Körte savanyúságnak tormával

 

Óriásit estem a strandon, biztos, hogy hetekig nem mehetek a vízbe, pedig a kis ház vásárlása mellett az is fontos szempont volt, hogy közel a gyógyfürdő. Most is közel persze 😊, csak éppen nem nekem. Az úszómester azonnal odaszaladt, felsegített, felajánlotta, hogy ellátják a sebet, de inkább siettem vissza. Akkor nem is éreztem annyira a fájdalmat, mint később. Lefertőtlenítettük, és pihenésre kapcsoltam, pedig ott volt a nagy körtefa, amit le kellett szedni. Másnap azért a nagyját begyűjtöttük, és otthon mindjárt el is ajándékoztuk egy barátunknak. Még ép lábbal főztem egy kis levest a körtéből. Először arra gondoltam, hogy nem viszem majd haza a gyümölcsöt, ott főzöm be, de nem volt édesítő, és tartósító sem. Aztán eszembe jutott a torma, amit a vizes uborkába szoktunk tenni, mert nemcsak jó ízt ad, hanem tartósít is. Próbáljuk meg a körtét savanyúságnak, mint az ecetes szilvát szokták! Anyósom minden évben tett el télire néhány üveggel kocsonyás szilvát. Én is próbálkoztam vele, de nekem sosem lett kocsonyás. Talán nem jó fajta szilvát használtam. Állítólag csak beszterceivel jó. 

Szóval lett egy kis üveg körte, amit húsokhoz fogyasztunk majd. Hamarosan felbontom, és ha ízlik, több üveggel is készítek majd. 

Hozzávalók:
3-4 körte
2 meggylevél
egy kis darab torma
5-6 szem színes bors kicsit széttörve
csipet só
1 szem édeske

ecet

Elkészítés: A körtéket meghámozzuk, és ecetes vízbe dobjuk. Utána megtöltjük velük az üveget, és lemérjük, hogy mennyi víz kell hozzá. Lábasba öntjük, és kicsivel többet forralunk fel. Beletesszük a fűszereket, és amikor felforrt, a leöblített körtéket is. Annyi ecettel savanyítjuk, amennyit jónak gondolunk, hogy édes-savanyú legyen. A leve nagyon finom lett. 

Még néhány üveg a kamrából

 

Mutatok még néhány üveget. Balra gyömbéres körtelekvár, mellette szilvachutney (csatni) aztán szőlőlekvár, fügebefőtt és végül ecetes szilva.

-körtelekvár:

A körtét pici vízben megfőztem, kis citromlét és egy mokkáskanál gyömbért adtam hozzá. Szépen szétfőtt, és mivel ilyen kevés, be is sűrűsödött hamar. Száraz dunsztba tettem.

-szilvacsatni

Már van egy a blogon. Kicsit változtattam az arányokon.

Hozzávalók:

1,5 kg szilva

10 dkg barna nádcukor
1 diónyi friss gyömbér kis csíkokra vágva
mazsola 
30 dkg alma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál currypor
1 teáskanál só
0,4 dl vörösbor
1 evőkanál ecet
5 cm hosszú ceruzavékonyságú erős paprika
1 egész fahéjrúd
10 dkg lilahagyma
24 dkg vöröshagyma

Elkészítés: 

Amit lehetett, apróbbra vágtam. Az ecet és bor kivételével elkezdtem főzni mindent 10 percig. Aztán elővettem a botmixert, és szépen pépesítettem az egészet. Értem én, hogy 50-60 percig főzik Indiában, de nem vagyunk Indiában, így hamar kész lett. Még kavargattam egy kicsit a tűzhelyen,  majd a bort és ecetet is beleöntöttem, és sűrűre főztem. Anyukám jó nagy lábosát vettem elő, így nagyon meggyorsult idén a lekvárfőzés. Száraz dunsztba tettem.

-szőlőlekvár

Mustot készítettem, abból főztem, de nem tettem hozzá cukrot, csak kis főzés után némi dzsemfix-et. Lezárás után fejre állítottam, és ment a polcra.

-fügebefőtt:

Katalintól vettem az ötletet. Elég szépen termett a fügefa a telken. Én nem szeretem, így egyik lányom lett a "haszonélvező". Ezt a kis adagot elcsentem tőle, mert ki akartam próbálni ezt a befőttet. Csak ez az egy üveg készült. Persze ezt is ő eszi meg. A gyümölcsöket az üvegbe raktam, megtöltöttem vízzel, egészen pici cukrot adtam hozzá, és egy teáskanál citromlét, mert a füge egyébként is nagyon édes. Majd lezártam a tetejét, és lábasba tettem. Annyi vizet töltöttem alá, hogy a nyakáig jól ellepje. Alá pedig egy darab ruhát, hogy ne repedjen meg, amikor a forrás miatt mozog egy kicsit. Amikor elkezdett gyöngyözni az üvegben is a víz, kis lángon folytattam, majd 10 perc után elzártam. Száraz dunsztba tettem ezt is. Katalin tett bele egy kis szalicilt, lehet, hogy kellett volna nekem is, mert így még nem tettem el befőttet. Rendszerint forró vízbe dobom a gyümölcsöket. A füge viszont hamar szétfő úgy, gondolom. 

Balra a csatni, jobbra a szőlőlekvár.

-ecetes szilva:

Hozzávalók: 

2 kg szilva

1 l víz

1 dl 20%-os ecet (talán kevesebb is elég lett volna) 

1 kávéskanál só

35 dkg cukor

2 rúd fahéj

1 mokkáskanál egész szegfűszeg 

Elkészítés:

A szilvát egészben hagyjuk. A vízben főzzük egy kicsit a fűszereket. Az összes hozzávalót beledobjuk, majd a szilvát is üvegenként. Egyet rottyan, rácsavarjuk a fémtetőt, és száraz dunsztba tesszük. Sült húsokhoz nagyon finom. Besztercei szilvából kellene, mert abból megkocsonyásodik a leve, de nem is tudom, hogy a mi kis fánk milyen fajta. 

Bibliás elmélkedés:

"Mindenért hálát adjatok..."(Thesszalonikaiakhoz írt levél 5. rész 18. vers)

"Egy régi anekdota szerint az erények egyszer találkozót tartottak. Elsőnek a bátorság érkezett meg a helyszínre, majd a hősiesség követte, és régi ismerősként üdvözölték egymást. Ezek után sorban jöttek: a szelídség üdvözölte a türelmet, majd az erő a gyengédséget, a szeretet a megértést, a hit a bizalmat, a hűség a kitartást. Majd utánuk jött a jó cselekedet. Ezután érkezett meg az utolsó vendég is, és üdvözölni akarta a jó cselekedetet, de az értetlenül fogadta  a számára idegen vendég közeledését. "Nem ismerjük egymást." - mondta ridegen, és elfordult. Ez az utolsó vendég a hála volt.

E régi anekdota fellelhető napjainkban is: a jó cselekedet és a hála nem ismerik egymást. Modern korunkban szinte kiveszőben van a hála. Egyre jobban kiszorítja az üzleti világ, a kölcsönösség mértékének aprólékos méricskélése, az érdekek könyörtelen harca, amely néha kegyességi életünket is áthatja. A mai ember sok mindent természetesnek tart, és ami jó történik az életében, azt könnyen elfelejti.

Így volt ez a Biblia világában is, a tíz leprás újszövetségi történetében. Jézus meggyógyítja mind a tíz gyógyulni vágyó embert, de csak egy megy vissza, hogy hálát adjon, megköszönje neki. (Lukács evangéliuma 17.11-19) A mai ember hozzáállása főleg ebben a kérdésben mutatkozik meg. 

Miért adjunk hálát? Mindenekelőtt azért, mert keresztyén hitünk szerint az életünk nem gazdátlan, nem a véletlen műve. Fogantatásunk, születésünk Isten akaratának megvalósulása. Növekedésünk, kibontakozásunk az ő teremtő erejét mutatja, semmi sincs az ő tudta nélkül. "Ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. (Lk. 6.35b)

Életünk hibáit, vétkeit nem hányja szemére azoknak, akik bűnbánó szívvel keresik az utat őhozzá, aki Jézus Krisztus által megbocsátotta bűneinket, és gyermekévé fogadott minket. Az Istent megtaláló ember számára minden nap ajándék, az alkalmak mérhetetlen lehetősége még akkor is, ha nem minden a mi elgondolkodásunk szerint történik .

Akinek életformájává vált a hála, az nyomorúság idején is megtalálja az Istenhez vezető utat. Az ilyen ember a legjelentéktelenebb dolgokért is hálás, Istenbe vetett bizalma megmarad a nehéz napokon is."

2020. március 8. Reformátusok lapja Kovács Mihály esperes írása. Részlet.