A következő címkéjű bejegyzések mutatása: deer. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: deer. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 20., szombat

Wellington szarvas

 



A tányéron.
Ez egy elfelejtett recept olyannyira, hogy a pontos mennyiségeket nem is tudom. Inkább csak kedvcsinálónak hozom, hátha valaki kap szarvasbélszínt, mint mi tavaly, és el akarja készíteni. Recept itt. Persze ez félig tréfának szántam, mert horror áron lehetne kapni vagy egy jó vadász ismerős kell hozzá. Nekünk ez utóbbi volt, de tartok tőle, hogy "egyszer volt Budán szarvas bélszín." Igaz, hogy idén meg vaddisznót kaptunk egy másik forrásból. 

Szükséges egy kis pácolás a sütés előtt.

Hozzávalók:

2 dl vörösbor
2 evőkanál dijoni mustár
2 evőkanál olaj
1 evőkanál kakukkfű
1 evőkanál borókabogyó

Ezt összekeverjük, és megfürdetjük benne a húsokat. Legalább egy éjszakán át hagyjuk benne. 


Utána lefejtjük róluk a hártyát, megszórjuk húspuhító fűszersóval, és két órán át hagyjuk benne.
Az egyik darabot  felvagdossuk, és egy olajozott serpenyőben fehéredésig pirítjuk mindkettőt, majd olajozott tepsibe helyezzük őket, és készre sütjük szép lassan. Közben adtam hozzá 10 dkg vajat felkockázva és néhány gerezd fokhagymát is. Időnként megforgatjuk, hogy mindenütt átjárja a hő.
Az egyiket még itthon megettük erdei gyümölcsmártással, a másikat a családi karácsonyra vittem Juci lányomékhoz. Ez látható a fenti képen.
Idáig a tavalyi receptet vettem alapul. A Wellingtonhoz leveles tásztát vettem, kihajtottam, ráfektettem néhány szelet sonkát, majd kb 30 dkg párolt, fűszeres gombát,
rá a húst, begöngyöltem, és ment a 200 fokos sütőbe. Előtte néhány szívecskét helyeztem el, és itt-ott kilyukasztottam, hogy kijöjjön a gőz. 

Nem lett túl szép, de ízlett mindenkinek.

2025. június 21., szombat

Szarvaspörkölt bográcsban

 


Ősz óta lapul 2,70 kg szarvas pörkölthús a fagyasztóban. Vadász barátunktól kaptuk, és arra vártam, hogy majd össze tudom gyűjteni a gyerekeket, hogy elfogyasszuk. Hogy úgy mondjam: Arra várhattunk! Egyik erre, másik arra. Végül is négy gyermekkel és családtagjaikkal bográcsoltunk a telken. Eredetileg vörösbort is akartam beletenni, de aztán a kisgyerekek miatt kihagytam, de a hozzávalók képén még ott van.

Hozzávalók:
2,70 dkg szarvas pörkölthús benne két nagy csont
3 hagyma
2 evőkanál sertészsír
2 gerezd fokhagyma
2 mokkáskanál őrölt kömény
10 szem feketebors
10 szem borókabogyó
2 evőkanál őrölt piros paprika
(vörösbor)
Elkészítés: 

A bogrács alatt tüzet rakunk, de végig lassú tűzön főzünk majd. A hagymákat apróra vágjuk és a bográcsban felolvasztott zsíron üvegesre pároljuk. Közben hozzáadjuk a felaprított fokhagymát is.
Kicsit együtt sütjük, majd jön a hús, amelyet fehéredésig forgatunk benne. A többi fűszert rászórjuk, kavarunk rajta egyet, és felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Egy lapos evőkanál sóval ízesítjük még, és időnként megkeverve fedő alatt puhára főzzük. Ha kell, pótoljuk a vizet. 

A kész pörkölt
Juci hozott finom bucikat finom-és teljes kiőrlésű lisztből saját kovásszal. Nagyon ügyes, maga süti a kenyeret. Volt azért főtt krumpli is, és saláták.
Nagyon jó volt együtt, az idő is kellemes még, bár nagyon hasznosnak bizonyult a déli órákban a szőlőlugas a meleg miatt.
Bibliás elmélkedés:
A 42. zsoltár szép sorai jutottak eszembe. Férjem még 12 évesen konfirmált, de utána sokáig nem törődött az egyházzal, Istennel. Mégis, élete legváratlanabb perceiben néha megcsendült a szívében ez a zsoltár. 
"Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!"2. vers

Ez a gyönyörű ének is a zsoltár alapján született, és hasonló érzéseket fejez ki.  Közlöm a szövegét és két feldolgozást. 

Mint szarvas hűs vízforrásra, úgy szomjazik lelkem rád,
Vágyódom az élő Isten után, hogy mehessek Hozzá.
Mért csüggedsz el, én lelkem, hisz pajzsod ő és támaszod,
Bízz az Úrban, mert karja megszabadít, s hálával áldozol.


És egy másik a Türei Református egyház kórusának előadásában gyönyörű népviseletben: 


Egy házassági válság "segített" Istenhez térni, illetve ezt használta fel az Úr arra, hogy változzunk.
Itt beszélünk erről a Jézus és a szerelem című filmben. A 20. percnél vagyunk mi.




2025. január 2., csütörtök

Beszámoló a karácsonyról és szarvassült recept


A karácsonyhoz való viszonyulásom nagyon sokat változott az évek, évtizedek során. Gyerekkoromban nem voltunk vallásosak. Annyiban tartottuk az ünnepet, hogy anyu ilyenkor élő halat vett, és a fürdőkádban tartotta. Emlékszem, hogy egyszer nem tudtam, hogy ott van, és nagyon megijedtem, amikor bementem a fürdőszobába. Mindig halászlé készült belőle, és néhány szeletet ki is rántott. Hozzá krumplisalátát ettünk. Volt saját készítésű beigli is. Első napján hagyományos vasárnapi ebédet főztünk, húslevest, rántott húst. 

Anyósomék mindig disznót vágtak karácsonyra, amit maguk neveltek. Náluk voltam életemben először disznóvágáson. Nagyon szerettem, és szívesen vettem részt a különböző munkákban, bár belet pucolni sose hívtak. Inkább a főzés, tálalás, mosogatás maradt. Ezt nyilván nem vetettem a szemükre. Apósom halála után a férjem vette át a szerepét, de levágva vettük a hízót. Ezt már nem vállalta. Emlékszem az első alkalomra. Álltak a mamával a sertés fölött, és kérdezgették egymást: Hogy is csinálta a papa? Azért mindig a végére értek. Nagyon finom lett a kolbász és a hurka is. 

Ma már ritkán készítek disznótorost ilyenkor. Ahogy két éve írtam is, a nagy családi karácsonyra összeadjuk az ennivalót. Isten egy balesetet használt fel arra, hogy elengedjem a nagy sütést-főzést, és átadjam a lányaimnak. Mind kitűnő háziasszony. Nagyon büszke vagyok rájuk. Idén is így volt, de szenteste magunk voltunk hárman, akik együtt is lakunk. Noémi, a legkisebb lányunk Kelet-Ázsiában volt. Kiment egy évre dolgozni Japánba, és hazafelé menet megállt itt-ott. 

A vacsorát közösen készítettük Évivel. Nagyon kiváltságos helyzetbe kerültünk, mert egy kedves ismerőstől szarvashúst kaptunk. Talán egyszer főztem életemben és egyszer őzet. A pörköltnek való csomag még a fagyasztóban van, de a karajokat most készítettük el. Bár nem értek a vadhoz, de szerintem szűzpecsenye volt, és mint minden vad, nagyon száraz. Szükséges egy kis pácolás a sütés előtt.

Hozzávalók:

2 dl vörösbor

2 evőkanál dijoni mustár

2 evőkanál olaj

1 evőkanál kakukkfű

1 evőkanál borókabogyó

Ezt összekeverjük, és megfürdetjük benne a húsokat. Legalább egy éjszakán át hagyjuk benne. 

Utána lefejtjük róluk a hártyát, megszórjuk húspuhító fűszersóval, és két órán át hagyjuk benne. 
Az egyik darabot  felvagdossuk, és egy olajozott serpenyőben fehéredésig pirítjuk mindkettőt, majd olajozott tepsibe helyezzük őket, és készre sütjük szép lassan. Közben adtam hozzá 10 dkg vajat felkockázva és néhány gerezd fokhagymát is. Időnként megforgatjuk, hogy mindenütt átjárja a hő. Erdei gyümölcsmártással és krokettel kínáltam. A recept a gnoccihoz hasonló, csak a csíkokat hosszabbra hagytam, hengert formáztam belőlük, és olajban sütöttem ki őket.

Készült halászlé is a szokásos recepttel, nem passzírozva, hanem dunai módra. Recept itt.  Olyan későn mentünk ki az árushoz, hogy már csak halszelet volt, de így is finom lett gyufatésztával. A másik húsdarabból a családi karácsonyra készítettem egy Wellingtont. Recept hamarosan. 




Szép ajándékokat kaptam. Férjem Borbás Marcsi Magyarország finom című szakácskönyvét vette meg nekem, melynek nagyon örültem. András-naptól Vízkeresztig mutatja be a hagyományos magyar és a velünk élő nemzetiségek ételeit. Biztos főzök majd belőle.
Évi ajándékai:

Egy szép bögre a férjemnek, csak nem látszik a csomagolástól. 

A csokilevél készítő sablont én kaptam, és hamarosan használni is fogom. Az ehető levelek is felkerülnek majd egy tortára. Én egy takarót és diabetikus csokit vettem a férjemnek. Évi ágyneműhuzatot és apróságokat kapott. 
Bár már elmúlt a karácsony, de azért igaz ez a szép bibliai idézet: