Töltött dagadó

 

Nagyon ritkán készítek dagadót. Káposztába szoktam tölteni darálva, mert ez húsféleség illik a békebeli töltött káposztába, de egyébként inkább tarját veszek, ha sertéshúsról van szó. Újabban meg a szárnyasokat részesítem előnyben a koleszterin miatt. Kevesebb van bennük, mint a sertés-vagy a marhahúsban. Most már erre is vigyázunk. Azért a kedvenc még mindig a csülökpörkölt.

Most hirtelen felindulásból vettem ezt a szép kis darabot. Ez csak része a nagy dagadónak, de a hentes hölgy kedvesen levágta nekem a hatalmas egészből. Fel is szúrta, de itthon nem találtam meg a helyét, pedig saját szememmel láttam a kését eltűnni a hús belsejében. Ki érti ezt?

A férjem arany keze segített ki. Érdekes, hogy pont annyi lett a töltelék, amennyivel ki tudtam tölteni a belsejét.

Hozzávalók:

1 kisebb darab dagadó
1 vöröshagyma
1 evőkanál olaj
1 mokkáskanál só 

1 mokkáskanál bors
3 teljes kiőrlésű kenyérvég
1 csapott evőkanál őrölt piros paprika
1 tojás

Elkészítés: A kenyereket vízbe áztatjuk. A szokásos  barna kenyeremet használtam. Néha megmarad a vége. Két-három szeletnek felelhet meg. Az olajon megpirítjuk a felkockázott hagymát. A kenyér belét kicsavarjuk, és összekeverjük a hozzávalókkal. A felszúrt dagadóba töltjük. Hústűkkel összefogjuk, zsírral vastagon kikent tepsiben 250 fokra előmelegített sütőbe toljuk. A húst is megkenjük zsírral, kis borral meglocsoljuk, és amikor sercegni kezd a zsír 180 fokra állítjuk, és egy órán keresztül sütjük. Néha meglocsoljuk a levével. Még van néhány üveg lecsóm a kamrában, azt kínáltam hozzá, meg egy kis krumplit. A maradékot hidegen esszük zöldségekkel. 

Bibliás elmélkedés:
Minden ember szívében van egy Isten méretű lyuk,- olvastam valahol, - és ezt az űrt csak Isten tudja kitölteni. Mindenfélével próbálkozunk, hogy elismerjenek bennünket. Halálra dolgozzuk magunkat, különféle hobbikat keresünk. Azt gondoljuk, hogy a házassággal, jó gyerekekkel, kedves barátokkal sikerül a hiányt pótolni, de végül rá kell jönnünk, hogy valami még mindig kell. A ma embere kütyüket gyűjt, lecseréli, blogot ír, facebook-on posztol, és ha kevés lájkot kap, akkor azt hiszi, hogy nem elég értékes az élete. Pedig olyan drága, hogy Valaki az életét adta érte. Ez a Valaki pedig Jézus Krisztus. 

"Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Jézusén." (Péter apostol első levele 1.18-19)

Ha valaki üresnek, értelmetlennek érzi az életét vagy magányos, akkor keresse az Istennel való kapcsolatot, mert  Ő senkit nem utasít el. Ez az ének nagyon jól kifejezi, mire gondolok:

 Sokszor úgy érzem, összeroskadok

Epres-morzsás sütemény cukorbetegeknek (is). Tojásmentes

 

Azon töprengtem, hogy a  hogy lehetne a szilvás-morzsás süteményt elkészíteni úgy, hogy a gyümölcs friss maradjon. A legtöbb gyümölcsöt szívfájdalom nélkül főzöm-sütöm, de a málna, az eper valahogy nem illik bele a sorba. Inkább nyersen szeretem fogyasztani őket már az áruk miatt is. Kivéve lekvárnak télire. 

Végül is hamar megoldottam, és közkinccsé teszem. Hátha más is kedvet kap.

Hozzávalók:

-tészta:
15 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt
5 dkg finomliszt
1 evőkanál 1:4 édesítő
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál vaníliaaroma
1 csapott teáskanál útifűmaghéj
10 dkg margarin

............

-töltelék:
35 dkg eper
édesítő

2 evőkanál szeletelt mandula

Elkészítés: Az útifűmaghéjat 1 dl vízben megduzzasztjuk. A száraz anyagokat összekeverjük egy habverővel. A margarint állandó lisztezés közben lereszeljük. Így szép egyenletes lesz. Hozzáadjuk az útifűt, a vaníliaaromát és annyi vizet, hogy rugalmas tésztát kapjunk. Ketté osztjuk, és az egyik felét kinyújtjuk egy kis tepsi nagyságúra (18x25 cm). Rászórjuk a mandulát. 200 fokra előmelegített sütőben kisütjük. Kicsit hűtjük, majd szétmorzsoljuk, és szárítjuk egy kicsit. A másik felét is kinyújtjuk, és kisütjük. Amikor már langyos, akkor ráterítjük a szeletekre vágott epret, melyet összekevertünk előtte egy kis édesítővel. Meghintjük a morzsával, és várunk egy fél órát, amíg kicsit megszívja magát, hogy könnyebb legyen szeletelni., de nem könnyebb, de sebaj. Az íze mindenért kárpótolt. 

Természetesen cukorral és finom liszttel is elkészíthető, mint a szilvás-morzsás, de minket nem zavar az édesítő íze. Meg lehet szokni. Én nem érzem keserűnek. A sütemény pedig nagyon, nagyon finom volt. 

Rántott őzlábgomba másképp

 

Már van egy rántott, töltött őzláb gomba rántott, töltött őzláb gomba a blogon, és nem is gondoltam volna, hogy a műveletet lehet tökéletesíteni. Só, liszt, tojás, zsemlemorzsa, nem? Nem bizony-mondta az árus a piacon, és felvilágosított, hogy:

1. Nem mossuk meg a gombát.

2. Nem sózzuk, csak a tojásba teszünk sót.

3.Cikkekre szedjük még a legkisebbeket is.

A forró zsiradék maradt az eszköztárban.

Szóval ez egy másik rántott gomba, de így is finom volt. Az egyiket azért mégsem szedtem szét. Így szép, ahogy van, és így is átsült.

A másik oldala:

Áldott új hetet kívánok!

Gyülekezeti napon

 

Pünkösd hétfőn Nagyrábéra látogattunk, ahol a férjem született. Tényleg ott, és nem a közeli városban, a kórházban, mint a mai gyerekek. Meg én is egyébként.

60 éve konfirmált. Ez a protestáns egyházakban egy olyan ünnep, amelyben a hittanos gyerekek számot adnak a tudásukról, és fogadalmat is tesznek, hogy hűségesek lesznek Istenhez és az egyházukhoz. A zsidóknál ez 13 éves korban van. Nálunk 12-13 évesen konfirmálnak. Én ugyan felnőtt megtérő vagyok, és 33 éves voltam, amikor én is ott álltam az Úr asztala előtt izgulva a többi gyerek között. 

A nagyrábéi templom gyönyörű műemlék. Szépen felújították, öröm csak bemenni is.

Nagyon szeretem a mennyezeten ezt a táblát:

A szöveg egy bibliai idézet: "Ez a hely Istennek háza, a mennyország kapuja." (1. Mózes 28. 10-15.)  Jákób ősatya mondta ezt, amikor álmában találkozott Isten angyalaival, akik fel-alá jártak egy lépcsőn, amelynek teteje az égig ért. Isten volt odafönt, és megígérte neki, hogy ezt a területet neki és az utódainak adja. Vele lesz, megőrzi és nem hagyja el. Csodálatos ígéret ez minden hívőnek is. 

A templomban 80 gyerek volt. Őket is köszöntötték, és gyereknapot is tartottak ugrálóvárral, játékokkal.

Nagyon szépen végigülték az istentiszteletet, látszik, hogy nem idegen nekik a közeg. Volt is miért csendben lenni és figyelni, mert nagyon tartalmas igehirdetést hallhattunk. Nekem az emelkedett ki, mint üzenet, hogy a Szent Lélek közösséget teremt. Ahol Ő megjelenik, egybegyűjti az övéit, hogy dicsérjék Istent és szeretettel szolgáljanak egymásnak. A jubiláló konfirmáltak és a gyerekek is emléklapot kaptak. Utána közös ebéden vettünk részt. Óriási bográcsban főtt a csülökpörkölt Benőcs Gábor szakács jóvoltából. Krumplival és vegyes vágott savanyúval ettük.

Utána finom süteményeket kóstolhattunk (volna). Férjem ugye cukros, neki nem szabad édeset enni, de megkérdezte tőlem, hogy az a fehér réteg abban a barna tetejű süteményben ugye sós? És már ette is. Persze mézes krémes volt, és tudta is, de remélem, hogy ez az egy szelet nem árt meg. 

Mennyivel jobb így együtt lenni, beszélgetni a régi dolgokról, mint egész nap ülni a monitor előtt! Talán kevesebb depressziós ember lenne, ha többen lennének ilyen építő közösségekben. 

A gyülekezeti terem falán.

Hazafelé gyönyörű mákföld mellett haladtunk el. Anyukám mindig ültetett, de már nagyon régen nem láttam. Hát nem gyönyörű?

További szép napokat  és sok áldást kívánok a nagyrábéi gyülekezetnek és a kedves olvasóknak is. 

Ököruszályleves

 

Csak néztem, csak néztem a hentesnél ezt a fura valamit, ami leginkább az osso buco-ra hasonlított, de az ára alapján nyilván nem az volt. Marhafarok.-mondta az eladó. Ebből főzik az ököruszálylevest.-tette hozzá a férjem, és a kocka el volt vetve. Három darabot vettem csak, majd kiegészítettem még egy kis marha leveshússal. A szokásos húsleves receptet használtam, bár mintha egy kicsit most sok lett volna bele a répa.  Ez volt a pünkösdi levesünk. Volt még fasírt pulykahúsból, és zöldborsós csirkemell főtt krumplival és rizzsel. Desszertnek zabpehelylisztes süteményt sütöttem. Majd minden jön szép sorban. 

Hozzávalók a leveshez: 

Hozzávalók: 

1 kg 10 dkg hús és farok

37 dkg répa

25 dkg petrezselyem

5 dkg zellergumó

8 dkg karalábé

fél hagyma

1 gerezd fokhagyma

petrezselyemzöld

2 és fél liter víz

1 evőkanál só

5-6 szem bors

.......

eperlevél tészta

Elkészítés: A zöldségeket megtisztítottam, feldaraboltam, és a hússal együtt feltettem főni. Először nagy lángon, hogy gyorsan felforrjon, aztán nagyon lassan folytattam. Épphogy pöszörgött. Nagyon tetszik ez a szó, most tanultam. Egészen jól kifejezi azt, ahogy a víz éppen csak gyöngyözik. Anyukám nem szokta leszedni a leves habját, mert szerinte úgyis kicsapódik a fazék oldalára. Anyósom viszont leszedte.  Most köztes megoldást választottam. Nagyjából leszedtem a habját. Azért valamennyi így is kicsapódott.  A hagymákat és a karalábét később adtam hozzá, mert szétfőnek. Zellerzöldjét is szoktam beletenni, nyáron paprikát, paradicsomot, de most nem volt. Elég sokára lett kész. A zöldségeket ki is vettem előbb. Úgy látszik, hogy öreg volt a marha, viszont ezeknek van nagyon finom levesük.  A tésztát külön főztem ki bő, sós vízben. 

Ez az ének legyen egy imádság a békéért!

1. Szentlélek égi lángja, békesség Lelke vagy,
   Ki nem örül, ha látja, hogy forr viszály, harag.
   Ó, add, szent Szeretet, Bárhol háború dúlna,
   Békéljenek meg újra a harcoló felek!
2. Ébressz józan belátást, hol indulat vakít,
   Pusztítás helyett áldást, hadd áradjon a hit!
   Add hát kegyelmedet, Világszerte a békét,
   S a jóság kötelékét a széthúzás helyett!
3. A sok keserűségnek földünkön szabj határt,
   Örömnek és jólétnek napját derítsd reánk!
   Gyötrött országokon Ragyogtass égi áldást,
   És újra adj virágzást az üszkös romokon!
4. Irányíts, míg itt élünk, szent szándékod szerint,
   Mígnem eljő a végünk, s halál órája int!
   Segíts kegyelmesen Békével halni tudni,
   S hozzád a mennybe jutni a hitben győztesen!

szöveg: P. Gerhardt, 1653 | fordítás: Szénási S. | dallam: Lyon, 1557 (Várj, ember szíve)

Bodzapalacsinta és bodzavirágos palacsinta. Áldott pünkösdi ünnepeket kívánok!

 

A műtétem óta nem vagyok a legjobb állapotban. Gyakran fáradok el, le kell feküdnöm. Így aztán nem csoda, hogy inkább csak a legszükségesebbeket végzem el. A diétás bodzaszörp is elmaradt, hiszen enélkül meg lehet lenni. A bodzapalacsintát viszont beiktattam, mert enélkül nem tavasz a tavasz. Igaz, hogy majdnem lemaradtam róla, mert már igencsak elvirágoznak a bokrok. Azért találtam még néhány szép nagy virágfejet, és ma délelőtt nekiláttam. 

Az elnevezés nem is pontos. Nem tudom, hogy milyen nevet kellene neki adni, mert ez nem palacsinta, hanem palacsintatésztában sütött bodzavirág. Mégis mindenki így hívja. A maradék tésztából igazi palacsinta is készült. Bodzavirágos.

Sűrű palacsintatésztát kell készíteni, amiből többféle is van a blogon. Van pezsgős, zöldbanánlisztes, savóból készült, és még egy savós, valamint zabpehelylisztes. Itt találnak egy hagyományost, ordával (ricottával) töltve. Ezt az utóbbi receptet követtem, csak egy kis vizet is löttyintettem hozzá. A virágot nem kell levágni a száráról, hanem így kell belemártani a tésztába, és a forró olajba. Csak sütés után vágjuk le a zöld szárát. Megszórhatjuk fahéjas cukorral vagy édesítővel.

Ennél a másiknál még sülés közben levágtam a szárát, és megfordítottam. Így kevesebb olajat kellett használni, mégis megsült mindkét oldala. Ennyi az új elem, mert ilyen receptek is vannak már itt és itt.

Sül a palacsinta, benne a virágszirmokkal. 

Még üresen, . 

majd meggylekvárral töltve

Bibliás elmélkedés: 

Pünkösd ünnepe közeledik, amit már szinte egyáltalán nem ünneplünk. Karácsony még ott van a köztudatban a cuki kis Jézuskával meg az ajándékozással. A húsvét keresztény jellege már némileg eltörpül a nyulak áradatában, de pünkösdnek még világi vonatkozása sincs. Pedig az első pünkösdkor Isten kitöltötte a tanítványokra a Szentlelkét, ami azt jelenti, hogy a szívükbe költözött, és mindig velük maradt. Nagy csoda ez, de ma is ez történik, ha valaki átadja magát Istennek. 

Az Agapé mostani adásában erről a Szentlélekről volt szó. Ez egy nagyon hasznos és érdekes beszélgetős műsor. Mindenkinek ajánlom, aki érdeklődik a  keresztény vallás iránt. Pünkösd nélkül nem is lenne kereszténység, mert a Szentlélek állandó jelenléte kellett ahhoz, hogy a tanítványok ne féljenek, hanem bátran kiálljanak Jézus mellett.  Somogyiné Ficsor Krisztina református lelkésznő idéz egy könyvecskéből erről a műsorban. 19.50-nél kezdődik és 21.40-ig tart. Az egész adást érdemes meghallgatni, de ezt a részt mindenképpen. 

Az ő neve nem ismeretlen a blog olvasói számára, hiszen már készítettem vele riportot. Itt olvasható.

Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna evangélikus esperes asszonnyal pedig pünkösd kapcsán beszélgettünk. Itt olvasható a riport. 

Tőle idézek: "Amikor az emberi akarat, vágy kerül előtérbe, akkor öröm helyett annyiszor csalódás és a hiábavalóság érzése lesz bennünk. Igaz ez hivatásra, akár lelkészi szolgálatra, vagy a személyes életünkre, de abban a pillanatban, hogy rábízzuk magunkat az Istenre, és hagyjuk, hogy az Ő akarata érvényesüljön a magunké helyett, hirtelen minden élettel, céllal, békességgel, reménnyel telik meg. Magától szűnik a félelem, mint akkor a tanítványokban. Magától telik meg a szívünk reménnyel, erővel. Magától mozdul minden az élő Isten felé. Magától telik meg a lelkünk igazi hittel. Ez a „magától” az Isten Szentlelke, aki jelen van ma is a világban és hiszem, hogy amikor az ember már nem tud bízni hatalomban, hírnévben, dicsőségben, magától tér vissza az Istenhez a Lélek munkája által."

Zöldhagymás csiga

 

Hasonló a Zöldhagymás koszorúhoz, de sokkal puhább volt, mert az inkább perec állagú lett. Ismét egy maradékmentés, ami nagyon jól sikerült.
Hozzávalók:

25 dkg finomliszt
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 dkg só
2 evőkanál zsír
1,5 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor
1,5 tojás
2 dl tejföl
kb 1 dl víz
-töltelék
20 dkg zöldhagyma levél

zsír

só, bors

-tetejére fél tojás

Elkészítés: A leveleket apróra vágjuk, és egy kis zsíron megfonnyasztjuk. Sózzuk, borsozzuk. Kihűtjük. A tészta összes hozzávalóját a robotgép üstjébe tesszük, és annyi vizet öntünk hozzá, hogy jó ruganyos tésztát kapjunk. és jól kidagasztjuk. Ha kézzel dagasztunk, akkor futtassuk fel előbb az élesztőt egy kis cukros vízben. Fél órát pihentetjük, majd átgyúrjuk, és kb 2 cm vastag téglalappá kinyújtjuk. Megkenjük a levelekkel, felcsavarjuk, másfél-két ujjnyi szeletekre vágjuk, és a sütőlemezre sorakoztatjuk. Megkenjük tojással, és hideg sütőbe toljuk. 180 fokon kb fél óra alatt megsütjük. Mire a fotózásra került a sor, hogy hogy nem, néhány darab eltűnt. Nálatok is van ilyen? 

Bibliás elmélkedés:

Valljuk be, hogy gyakran vagyunk elégedetlenek és hálátlanok. Másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, és mindig találunk olyanokat, akiknek több, nagyobb, újabb dolgaik vannak. A reklámok is megteszik a hatásukat, sőt, valójában a fő bűnösök azok a gondolatok, amelyek abban akarnak megerősíteni bennünket, hogy "megérdemeljük". Pedig évszázadokig jól megvoltak az emberek egy csomó dolog nélkül, amit mi már elképzelhetetlennek tartunk. Jó, nem tudom, hogy mire mennénk elektromosság, folyó víz, vagy számítógép nélkül, pedig a világ sok táján ez ma is hiányzik. Afgán falusi videókra bukkantam a youtube-on. Azt eddig is tudtam, hogy nagyon szegények, de hogy ennyire! Szegényeknek a fő eledelük a hagymás rizs, a naan kenyér, és egy érdekes hagymaszár-szerűséggel töltött tésztabatyu. Már a sokadik részt nézem, és állandóan ezt készítik. Egyszer láttam csirkét főzni. Gyakran a szabadban raknak tüzet szárított tehéntrágyából, a patakban mosnak és mosogatnak. Sehol nem látok virágot, a környezet teljesen kopár, a gyerekeknek alig van játékuk. Csak remélni tudom, hogy a videóból befolyt összeg a családoknak, és nem csak a videósnak jut. 

Így is lehet élni. Nem szeretnénk így élni, de azért elgondolkodtató, hogy micsoda különbségek vannak, és a világ vezetői mégsem ezekkel foglalkoznak, hanem a profitot akarják növelni akár háborúk árán is. 

Az elégedetlenség persze abból fakad, hogy látunk mást. Ezek az afgán asszonyok nem nagyon látnak mást. Nem zúgolódnak.

Vajon mi, akik látunk mást, jogosan vagyunk elégedetlenek? 

A zsidó nép is zúgolódott, amikor kijöttek az egyiptomi fogságból, ahol pedig szörnyű életük volt, de legalább biztosan kaptak halat, dinnyét, uborkát, vöröshagymát. (4. Mózes 11.) Most meg csak manna volt a kivonulás után, pedig Isten tejjel-mézzel folyó földet ígért. Meg is adta, de várni kellett rá. 

Tudunk-e várni, ha nehéz helyzetbe kerülünk? 

Ha elveszítjük a munkánkat, ha megromlik a házasságunk, ha kirepülnek a gyerekek, és nem néznek vissza? Ha betegséggel látogat meg az Úr? Egy haláleset után? 

Látjuk--e, hogy a hit próbája ez? 

Egy fiatal hölgy nagyon lelkesen vett részt a gyülekezetben. Mindenki komoly hívőnek gondolta. Aztán egyszer csak közölte, hogy Isten nem adott neki férjet és gyerekeket, úgyhogy mostantól nem jár többé. Pedig lehet, hogy csak el kellett volna engedni ezeket a vágyakat, és akkor megkapta volna. 

A Biblia több helyen hívja fel a figyelmünket az állhatatosságra:

"Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek!"(Kolossé 4.2)

"A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak."(Róma 12.12.)

Kálvin így fogalmaz: 

Bodzás eperdzsem

 

Végre van szabadföldi eper! Már nagyon vártam, bár ez sem olcsó, és nem is várható, hogy nagyon lemegy az ára. Most 1,5 kg került a kosárba. A többségét megettük nyersen, de a kisebb szemekből ez a finom dzsem készült. Valikánál láttam még régebben azt, hogy bodzával keveri az epret. Tavaly ebből az ötletből született is egy finom lekvár, most csak egy kis kóstoló készült. Szinte csak annyi, hogy Helló, emberek, én vagyok az eper és bodzával hódítani fogok. Ez teljesen sikerült is, mert nagyon finom lett. 

Több bodzás recept itt.  

Keksz receptek itt. 

Hozzávalók:

kb 40 dkg eper

3 nagy bodzavirág

1 teáskanál zselatin

1:4 édesítő

Elkészítés: Az epret lecsumázzuk, megmossuk. A bodzáról a szirmokat lecsipegetjük, vagy ollóval levágjuk, ahogy én is szoktam. Kis gyakorlással hamar kész. Nem kell megmosni, hogy a virágpor megmaradjon. A kisebb eperszemeket jól összetörjük, a nagyobbakat négyfelé vágjuk. Összeforgatjuk a szirmokkal, és az édesítővel, és egy fél napra a hűtőbe tesszük. A zselatint elkeverjük kb fél dl vízben, az epres keverékhez adjuk, és folytonos keverés mellett összefőzzük. Itt is érvényes a szabály, hogy a zselatint nem szabad forralni, mert elveszíti a kocsonyásító képességét. Keksszel finom uzsonnánk lett, és maradt is. A képen balra bodzás limonádé.