, de valóban vannak olyan időszakok, mondjuk a nyári időszakban, amikor kevesebbet vagyok itthon, illetve ami még talán nehézkesebb és talán látványosabb az, hogy szezonban, tavasszal és ősszel, amikor a gyerekek iskolába járnak, és hét végén lennének szabadok, akkor nekem el kell utaznom. Kevés a közös hét vége, ez inkább a nyári, illetve a téli időszakokra korlátozódik.
-Nagyon keveset nyilatkozik erről. Tudatosan védi a magánéletét, vagy nem kérdezik?
Ata: Igazából nem kérdeznek. Azt mindannyiunkról lehet tudni, hogy közben megházasodtak a zenekari tagok, volt, akinek gyereke született, ez nincs eltitkolva tudatosan, viszont nincs egyikünknek sem olyan közösségi média oldala, ahol a magánéletünkkel kapcsolatos dolgokat osztogatunk meg. Ez így alakult, nem tartottuk fontosnak ezt eddig.
...tenni kell a kapcsolatért
-Egy elejtett mondatából azért tudom, hogy szeretnek együtt sportolni a családdal. Említette Monoron, hogy átéltek egy rövid házassági válságot. Mi tartja meg most a házasságát? Elég-e a szerelem?
Ata: Sok időt töltöttünk a gyerekekkel a hegyekben, szabadban, túrázással, igyekeztünk megismertetni velük több helyszínt, több hegységet. Sokat kempingeztünk, jártuk a hegyeket itthon is, külföldön is.
A házassággal kapcsolatban pedig, minden házasságban vannak válságos időszakok, a mienkben is volt, de akkor még nem voltak gyerekeink hála Istennek, úgyhogy egyszerűbben át lehetett vészelni. A szerelem elég lenne, ha mindig tartana, de nyilvánvalóan másfajta kapcsolattá, másfajta érzéssé alakul át. Egy hosszan tartó kapcsolatnál is folyamatosan dolgozni kell, tenni kell a kapcsolatért, azért, hogy ezt túl élje.
Visszajövök
-Kedvenc dalom most a „Visszajövök”, melyben Kapu Tibor űrhajóssal zenélnek együtt, és iskolás kórusok is közreműködnek. Mi a története ennek az együttműködésnek?
Ata: Egy közös ismerősön keresztül szerveződött, aki a projektben részt vett. Ők kerestek meg minket, mert kiderült, hogy az űrállomáson van egy gitár, Tibi pedig tud gitározni, és akkor szóba jött, hogy elgitározhatna egy magyar dalt, felmerült a mi nevünk is még ez év januárjában, hogy lenne-e kedvünk részt venni. Hozzájárulnánk-e ahhoz, hogy a dalunkat eljátsszák az űrben. Természetesen igent mondtunk, hiszen ez egy nagy megtiszteltetés és egyedi lehetőség. Volt egy zoom-os meetingünk, egy beszélgetés, ahol interneten keresztül ismerkedtünk, átbeszéltük a dolgokat, segítettünk neki abban, hogy videón keresztül megtanulja gitározni a dalt úgy, ahogy ő is szerette volna, meg szerintünk is a legjobban hangzik. És aztán készült erről egy videóklip, amikor ő is sikeresen eljátszotta a dalát az űrállomáson. Ehhez még annyit, hogy jött egy ötlet, hogy a Kárpát-medence minden részéből legyenek benne diákok, ez legyen egy összkárpát-medencei megnyilvánulás, és a zenén keresztül egy kordokumentuma az űrbéli látogatásnak.
-Kordokumentum és egy nagyszerű, felemelő élmény lett.
Karácsony Gyergyóban
-Az adventi sorozat szép, istenes énekeket tartalmaz. Mennyi ebből a hagyomány tisztelete, és van-e személyes megélés?
Ata: Nyilván a karácsonyi albumunkra tetszik célozni. Mi nagyon-nagyon szeretjük a karácsonyt mindannyian a zenekarban, ezzel nem vagyunk egyedül, hiszen ez egy nagyon szép ünnep a magyar hagyományok között. És ez itt Gyergyóban, a fenyvesek hazájában, ahol hó szokott lenni a téli időszakban különösen szép, bár mostanában vannak hómentes időszakok. És a tél összekapcsolódik azokkal, és rengeteg olyan hagyomány él, amit még nagyapáinktól átörökítettünk, és még ma is tartjuk. A karácsony esti énekléseket, egymáshoz való betéréseket, a karácsonyi családi vacsorák, a töltött káposzta. Van sok olyan karácsonyi ének, amit leginkább a mi vidékünkön szoktak énekelni karácsonykor, és ezekből is próbáltunk szemezgetni a karácsonyi lemezre, és egy picit átdolgozva őket. Egyrészt archiválni, másrészt akár egy másfajta zenét hallgató generációnak is hallgathatóvá téve az volt a célunk, hogy örökítsük a dalokat, megismertessük más vidékek lakóival is.
-Egyik videóban láttam, hogy keresztet vetett a templomba lépés előtt. Hogyan tudja gyakorolni keresztény hitét ilyen, ha szabad így fogalmazni, zaklatott élet mellett?
Ata: Annak idején a nagyszüleinkkel jártunk inkább templomba, és ők tanították meg, hogy templomba lépéskor keresztet kell vetni, és ez a gyerekkoromból bennem maradt. Ugyanúgy, mint az esti lefekvés előtti imádság. Nem akarok képmutató lenni, ritkán járok templomba, de van hitem, és tisztelem a keresztény hagyományokat. Úgy gondolom, hogy egy esti imára, egy gondolatra mindig van idő, akárhol is van az ember, akármennyire intenzív is az élete. Zaklatottnak semmiképpen nem nevezném. Inkább azt mondom, hogy dinamikus.
-Bocsánat, nem szerettem volna megbántani. Dinamikus. Ez jobb szó, valóban.
Hogyan telnek mostanában a karácsonyi ünnepek Önöknél?
Ata: Mivel vannak gyermekeink, nyilvánvalóan köréjük és a család köré szerveződik a karácsony. Most már akkorák a gyerekek, hogy közösen díszítjük a fát, aztán közösen elmegyünk énekelni sötétedéskor a dédszülőkhöz, nagyszülőkhöz, családi barátokhoz. Aztán összegyűlik a család vagy nálunk vagy a család másik tagjánál, és közösen vacsorázunk, és éljük meg az ünnepeket. Aztán előfordul, hogy a barátaink közül egy nagy társaság éjfél után ismét megjelenik különböző helyeken, és mi is csatlakozunk hozzájuk és énekeljük az „Íme midőn mindenek” című karácsonyi éneket vagy pedig egy másik karácsonyi éneket, ezzel gyakorlatilag benézünk a barátokhoz, akik megvendégelnek, és ezzel a barátok is bevonódnak a közös ünneplésbe.
-Katt a képre a videóért!
Vagy mobilosoknak a link:https://www.youtube.com/watch?v=GQ38Njg-abY&list=RDGQ38Njg-abY&start_radio=1&t=280s
-Ez nagyon szép szokás. Mifelénk ezt kántálásnak mondják, de kiveszőben van sajnos. Ezt az éneket nem is ismertem. Itt a szövege:
A szűz szülé szent Fiát,
váltságunknak díját
jászolba helyezteté
szerelmes magzatját.
Jézus, József, Mária
Hogyha méltóztattok
Jöjjetek be énhozzám
szívemben szállástok.
Menzai emlékek
-Visszatérve az előadására. Ott elmondta, hogy annyira rossz volt az általános iskolai menzával kapcsolatos tapasztalata, hogy a gimnáziumban nem is fizetett be eleinte. Aztán változott a helyzet. Miért?
Ata:Az általános iskolai menzán nem a mi szánk íze szerint főztek. Az öcsémmel azt mondtuk, hogy inkább megmelegítjük otthon az anyu által főzött ételt, és nem szeretnénk az iskolában étkezni. A gimnáziumba is ezzel a tudattal érkeztem, viszont észrevettem, hogy nagyon sokan ott étkeznek, gyakorlatilag az egész iskola, és egyszer, amikor valaki helyett engem is becsempésztek az osztálytársaim a menzára, akkor rájöttem, hogy bizony ott nagyon jól főznek. Természetesen azért ott is voltak azok a tipikus menzás kaják, amiket ezért nem mindenki szeretett olyan nagyon, de azóta is nagyon jó érzéssel gondolok azokra az ízekre, ételekre, amiket csak ott tudtunk megkóstolni. Olyan volt például a vadas, ha jól emlékszem. Az volt a top kaja, az osztálytársaimmal mindig nagyon vártunk, és mindig néztük hét elején, hogy vajon lesz-e vadas. Abból mindig nagyon sokat tudtunk enni, mert finom volt.
-Én is gimis voltam, a menza nagy élmény volt, mi is szerettünk ott enni.
Taste of Transylvania, a gasztroünnep
Különleges érdeklődés fűzi a konyhaművészethez. 2014-ben már Ön is szervezett gasztroünnepet Gyergyóban. A Taste of Transylvania (Erdély ízei) nevű gasztroünnepet az Önök koncertje zárta. Hogyan és miért alakult ez így?
Ata: Gyerekkorom óta vonzódtam a különleges étkek és a nemzetközi konyha iránt, és folyamatosan szerettem főzőcskézni. Eleinte csak zacskós leveseket, de aztán később, amikor a vendéglátásban is volt szerencsém dolgozni hosszú évekig a világ különböző pontjain, így volt lehetőségem jobban belelátni az elkészítések módjába, változatos ízeket kóstolhattam, és valóban érdeklődöm a gasztronómia iránt. Felismertem, hogy a Gyergyó-vidéki székelyföldi konyhaművészet tartalmaz olyan különlegességeket, gyöngyszemeket, amelyeket érdemes megmutatni a világnak, és ennek érdekében szerveztük a „Gyergyói ízek régi és új köntösben” nevezetű rendezvényt, amelyről aztán egy könyv is megjelent. Ennek a szellemében készült aztán az „Otthontól fűtött tél” című könyv gasztronómiai része is. Kapcsolatban vagyunk a Taste of Transylvaniá-val is, zenéltünk is a rendezvényeiken, és együttműködünk, mondhatni baráti kapcsolatot ápolunk a szervezőkkel.
Otthontól fűtött tél
| Tájak, ízek, Bagossy |
-Az „Otthontól fűtött tél” című könyvüket olvasva az volt az érzésem, hogy van egy erős népművelői hajlam is a zenekarban. A személyes emlékek mellett a gyönyörű tájakat is bemutatják a könyvben éppen az Ön fotóin keresztül. Mintha a magyar megmaradás támogatása is cél lenne. Így kerülhetett be egyébként a népzene is a repertoárba. Tulajdonképpen a „Visszajövök” is erről szól. Jól látom?
Ata: Külhoni magyarokként úgy gondolom, hogy nyilván picit másként viszonyulunk a nemzetiséghez, vagy a nemzet fennmaradásához, a szükséges kulturális értékek átadásához. Szerintem ezt hozzuk magunkkal. Ebben a könyvben is az volt a cél, hogy a kis téli történetekkel leírjuk, és a jövő számára megmutassuk az itteni téli, karácsonyi hagyományokat és a recepteket is, megmutassuk azt a világot, amely itt, a Kárpátok bércei között még ma is él. Ez gyakorlatilag olyan szerves része a magyar kultúrának, mint bármi a mai Magyarország határain belül.
-A könyv második részében recepteket és csodálatos ételfotókat találunk. Mi a kedvenc étele? Szokott-e főzni?
Ata: Igen, elsősorban a mediterrán ételeket szeretem jobban, spanyol, olasz, közel-keleti ételeket, illetve a mexikói konyhát, ha a nemzetközi konyháról van szó, de természetesen ezeken kívül a magyar és a székelyföldi különleges recepteket, illetve azoknak az ételeknek az ízét szeretem leginkább.
-Olvastam, hogy egyik kedvence a savanyúkáposztalé leves. Receptjét megtaláltam az „Otthontól fűtött tél”-ben, el is készítettem. Nagyon ízlett nekünk is. Ide kattintva olvashatják.
Kedves Ata! Nagyon örülök, hogy megismerhettem, köszönöm a beszélgetést. További sok sikert és áldott karácsonyi ünnepeket kívánok Önnek és a zenekarnak.
...................
Ajánlott olvasmány és mások a kék linkekre kattintva:„Otthontól fűtött tél” című könyv, cd-k, ajándéktárgyak megrendelhetőek a bagossybrotherscompany.com címen keresztül .
„Az ünnep”- című rövidfilmben megismerkedhetnek a zenekar ünnepi készülődésével, és hallhatják a dalaikat.
Riportok Tatár Atával:
-Gyermekkorában síbajnok is volt, ma is szereti a téli sportokat és a téli fotózást. Erről olvashatnak itt a SKI+-on egy riportban.
-A Romkat.ro internetes oldalon: Megmutatni a világot, amit Gyergyó adott nekünk.
-A Magyar Konyha online oldalán: A Bagossy Brothers Company asztalánál
Fotók: Ágostonné, Barnáné Szentgyörgyvári Ágnes, Krizsanics Ágnes
*A fotón balra Kiss Attila, jobbra Barnáné Szentgyörgyvári Ágnes tanárnő, volt osztálytárs
A karácsonyhoz való viszonyulásom nagyon sokat változott az évek, évtizedek során. Gyerekkoromban nem voltunk vallásosak. Annyiban tartottuk az ünnepet, hogy anyu ilyenkor élő halat vett, és a fürdőkádban tartotta. Emlékszem, hogy egyszer nem tudtam, hogy ott van, és nagyon megijedtem, amikor bementem a fürdőszobába. Mindig halászlé készült belőle, és néhány szeletet ki is rántott. Hozzá krumplisalátát ettünk. Volt saját készítésű beigli is. Első napján hagyományos vasárnapi ebédet főztünk, húslevest, rántott húst.
Anyósomék mindig disznót vágtak karácsonyra, amit maguk neveltek. Náluk voltam életemben először disznóvágáson. Nagyon szerettem, és szívesen vettem részt a különböző munkákban, bár belet pucolni sose hívtak. Inkább a főzés, tálalás, mosogatás maradt. Ezt nyilván nem vetettem a szemükre. Apósom halála után a férjem vette át a szerepét, de levágva vettük a hízót. Ezt már nem vállalta. Emlékszem az első alkalomra. Álltak a mamával a sertés fölött, és kérdezgették egymást: Hogy is csinálta a papa? Azért mindig a végére értek. Nagyon finom lett a kolbász és a hurka is.
Ma már ritkán készítek disznótorost ilyenkor. Ahogy két éve írtam is, a nagy családi karácsonyra összeadjuk az ennivalót. Isten egy balesetet használt fel arra, hogy elengedjem a nagy sütést-főzést, és átadjam a lányaimnak. Mind kitűnő háziasszony. Nagyon büszke vagyok rájuk. Idén is így volt, de szenteste magunk voltunk hárman, akik együtt is lakunk. Noémi, a legkisebb lányunk Kelet-Ázsiában volt. Kiment egy évre dolgozni Japánba, és hazafelé menet megállt itt-ott.
A vacsorát közösen készítettük Évivel. Nagyon kiváltságos helyzetbe kerültünk, mert egy kedves ismerőstől szarvashúst kaptunk. Talán egyszer főztem életemben és egyszer őzet. A pörköltnek való csomag még a fagyasztóban van, de a karajokat most készítettük el. Bár nem értek a vadhoz, de szerintem szűzpecsenye volt, és mint minden vad, nagyon száraz. Szükséges egy kis pácolás a sütés előtt.
Hozzávalók:
2 dl vörösbor
2 evőkanál dijoni mustár
2 evőkanál olaj
1 evőkanál kakukkfű
1 evőkanál borókabogyó
Ezt összekeverjük, és megfürdetjük benne a húsokat. Legalább egy éjszakán át hagyjuk benne.
Utána lefejtjük róluk a hártyát, megszórjuk húspuhító fűszersóval, és két órán át hagyjuk benne. Az egyik darabot felvagdossuk, és egy olajozott serpenyőben fehéredésig pirítjuk mindkettőt, majd olajozott tepsibe helyezzük őket, és készre sütjük szép lassan. Közben adtam hozzá 10 dkg vajat felkockázva és néhány gerezd fokhagymát is. Időnként megforgatjuk, hogy mindenütt átjárja a hő. Erdei gyümölcsmártással és krokettel kínáltam. A recept a gnoccihoz hasonló, csak a csíkokat hosszabbra hagytam, hengert formáztam belőlük, és olajban sütöttem ki őket.Készült halászlé is a szokásos recepttel, nem passzírozva, hanem dunai módra. Recept itt. Olyan későn mentünk ki az árushoz, hogy már csak halszelet volt, de így is finom lett gyufatésztával. A másik húsdarabból a családi karácsonyra készítettem egy Wellingtont. Recept hamarosan.