Meggyes lepény

Már van egy ilyen "bedobálós" recept gyümölcskalács néven. Mi otthon meggyes, cseresznyés lepénynek hívtuk, de így hívtuk az omlós tésztából készült süteményt is. Sárgabarackkal is nagyon finom. Picit eltértem a recepttől, de hasznára vált, ezért hozom újra.

Hozzávalók:

30 dkg kristálycukor

30 dkg liszt

1 sütőpor

8 tojás

30 dkg margarin

1 narancs reszelt héja

1 evőkanál rumaroma

1 evőkanál vaníliaaroma

80 dkg magozott meggy

csipet só

Elkészítés:

A margarint jól elkeverjük a cukorral, majd felváltva adjuk hozzá a tojásokat és a sütőporral elkevert lisztet, sót, narancshéjat. Addig keverjük, amíg elolvad a cukor, akkor hozzáöntjük az aromákat is. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tepsit kibéleljük sütőpapírral, a tésztát beleöntjük, és rászórjuk a lisztezett gyümölcsöt. A sütőbe toljuk, és nem nyitjuk ki addig, amíg fel nem jött a sütemény. Kb 20 perc. Ekkor mérsékeljük a hőfokot 180-ra. Tűpróbáig marad benn. Ha a süti közepe még lágy lenne, de már a teteje megbarnult, akkor egy papírt boríthatunk rá. Sütőrácson hagyjuk kihűlni. Megszórhatjuk porcukorral tálalás előtt.

Bibliás elmélkedés:

Figyelmes szemlélő hamar észrevehet egy-két alapanyagot, melyeket eddig igyekeztem elkerülni, vagy mással kiváltani. Ráadásul az adag is óriási kicsinyre zsugorodott családunknak. A rejtély oka az, hogy nem is magunknak készült, hanem a helyi baptista gyülekezet gyerektáborába. Mi ugyan reformátusok vagyunk, de nem gondoljuk, hogy ez az egyedüli üdvözítő egyház. Azt valljuk, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, és követi Őt, az már Isten családjának a tagja, ezért a testvérünk. Nem vér szerint, illetve mégis. Jézus vére szerint, amit kiontott értünk a golgotai kereszten. Vannak katolikus barátaink is. 

Szóval most a kistestvéreink kaptak uzsonnát. Nem gondoltam, hogy nincs elég kéz a gyermekek ellátására a gyülekezetben, egyszerűen Isten indított erre. És milyen érdekes! Erre a napra, de csak erre, tényleg nem volt süti felajánlás a gyülekezeti tagoktól! Isten mégis gondoskodott róluk. “Minden gondotokat Őrá(Istenre)vessétek, mert Neki gondja van rátok.”1.Péter 5.7.