Már lassan vége a farsangnak, és még csak most sütöttem fánkot, pedig van egy sor recept már a blogon itt. A hagyományos csörögefánkhoz képest ez annyiban különbözik, hogy tk lisztet is használtam, és édesítőt. A lekvár is diabetikus. Az eredeti recept itt. Mivel közben Házasság hete is van, szeretettel ajánlom ezt a bejegyzést, amelyben Valentin napra süteményeket találnak, és beszélgetéseket boldog párokkal. Azt előző recept végén pedig megosztok néhány gondolatot a házasságról.
Hozzávalók a csörögéhez: 10 dkg finomliszt 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt 1 teáskanál 1:4 édesítő 2 evőkanál tejföl 2 tojássárgája csipet só 3 dkg vaj 1 evőkanál rum
.........
lekvár
Elkészítés: A száraz anyagokat összekeverjük, a puha vajat, a tejfölt, a tojássárgáját és a rumot hozzáadjuk, és jól összedolgozzuk. 15 percet pihentetjük, majd nagyon vékonyra nyújtjuk, rombuszokat vágunk belőle derelyevágóval, a közepébe vágunk egy nyílást, azon áthúzzuk az egyik végét, és forró olajban kisütjük. Általában sárgabarack lekvárral szokták kínálni. Azzal a legfinomabb.
Mivel csak kisméretű gyúródeszkám van, én négy részre osztottam a tésztát, és úgy nyújtottam ki. A leeső darabokat először összegyúrtam, és újraformáztam.
Ősszel Horvátországban jártunk. Noémi Németországban dolgozik, és balkáni körútra indult. Egyedül! Amikor ezt megtudtuk, és magunkhoz tértünk, akkor elhatároztuk, hogy ott találkozunk vele. Így is történt. Erről ítt írtam. Bár sok finomságot ettünk, fánk nem jött a képbe. Már csak a farsang kapcsán találkoztam vele mostanában bloggereknél, így megkértem egyik barátnőmet, akinek horvát az apukája, hogy küldjön nekem egy autentikus fánk receptet. Vártam, vártam, aztán én is nézelődtem. Végül Bede Róbert youtube videóját ajánlotta. Összehasonlítva a többi recepttel megállapítható, hogy olyan ez, mint nálunk a lecsó: ahány ház, annyi szokás. Végül ez mellett döntöttem, mert a tejet tegnap felhasználtam joghurtba, és mint kiderült, joghurtos fánk receptem még nincs a blogban. Ide gyűjtöttem az eddigieket. A horvátok egyébként karácsonykor szokták megsütni a fritulét. Hozzávalók:
20 ml áfonyapálinka
1 evőkanál mazsola
20 dkg finomliszt
1 teáskanál sütőpor
kis 1:4 édesítő
1 csipet só
1 teáskanál vaníliaaroma
1 tk citromlé
1 tojás
1,5 dl joghurt
Elkészítés: A mazsolát beáztatjuk a pálinkába fél órára. Sajnos csak házi áfonyapálinkánk volt, amit a férjem saját kezűleg készített, mert a rakiját, amit Horvátországban vettünk, hiába kerestem a szekrényben. Kiderült, hogy Noémi elvitte emlékbe. Majd megkínálja vele a barátait. Pedig milyen jól hangzott volna a címben, hogy Fritule, a horvát fánk rakijával! A képen látható kis bogyók a pohárban a pálinkából származnak. Kegyelettel őrzöm, hogy majd valami sütibe felhasználjam.
A száraz anyagokat összekeverjük, majd a többivel együtt jól kidagasztjuk. Mehet bele a pálinka is a mazsoláról, amit a végén adunk hozzá.
Olajat forrósítunk, és olajba mártott kanállal adagoljuk bele a tésztát. Kicsit lágy lett a tészta, cserébe viszont jókat derültem a fánkok fura alakján. Fahéjas porcukorba is lehet forgatni, vagy lekvárral enni. Egy tányérra való lett belőle, ám hamarosan megcsappant a készlet, mert Anika jó érzékkel éppen akkor hozta vissza az edényeimet, amikor kisültek a fánkok.😊
Újabb fánkot próbáltam ki. Ezúttal csigafánk készült, és úgy gondoltam, hogy autentikus környezetben mutatom be őket. Ez a kis "kompozíció" (fenyő-+csipkebogyóág) az előkertünkben található. Ha valaki belép a kapun, mindjárt megpillanthatja, és remélem, hogy elmosolyodik egy kicsit. Olyan bájosak együtt! Karácsonyra apró piros díszeket kapott, ahogy az ablakpárkányon elhelyezett virágládákban is kicseréltem a muskátlikat fenyőágakra, és feldíszítettem szépen. Persze jobban örülnék, ha belepné a hó, sőt, ha akkora hó lenne, hogy ki se látszódna belőle, de nincs semekkora hó sajnos. Csak a tányérokon, amint tudjuk. Ami a múlt héten esett, el is olvadt hamar.
A szárazat a szárazzal, a folyékonyat a folyékonnyal összekeverjük, majd az egészet elegyítjük. Egy habzsákba teszünk egy adagot, és forró olajba engedjük, mint a tolófánkot, csak csigát formázunk. A hozzávalók is majdnem ugyanazok, csak abban nincs rum.
Nem lettek valami szépek. Kell egy kis gyakorlat, de az ízükre nem volt panasz. Kb kétszer ennyi lett belőle.
Ez egy sós fánk természetesen. Sós, borsos. Nyilván nem csokiöntetet vagy házi lekvárt kínáltam hozzá, hanem a káposztás rétesnél már megismert hagymaszószt. A Vidék Íze különszámában spenótmártogatóst ajánlottak, majd legközelebb. Azzal is biztos nagyon finom. Szeretem a spenótot.
Legközelebb nem héjában fogom megfőzni a krumplit, ha a férjem nincs itthon, mert alig tudtam áttörni. Az ilyen munkákat általában rábízom. Jó erős keze van. A habot is mindig apukám vagy apósom verte, amikor még nem voltak robotgépek.
Hozzávalók:
-fánk: 40 dkg áttört főtt krumpli
20 dkg finomliszt
2 tojás
só, bors
olaj a sütéshez
-szósz:
2 vörös és két lila hagyma
evőkanál zsír
2 dl fehér bor
1 teáskanál liszt
só
fél mokkáskanál őrölt szerecsendió
1 dl tejföl
citromlé
(cukor vagy édesítő)
Elkészítés: A hagymák közepéről néhány szeletet kivágunk díszítésnek, a többit kockázzuk, és a zsíron megdinszteljük. Felöntjük a borral, fűszerezzük, és puhára főzzük. Hozzáadjuk a tejfölt és kevés citromlét is. Én kis édesítőt kevertem bele, jobban kihozza az ízeket. A liszttel besűrítjük, és pépesítjük. Pirított hagymakarikákkal díszítjük.
A fánk hozzávalóit összedolgozzuk.
Olajozott evőkanállal közepesen forró olajba szaggatjuk. Néhány perc alatt megsütjük, közben megfordítjuk. A hagymaszószba mártogatva fogyasztjuk.
Bibliás elmélkedés:
Akkora volt a parókia kert, hogy majdnem minden megtermett, még a krumpli is. A konyhakerti növényeket én gondoztam, de a krumpli a férjem feladata volt. A növény nem őshonos. A wikipédia így mutatja be: "Peru és Chilehegyvidékén őshonos, az ott élők körülbelül 7000 éve fogyasztják. Európába a 16. században Pizarro révén került. Magyarországra1650 körül jöhetett be bajor-osztrák közvetítéssel, de igazi elterjedése II: József magyar királyadókedvezményeinek volt köszönhető.
A krumpli szó bajor-osztrák nyelvterületről érkezett a magyar nyelvbe, míg a burgonya szó... eredete eddig tisztázatlan." Én azt szoktam mondani, hogy burgonyának írjuk, de krumplinak ejtjük. Legalábbis felénk, mert sok más elnevezése is van: kolompér, krumpedli, krompér, gruja, földialma, svábtök, földitök vagy pityóka Erdélyben.
Ősi ellensége a krumplibogár, melynek eredeti élőhelye Mexikó, ahol a kevés csapadék miatt nem tudott elszaporodni, de aztán elindult északra, és hajósok Európába is elhozták. Magyarországon először Héderváron észlelték 1947-ben. Itt szobrot is avattak neki. Alig van természetes ellensége, ezért nagyobb területeken csak permetezéssel tudják megvédeni. Mi is ezt tettük. Egy ideig szedegettük a bogarakat, de aztán feladtuk.
Ahol krumpli van, ott előbb vagy utóbb a bogár is megjelenik. Olyan ez, mint a bűn vagy a sok nehézség az életünkben. Hiába próbálunk védekezni ellene, ma jó leszek, nem bántok senkit, távol tartom magamtól még a rossz gondolatokat is. Saját erőből nem sikerül, de Jézus Krisztusban van megoldás. Ő tud segíteni, magára vette a bűneink, fájdalmaink terhét. Erről szól ez a gyönyörű ének is.
Egyszerű vacsoránk volt. Sült cékla köret már kettő is van a blogon itt és itt. Az első recept alapján készült a mostani. A krumplifánknál nem tudok mennyiségeket, csak kb tudom megadni. Hozzávalók: 3 főtt, áttört krumpli 1 tojás finomliszt teljes kiőrlésű búzaliszt
1 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor só, bors zsiradék
Elkészítés:
A krumpli főzővizében a cukorral felfuttattam az élesztőt. A krumplihoz kevertem a tojást, sót, borsot, majd kb 10 dkg finomlisztet és 20 dkg tk lisztet és az élesztős főzővizet gyúrtam hozzá. Először kevesebbet adjunk, ha nagyon lágy, akkor kell növelni a mennyiséget. Volt egy kis füstölt szalonnazsírom, azon sütöttem ki a fánkocskákat. Evőkanállal szaggattam, és kicsit elterítettem a serpenyőben. Folyamatosan kentem a serpenyőt, hogy ilyen szép pirosak legyenek.
Hétkezdő imádság:
Mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztus által! Munkás hét indult. Köszönjük, hogy Hozzád fordulhatunk segítségért, áldásért. Adj, kérünk erőt, hogy mindent el tudjunk végezni, amivel megbíznak bennünket. Add, hogy felismerjük az utakat, módokat, ahogy könnyíthetünk a magunk és mások terhein. Segíts, hogy meglássuk a szenvedőket, a bajba jutottakat, és készíts alkalmakat, hogy a te szeretetedet megtapasztaljuk, és bemutassuk másoknak is. Ámen
Na, végre eljutottam ide is. Több, mint 10 éve nem sütöttem szalagos fánkot, fánkot se sokszor, de idén olyan kedvet kaptam a fánksütéshez, hogy nem maradhatott ki ez sem. Tulajdonképpen ennyi idő után első próbálkozásnak számít. Nem is rossz, ugye? Persze látom én másoknál a nagyobb szalagot, meg a világosabb színt is, de én mindent túlsütök. Nagyon finom lett a házi baracklekvárral, melyet édesítővel készítettem a nyáron.
Akkor lássuk a receptet! Hozzávalók:
-kovász: 1 evőkanál liszt
fél tk cukor
1,5 dkg élesztő
1.25 dl langyos tej
-tészta:
30 dkg finomliszt
4 evőkanál porcukor
csipet só
1 tojás,
1 tojássárgája
fél csomag szárított citromhéj
0.25 dl rum
5 dkg vaj
olaj
Elkészítés: A fánk a legkényesebb kelt tészta. Egyenletes meleg kell neki, huzatmentes környezet. A gyúrótáblát, a tálat, minden hozzávalót kivéve élesztőt és vajat, ki kell hozni a kamrából még előző nap.
Másnap először összekeverjük a kovász hozzávalóit, letakarjuk, és negyed órát hagyjuk felfutni. Utána a vaj kivételével minden egyéb alkotóelemet egy nagy tálba teszünk, hozzáöntjük a kovászt, és alaposan kidagasztjuk. A végén keverjük bele a puha vajat. Én robotgépet használtam. Kb 1 órát kelesztjük, legalább a duplájára. Ezután a gyúrótáblára borítjuk, kezünkkel ellapogatjuk vagy óvatosan a nyújtófával ujjnyi vastagra, és ivópohár nagyságú fánkokat szaggatunk belőle. A leeső darabokat összegyúrjuk, és újra szaggatjuk. Letakarjuk, és ismét kétszeresére kelesztjük. Egy akkora lábasba, amibe 4 fánk elfér, olajat öntünk 3-4 cm magasan. Jó meleg, de nem forró olajban sütjük. Nekem nincs hőmérőm, de 170 fokot írnak mások. Úgy kezdjük el sütni, hogy a fánkok felső fele alulra kerüljön. Kb másfél percig fedő alatt, majd megfordítjuk őket, és megint másfél percig fedő nélkül sütjük. Nekem valószínűleg először túl meleg volt az olaj, mert nem lett olyan szép szalagos, mint szerettem volna, de mérsékeltem a hőfokot, és utána már meg voltam elégedve. A belseje finom, könnyű lett. Hagyományosan sárgabaracklekvárral vagy porcukorral szokták fogyasztani, mi is ezt tettük.
Bibliás elmélkedés:
Nem akarok a levegőbe beszélni, szép, kegyes szólamokat mondani, amikor háború kezdődött Ukrajna határánál. Nem akarok okoskodni, ki kezdte, miért kezdte, a lakosság sorsa érdekel, különösen a Kárpát-aljai magyaroké. Imádkozzunk értük! Reméljük, hogy fiainkat nem viszik el háborúzni.
Istenünk! Ma azt mondtad az igédben, hogy "...nálad nincs akadály, hogy sok vagy kevés ember által szerezz szabadulást." (1. Sámuel 14.6)
Már van egy oliebollen a blogon, de itt kicsit változtattam. Mivel Anna lányom nagyon szereti, de Évi a kandírozott gyümölcs miatt nem, így maradtam a 25 dkg lisztnél, de nyugodtan süthettem volna kétszeres adagot is, mert kiderült, hogy nem is olyan rossz a fánkban a kandírozott gyümölcs.😊
Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
1 dkg friss élesztő
2.20 dl tej
1.5 dkg cukor
fél birsalmának megfelelő befőtt
5 dkg mazsola
5 dkg kandírozott trópusi gyümölcs mix
1 teáskanál szárított narancshéj
1 fél mokkáskanál őrölt fahéj
0.25 dl rum
csipet só
.........
olaj
Elkészítés:
A mazsolát és a kandírozott gyümölcsöt egy órára beáztatjuk a rumba.
Az élesztőre öntünk egy kicsit a meleg tejből, és egy kis cukorral együtt felfuttatjuk. A lisztet, cukrot, maradék tejet, fahéjat, sót keverőtálba tesszük, és fakanállal jól elkeverjük. Utána hozzáadjuk a többi anyagot a rummal együtt. A birsbefőttet lereszeljük, de a héját nem tesszük bele. Letakarjuk, és egy órán át meleg helyen kelni hagyjuk. Utána két olajozott kanál segítségével megformázzuk, és bő, forró olajban kisütjük őket. Megszórhatjuk porcukorral is.
Az ötvenedik már tökéletes lesz. Ez most a második csavart. Lényegesebb jobban sikerült, mint az első, de még vannak hiányosságok. Nagyon szeretjük a szilvalekvárt. Évek óta Valikától rendeljük (Vali hagyományos konyhája fb csoport), és nem kellett csalódnunk. Idén ugyan nem olyan édes, mint tavaly, de ha cukros van a családban, akkor ez inkább előny. Cukor eddig se volt benne. Kemencében sütve kezdik a készítését, nagyon sokáig tart, és több évig eláll. Kekszre, kenyérre, kalácsra szoktuk kenni, de amikor megláttam ezt a szilvalekváros fánkot, akkor tudtam, hogy fánkba is fog kerülni nálunk.
Úgy is lett. Igaz, hogy kétszer is megsütöttem, mire úgy-ahogy meg voltam vele elégedve, de ez csak hasznára vált a családnak.
Hozzávalók:
25 dkg liszt
2,5 dkg vaj
1,5 dl tej
1 evőkanál cukor
1 tojássárgája
1 dkg élesztő
--------
szilvalekvár
Elkészítés: Fontos, hogy minden összetevő meleg legyen. A cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Én nem is tettem többet a tésztához, de még két evőkanállal nyugodtan tegyen bele az, akinek ez nem probléma. A lisztben elmorzsoljuk a vajat, majd hozzáadjuk az élesztős tejet, amelyben elkevertük a sárgáját. Alaposan kidagasztjuk. Kétszeresére kelesztjük. Egy gyúródeszkára borítjuk, és kézzel kilapogatjuk kb 5 mm vastagra. A fenti képen látható módon egy csíkban rákenjük a lekvárt. Egy kanálról késsel a legkönnyebb. Ráhajtjuk a tésztát, megnyomkodjuk, levágjuk, és kicsit hengergetjük, hogy gömbölyű legyen. Utána megcsavarjuk, és a végén összefogjuk, hogy ne váljon szét. 5-10 percig még hagyjuk kelni, közben az olajat megmelegítjük. Ne legyen túl forró, mert akkor megég a fánk külseje, a belseje pedig nyers marad. Ha pedig nem elég meleg, akkor nagyon megszívja magát. Amikor az egyik fele megsült, akkor megfordítjuk, majd kiemeljük, és lecsepegtetjük. Porcukorral megszórva tálaljuk.
Ha valakit az tart vissza az állandó fánksütéstől, hogy egészségtelen, meg hízlal meg... ki tudja mi, akkor örömmel jelenthetem, hogy itt a diétás fánk farsangra. Ráadásul ez sem a külsején, sem a belsején nem látszik. Illetve annyiban látszik, hogy kicsit kerekebbnek kellene lennie valószínűleg, de a teljes kiőrlésű liszt másként viselkedik fánkban. Balra a hagyományos, cukros borítású található, de a tészta ott is diétás, jobbra pedig a xilites-kakaós, a férjemnek. Mi ketten Évivel a cukrosat esszük, és nagyon meg vagyunk elégedve. Persze lehet teljesen fehér liszttel is készíteni cukrosan. Hozzávalók:
-tészta 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt 10 dkg finomliszt
fél csomag szárított élesztő
2 evőkanál tejföl
két evőkanál xilit
1 tojás
csipet só
2 dl tej
-máz
kakaós cukor vagy kakaós édesítő
Elkészítés: Az élesztőt egy kis langyos tejjel felfuttatjuk. Egészen kicsi cukrot tettem csak bele, de azt fel is dolgozza az élesztő. Utána elkeverjük a tojást és a tejfölt, majd az összes anyagot jól kidolgozzuk. 10 perc kelés után olajat forrósítunk, két olajozott evőkanállal gombócokat szaggatunk bele, és mindkét oldalukon megsütjük. Még melegen beleforgatjuk kakaós porcukorba illetve xilites kakaóba. Maguktól meg kellene fordulniuk, de erre hiába vártam. talán a barna liszt miatt nehezebb lett.
Bibliás elmélkedés:
Először azt a címet akartam neki adni, hogy Egérke avagy a kanalas fánk. Aztán mégis "ez jött ki" a billentyűzetből, mintha a fánknak Egérke lenne a neve. Nem is rossz gondolat, hiszen szegénykém csak egy kis egyszerű az igazi farsangi fánkok mellett. Őt nem kell a fúvó széltől is óvni, mint a szalagosat, a hozzávalók melegítése csak a gazdasszony túlbuzgósága miatt volt, valójában Egérke bírja a strapát. Miközben a szalagos fánkot ezrek csodálják, rumot is kap, hogy könnyebb legyen, neki csak egy kis tejföl jár a boldogságához. Meg egy tojás, még csak nem is a sárgája, mint az igényesebb süteményeknél. Miközben a szalagos fánkot igazi farsangi kelléknek tartják, róla azt írják, hogy bármikor, mondom BÁRMIKOR elkészíthető. Akár egy egyszerű kis tízórai lehet, az se baj, ha beleteszik az uzsonnás dobozba, és kicsit összenyomódik. Nem sokat veszít, mert így is nyomorék az alakja. Ha a gazdasszony nem KÉT kanalat használt volna, akkor tele lenne bibircsókokkal, mint egy vénember.
Minek is él egy ilyen kis egérke?!
Hányan és hányan sóhajtanak fel hasonlóan ma Magyarországon. A kisebbségi érzés olyan lehúzó erő, hogy sokaknál akadályozza a rendes iskolai vagy munkahelyi teljesítményt.
Nekem úgyse sikerül!
Nekem több nem jár!
Mi mindig ilyen szegények voltunk.
Minek igyekezni, úgyse jutunk egyről a kettőre?!
Ismerős? Az Ön környezetében is élnek ilyen emberek? Ilyen kis egérkék, akiknek a hangját se lehet hallani, és ha hiányoznak, nem keresi őket senki. Ha igen, akkor keressük őket mi! Azért ilyenek, mert valami végzetesen, de nem végleg! elromlott még gyerekkorban. Talán elvált szülők gyereke, árva, sokat betegeskedett, állandóan szidták, és másokkal hasonlították össze. Én megértem őket.
Emlékszem, egy időben egy néni járt hozzánk segíteni. Nagyon hálás voltam érte, de egy idő után terhemre volt, mert sose tudtam neki megfelelni. Állandóan ódákat zengett egy idősebb néniről, akinél MINDIG nagyobb rend volt, a gyerekei KIVÉTEL NÉLKÜL engedelmesebbek voltak ez enyémeknél, gyorsabban főzött, és egyáltalán...Egy idő után már úgy éreztem magam, mint egy kis egérke, aki semmire sem alkalmas. Mivel tiszteltem a korát, sose mertem neki megmondani, hogy hagyjon már békén. Csak évekkel később hozta ki a szó, amikor már nagyok voltak a gyerekek. -"Miért nem mondtad?-nézett rám szemrehányóan. Azt hittem, segítek a jó példák emlegetésével."
Szóval Egérkék! Ne hagyjátok magatokat! Isten szemében drága, értékes gyöngyszemek vagytok, akikért akkor is meghalt volna Jézus, ha senki más nem élt volna a földön.
"...mert becses vagy és én szeretlek."-mondja Isten.(Ézsaiás 43.4)
Ha valakinek önértékelési problémái vannak, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Lelkészek, pszichológusok várják, hogy segíthessenek.
Néhány segítő szervezet, akiket ismerek, és merek ajánlani. Katt a kék szövegre az elérhetőségért.
Már egyszer sütöttem csörögét (forgácsfánk), de nem nyújtottam elég vékonyra, így nem került fel a blogba. Most újra próbálkoztam, szinte késfok vastagságúra sikerült, és nagyon finom lett. Nem vagyunk nagy fánk evők egyébként. Farsangi időszakon kívül eszembe se jut. Akkor is inkább csak sütőporos fánkot vagy túrófánkot készítek. Most viszont kedvet kaptam több fajtához is. A neten nézelődtem receptek után, sokfélét találtam. Volt, amelyik tett bele rumot, volt amelyik nem. Rumot a fánkba? -csodálkozott a férjem. -Bizony! Attól lesz jó könnyű!- Vagy nem, ha vastagra nyújtják. 😊 Végül is ez egy saját változat lett, de bátran ajánlom mindenkinek.
Hozzávalók: 20 dkg liszt 2 evőkanál porcukor 2 evőkanál tejföl 2 tojássárgája csipet só 3 dkg vaj 1 evőkanál rum
Elkészítés: A száraz anyagokat összekeverjük, a puha vajat, a tejfölt, a tojássárgáját és a rumot hozzáadjuk, és jól összedolgozzuk. 15 percet pihentetjük, majd nagyon vékonyra nyújtjuk, rombuszokat vágunk belőle derelyevágóval, a közepébe vágunk egy nyílást, azon áthúzzuk az egyik végét, és forró olajban kisütjük. meghintjük vaníliás cukorral. Általában sárgabarack lekvárral szokták kínálni. Azzal a legfinomabb. Mivel csak kisméretű gyúródeszkám van, én négy részre osztottam a tésztát, és úgy nyújtottam ki. A leeső darabokat először összegyúrtam, aztán csak úgy dobtam bele az olajba. Így nem mindegyik felelt meg a csöröge készítés elemi szabályainak, de hamarabb elkészültem.
Egy időben nagyon gyakran sütöttem képviselőfánkot. Aztán valamiért elmaradt, még jóval a cukorbetegségünk előtt. Most eszembe jutott, és készítettünk Évivel egy nagy tepsit. Jöttek Esztiék, és azt hittem, hogy majd csomagolok nekik, de úgy elfogyott, hogy egy darab se maradt, pedig mi a férjemmel meg se kóstoltuk. A meleg miatt nyomós tejszínt vettem, és mindenki maga adagolta magának. Nagyon szerettem valamikor, de most nem is hiányzott. Emlékszem, amikor nyolcadikos voltam, letettem két krémest az asztalra magam elé, és órákig nem ettem belőle, hogy eddzem az akaratomat. Tanuljam a lemondást, az áldozathozatalt, mert a krémest is nagyon szerettem ám. Jót tett az edzés, szükség is van rá öreg napjainkban.
Hozzávalók:
-tészta:
1.5 dl víz
1.5 dl olaj
15 dkg finomliszt
csipet só
vaníliaaroma
(ek cukor)
4 tojás
-krém:
2 csomag vaníliás pudingpor
3 tojás
1 liter tej
5 kanál cukor
-tejszín
Elkészítés:
-tészta
A vizet, olajat, sót felforraljuk, lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a lisztet. Újra főzni kezdjük egészen addig, amíg a tészta elválik az edény falától. Ezért hívják égetett tésztának. Levesszük a tűzről, és egyenként jól elkeverjük benne a tojásokat, (és a cukrot). Nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral, és kanállal ügyes kis halmokat rakunk rá. Hagyjunk jó távolságot kettő között, mert megdagadnak. 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük addig, amíg szép barna lesz, akkor 150 fokra mérsékeljük a hőfokot, kitámasztjuk a sütőt egy fakanállal, és még 10 percig szárítjuk. Amikor kész, rácson kihűtjük. Mindegyiknek levágjuk a tetejét, a belsejének jó üregesnek kell lennie, hogy jó sok krém beleférjen.
-krém:
A cukros pudingport egy kis tejjel kikeverjük, hozzáadjuk a tojássárgáját, majd az előírásnak megfelelően megfőzzük. A fehérjét kis cukorral habbá verjük, és lapos fakanállal beleforgatjuk a forró krémbe. Ebből a mennyiségből alig maradt ki, de lesz annak is gazdája, nem kell félni. Fogyasztás előtt, mint már írtam is, levesszük a kalapokat, és tejszínt nyomunk a krémre. Ha tudtam volna, hogy ilyen hamar elfogy, akkor előre elkészítjük és frissen felvert tejszínnel.
Bibliás elmélkedés: Kézen fekvő lenne a képviselőfánk nevének eredetéről írni, de mindenhol azt találtam, hogy ez ismeretlen. Talán az országgyűlési képviselők kapták be gyorsan két szavazás közt.-írja az Anyanyelvápolók Szövetsége. Már ismert volt az 1930-as években.
Mivel gyakran arról írok az elmélkedésben, ami éppen eszembe jut az ételről, talán ki kellene vesézni a magyar parlamenti képviselők viselkedését az Ige fényében? Nem lenne túl felemelő írás. Eléggé megbotránkoztató a sok hiányzás, sípolás havi 2-3 millióért.
Viszont nemcsak az országgyűlésben van képviselőnk, hanem a mennyországban is. Mégpedig Jézus, aki már akkor könyörgött a tanítványokért az Atya Istennél, amikor még a földön volt.
"Atyám, őértük könyörgök, és azokért, akik majd az ő beszédükért hisznek benned." (János 17.)
Aztán keresztre feszítése után feltámadt, felment a mennybe, és képviseli az érdekeinket. Ha vétkezünk, mert senki sem tökéletes, akkor Ő a Szószólónk. Ez a film nagyon jól kifejezi, hogy mit jelent az, hogy Jézus a Szószólónk. Az angyalok fogadják az embereket a mennyország kapujában, sokan az érdemeiket sorolják, de csak azok számíthatnak belépésre, akik tudják, hogy bűnösök. Katt a képre vagy a linkre!
Végre elköltöztünk, de éppen ezért nem tudtam közzé tenni ezt a receptet. Több, mint egy hete csak telefonról neteztem. A tolófánk recept megjelent a Reformátusok Lapjában, ahol Konyha rovat indult. Most éppen nincs aktualitása, de azért, gondolom, senki nem bánja, ha megnézi. Fánkot egyébként is lehet év közben is sütni.
Az igei gondolatokból csak néhány mondatot közöltek, álljon itt a teljes szöveg:
Tolófánk
Egy régi erdélyi receptet hoztam
Zilahy Ágnes Valódi magyar szakácskönyvéből (1892). Lapozgatása
közben ámulva látjuk a receptek gazdagságát, és csodálkozva
ismerünk fel külföldinek hitt ételeket is, mint például ezt a
tolófánkot. Itt a farsang, ideje fánkot sütni. Sokan idegenkednek
az ilyen népszokásoktól, keresztyén örökségünket féltik a
néphagyományokban valóban gyakran jelen lévő babonaságoktól.
Iránymutatás lehet számunkra az ismert igevers: „...mindent
vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától
tartózkodjatok.” (I. Thessz. 5.21-22)
A farsang eredetileg télűző
mulatozás volt, de mára gyermekek álarcos felvonulásává
szelídült. Bárcsak annyi képmutatás lenne az életünkben, mint
amit a jelmezekkel kicsinyeink képviselnek!
Hozzávalók:
250 g finomliszt, 200-250 ml forró
tejszín vagy zsíros tej, 2 tojás egy evőkanál vaj, 30-50 g
cukor, néhány csepp vanília eszencia, csipet só
Elkészítés:
A lisztet nagy tálba
tesszük, és a forró cukros tejszínt állandó keverés mellett
hozzá adjuk. Inkább kevesebb legyen a tej, hogy jó kemény
maradjon a tészta. Folyamatos keverés mellett adagoljuk a
tojássárgáját, az olvasztott vajat, sót, vaníliát. Végül a
fehérjehabot. Olajat forrósítunk, és tolófánk cső híján
csillagcsöves nyomózsákba tesszük a tésztát, majd tetszőleges
hosszú csíkokban beleengedjük az olajba. Szép pirosra sütjük.
Megszórhatjuk porcukorral vagy kínálhatjuk gyümölcsízzel is.
Mindjárt itt a böjt, vége a farsangnak, úgyhogy gyorsan közzé teszem ezt a fánkot, amit még két hete készítettem. Nagyon könnyű elkészíteni, sütni is öröm, mert a fánkocskák maguktól megfordulnak az olajban. Lekvárral vagy valamilyen laza krémmel szokták fogyasztani.
Hozzávalók: 35 dkg túró 20 dkg finomliszt 1 vaníliáscukor fél csomag sütőpor csipet só 1 teáskanál citromhéj 2 tojás 1 dl rum édesítő vagy cukor a sütéshez bő olaj
Elkészítés:
A száraz anyagokat a szárazzal, a folyékonyt a folyékonnyal összekeverjük, majd elegyítjük, és jól kikeverjük. Kicsit állni hagyjuk, majd lisztes kézzel gombócokat formázunk belőle, és forró olajban kisütjük őket. Kis serpenyőt használtam, ötösével sütögettem.
Magyarországon, ha beütünk egy ételnevet a keresőbe, akkor többnyire valamilyen receptgyűjtő oldal jelenik meg. Itt étel-ital-süteményleírások tízezrei sorakoznak, és nem fizet érte a szakácsoknak senki. A honlapok tulajdonosai viszont a reklámokból valószínűleg jól megélnek. Nem is értem, hogy lehet ez legális. Azt sem, hogy miért nem készítenek a szakácsok saját blogot. Persze így sokkal többen megnézik. Én is elkezdtem feltölteni az egyik oldalra, aztán befejeztem, mert nekem nem az az érdekem, hogy megmutassam, milyen ügyes vagyok, hanem segíteni szeretnék másoknak lelki útmutatót (is) kínálva. Nagyon tisztelem azokat a blogger barátnőimet, akik mindig részletes fázisfotókat mellékelnek, ezzel szemléletesen mutatják be a folyamatokat. Nagyon hasznos, de én nem vagyok ilyen precíz. Most is csak egy-két kép mutatja, hogy a fánk hogyan kezdte pályafutását. Citromhabnál láttam meg, utána elkezdtem nézelődni holland blogokon, miután beírtam az oliebollen szót. Egy gyűjtőoldal se jött be. Úgy látszik, hogy a hollandokat nem tudták így kihasználni, mint minket.
Nagyon finom, farsanghoz is illő fánk sikeredett. A karácsonyi püspökkenyérből maradt kandírozott gyümölcsöket fel lehet használni, de átlényegül a báli szezonra.
Fél adagból készült:
Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
1.5 dkg friss élesztő
2.25 dl tej
1.5 dkg cukor
fél alma hámozva, lereszelve
5 dkg mazsola
5 dkg kandírozott narancshéj
1 narancs reszelt héja
1 fél mokkáskanál őrölt fahéj
0.25 dl rum
csipet só
olaj
Elkészítés:
A mazsolát és a narancshéjat egy órára beáztatjuk a rumba.
Az élesztőre öntünk egy kicsit a meleg tejből, és egy kis cukorral együtt felfuttatjuk. A lisztet, cukrot, maradék tejet, fahéjat, sót keverőtálba tesszük, és jól elkeverjük. Utána hozzáadjuk a többi anyagot a rummal együtt. Letakarjuk, és egy órán át meleg helyen kelni hagyjuk. Utána két olajozott kanál segítségével megformázzuk, és bő, forró olajban kisütjük őket. Megszórhatjuk porcukorral.
Bibliás elmélkedés:
A Bibliában több helyen is van szó arról, hogy a dolgozókat meg kell fizetni. Még az állatokra is gondol Isten: "A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!" (5. Mózes 25.4)
"Méltó a munkás a maga bérére." (Lukács evangéliuma 10.rész 1.vers)
Egyes írásmagyarázók szerint nemcsak a bálványimádás miatt került fogságra Izrael az Ószövetségben, hanem azért is, mert a gazdagok nem jól bántak a munkásokkal, és nem tartották meg a szombat-évet, amikor nem lett volna szabad bevetni a földet. El kellett volna hinni, hogy Isten abban az évben is gondoskodik, ahogy megtette a sivatagi vándorlás idején, amikor kijöttek az egyiptomi fogságból. 6 napig szedhették a mannát a földről, abból készítették az élelmüket, de a hetedik napon nem. Mégis elég volt.
A munkás bérének a visszatartása olyan súlyos bűnnek számít a Szentírás szerint, hogy a gyilkossággal egyen értékű.
A mi helyzetünkre talán úgy lehet alkalmazni ezt, hogy ne éljünk vissza senki szorult helyzetével. Ha valakinek anyagi gondjai vannak, és áron alul akar eladni valamit, akkor is fizessük meg az értékét. És lássuk meg, hol van szükség egy kis adományra, és ne késlekedjünk segíteni.
