Kőleves. A menekültekről

Egy napon csavargó érkezett egy idős asszony házához, és enni kért, de a fukar öregasszony el akarta zavarni. Akkor a vándor vizet kért. Elmagyarázta, hogy van egy varázslatos köve, amellyel levest tud készíteni vízből. Az idős hölgy kíváncsi lett, hozott egy fazék vizet, és feltette a tűzre. A férfi beletette a követ, és egy kis idő után kóstolgatni kezdte. Bár ízlett neki, egy kis sót és borsot kért, hogy finomabb legyen. Az asszony csodálkozva nézte, majd a kéréseknek megfelelően elkezdte hordani bele a többi hozzávalót: szaladt a kertbe, babot, hagymát, gyökeret, répát, krumplit szedett. A zöldségek mind a fazékba kerültek. 

- Kész van már? - kérdezte az asszony.

- Majdnem  Kár, hogy nincs itthon semmi húsféléje.- válaszolta a csavargó

- Hozom máris!  - szaladt az asszony a kamrába, és levágott egy darab kolbászt, és kerített egy darab sonkát is.

A vándor ezeket is beletette a levesbe és megállapította, hogy már jó, mert nem látja a követ. 

- Kár, hogy nincs itthon kenyere - sopánkodott, de az öreg hölgy már rohant is a kenyértartóhoz, és egy üveg bort is hozott. Majd evőeszközöket tett az asztalra, és megkóstolta a levest. nagyon ízlett neki, és csodálkozott, hogy mindezt egy varázslatos kővel készítette. 

Miután elfogyasztották az ételt, a vándor megtörölgette a követ, és beletette a tarisznyájába. 

- Ezt magammal viszem, hátha megint olyan helyre kerülök, ahol semmivel sem kínálják meg a fáradt utazót.

Bibliás elmélkedés:
Ezt a népmesét sok országban ismerik. Én az angol változatot írtam át kicsit. A mese arról szól, hogy hogyan járt túl a furfangos vándor a kapzsi öregasszonyon. Igazat is adunk a csavargónak egészen addig, amíg élesben nem kell megtapasztalnunk hasonló helyzeteket. A keresztyének a menekültkérdésről Jézus szavait szokták idézni, aki az alábbi szempontok szerint osztotta ketté az embereket: 

"Éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam és inni adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám." (Máté evangéliuma 25.35) A hallgatóság nem érti, hogy mikor tették ezt. Jézus világossá teszi, hogy a mások felé való szolgálatban tették ezt vele. 

Dr. Bogárdi Szabó István református püspök így magyarázza ezt  az igeszakaszt:

"Aki a bevándorlás politika kapcsán úgy nyilatkozik, hogy fogadjátok be a jövevényt, mert ez az Úr akarata és törvénye, hiszen benne van az Ószövetségben és az evangéliumokban... vegyék komolyan, hogy az ...igék nem a fennálló államnak szólnak, hanem kinek-kinek saját magának. A mi családunk két év hét hónapra befogadott egy menekültet, aki az ágyamban aludt, a hűtőnkből evett, a gyerekeim uzsonnáját vitte magával. Ezért kérem, hogy értsék jól: az ige mindenkinek magának szól, vagyis nyissa meg mindenki saját házát, saját otthonát, tömje meg a hűtőszekrényt és fogadja be a menekültet. Ez az egyenes bibliai parancs, ami nem valami elvonatkoztatott államképnek szól."

Azt gondolom, hogy kinek-kinek magának kell eldönteni, hogy hogyan segítsen. Vannak civil és egyházi szervezetek, amelyek támogatásokat gyűjtenek, lehet adakozni. Pénzt, ruhát, tartós élelmiszert küldhetünk, így segítve a rászorultakat. Én eddig a kárpát-aljai családoknak adakoztam a Református Szeretetszolgálaton keresztül, hiszen közülük is sokan olyan szegényen élnek, mintha menekültek lennének. Fontos, hogy legyünk tudatában annak, hogy mindent Istentől kaptunk, és vissza is kell adnunk belőle valamennyit.

Más címek: 
Evangélikus Szeretetszolgálat: http://www.evangelikus.hu/taxonomy/term/4714
Ökumenikus Segélyszervezet: http://www.segelyszervezet.hu/

Kókuszgolyó mézes sütiből

Közeledik a karácsony, a mézes sütemények ideje. Ha a sok sürgés forgásban nem lesz időnk megtölteni, vagy megszikkad, akkor Mészáros Sándorné ötletéből kókuszgolyót készíthetünk belőle. Még az ifihétre készítette a képen látható sütit. Mézes süteményt összemorzsolt, és összegyúrta margarinnal, kakaóval, tejjel. Kókuszba forgatta. Bármilyen megszáradt süteményt fel lehet javítani így. Szokott sütni a gyerekhétre és karácsonyra is.

"A jókedvű adakozót szereti az Isten!" - írja a Biblia.

Ennivaló úti beszámoló 6.rész: Ülő csirkesült

Bledből A Vintgar szoroshoz mentünk, ahol a Radovna folyócska vágott mély utat magának a hegyek között. Nem mindennapi élmény volt, ahogy a sziklába vájt úton haladtunk a zúgó folyó fölött.

Innen már hazafelé vettük az utunkat. Még megálltunk újra az Őrségben, itt is töltöttünk egy éjszakát.  Egy olyan házban aludtunk, amelyet egy gyermektelen házaspár adományozott a helyi református közösségnek.  Felújították, és kiadják családoknak, mint nekünk, vagy táborokat szerveznek benne. 

A tulajdonosok már életükben is szívesen láthatták a hívő embereket, erről árulkodik a kapuba vésett felirat: 

ISTEN HOZOTT! 

A Bibliában is több helyen van szó arról, hogy magánháznál jöttek össze imádkozni az emberek. Fiatal hívő korunkban, amikor még a férjem nem volt lelkész, mi is megnyitottuk a házunkat. Felekezet nélküli gyermekbiblia órákat, imaközösségeket tartottunk. Gyakorlatilag a gyermek-és ifjúsági hetek is az otthonunkban zajlanak,  bár a ház  tulajdonjogilag a gyülekezeté, nem a miénk. 

Józsuéval valljuk, hogy

"Én és az én házam  népe az Urat szolgáljuk" 

(Józsué könyve 24. rész 15. vers)

Az imaterem:

Vettünk néhány szép tárgyat az egyik fazekasnál, mint például cserépvirágokat, és ezt a csirkesütőt.

A hengerbe fűszereket kell tenni, és ráhúzni a csirkét. A tálrészbe kerülnek a zöldségek, és együtt lehet sütni az egészet a sütőben. Én karfiolt, cukkinit és krumplit adtam hozzá. Leöntöttem egy kis sós vízzel, és így sütöttem meg. Jó lett volna megkeverni legalább egyszer, de így is finom volt. Majd továbbfejlesztem idővel a technikát. A csirke nyakrészét biztos, hogy ki fogom vágni legközelebb, hogy mélyebben üljön a hengeren. 

Csirkesült receptek a blogból: 

Egyszerű csirkesült: http://korsocska.blogspot.hu/2014/03/egyszeru-csirkesult.html

Szeptemberi csirkesült: 

http://korsocska.blogspot.hu/2013/10/csirkesult-oszre-itt-az-osz-hagymak-mar.html

Kelt meggyes pite

Hozzávalók:

40 dkg liszt

2 tojás

2 dkg élesztő

5 dkg vaj vagy margarin

1/2 liter tej

4 dkg cukor

késhegynyi só

fél kg meggy

Az élesztőt egy dl tejben felfuttatjuk. 

A tojássárgáját a cukorral, vajjal elkeverjük, hozzáöntjük az élesztőt, a tej felét, a lisztet, sót, utána a többi tejet, hogy egészen lágy galuskatésztát kapjunk, amit fakanállal jól kidolgozunk. Végül hozzákeverjük a tojások keményre vert habját, és a tésztát letakarva 3/4 óráig kelesztjük. 

Utána 1-2 percig újra verjük. 

Fagyos zsiradékkal  bekent tepsibe öntjük, ahol 20 percig újra kelesztjük, tetejét megkenjük tejjel, megszórjuk kristálycukorral vagy dióval és meggyel, és egyenletes lassú tűznél 1/2 óráig sütjük. 170 fokon sütöttem. Amint látható, én cukrozott meggyet szórtam rá, és nem kentem meg tejjel, és kétszeres mennyiséget készítettem.

Kiemelve langyosra hűtjük, utána kockára vágjuk. Habkönnyű lett. (Sajnos a sütőm nem süt egyenletesen, pedig még légkeverést is tud.)

(Horváth Ilona szakácskönyve alapján.)

Továbbgondolás:

Férjem felnőtt korban lett lelkész, kezdetben presbiter majd gondnok volt egy kis gyülekezetben. Tönkrement házasságunkat vette kezébe Isten, így tértünk meg. Nagyon hamar bekapcsolódtunk a gyülekezeti szolgálatba. Táborozásokat szerveztünk, felekezet nélküli gyermekbiblia órákat tartottam. Támogattuk a gyülekezeti ifjúsági kört. Sok süteményt sütöttem már akkor is. Nem volt szokatlan a feladat lelkésznéként sem: segíteni, hogy a fiatalok jó közösséget találjanak, elsősorban rendezett kapcsolatot Istennel, de egymással is. Ezt a sütit is a tegnapi ifi alkalomra készítettem. 

"..ne szóval szeressünk, ...  hanem cselekedettel és valóságosan." (János apostol első levele 3. rész 18. vers)
Két másik recept édesanyáktól, akik szintén süteménnyel segítették ezt a szolgálatot. 
Seresné Losonczy Kati kefíres sütije:
http://korsocska.blogspot.hu/2014/07/kefires.html

Tátrainé Gál Erika kókuszkockája:
http://korsocska.blogspot.hu/2014/07/fekete-feher-igen-nem.html

Kefíres

Hátha valaki nem ismeri. Én ugyanis csak most kaptam meg a receptet. Seresné Losonczy Katalin sütötte az ifihétre, és nagyon finom volt. Eddig joghurttal készítettem, de csak találomra adagoltam a hozzávalókat. Ha túl sok joghurt került bele, akkor krémes lett (lásd lent).

Hozzávalók:

A pohár a kefír poharát jelenti.

2 pohár kefír

4 pohár liszt

1,5 pohár cukor

1 csomag vaníliás cukor

1 csomag sütőpor

3/4 pohár olaj

4 tojás

A lisztet a sütőporral összekeverjük, majd a többi hozzávalóval kikeverjük. Olajozott tepsibe öntjük,  majd lisztbe mártott gyümölcsöket dobálunk rá, és kisütjük. A liszt azért kell, hogy ne merüljenek le a gyümölcsök a tepsi aljára. Sülés után Kati először hosszában, majd ferdén szeletelte, így lett rombusz alakú.

Sárgabarackos:

Meggyes:

Látható, hogy a süti tetején és közepén maradtak a gyümölcsök, ahogy kell.

Mérés nélküli változat: 

Finom ugyan, de inkább palacsintára vagy tejes pitére hasonlít. Cseresznyével készítettem.

Bibliás elmélkedés:

Nemcsak a lelkésznek van feladata egy gyülekezetben. Istent sokféleképpen szolgálhatjuk. Van, aki virágot ültet, van aki a pénzügyekkel foglalkozik, van aki pályázatot ír. Egy kis gyermekes asszonytól keveset várunk. Inkább neki van szüksége támogatásra. Egy érett gyülekezetben ezt meg is szokták szervezni. Van, ahol komatálat visznek a frissen szült anyának. Emlékszem, amikor Kati szült, akkor a második kislánya is eljöhetett a gyerekhétre, pedig túl fiatal volt hozzá, de a szeretet parancsa alapján segítettünk. Nem felejtette el. Most, hogy már nagyobbak a gyermekei, ő süt a többieknek. Ahogy süteményt küldött Tátrainé Erika, Gubóné Timi és még sokan mások. Köszönet érte.

"A jókedvű adakozót szereti és gazdagon megáldja az Isten!" (2. Korinthus 9.7)

Zöldbableves

Molnár Lászlóné Margitka főzött az ifihét mai napján. Sőt! Mosogatott is, ami nagy dolog, mert nincs és nem is lesz mosogatógépem. 

Nagyon finom zöldbablevest kaptunk, pörköltet és kagylótésztát. Érkezett egy halom sütemény is a szülőktől, ha megkapom a receptjüket, akkor beteszem őket is a blogba, mert nagyon finomak voltak. A falumban kiváló amatőr szakácsok és cukrászok élnek. Országos főzőversenyekre járnak, és nagyon szép eredményeket érnek el. 

Együtt eszünk a gyerekekkel. Látható, hogy nem vagyok úgy kifáradva, mint hétfőn, amikor én főztem.

Továbbgondolás:

Nem ez volt a mai bibliai tanítás, amiről most írok, de nagyon ide illik, a szolgálathoz:

A 66. zsoltárban is énekeltük: „Örvendj, egész föld, az Istennek”!

Rendben, mondhatjuk erre, de hogyan is történik ez? Öltsünk magunkra mindig „széles mosoly” álarcot, hogy akkor is boldogságot mutassunk, ha belül egész mást érzünk? Bóvli filmekben, rossz színészeken lehet néha ilyet látni: érezhető, hogy a túljátszott mosoly csak a szerephez tartozik.

Ha az öröm álarc, akkor nem lehet valódi! Az Isten előtti örömnek azonban sokkal mélyebben van a forrása!

Kérdezzük csak meg magunktól: Van-e okunk az örömre? Hol keressük az örvendezés okait? Vajon az attól függ, hogy éppen kivel találkoztunk, vagy éppen mi történik velünk? A hangulatunktól függ, hogy tudunk-e örülni? „Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk”! (100. zsoltár)

Isten népének öröme nem hangulatból, hanem kapcsolatból fakad! Abból, hogy mi Istenhez tartozunk, Neki szolgálhatunk, Ő vigyáz ránk!

Forrás: http://refkenese.hu/igehirdetes/2012/az-oszinte-orom-forrasa.html

Volt gulyás,nincs gulyás

Ifihét van, és 18 felsős "nyaral" nálunk. Egy lelkésznő segít a nap lebonyolításában, a bibliai tanításban, játékszervezésben. A körülmények úgy alakultak, hogy rám maradt az élelmezés vezetése ma, egy szóval, én főztem.

Nem is tudom, hány literes ez a fazék, de nem sok maradt a tartalmából. Amit a gyerekek nem ettek meg, azt elosztogattam. Rendszerint a gyülekezet idős tagjai kapnak ilyenkor egy kis kóstolót, de más szempontok is vezettek most.

Recept itt, csak most sertéshúsból főtt a gulyás.

Gulyás. Marha. Jó.

Németországban jártunk. Kedden egész nap mentünk, szerdán egész nap jöttünk. Fiunk ott töltött 7 hónapot mint gyakornok egy keresztyén alapítványnál. Szerettem volna látni, hogy milyen környezetben volt, ezért érte mentem én is. Nem is bántam meg. 

Gyönyörű tájakat láttunk. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a fák az akác-nyárfa összetételről fenyő-nyírfa kombinációra váltottak ahogy haladtunk észak felé. 

Ami az út gasztronómiai vonatkozását illeti, a következőket kell megjegyeznem:

1. Láttam 4 fácánt, 3 őzet, 3 tehéncsordát (egyik Holstein fríz), és egy ménest is.
2. Bárki az én helyemben arra készült volna, hogy ha már ott van Berlintől 20 km-re, akkor megkóstol valami finom német kaját: csülköt, kolbászt, káposztát. Nem lehet zokon venni tőlem, hogy én is erre vágytam. Kisfiam kérdezte is, hogy mit szeretnék. 

Igen ám, de egyszer csak a családi közbeszédben megjelent egy új motívum: a fiú főnöke már 8 éve nem járt Magyarországon, és nagyon ízlett neki a gulyás. Ha elég óvatos lettem volna, akkor valami olyat mondok erre, hogy bizony, jó is az. Ha legközelebb erre jár, kipróbálhatja. Vagy azt, hogy ha már eddig kibírta nélküle, akkor a hátralévő körülbelül 50 évben bizonyára jól meglesz nélküle. Ehelyett azonban hagytam, hogy a dolgok a maguk ütemében fejlődjenek tovább egészen addig, amíg a parókia konyhája kivonult, és ÉN vittem még a lepörkölt húst is a leveshez. 

Ezen kívül a zöldséget, krumplit, zellerlevelet, a tojást, sőt még a köménymagot is. Ki tudja ugyanis, hogy ezek a szegény németek ott a volt DDR-ben ismerik-e egyáltalán ezt a fűszert.

 A szlovák-magyar határátkelőnél jutott eszembe, hogy otthon felejtettem a nokedliszaggatót, de aztán megoldottam a feladatot egy nagy lyukú zöldségreszelővel. Hiába: Nincs probléma, csak kihívás!

Valahol Csehországban döbbentem rá, hogy nem emeltem meg a lábas fedelét, amikor betettem a hűtőtáskába, lehet, hogy a sonkalevet hoztam el? De úgy se lett volna jobb a helyzet, mert akkor savanyú krumplilevest főzhettem volna. 

Aztán kiderült, hogy a répa, a karalábé és a zellergumó is lemaradt a csomagolásnál. Csak a petrezselyemgyökér került be a zacskóba, de fogalmam sincs hogyan, amikor együtt volt az összes. Répát kaptam a főnök feleségétől, így legalább nemzetközivé lett a gulyásom. 

Hozzávalók:

Fél kg marhalábszár vagy más, jó minőségű pörkölt hús

1 kis hagyma

1-2 evőkanál őrölt piros paprika

olaj, só

10 szem köménymag

1 szál gyökér, súlyra feleannyi zellergumó és karalábé

2 szál répa, 

 3-4 szem krumpli
2 tojás, liszt

Elkészítés:

Érdemes 1 kg húst megfőzni, de csak fél kell a levesbe.

A hagymát kockára vágjuk, az olajon megpirítjuk. Levesszük a tűzről, és rászórjuk a paprikát. Azonnal felengedjük egy pohár vízzel, és beletesszük a kockára vágott húst. Annyi vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje, sózzuk, és addig főzzük, amíg megpuhul. Egy pici paradicsomot, és zöldpaprikát is elbír, de nem fontos.

Ha már majdnem megpuhult a hús, akkor felengedjük vízzel, beletesszük a karikára vágott zöldségeket, a köménymagot, később a kockára vágott krumplit és legvégül a zellerlevelet. Ekkor kerül bele a 2 tojásból készült nokedli is. 

Hát úgy ették, hogy öröm volt nézni! A gyerekeik viszont szinte csak a magyar kenyeret kérték, annyira ízlett nekik. Mert hogy azt is vittem, nehogy elrontsuk már ezt a jó kis magyar ételt holmi német lisztneművel. 

Az igazsághoz tartozik még az is, hogy az eredeti gulyásban csak hús, paprika, és krumpli van. Az enyém a háziasszonyi változat.

Bibliás elmélkedés:

"Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel...!" (Zsoltárok 100.2)"

A teljes hitetlenségből fokozatosan tértem meg. Először csak azt ismertem fel, hogy van Isten, aki a világot teremtette. Logikai úton kizártam az evolúciót, de a sok szenvedés láttán arra gondoltam, hogy bizonyára kivonult a világból. Velem egészen biztosan nem törődik. Aztán megláttam, hogy igenis törődik, nagyon szeret, csak én nem törődöm vele. Fokozatosan haladtam előre: elkezdtem imádkozni, Bibliát olvasni, de nem tartottam fontosnak a templomba járást: Tudok én otthon is imádkozni!- mondtam. Mégis elmentem egyszer istentiszteletre, és ott meghallottam Isten hangját. Egészen közvetlenül szólt hozzám az igehirdetésen keresztül. Azóta nem maradok el. Nemcsak hallgatom az Igét, hanem igyekszem segíteni is a gyülekezeti munkában. A férjemet is elhívta Isten, hogy lelkész legyen. Isten ugyanis mindenkitől elvárja, hogy azzal a képességgel, amit kapott, segítsen egy bibliahű gyülekezetben. A fiunk is egy ilyen szolgáló időre ment ki Németországba. Itthon is segít egy táborban, mert hát nem elég csak otthon imádkozni, Isten mások felé fordít, és ebben rejti el az örömünket. Nem véletlen, hogy a fenti zsoltár vers így folytatódik: "...menjetek eléje vigassággal!".
Nagyon szép cikk van erről "Hogyan lehetnénk boldogabbak?" címmel itt