Reformáció ünnepére

Ez a nap munkanap Magyarországon, de én meg szoktam emlékezni a reformáció ünnepéről valamilyen módon sütivel, levessel vagy főétellel. A sörös ételek úgy kerülnek ide, hogy Luther, a reformáció elindítója, szerette a sört.  A receptekért kattintsanak a kék szövegekre.

  Sörös sajtleves

Sörrel sült sertéscsülök

Sörös kenyér Bolla Zsuzsától

Sola Scriptura keksz 1

Sola Scriptura keksz 2

Sola Scriptura sütemény

Több sörös étel bloggertársaktól

...........

Befolyásos asszonyok a Reformációról

..............

Beszélgetés Nagy György András újságíróval a reformációtól (is)

..............

Reformáció ünnepére készülnek a protestánsok: evangélikusok, reformátusok, baptisták. 1517-ben október 31-én tűzte ki Luther Márton szerzetes híres tételeit a wittenbergi vártemplom falára.

Sok javítani valót talált az akkori egyházban, ezekre tett javaslatot. Többek között helytelenítette, hogy pénzért árulták a bűnbocsánatot, hogy nem anyanyelven szólnak a papok a néphez és mást. Nem talált meghallgatásra, sőt ki is átkozták, ezért egyházszakadás jött létre. Mára már rég elcsitultak a nagy ellenkezések, testvérként tekintünk egymásra, lefordították a Bibliát anyanyelvekre, Krisztus került a középpontba, de ez nem lett volna Luther nélkül. Később egy másik irányból, de ezzel egyidőben a reformáció helvét irányzata is elindult, melynek Kálvin János fogalmazta meg a hittételeit a Biblia alapján. Ők lettek a reformátusok. 

"Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, 

és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." Római levél 12.1-2.

A reformáció alapgondolatai:

Sola Scriptura! - Egyedül a Szentírás! A Biblia kerüljön első helyre az egyház életében, és csak utána a hagyományok, szentek élete, zsinati rendeletek stb. Ezek is értékesek, hasznosak, de mégis csak emberi alkotások, ezért nem tévedhetetlenek.
Sola Fide - Egyedül hit által, (nem cselekedetekért lehet a mennybe jutni)

Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség. Kálvin János, Luther Márton, Assisi Szent Ferenc és sokan mások élete példa lehet előttünk, de Isten az első. Kálvin például úgy végrendelkezett, hogy jeltelen sírba temessék, és gyászbeszéd se hangozzék felette, nehogy őt méltassák, dicsérjék. 

Sola Gracia- Egyedül kegyelemből (mindent Isten végzett értünk)
Solus Christus - egyedül Krisztus érdeméért mehetünk a mennybe.

Semper Reformanda- Szüntelenül meg kell újulnunk abban, hogy hogyan szólítsuk meg a velünk élőket, a fiatalokat, szenvedélybetegeket, családokat.
Felhasznált forrás:

http://www.refszabadka.rs/hu/igehirdetesek/a-reformacio-jelmondatai

"Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van. Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjen:"(Efezusiakhoz írt levél 2. rész 8. vers)

Gőzgombóc répaágyon. Tájjellegű

 

Az evangélikus szakácskönyvben bukkantam rá erre a receptre, melyet a Sváb ételek Tolnából és szász hagyományok Pest megyéből című részben ismertetnek. Még soha sem ettem, de nem is hallottam erről az ételről. A gőzgombócot ismerjük, a knédlit is, de répán sütve! Nem lehet rossz, gondoltam, és nem is lett rossz, sőt nagyon ízlett mindannyiunknak. Nem is bonyolult az elkészítése. Én uzsonnára készítettem, de maradt másnapra is. Eredetileg farsangi fánkkal kellene társítani a répát, de én csak egy kis egyszerű kelt tésztát gyúrtam hozzá. Úgy gondoltam, hogy egy kis sárgabarack lekvár nem ronthatja el, ezért azt is kínáltam mellé.

Hozzávalók:

-tészta:
25 dkg liszt

csipet só
2,5 dkg vaj
1,5 dl tej
1 teáskanál cukor (vagy több)
1 tojássárgája

1 dkg élesztő

-répás alap:

15 dkg sárgarépa

1 dl olaj

1-2 dl tej

só, édesítő

....

sárgabarack lekvár

Elkészítés: A meleg cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Közben a vajat belereszeljük a lisztbe, majd kis mélyedést készítünk benne, és hozzáöntjük az élesztőt, a tojássárgáját, amit elkeverünk benne, és jól kidagasztjuk. Kétszeresére kelesztjük. A répát lereszeljük, és az olajon addig pirítjuk, amíg megpuhul, majd felöntjük a tejjel, és kicsit együtt főzzük. 

Ha megkelt a tésztánk, kezünkkel kilapogatjuk, és kerek fánkokat szaggatunk belőle. A leeső darabokat összegyúrjuk, és addig ismételjük a műveletet, amíg el nem fogy a tésztánk. Letakarva még 10 percet pihentetjük. 

A répát újra melegítjük, és 6 gombócot helyezünk el rajta, és kis lángon, fedő alatt 10 percig gőzöljük. Én 2-3 alkalommal megemeltem a fedőt, ettől kijött a gőz, de nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hogyan alakul. Egy darabot megfordítottam, de szükségtelen volt. Így is megfőttek.
A maradék nyers tésztából olajban sült fánkok lettek. 

Ebben a csinos kosárkában láthatóak a gombócok, melyet, sok más szép darabbal együtt a Fonottkák nevű facebook oldalon láthatunk, és rendelhetünk meg. Sajnos fordítva mutattam be a felső képen.

Bibliás elmélkedés: 

"Arról fogja megtudni mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." -mondta Jézus. János evangéliuma 13.35.

Október a Reformáció hónapja. Hó végén, 31-én emlékezünk meg arról, hogy Luther Márton, Ágoston-rendi szerzetes, későbbi evangélikus lelkész,  kitűzte híres tételeit a Wittenbergi vártemplom falára. A Bibliából tudjuk, hogy a hívő nép gyakran eltávolodott Istentől, ha nem vette komolyan a Szentírást. Az Ószövetségben folyamatosan olvashatunk erről, de arról is, ahogy Isten prófétákat hívott el, akik a helyes útra próbálták vezetni a népet. Személyes kedvencem Jósiás király, aki 8 éves (nyolc!) korban kezdett el uralkodni, és teljesen megújította a vallásos életet, amely már az egy, igaz Isten tiszteletétől a sokistenhitbe süllyedt. Hol ehhez imádkoztak, hol ahhoz az élő Isten helyett. Olyan korban élt, amikor Isten törvényét már alig ismerték. A törvénykönyvet akkor találták meg, amikor elkezdték felújítani a templomot. Ebből kiderült, hogy mennyire bűnös módon élnek, és hogyan kell megreformálniuk a vallásos gyakorlatot. 

Nem Lutheré volt tehát az első reformáció.

Sőt! Azt valljuk, hogy az egyházaknak szüntelen reformációra van szükségük, vagyis arra, hogy a Szentírás fényében átvilágítsák hitéleti gyakorlatukat, és igazodjanak ahhoz. 

Luther idejében is volt min változtatni. A tételeiben sorolja fel a javaslatait az anyanyelvű igehirdetésre, a Biblia tekintélyének a visszaállítására. 5 Sola néven maradtak fenn ezek: 

Sola Scriptura (Egyedül a Szentírás)

Sola Gratia (Egyedül kegyelemből)

Sola Fide (Egyedül hit által)

Sola Christus (Egyedül Krisztus érdeméért)

Soli Deo Gloris (Egyedül Istené a dicsőség)

Vagyis egyedül ezek vezetnek el a mennybe, Istenhez, nem vallásos gyakorlatok. Luther hiába ostorozta magát, hogy megkapja bűnei bocsánatát, csak egy ige a Római levélből adott neki megnyugvást: 

"Az igaz ember hitből él". (Római levél 1.17.)

Az akkori egyházi vezetés nem fogadta el ezeket a változtatásokat,  Luthert kiátkozták, egyházszakadás jött létre, evangélikus néven kiváltak, de ma már megszűnt az ellenségeskedés, a katolikus templomokban is anyanyelven hirdetik az evangéliumot, és sok mást is átvettek a tételekből. Kár, hogy akkor nem sikerül fenntartani az egységet, sőt, még több felekezet alakult, de valójában nem is a látható egyház egysége számít, nem az a fontos, hogy mi van a templomtornyok tetején, hanem az, hogy lélekben egyek legyünk. 

Sola Scriptura sós keksz Reformációra

 

Az idei Sola Scriptura (Egyedül a Szentírás) sütemény majdnem elmaradt, mert egy hete betegséggel küszködöm. Végül is ezt az egyszerű sajtos kekszet találtam ki. Korpovit kekszek közé sajtkrémet kentem, és egy keményebb sajtból készült a könyvcím. 

Sola Scriptura! - Egyedül a Szentírás! A Biblia kerüljön első helyre az egyház életében, és csak utána a hagyományok, szentek élete, zsinati rendeletek stb. Ezek is értékesek, hasznosak, de mégis csak emberi alkotások, ezért nem tévedhetetlenek.
Sola Fide - Egyedül hit által, (nem cselekedetekért lehet a mennybe jutni)

Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség. Kálvin János, Luther Márton, Assisi Szent Ferenc és sokan mások élete példa lehet előttünk, de Isten az első. Kálvin például úgy végrendelkezett, hogy jeltelen sírba temessék, és gyászbeszéd se hangozzék felette, nehogy őt méltassák, dicsérjék. 

Sola Gracia- Egyedül kegyelemből (mindent Isten végzett értünk)
Solus Christus - egyedül Krisztus érdeméért mehetünk a mennybe.

Semper Reformanda- Szüntelenül meg kell újulnunk abban, hogy hogyan szólítsuk meg a velünk élőket, a fiatalokat, szenvedélybetegeket, családokat.
Felhasznált forrás:

http://www.refszabadka.rs/hu/igehirdetesek/a-reformacio-jelmondatai

"Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van. Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjen:"(Efezusiakhoz írt levél 2. rész 8. vers)

Idézet a Nagy György András újságíróval készült beszélgetésemből: 

A reformáció mint finomhangolás

-Reformáció ünnepére készülünk. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517-ben ezen a napon tűzte kis híres tételeit a Wittenbergi vártemplom falára azzal a céllal, hogy megújuljon az egyház. Az ő követői lettek az evangélikusok, mégis mi, reformátusok is ezen a napon ünnepelünk. Mit gondol erről?

-Jézusnak elrendelt történelmi időpontban kellett megszületnie, megünneplésének naptári dátuma viszont közösségi egyezmény eredménye, amit befolyásoltak a létező más hasonló alkalmak (ilyen hatás sok korban és esetben megmutatkozott: legyen szó pogány, zsidó, vagy – később már – keresztény ünnepekről).

Luther „akciójánál” sem az az igazi kérdés, hogy a történészek épp mit mondanak róla: mikor, mi és hogyan történt. Még csak nem is a nevezetes búcsúcédulák jelentik a lényeget, vagy, hogy a 95 tétel egyes pontjai mit tartalmaznak. A szellemiség a fontos: a kezdeményezés valójában közös gondolkodásra hívott az egyházról (természetesen nem csak az anyagban megjelenő intézményt értve ez alatt), hogy az valóban „dicsőséges” lehessen. Megtegye azt, amit a történelem során már sokszor sikerre vitt, hogy az emberi közreműködés miatt kialakult hibáit orvosolja.

A reform nem forradalmi változást, hanem finomhangolást jelent. Hogy az eredeti szándékkal ellentétben a belső, termékeny párbeszéd, a humanista viták helyett ebből sok szinten zajló háborúság és szakadás lett, azt világi hatás okozta. Az a fajta beavatkozás, ami ellen már protestálni kellett. Ám ezt is lehetett túlzásba vinni; mint ahogy a visszatérés az alapokhoz szülhetett akár fundamentalizmust is. Nem hiába szól úgy a régi mondás, hogy a mérték az érték!

Valójában az Alapítóra, Jézus Krisztusra kell figyelnünk, aki képes a mi életünk megreformálására, hogy régiből új emberré váljunk. Igen, ez egy mindenkor jelenidejű folyamat – még akkor is, ha nyilvánvalóan van kezdete – mert állandó kontrollt, folytonos odafigyelést: Istenre, magunkra és egymásra irányulást igényel.

A testté lett Ige segít minket abban, hogy a lelkiségben valóban testvérekké legyünk, hogy túl tudjunk lépni világi indulatainkon - és belőlünk, tagjaiból épüljön fel az az egyház, mely aztán kivetítheti a világra a békességteremtő erőt (a gyengeség erejét), a szeretetet.

Sola Scriptura sütemény 2

Sola Scriptura sütemény 

Befolyásos asszonyok a Reformációról

Sola Scriptura keksz a Reformáció ünnepére

 

Már van egy ilyen sütemény a blogon, de az leveles tésztából készült, de az is egy nyitott könyvet, Bibliát formáz. A mostani viszont egyszerű vajas kekszből és túrókrémből készült, kis csoki díszítéssel. Október 31-én emlékezünk meg arról, hogy Luther Márton kitűzte híres tételeit a wittenbergi vártemplom falára. Sok társával együtt úgy ítélte meg, hogy egyháza letért a Krisztus által kijelölt útról, és megújulásra van szüksége. Nézete szerint a változáshoz vissza kell térni a bibliai alapokhoz, le kell fordítani, és a nép kezébe adni a Szentírást. Anyanyelvű igehirdetésre van szükség, hogy mindenki megértse, hogyan juthat a mennybe, és mi a kulcsa a boldog életnek már itt a földön. Egyedül a Szentírás lehet hitünk zsinórmértéke-vallotta, és ezért készítettem ezt a kekszet. 

Tudom, lehetne szebb is, de bízom benne, hogy nálam ügyesebb háziasszonyok egyenesebb csokivonalat tudnak húzni, és több zselatint tesznek majd a krémbe, de azért így sem folyt ki.

Hozzávalók:

téglalap alakú kekszek
-töltelék:
25 dkg túró
1 dl tejszín vagy zsíros tej
fél csomag vaníliás cukor
porcukor ízlés szerint
1 evőkanál porzselatin
-díszítés:
csokitörmelék
olaj

Elkészítés: . A zselatinra annyi forró vizet öntünk, hogy ellepje, és gyorsan összekeverjük egy habverővel. A töltelék hozzávalóival selymesre mixeljük. beleöntjük egy kb 16x16cm-es téglalap alakú formába.

Hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Ha kész, felvágjuk úgy, hogy kicsit kisebb legyen, mint a keksz. Egy könyvhöz két egész és egy majdnem fél kekszre lesz szükségünk. Én egyszerű tesco-s vajas kekszet használtam, ami könnyen tört, de darabokra, ezért egy recés késsel vágtam a könyv oldalának szánt kekszet. A keksz belsejét tettem kívülre, rá a túródarabot, majd még egy kekszet. Csokival ragasztottam hozzá a szélét, és a mintát is azzal írtam. Nekem van egy kis műanyag kinyomóm betűk, vonalak írásához. Tortadíszítő csokit olvasztottam meg egy kis olajjal. Hasonlót a pinteresten láttam.

"Nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."

Bibliás elmélkedés: 
Németországban, a bajorokat kivéve, a Reformáció napja munkaszüneti nap. Magyarországon pedig a Halottak napja lett ünnep, sőt! Most már a Halloween mindent visz. Hetekkel ezelőtt már narancssárga tökökkel volt tele az ország, mostanra pedig már az iskolákban is megtartották a bulikat. Nem tudom, hogy melyik pedagógiai programmal egyeztethető össze az egymás ijesztgetése, az undorító jelmezek és gusztustalan díszletek alkalmazása. Remélem, hogy egyikkel sem, csak valami miatt a pedagógusok nem érzik az egésznek a veszélyét. Pedig nem ártatlan dolog az ördögöt a falra festeni. Remélem, hogy az a terjedő szokás sem egyeztethető össze egyetlen pedagógiai programmal, hogy gyerekek járják az utcákat, és megzsarolják a lakókat, hogy valami csínyt fognak elkövetni, ha nem kapnak édességet. 

Egyszer női konferenciát tartottunk a gyülekezetben, amikor lélekszakadva rontott be egy kislány. Elmondta, hogy éjszaka nem tud aludni, retteg, rémálmai vannak. Az előadónk református lelkésznő volt, aki mentálhigiénét is végzett. Ez a szak a lelki egészséggel foglalkozik. Nem véletlen, hogy éppen ekkor érkezett a gyerek. Éppen jókor jött, és éppen jó helyre. Elbeszélgetett vele, és kiderült, hogy az iskolai Halloween buli óta van rosszul. Megkerestem az anyukáját, de elzárkózott. Nem tilthatja meg neki. hogy elmenjen, ha akar-mondta. Pedig dehogynem tilthatja meg! Csak hát valószínűleg ő is csak ártatlan szórakozásnak tartotta az okkult dolgokkal való foglalkozást, és a tanárokkal sem akart szembeszállni, akik kötelezővé tették a bulin való részvételt. Jó tudni, hogy ez a nap egy pogány kelta ünnep."A kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, az élők félelmükben különféle álcázó maskarákat öltöttek, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit."(wikipédia)

Ez bizony pogány bálványimádás, és nem egyeztethető össze a keresztény hittel, mert az Isten szeretet.

"Nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." 2.Timóteus 1.7.

Bővebben: 1. Korinthus 10.21.

Sola Scriptura sütemény

 

Amikor megláttam a pinteresten, azonnal tudtam, hogy el fogom készíteni ezt a könyv alakú süteményt a Reformáció ünnepére, vagyis október 31-re. Az előző bejegyzésben Nagy György Andrással elmélkedtünk azon, hogy jó-e, hogy valamennyi keresztyén felekezet ezen a napon ünnepel, hiszen Luther Márton volt az, aki elindította ezt a vallási megújító mozgalmat. Ő viszont az evangélikus egyház hittételeit fogalmazta meg, mi pedig reformátusok vagyunk. Idézek Andrástól: "Jézusnak elrendelt történelmi időpontban kellett megszületnie, megünneplésének naptári dátuma viszont közösségi egyezmény eredménye, amit befolyásoltak a létező más hasonló alkalmak (ilyen hatás sok korban és esetben megmutatkozott: legyen szó pogány, zsidó, vagy – később már – keresztény ünnepekről)." A reformáció idején előtérbe került a Szentírás olvasása, mint hitünk egyedüli zsinórmértéke, erre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kis desszerttel. 

Lehetne szabályosabb is, tudom, de van az a mondás, hogy ha nincs szétesve a Bibliád, akkor lehet, hogy az életed esik szét. Ez arra utal, hogy a Biblián keresztül Isten vezet, tanácsol, bátorít, megvigasztal, szóval személyes kapcsolatot keres velünk. Aki sokat olvassa, annak előbb vagy utóbb meglazulnak a lapok, de sok problémája megoldódhat.

 Sajnos nem szándékos volt mégsem, nem mértem elég pontosan. Legközelebb már tudni fogom, hogy egy mm-t sem lehet tévedni, mert ahogy nő a leveles tészta sütés közben, úgy lesz egyre alaktalanabb. 

Ahogy eldöntöttem, hogy könyv sütit fogok készíteni, mindjárt elém is jött egy csomaggal a boltban, úgyhogy Isten vezetésének gondolom. Spar leveles tésztát használtam, nem nyújtottam ki.  5x10 vagy 12x6 cm-es darabokra kell vágni. Középen megvajazni, 

egymásra rakni 6-7 darabot, majd lenyomtatni középen. Vigyázzunk, hogy ne vágjuk ketté, de az alsó lapot is érinteni kell. 

Tojással vagy kis cukros tejjel kenjük meg. Én ez utóbbi mellett döntöttem. A tojás árát ismerve, nem lehet rajta csodálkozni. A tepsiben még igazán helyes, nem igaz? Könnyebben szétválnak a lapok sütés közben, ha meglisztezzük őket egy kicsit. Én nem tettem, de már bánom. 

220 fokra előmelegített sütőben sütjük 15-20 percig.

Életünk mércéje címmel itt olvashatnak a bibliaolvasásról.

"A teljes Írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."(2.Timóteus 3.36-17)

Befolyásos férfiak a konyhában. Nagy György András

Új sorozat indul. Mivel férfiak is nagy számban foglalatoskodnak a konyhában, nem hagyhatjuk ki őket. Bemutatjuk Nagy György András újságírót.

Ismerkedés a Bibliával

Már akkor gondolkodtam ezen a riporton, amikor András bemutatott a Katolikus Rádióban. Most a Reformáció Ünnepére készülve beszélgetünk életről, hitről. Mindjárt az első kérdésem a nyakában lévő medálról szól.

-A HRSZ, annyit tesz, mint Hit, Remény, Szeretet. A betűszó egy kicsi nemesfémből készült pergamentekercsen olvasható. (A feleségemtől kaptam ajándékba)

-Ez tehát egyfajta arc poetica. Hit, remény, szeretet. Hogyan jutott el idáig, hogy ezek az értékek fontossá váltak?

-1967-ben születtem és Szolnokon nőttem fel, a korszak egyik „legvonalasabb” városában. Szüleim 3 éves koromban elváltak, így édesanyám egyedül nevelt engem és a 7 évvel idősebb nővéremet. A rendszer tette a magáét: nem akart persze mindenáron kis kommunistát faragni belőlünk, de a vallásos nevelés is jórészt hiányzott. Anyu azért időnként mesélt a korábbi időkről (ő 1931-es), például a debreceni Dócziról /református leánynevelő intézet/, ahova járt; hogy miként csúfolódtak egymással ők meg a katolikus lányok; hogy milyen jó tanár volt ez vagy amaz a lelkész, és hogy az egyikbe szinte minden bakfis „szerelmes” volt.

Megtanított, mintegy mellékesen, imádkozni, bár nem vitt templomba - illetve néha mégis: amikor kirándultunk ide-oda, akkor mindig „beturistáskodtunk” egy-egy istenházába.

A Szentírással komolyabban a gimnáziumban, a 80-as évek elején ismerkedtem meg, egy „másként gondolkodó” tanárnőm révén, aki egyébként nem vallásosként – talán ma azt mondanák rá, hogy „liberális”- úgy gondolta, hogy nem lehet az irodalmat anélkül oktatni, hogy ne foglalkozzunk a Bibliával, mint kulturális alappal, s mint olyan ’szépirodalmi szöveggel’ amelyre sok-sok más költemény, novella, regény épít, hivatkozik…

-A bibliaismeret akkor még megmaradt csupán kultúrtörténeti érdekességként az életében?

- Lényegében igen. Ugyanakkor mindig adódott valami: egy érzés, egy vers, egy szakmai feladat, ami miatt ’fel kellett lapozni’. Ez volt az a hosszan tartó állapot, amikor a tudásom már növekedett, de a hitem még nem fakadt belőle.

Az egyemen aztán olyan értelmiségivé kezdtem fejlődni, aki egy nem túl messzire kódorgó bárány, csak épp a saját bárány mivoltával (no, meg annak színével) nincs tisztában.

Ott, Debrecenben - a szüleim gyökereihez visszatérve –ismertem azt is, milyen is az a párkapcsolat, házasság, amelyből hiányzik a szükséges "hatalmas harmadik", azaz Isten. Ahol nem működik a háromszögelés, hogy a Teremtő felé haladva egymáshoz is egyre közelebb kerülünk...

Útban a hívatás felé

- Milyen előzmények után kezdett el komolyan foglalkozni az irodalommal?

-Útközben talált rám a hivatás (jó ideig ezt gondoltam nagybetűs írásnak). Már kisiskolásként jól fogalmaztam, majd a gimnázium diáklapjába készítettem cikkeket, aztán azt az újságot szerkesztettem is- közben képzés, gyakorlat a megyei napilapnál. Első jelentősebb keresményem is egy laphoz kötődik, de nem úgy, mint szerző: nyári munkaként utcai árus voltam, s bőszen „értékesítettem”. Mire a felvételit be kellett adni, eldőlt, hogy újságíró szeretnék lenni, s így választottam szakot.

Hallgatóként is újságoztam: közéleti cikkektől a jegyzetekig mindenre volt lehetőség (s persze versek és novellák). A szakmai gyakorlataimmal is a sajtót vettem célba. Mivel megszületett első gyermekem - miközben az apaságról valójában igen keveset tudtam - munkát is így kerestem és meg is találtam: a Magyar Rádió Debreceni Körzeti Szerkesztőségében. Bejártam itt is minden lépcsőfokot, s műfajt. Egy egykori humorista- és akkor épp baptista - kollégám mutatta meg, hogy aki vallásos, az nem mind ’savanyúuborka’.

-Milyen műfajokban próbálta még ki magát? Kedvenc verse, amit írt?

-Egyetemistaként szinte mindenre bátorságot éreztem:

líra, rövidpróza, jelenetek, halovány drámakísérletek

– a paródiától kezdve (a humor amúgy közel áll hozzám), a rádiós tömörségű történeteken át, a balladai hangvételű művekig. Akkoriban társaimmal két antológiát is kiadtunk, irodalmi kávéházat szerveztünk… Saját verset választani nehéz feladat- végül az évszakhoz igazodó aktualitás döntött:

Őszből a télbe

Avarrá omlik a lomb

Rozsda veri a zöldet

Halovány égi korong

Fényei elkenődnek

Szitál belém a szürke

Csontjaimat porlasztva

Lesz-e még anyaszülte

Eljövendő tavaszra?

Szememben tanyát a köd

Mért üt űzve az álmot?

Fakuló lelkem mögött

Jaj így senkit se látok

Hűvös esők árnyékán

Minden üressé szárad

Hervadozva és némán

Várja a föld a választ

Mért lesz az éj még mélyebb

Fekete hótemető

Ha születni kell a fénynek?

Teremtett teremthető

Dércsípte fonnyadt szívvel

Vágyva remélek mégis

Ahol ígéret ível

Megremeghet az ég is

Felszegezve az élet

Örökös körforgáson

Másnak még végítélet

Nekem már a Karácsony.

Bibliaismeretből hit

-Hogyan lett a bibliaismeretből hit? Vagy más oldalról került Isten közelébe?

-A rádió hozta el a találkozást mostani házastársammal, s vele kezdtem rendszeresen istentiszteletre járni. Ott ültem vele a templomban, amikor mintha valaki átölelte volna a lelkemet, így közölve: most jó úton jársz.

Azóta folyamatosan érzem a vezetést – akkor is, ha épp nehézségek és buktatók jönnek. Akkor is, ha az események szakmai terelőútra visznek, mert a vargabetűnek, meg a pálya rövid elhagyásának is lesz értelme. Akkor is, amikor visszahívnak, de már más területre, s talán ez okból is lendületet kapnak a „saját alkotások”. Isten, Aki az életem irányát megszabja, ad feladatot is, hogy a nagyobb családért, a közösségért tehessek: presbiterként, egyházközségi újságot szerkesztve, megyei főjegyzőként, alapítványi elnökként. Bízom benne, hogy hozzájárulhattam ahhoz is, hogy a zuglói gyülekezet (ahol igazi otthonra találtunk) még az olyan nehézségekből, veszteségekből is épülhetett, mint a Covid-időszak, vagy a minket építő lelkésznőnk elvesztése, akit 45 évesen szólított magához Teremtője.

Arra kell figyelnem, hogy a „kis családra” is jusson minőségi idő, a 2010-es Andris, és a 2014-es Julcsi saját gyermeki módjukon jelzik, ha „apahiányt” tapasztalnak.

A reformáció mint finomhangolás

-Reformáció ünnepére készülünk. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517-ben ezen a napon tűzte kis híres tételeit a Wittenbergi vártemplom falára azzal a céllal, hogy megújuljon az egyház. Az ő követői lettek az evangélikusok, mégis mi, reformátusok is ezen a napon ünnepelünk. Mit gondol erről?

-Jézusnak elrendelt történelmi időpontban kellett megszületnie, megünneplésének naptári dátuma viszont közösségi egyezmény eredménye, amit befolyásoltak a létező más hasonló alkalmak (ilyen hatás sok korban és esetben megmutatkozott: legyen szó pogány, zsidó, vagy – később már – keresztény ünnepekről).

Luther „akciójánál” sem az az igazi kérdés, hogy a történészek épp mit mondanak róla: mikor, mi és hogyan történt. Még csak nem is a nevezetes búcsúcédulák jelentik a lényeget, vagy, hogy a 95 tétel egyes pontjai mit tartalmaznak. A szellemiség a fontos: a kezdeményezés valójában közös gondolkodásra hívott az egyházról (természetesen nem csak az anyagban megjelenő intézményt értve ez alatt), hogy az valóban „dicsőséges” lehessen. Megtegye azt, amit a történelem során már sokszor sikerre vitt, hogy az emberi közreműködés miatt kialakult hibáit orvosolja.

A reform nem forradalmi változást, hanem finomhangolást jelent. Hogy az eredeti szándékkal ellentétben a belső, termékeny párbeszéd, a humanista viták helyett ebből sok szinten zajló háborúság és szakadás lett, azt világi hatás okozta. Az a fajta beavatkozás, ami ellen már protestálni kellett. Ám ezt is lehetett túlzásba vinni; mint ahogy a visszatérés az alapokhoz szülhetett akár fundamentalizmust is. Nem hiába szól úgy a régi mondás, hogy a mérték az érték!

Valójában az Alapítóra, Jézus Krisztusra kell figyelnünk, aki képes a mi életünk megreformálására, hogy régiből új emberré váljunk. Igen, ez egy mindenkor jelenidejű folyamat – még akkor is, ha nyilvánvalóan van kezdete – mert állandó kontrollt, folytonos odafigyelést: Istenre, magunkra és egymásra irányulást igényel.

A testté lett Ige segít minket abban, hogy a lelkiségben valóban testvérekké legyünk, hogy túl tudjunk lépni világi indulatainkon - és belőlünk, tagjaiból épüljön fel az az egyház, mely aztán kivetítheti a világra a békességteremtő erőt (a gyengeség erejét), a szeretetet.

Ismerkedés a fakanállal

Grillezés közben

-A Katolikus Rádióban az Édesanyám főztje rovat egyik szerkesztője. Hogyan kezdődött az ismeretsége a fakanállal?

- Bár enyhén elkényeztetett fiú voltam, eleve sokat segítettem anyunak a konyhában. (Különösen miután nővérem korán férjhez ment). Akkoriban még vágtak otthon tyúkot az emberek, s én rendszeresen a láb felőli részt kaptam… de ez nem tántorított el attól, hogy benne legyek a főzésben-sütésben, mert a végeredmény számított: például a csodálatos húsleves.

Anyu persze nyaranta is dolgozott, hétvégén előre elkészítette a következő heti menümet, de bizony bármennyire is szerettem például a pörköltjét, a második nap már azon törtem a fejem, mivel tudnám feldobni. A májkrémes változatra nem feltétlenül vagyok büszke; ám jóval később örömmel konstatáltam, hogy több fogásban is találkozik valamilyen húsféleség és a tényleges savanyú uborka.

„Főzök, amikor csak lehet!”

-Nagyon hasonlóan indult az én karrierem is a konyhában. Mivel egyke vagyok, nálunk nem is jöhetett volna szóba nővér. Mik a kedvenc ételei? Általában milyen gyakran főz? Ki az úr a konyhában? Kaphatnánk egy receptet?

- A már említett lassan gyöngyöző, tükörtisztaságú tyúkleves még mindig vezet (benne „lábától a tarajáig” minden). De a jó gulyástól kezdve a keleti ízeken át, a nehezebb és könnyebb ragukig, a krémlevestől a túrós csuszáig széles a paletta. Nálunk senki sem válogatós egyszerűen a finomat szeretjük! Főzök, amikor csak lehet! Az ételkészítés számomra több, mint az „enni kell” szükséglete: ez is egy alkotói folyamat, aminek eredményét meg lehet osztani másokkal, örömet okozva. A családban és a konyhában is megoszlanak a terhek és a szerepek: bizonyos ünnepeken az apósom készíti a halpaprikást bográcsban, a sós és édes süteményekben a feleségem jeleskedik, a hétköznapi vacsorákat hol egyikünk, hol másikunk „dobja össze”, de a hétvégéket szeretem magamnak megtartani. Ha van rá idő, akkor a gyerekeket is bevonva „nemzetek konyháját” játsszuk. Kiválasztunk egy-egy talán kevésbé ismert magyar receptet, vagy egy szomszédos népét, vagy egy távolabbiét- összeállítjuk és „kivitelezzük” a menüt.

A recept – nálam szilveszteri fogás – olasz eredetű (de ez már az adaptált verzió): A kicsontozott, beirdalt (szükség esetén formázott) malaccsászár bőrös felét zsírral kenem meg, a húsos részt fehérborral locsolom. Pihentetem egy ideig. A belsejét megsózom. Rozmaringlevél, kakukkfű, szurokfű (azaz oregánó) az alap, illik bele még a zsálya, és az édeskömény zöldje (legjobb előtte összekeverni a fűszereket kevés olívaolajjal, majd úgy felvinni). Még pihentethető a hűtőben (vagy télvíz lévén az erkélyen). Hosszában feltekerem (rögzítésre én nem szeretem a zsineget, ezért tűt alkalmazok): a formázásnál lesett és előpácolt húsdarabok is felhasználhatók itt! Mellé a megfelelően felvágott sárgarépa, paszternák, angolzeller, édesköménygumó, lilahagyma, és édesburgonya kerül - kis borral meglocsolva, épphogy megsózva. Alufólia alatt, 180 fokon sütöm (minden kilóra 1 és negyed órát számolva). A végén – a takarást eltávolítva – grillezem. Fél óra elteltével szépen szeletelhető. Ha valakinek van ideje az a velesült zöldségekből készíthet mártást is.

Üzenet az olvasóknak

-Mára már elhalványultak a felekezeti villongások. Az elvilágiasodás egymáshoz terel bennünket. Ön református presbiterként dolgozik a katolikus rádióban. Ez az igazi ökumené. Milyen üzenete lenne erről az olvasóknak?
- Missziónk- amely pontosan ugyanaz, amit az első apostolok kaptak küldetésül – valójában nem felekezetre szól. Személyes elhívás, hogy mi is elhívók legyünk- gyarapítva egy olyan népet, amely Krisztusban alkot új egységet. Emberi ésszel felfoghatatlan, de mégis lehetséges, hogy különbözőségeink egyszerre megmaradjanak és feloldódjanak. Az ökumené nem törekvés az egyhangúságra, hanem az összhang képessége.

Két – nem véletlenül, most nagyon is aktuális gondolatot választottam annak érzékeltetésére: mi az, ami valóban összeköt, vagy elválaszt. Az egyik II. János Pálé, azé a pápáé, aki hatalom üldözötteit Jézus szavával üdvözölte: „Ne féljetek!” Az ő felhívása egyben kemény feladat is: „Bocsáss meg, és békességre lelsz”

A másik pedig Balog Zoltán püspökünk békéért elmondott imája: „Adj bátorságot nevén nevezni a bűnt, elítélni a gonoszt, szót emelni a szegényekért! Te a béke fejedelme vagy. Fogd le azok kezét, akik háborúznak! Ne engedd igazolni a háborút, az erőszakot vélt vagy valós sérelmekkel, nemzeti vagy egyházi érdekekkel! Állj a szenvedők, az áldozatok mellett, bármelyik oldalon áldozták fel őket! Urunk, irgalmazz nekünk, a nemzeteknek, a világnak!”

-Köszönöm a beszélgetést.

…........

Nagy György András

-újságíró, szerkesztő, író,

-református presbiter,

-nős, három gyermek édesapja

Befolyásos asszonyok a reformációról. Recepttel

Kedves Olvasóim!

Október 31. a Reformáció ünnepe. Luther Márton szerzetes ezen a napon tűzte ki híres tételeit a

Wittenbergi vártemplom falára. Összefoglalta, hogy miben szeretne változtatást az egyház életében. Akkor ez nem valósult meg, így új felekezetek jöttek létre, melyeket összefoglaló néven protestáns egyházaknak nevezünk.  Mára a katolikus egyház is sok mindenben átvette a reformáció vívmányait: anyanyelvű igehirdetés, a Biblia olvasása stb. Befolyásos asszonyokkal beszélgettem az elmúlt évben hitről, családról, ételekről. Most körkérdést intéztem hozzájuk arról, hogy mit jelent nekik a reformáció, és hogyan készülnek az ünnepre. 

********

Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna evangélikus esperes, a Napi falatok című áhítatos könyv szerzője

...az ünnep figyelmeztetés és lehetőség a megújulásra...

"Ecclesia semper reformanda" (Az egyháznak folyton meg kell újulnia.)Számomra a reformáció a folyamatos megújulást vagy inkább helyreállítást jelenti. Ahogyan 1517-ben Luther Márton szembesítette az akkori keresztyén egyházat azzal, hogy mennyire eltávolodott az alaptól, a Szentírás szavától, Krisztus példájától és tanításától, ugyanígy fontos ma is mérlegre tennünk, hogy az igazi alapra építjük-e közösségeink vagy a személyes életünket. Számomra az ünnep figyelmeztetés és lehetőség a megújulásra, helyreállításra és az újrakezdésre.

Kőszeghyné Raczkó Zsuzsannáról a kék linkre kattintva olvashatnak:
http://korsocska.blogspot.com/2021/05/befolyasos-asszonyok-konyhaban.html.                                 

********

P. Tóthné Szakács Zita a Református Nőszövetség elnöke

...Isten Igéje a zsinórmérték...

"Református magyar vagyok, amíg élek az maradok. Megígérem, megfogadom, hogy hitemet holtig tartom." Nagypapámtól tanultam, s ebben is nevelkedtem. Dunántúlon reformátusnak lenni a kisebbségi létet jelentette, így kettős nyomás alatt cseperedtem felnőtté, hiszen keresztyénnek lenni az ötvenes években nem volt könnyű, s nálunk a katolikusok sokkal többen vannak, s akkor bizony még voltak ellentétek. Számomra reformátusnak lenni azt jelenti: mindig Istennel járni. Neki adni hálát, hozzá fohászkodni, csak az ő Igéje a zsinór mérték, egyenesen hozzá fordulhatok, mert ő végtelenül szeret. Krisztusban gyermekévé fogadott, s ebben a kiváltságban élhetek. Ami az ételeket illeti: gesztenyés tekercset szeretek ilyenkor sütni (recept hamarosan).

P. Tóthné Szakács Zitáról a kék linkre kattintva olvashatnak:

https://korsocska.blogspot.com/2020/11/befolyasos-asszonyok-konyhaban-ptothne.html

*******

Ritter Ida, a Nagyobb Ő című könyv szerzője

...Isten, haza, családdal kapcsolatos érték mihamarabb égjen be a gyerek szívébe...

Számunkra nagyon fontos ünnep a reformáció. Ismert okoknál fogva, különösen. Mi magunk ugyanis valóban egy személyes "reformáción" mentünk át*, s szeretünk megemlékezni erről a napján is. Nálunk amúgy is minden fontos ünnep hangsúlyos, legyen az családi, egyházi vagy állami, az a nap biztosan más. Más a tartalmában, a szervezésben, a terítésben. Reformációkor természetesen istentiszteleten veszünk részt, aztán megnézzük a kötődő programokat a tv-ben, majd beszélgetünk a gyermekeinkkel, életkoruknak megfelelően. A legkisebbel is, mindenkivel a maga szintjén. Délután vagy este egy a témakörhöz szervesen vagy érintőlegesen kapcsolódó filmet nézünk meg. Az étkezés is más: nemzeti ünnepekkor piros-fehér-zöld az étel vagy legalább a desszert, a terítés szintén. Minden ünnepkor teszünk igekártyát a tányérok fölé, de  reformációkor egy-egy neves református mondatát is. Ezt általában Csanád készíti el, ő ebben különösen örömét leli. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden, ami ISTEN, haza, családdal kapcsolatos érték, mielőbb égjen bele a gyerek szívébe, hogy amikor esetleg lázadó utakon jár majd, legyen mire visszaemlékeznie.

*férje katolikus papból lett református lelkész

Ritter Idáról a kék linkre kattintva olvashatnak:
https://korsocska.blogspot.com/2021/03/befolyasos-asszonyok-konyhaban-ritter_28.html

*******

Rozgonyiné Krajcsir Sarolta a Lydia keresztény női magazin főszerkesztője:

...hit által, kegyelemből...

Számomra kincset jelent, hogy kegyelemből, hit által kerülhettem élő kapcsolatba Istennel. A reformáció ünnepe azt fémjelzi számomra, hogy Istennek a legsötétebb időszakokban is gondja volt és van rá, hogy kijelentse az ember számára az evangélium útját, titkát.

Nálunk nincs a reformáció ünnepnapjához köthető menü vagy fogás, mindig azt készítettem, ami éppen eszembe jutott.

Rozgonyiné Krajcsir Saroltáról a kék linkre kattintva olvashatnak:
https://korsocska.blogspot.com/2020/12/befolyasos-asszonyok-konyhaban.html

*******

Bolla Zsuzsanna, az MTVA Vallási Főszerkesztőségének kiemelt szerkesztője 

"a reformáció Jézushoz való fordulást jelent... még akkor is, ha emiatt üldözés ér..."

Megváltásunk alapja Jézus Krisztus váltsághalálában és feltámadásában gyökerezik, mégis az évszázadok alatt a kereszténység ezen igen fontos tanítása kezdett elsikkadni.

Luther Márton a visszaélésekkel szemben felemelte hangját és 95 tételben megfogalmazta a fontos cselekvési tervet: mit kell tenni ahhoz, hogy az egyház megújuljon.

Személyesen nekem a reformáció őseim hitét és elköteleződését jelenti az újra felfedezett keresztény hit értékei mellett. Jézushoz való fordulást jelent és a vele való járást még akkor is, ha emiatt üldöztetés vagy bántás ér. Őseim gályarabként is kitartottak, földesúrral is vitába szálltak akkoriban, csakhogy megmaradhassanak Jézus mellett és az igaz tanítás mellett. Életük, elköteleződésük példa számomra és remélem, hogy utódaim is kitartanak majd emellett a kincs mellett.

Bolla Zsuzsannáról a kék linkre kattintva olvashatnak:

https://korsocska.blogspot.com/2020/12/befolyasos-asszonyok-konyhaban-bolla.html

Az evangélikus egyház jelképe a Luther rózsa, de ez kekszben is megjelenik. A legelső képen látható. A sütikiszúró a Huszár Gál Könyvesboltban kapható a budapesti Deák téren.

1. Diós omlós keksz

Hozzávalók:
20 dkg liszt
10 dkg darált dió, mogyoró vagy mandula
10 dkg vaj vagy margarin
10 dkg porcukor
pici tej
1 tojássárgája
Fűszerezés: ízlés szerint vanília, citromhéj, fahéj vagy kardamon stb…

2. Vaníliás, ropogós keksz

Hozzávalók:
34 dkg liszt
csipetnyi só
12,5 dkg vaj vagy margarin
18 dkg porcukor
1 tojás
2 vaníliás cukor
2 evőkanál tej

Elkészítés: A száraz hozzávalókat elkeverjük, elmorzsoljuk benne a zsiradékot, mélyedést készítünk benne, és hozzáadjuk a tojást és kis tejet. A hozzávalókat a sütés előtti napon érdemes összegyúrni, azért, hogy a liszt a lehető legtöbb nedvességet átvegye. Másnap hűtőből kivéve kevés pihentetés után körülbelül 3 mm vastagságúra kell kinyújtani. A tésztába egymáshoz szorosan bele kell nyomni a kissé meglisztezett keksznyomdát majd derelyemetszővel vagy késsel felvágni a minták között (vagy pogácsaszaggatóval kiszúrni-korsocska megjegyzése). Sütés: 150-160 fokos sütőben 15-20 perc alatt lesz készen. 

A www.faremek.hu oldalon van videó és további információ a kekszmintázóról.