Virsli saját tormakrémmel

 

Milyen szép is lenne, ha azt írhatnám, hogy saját virsli saját tormakrémmel. Sajnos sem a virslit, sem a majonézt nem én készítettem, de a tormát magam ástam ki a telken, és őrizgettem ősz óta. Mindössze 10 dkg lett megtisztítva, de mire lereszeltem, 2 kg könnyet ejtettem közben. 😊 Jó, nem, de a szemem egyébként is érzékeny, ez a mennyiség is sok volt neki. Utána forralt vízzel átmostam, mert azt olvastam, hogy attól elmegy az ereje. Ez igaznak bizonyult, bár azt nem írták, hogy mennyi ereje megy el, mert elég sok azért maradt is. Kicsit kinyomkodtam, ecetet és édesítőt adtam hozzá, és már kész is volt a reszelt tormám. Én majonézzel szoktam lágyítani, de van, aki magában szereti. 

A virslit általában szilveszter éjfélkor szokták tálalni, de mi vacsorára ettük, és bevallom, hogy idén már 10 órakor lefeküdtem. 

Vannak még hősök az én korosztályomból, akik hajnalig mulatnak? 

Újévi beszélgetések:
Rozgonyiné Krajcsir Saroltával, A Lydia magazin volt főszerkesztőjével

Frajna András katolikus lelkésszel az újévi fogadalmakról (katt a kék szövegekre)

Assisi Szent Ferenc imádsága újévi fogadalomként:

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.

Amen.

Szilveszteri, újévi falatok

Az év végén szokásos sertéshúst készíteni, gyakran malacot, és lencsét. Ez régi, ellenhit-szerű hagyomány. Így nevezik a németek a babonaságot, hiszen azért sütnek malacot, hogy előtúrja a szerencsét,a  lencse pedig a sok kis szemecskével a pénz bőségét hivatott megteremteni. Nyilván  való, hogy ezektől nem függ semmi, de őrizzük a hagyományt. Idén egészben sült malacdarab lesz és valamilyen lencsesaláta. Néhány ételt hozok most, ha még valaki nem döntött, hogy mit készítsen. 

Ide gyűjtöttem néhány sós süteményt. Katt a kék szövegekre a receptekért.

Mustáros tarja

Virslis rácsos

Malacsült lencsefőzelékkel

Malacunk van....)

Lencseleves

Lencsefőzelék reszelt zöldséggel 

Malacsült bibliai fahéjas lencsével

Lencsegulyás

Lencsefasírt

Lencsepite

Szilveszteri 2x leveles tekercs

Tojás virslifészekben 

Szilveszteri puncs

............................

Befolyásos asszonyok. Év végi beszélgetések:

Rozgonyiné Krajcsir Sarolta 

Vinczéné Pálfi Judit

Befolyásos asszonyok a konyhában. Vinczéné Pálfi Judit

 

 Vinczéné Pálfi Judit, a Romániai Fórum elnöke

Európai keresztény nők között

-A Fórum elnöke vagy. Mit jelent ez a gyakorlatban? Kik tartoznak hozzá? Mi a célja?

-Igen, a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke vagyok. A Fórum Romániában 28 éve van jelen. Része az európai nagy családnak, az Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának, mely 2022-ben volt 40 éves.

Ez tulajdonképpen az a szervezet, amelynek ernyője alatt a Krisztusban hívő és Őt követő lányok, asszonyok megtalálták és megtalálják a helyüket. Célunk, hogy ne azokat a határokat tartsuk szemeink előtt, amelyek egymástól elválasztanak, hanem azt a Krisztusi szeretetet, amely feloldja a határvonalakat, természetesen úgy, hogy mindenki megmarad a maga felekezeti szférájában, gyakorlatában.

A szervezet alapja az a Krisztus, Akire életünket alapozzuk, építjük, és e közösségben jól érezzük magunkat. A találkozók alkalmával megosztjuk tapasztalatainkat, gyakorlatainkat, úgy is, mint gyülekezeti tagok, mint nők, mint szakmabeliek, mint testvérek a Krisztusban. Évente egyszer van nagygyűlésünk, illetve régiónként, vagy azokon a településeken, ahol van ökumenére hajlandóság, vannak rendszeres vagy kevésbé rendszeres találkozók, imaláncok, imakörök.

Mivel nagyon sok a felekezetileg, de a nemzetiségileg vegyes házasság, ezért nagyon fontosnak tartottam és tartom a mai napig, lelkészként, hogy legyenek olyan alkalmak, ahol a felekezeti, nemzeti különbözőségben élő nők, asszonyok, most már ezek lányai is, időnként egymással találkozzanak, tanuljanak meg közösen imádkozni, és ebből már csak egy lépés a közös jó megcselekvése, a diakónia.

Romániának a nyugati részében lakom, Nagyváradon, a Partiumban, ez azt jelenti, hogy több felekezet él itt együtt, ugyanakkor többnyelvűségben is élünk. A Fórum ernyője alatt jelen van az ortodox, a római katolikus, a görögkatolikus, a lutheránus, a református, az unitárius felekezet képviselői közössége, nem hivatalosan néhány baptista nőtestvér.

Út a felekezetköziség felé

-Hogyan telt a gyerekkorod? Milyen hatások értek, hogy ennyire nyitott vagy más felekezetek felé?

-Tiszta református családban születtem, azaz minden felmenőm református felekezetű volt és ma is az. Tiszta református faluból költöztünk Székelyhídra, ahol felekezeti, de már nemzetiségi szempontból is vegyes lakosság élt. Úgy 7 éves lehettem, mikor elköltözésünket követően, Székelyhídon egyszer csak elmentem édesanyámmal a katolikus templom mellett. Soha nem felejtem el, megláttam a feszületet, a templom ajtaja mellett és megkérdeztem édesanyámat: Mi ez? Miért van ott?

Édesanyám nagyon kedvesen azt válaszolta: Ez a katolikus templom, azért áll itt ez a feszület, hogy az erre járó embert mindig emlékeztesse arra, hogy Isten mennyire szereti őt. Annyi melegség, szeretet szólalt meg és sugárzott édesanyám szavaiból, hogy ma is érzem azt az érzést. Hiszem, hogy ez volt az első meghatározó alkalom, amely engem később a felekezetköziség felé hajtott és hajt ma is.

-Hívő családban születtél?

-Igen, istenfélő, Istent tisztelő és szerető családba születtem bele. A születésem története is meghatározó, hiszem. Egy kicsi kis faluban, Vedresábrányban születtem, a református parókia épületében (a szüleim nem voltak lelkészek, csak ott laktak). Vasárnap délelőtt, az épp zajló istentisztelet ideje alatt érkeztem, senki nem volt jelen, csak Isten, édesanyám és én érkezőben. Mire a bábaasszony megérkezett, én is megérkeztem.

Milyen hatások értek…? Tulajdonképpen semmilyen - pozitív értelemben - megrázó hatás nem ért. Csupán tapasztalva a mindennapok történéseit, azt a nemzeti és felekezeti szempontból is vegyes életformát, amelyben éltem, később – lelkészként szembejött velem a sok, felekezetileg vegyes fiatal pár – beláttam, hogy Istenhez egyetlen út vezet. Ez pedig a krisztusi szeretet útja. A szeretet útját Istentől tanulhatjuk meg, Ő tesz képessé a nyitottságra, a kölcsönös tiszteletre, az egymás melletti és egymással való közösségi életre. Számomra a legtermészetesebb dolog az, hogy lelkészként tisztelem a nem református felekezethez tartozó embertársaimat, hogy a krisztusi szeretet hangján beszélgetek velük, ápolok kapcsolatot. Ugyanakkor hatalmas hitmélyítő forrás is, hisz egymás hite által egy ökumenikus közegben lehet igazán egymástól kölcsönösen tanulni. A közös imádságok, imaláncok, istentiszteletek, misék, imaalkalmak, mind abban segítenek, hogy Istent egy másik látásmód felől is megismerjük és mi is megmutassuk a másik közösség tagjainak azt a formát, ahogyan mi szeretjük, ismerjük, tiszteljük és imádjuk Istent.

Istenfélő hatások

-Milyen volt az első találkozásod a Bibliával, istentisztelettel, Istennel?

-Egész kicsi koromtól kezdve jártam, a testvéremmel együtt, gyülekezeti vallásórára, Gavrucza Tibor volt a lelkészem, akinek a vallásóráira ma is emlékszem. Lelkesen, elevenen adta át, hittel a bibliai történeteket. Szerettem a vallásórákat. Azután mindig istentiszteletre is mentem, mert 10 órától volt vallásóra, 11 órától istentisztelet, tehát bevártuk édesanyámat és maradtunk az istentiszteleten is. Édesapám a munkája miatt, kommunista időszak volt, nem tudott csak nagyon ritkán velünk jönni. De vasárnaponként, mikor este hazaérkezett, a legelső kérdése mindig az volt: Etelka, a gyermekek voltak vallásórán, templomban voltatok?

Már óvodás koromban, szerettem a könyveket a kezembe venni, ha az óvónéni kiment a tanteremből, akkor elővettem egy meséskönyvet, a középre ültem vele és úgy tettem, mintha olvastam volna, pedig, dehogy, kívülről mondtam egy mesét, de csend volt.

Mikor találkoztam Istennel? – Talán a születésem története miatt? Vagy mert ebbe a közegbe születtem bele, számomra soha nem volt kérdés, hogy van-e Isten? Mindig velem, mellettem van, ezt érzem, tapasztalom.

Lelkész, vagy...?

-Mikor fogalmazódott meg benned, hogy lelkész leszel? Volt más terv is?

-Gyermekkoromban szorgalmas, lelkiismeretes tanuló voltam, mindig a lecke volt az első, a kötelesség és azután jött a kézimunkázás, a játék, a színes ceruzákkal való festegetés, másolás, ezt is szerettem. A pedagógia, a tanítás mindig közel állt hozzám. Mégis, mikor elérkezett az idő és pályát kellett választani, akkor úgy döntöttem, hogy orvos leszek. Hozzá is kezdtem a komoly felkészüléshez, de jött egy váratlan esemény a családunk életében, egy élet-halál kérdés. Ez volt az a pillanat, amikor a döntésemet egy fogadalom kíséretében megváltoztattam. Azt mondtam Istennek: Istenem, ha életben marad az, akit nagyon szeretek, de most a halál küszöbén áll, azért leszek a te szolgád. Ha pedig elmegy Hozzád, akkor azért leszek a te szolgád! - Váltottam és változtattam a tananyagon, más tantárgyakat tanultam, felvételiztem, bejutottam és megkezdtem a tanulmányaimat a Kolozsvári Protestáns Teológia Intézetben, 1989 szeptemberében. Alig voltam 18 éves, de nagyon boldogan tanultam, készültem a pályára, az életre.

Párválasztás, család

-Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? Honnan tudtad, hogy ő az igazi?

-A férjemet, akivel épp most voltunk novemberben 32 éves házasok, a teológián ismertem meg. Minden este egy házikabátban, kottával a kezében igyekezett egy tanterembe, ahol harmóniumozott, gyakorolt, tulajdonképpen akkor tanult meg orgonálni. Időnként ő végzi a gyülekezeti kántori szolgálatot is.

Részemről szerelem volt első látásra. Sokat, nagyon sokat imádkoztam azért, hogy mutassa meg Isten neki is a hozzám vezető utat, ha ő az igazi. Nekem ez sikerült, és ezért is nagyon hálás vagyok Istennek. Egyik évben megismerkedtünk és a másik évben összeházasodtunk. Sok szép emlék fűz bennünket Kolozsvárhoz, a Farkas utcai templom tövében van egy 500 éves „házikó”, mint a mesében, olyan volt. Onnan jártunk naponta, fiatal házasokként az órákra, tanultunk, vizsgáztunk, gyakorlatoztunk, fejlődtünk, imádkoztunk és kialakult az életünk.

-Anyaság vagy szolgálat? Nehéz volt választani vagy nem is kellett? Ment együtt a kettő?

Az anyaságra mindig is készültem, Ilyen közegben nőttem fel, ahol természetes volt az, hogy édesanyává kell válni, ha csak nincs valami gátja ennek. Édesanyámtól és édesapámtól szép családi példát kaptam erre. Ez volt és lett tehát a természetes. Házasságkötésünk után a harmadik évben érkezett az első, majd az ötödik évben a második, illetve a kilencedik évben a harmadik gyermekünk. Az első három évben megszoktuk a tanulást, a munkát, a szolgálatokat, mire megérkezett az első gyermekáldás, természetes volt a munka, a szolgálat. Számomra soha nem teher a szolgálat, az erre való felkészülés.

Talán ezért nem is volt kérdés, hogy válasszak: Vagy- vagy!

Amikor a gyermekek megszülettek, őket is vittük magunkkal a templomba, istentiszteletre, alkalmakra, mindig volt valaki, aki felvállalta a vigyázást. Aki szeretetét megosztotta velünk.

Vincze Zoltán bőgős, Vincze Balázs gitáros.

A továbbtanulás is folyamatosan része maradt életünknek. A teológiai tanulmányok befejezése után 10 évvel, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanultunk két és fél évig, kemény menetben, pasztorálpszichológiát. Ez egy fantasztikus, új „szemüveget” adott a lelkészi pályához. Majd ismét tíz év eltelte után a Partiumi Keresztyén Egyetemre iratkoztunk be, vallástudományokból mesterdiplomáztunk. Még voltak és ma is vannak folyamatos kurzusok, képzések, amelyeken részt veszünk. Ez természetes velejárója ennek a hivatásnak. A vagy-vagy, hát ennek nincs helye!

Erő a nehézségekben

-Milyen nehézségekkel találkoztál az életutadon?

-Nehézségek?! Voltak, vannak, a szakmai és a magán életemet tekintve is.

De a nehézségek idején mindig ott táplálkoztam és táplálkozom, Aki a tenyerén hordoz, ígérete szerint, Istennél. Úgyhogy a nehézségekre, amelyek a 30 év során adódtak, illetve amelyekben szakmailag épp benne vagyok, úgy tekintek, mint Isten nevelésére. Mert mindent azért ad, hogy formáljon, alakítson a megjobbítás szándékával. Ide volna még mit írnom, de egyelőre nem teszem, talán pár év eltelte után!

-Kedvenc bibliai történeted, igeversed?

-Ha nagy tragédia állt a küszöbön, a nagy élet-halál kérdéssel, akkor is Vele és Rá bízva magamat, magunkat tudtam túljutni a „tűzön-vízen”, ahogy Ézsaiás írja. 42.3.

Igyekszem megtanulni és ebben fokozatosan megerősödni lelkészként is, hogy az Igét nem hirdetni kell csak, hanem először is hinni, azután tovább adni. Ez a tudás, ez a tapasztalat csak megerősít, határozottabbá tesz Istenbe vetett hitemet, odaszánásomat illetően.

-Hogyan kezdődött a szolgálatod lelkészként?

-A szolgálat, valóban gyönyörű, mezejére 1993-ban, tehát 30 éve kerültem ki. Még az ötödik tanévet végeztem, de már kihelyeztek a Partiumba, egy Bihar megyei kis gyülekezetbe, mert nagy volt a lelkész hiány. Örömmel vállaltam a hétközi szolgálatot a gyülekezetben, illetve az óvodai és iskolai vallásórákat és mind e mellett a vizsgák sorát.

-Honnan merítesz erőt?

-A Bibliai történet, a Biblia világában érzem igazán jól magam. Kifejezetten nagy hatással volt rám, már gyermekkoromban a bíborárus Lídia története. Egy olyan személy, aki nő létére megtért, és azt, amije volt, az igehirdetés, a misszió szolgálatába állította. De Eszter története, élete is a kedvenceim közé tartozik. Nagyon kedves Igém Ézsaiás 43,1: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Illetve az Ézsaiás 40, 31: ”De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…”

Innen, illetve a napi igeolvasásom, magyarázásom, üzenetírásom során kapom azt az erőt, amely segítségemre van. Mert az erő a mindennapok ellenszelében nagyon szükséges.

Igével a facebookon is

-Hogyan indult a facebook-os szolgálatod?

-A világjárvány második napján kezdtem bele abba az igehirdetési szolgálatba, amelyet a mai napig folytatok. Lélekfrissítő Nagyvárad-Csillagvárosról. A hét minden napján, szombat és vasárnap kivételével, írok egy rövidke üzenetet, mellékelek egy megnyugtató fotót és azt kiküldöm a világba. Ha egy ember számára tudok ezáltal egy megnyugtató gondolatot, inspirációt, motivációt adni, akkor már megérte. De a magam számára is hihetetlen személyiség és öntudatformáló ez a folyamat. Számomra minden reggel az inspiráció, a motiváció, az erőforrásból való merítés drága alkalma. Ezeket az időket nem adnám semmi pénzért.

Bibliai kóstoló

-Én is szeretem olvasgatni őket. A fb-n láttam azt is, hogy részt vettél a nagyváradi Szent László Római katolikus Líceumban tartott bibliai ételbemutatón, Bibliai kóstolón.

-Igen, ugyanis számomra érdekfeszítő az, hogy a bibliai korban mit, hogyan fogyasztottak, ott és akkor az emberek. Abban a környezetben miként táplálták a testüket, hisz ez is fontos a mai napig. Ugyanakkor a vallásórás gyermekek, női közösségek, gyülekezetek számára is élvezetes, élménnyel teli egy-egy ilyen kóstoló előkészítése, megszervezése, bemutatása, megízleltetése.

Mi, emberek, nagyon szeretjük a dolgokat megtapasztalni, azaz: érinteni, ízlelni, látni. Ha ez az élmény a mienk, akkor az illető információ is közelebb jön hozzánk, jobban a mienk lesz.

Például egy nagyváradi gyermeknek hiába beszélek a gránátalmáról, egészen más lesz a helyzet, ha azt megmutatom, közösen kibontjuk, érezzük, látjuk, különösképp, ha meg is kóstoljuk. Kicsit úgy érzem, hogy a Biblia korába is belekóstolunk. Ez által is missziót végzek, végzünk. Mert a misszió lényege, hogy Istent, Isten világát közelebb hozzuk az emberekhez és azután az embereket is közelítsük Istenhez. Ez hatalmas feladat és én mindent, ami kreativitással teli, szeretnék e célból megragadni, gyakorolni.

Egy finomság a kóstolóról: 

Mézesköményes sárgarépa: 6-8 sárgarépa, 2 ek méz, 2ek olivaolaj, egy csokor petrezselyem, 1 kávéskanál kömény, 1 csipet fahéj. A sárgarépát megfőzzük és forrón a mézes olajos fűszeres öntetbe forgatjuk. És jóízűen fogyasszuk.

-Én is ilyen célból indítottam a blogomat. Kezdetben még közzé tettem bibliai ételeket, de aztán az alapanyagok hiánya miatt ez elmaradt. Inkább az igei üzenetet helyeztem a középpontba, de nagyon örülök, hogy mások fel tudták vállalni ezt a szolgálatot. Több ilyen kellene.

A főzés egyébként is kedvenc időtöltéseid közé tartozik? Mi a családi/személyes kedvenc étel, süti vagy más. Kaphatunk receptet?

-A főzés, nem tudom azt mondani, hogy a kedvenc időtöltéseim közé tartozik, de vannak időszakok, mikor kifejezetten megnyugtató, pihentető, ha leülhetek és előkereshetek egy receptet és azt elkészíthetem. Kimondhatatlan öröm azt látni, hogy a család megelégedéssel veszi magához az otthon elkészített finomságokat. Jól érzem magam a tágas, nagy parókia konyhában. A család, a férjem és a három, már felnőtt gyermekeim egyik kedvence az, amit édesanyám remekül készített. Így, az ünnepek érkeztével én is nagyon szeretem elkészíteni, a karácsonyi krémes. Vagy nagyon szeretjük az egyszerű lekváros kiflit, akár kelt tésztából, akár zsíros-vajas tésztából. A karácsonyi asztalt nem lehet úgy megteríteni, hogy azon ne legyen mézes-krémes. Illetve a karácsonyi mézes figurák, itthoni ízek, itthoni díszítéssel. Ezek ékesítik az ünnepi asztalunkat.

Kedvenc az egyszerű húsleves, illetve a vajjal és tejjel kikevert krumplipüré, a rakott káposzta.

A mézes-krémest én a következőképpen készítem:

Hozzávalók egy adaghoz (mivel az átlagnál nagyobb tepsit használok, ezért másfél adagot gyúrok be): 50 dkg átszitált liszt, 6 dkg friss disznózsír, 15 dkg porcukor, 1 kk szódabikarbóna, 4 ek folyékony, langyos méz, 4 ek tejföl, 2 egész tojás, ízlés szerint Mézes fűszer. Előbb a lisztet összedolgozzuk a zsírral, majd hozzáadjuk a felsorolt anyagokat, jól kidolgozzuk, hűtőbe tesszük, egy jó órát pihentetjük. Ezt követően kivesszük a hűtőszekrényből, pontosan 4 egyforma részre osztjuk, késhát vastagra nyújtjuk és a tepsi hátán sütjük. Ha nem tökéletes, a tepsi formáját nem követi, akkor finoman a tepsi hátlapján, formázható, igazítható.

Krém: 3 tojás sárgáját 3 ek porcukorral jól elkeverünk, hozzáadunk egy csomag vaníliás cukrot és 3 púpozott ek átszitált lisztet. Mindezt 7 dl tejjel simára kikeverjük, és sűrű krémet főzünk belőle.

Majd 20 dkg vajat 20 dkg porcukorral ugyancsak simára, habosra kikeverünk, kicsi rum esszenciát adhatunk hozzá, lassanként hozzáadjuk a kihűlt főzött krémhez.

Ha ezzel elkészültünk, akkor összerakjuk a Mézes krémest: az első lapra rákenjük a főzőtt vajas krém felét, a második lapra sárgabarack lekvárt kenünk, nem kell sajnálni, majd a harmadik lapra a megmaradt fele főzött krémet tesszük. Legalább egy fél napig hagyjuk állni, összeérik és elkészült a nagyon ízletes sütemény! Jó étvágyat kívánok hozzá!

Újévi üzenet

-Útravalóul mit üzennél az olvasóknak 2024-re?

-Mindannyian úton járó emberek vagyunk, közlekedünk, elindulunk és megérkezünk, mert van célunk! Először azt, hogy soha ne adjuk fel a céljainkat! Minden nap úgy keljünk, hogy fogalmazzuk meg az illető nap célját, legyenek kisebb és legyenek nagyobb céljaink is. Mikor elindulunk, akkor ezeket a célokat lássuk magunk előtt és mindent tegyünk meg a teljesítésük érdekében. (Nekem is vannak kisebb és nagyobb céljaim. Most épp egy hatalmas célon dolgozom, sokakkal együtt, ami a Kárpát-medence Partium régiójának kiemelése, gyermek, ifjúsági és felnőtt- központ, Ökumenikus Kulturális Központ megvásárlása)

Másodszor, az úton járó, céltudatos ember ajtókkal találkozik, amelyek hol kinyílnak, hol bezáródnak. Nekünk, akik Krisztust követjük, tudnunk kell, hogy a legfontosabb ajtó maga Krisztus, a Mester, hisz mondja is: „Én vagyok az ajtó!” János 10,9

Így induljunk el az új esztendőben, minden háború és békétlenség ellenére és ezekkel együtt, mert mi tudjuk, hogy

akik Istent keresik, azoknak minden a javukra van!

Köszönöm a lehetőséget!

Isten áldása legyen a kérdező életén, családja életén, szolgálatán!

-Köszönöm szépen, és köszönöm a beszélgetést is. Én is sok áldást kívánok és békességet is az ismert köszöntéssel: Bízd Újra Életed Krisztusra!

…........

Vinczéné Pálfi Judit,

református lelkipásztornő

feleség, három felnőtt gyermek boldog édesanyja…..

A Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke

..............

Ha valaki támogatni szeretné a Kulturális Központ megvásárlását: 

Múlik az idő. Játék újévre!

 

Meggyes-mákos rétes

Szívesen veszek részt blogjátékokban. Többször nyertem is. Én is írtam már ki több játékot. Főleg az ünnepekhez kapcsolódva. Itt lehet megtalálni az eddigieket.

Most arra gondoltam, hogy szilveszter, újév kapcsán készítsünk valamit. Bármivel lehet nevezni, régi recept is lehet, csak újra kell osztani. A kitétel az, hogy valami mutassa az idő múlását a képen. Nem feltétlenül egy óra. 😊 A bejegyzésben meg kell említeni, hogy ebben a játékban játszik a kedves bloggertárs.

Beküldési határidő 2022.január 6. éjfél. 

Kérem, hogy aki jönni szeretne, az jelezze itt hozzászólásban. 

MINDENKIT VÁROK SZERETETTEL! 

Egy képet és linket kérek az e-mail címemre: agostonneani@gmail.com

A mákos rétes receptjét a kék szövegre kattintva olvashatják.

Meggyes mákos rétes. BÚÉK!

 

Kedves Olvasóim, Követőim!

Nagyon köszönöm, hogy hűségesen velem tartottak ebben az évben is. Jó volt látni az érdeklődést, és a növekvő olvasószámot. Mindannyiuknak Istentől megáldott, sikerekben gazdag, egészségben, szeretetben bővelkedő új évet kívánok!  BÚÉK, vagyis Bízd Újra Életed Krisztusra!, mert Ő tart meg, ad békességet, segítséget, vigasztalást, örök életet.

Hozzávalók:
Bolti réteslap
1 evőkanál tejföl
1 evőkanál olaj
20 dkg darált mák
20 dkg magozott meggy
cukor vagy édesítő
1 mokkáskanál vanília aroma
1 teáskanál citromhéj
1.5 dl tej

Elkészítés:
A tejben megfőzzük a cukrot, mákot, hozzáadjuk a citromhéjat, aromát, kihűtjük. A lapokat az olaj és a tejföl keverékével egyenként megkenjük. Az egyik végébe hosszan felhalmozzuk a főzött mákot, ráterítjük a kicsavart meggyet, és feltekerjük a lapokat. Legjobb konyharuhára tenni, és a töltés után feltekerni vele. A tetejét megkenjük felvert tojással, és 180-200 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Langyosan szeleteljük. Egy almás is készült Noémi jóvoltából, de abba se tettünk cukrot. A meggyes mákost Eritrit és Süssina édesíti. A mákot Eritrittel daráltam le 1:4 arányban, a meggyet Süssinával tettem el. 

Olvasnivaló: 

Újévi fogadalmak keresztyénként

Újévi ima

Újévi beszélgetés

Befolyásos asszonyok a konyhában. Rozgonyiné Krajcsir Sarolta

Az újév végén szeretettel nyújtom át ezt a beszélgetést a Lydia magazin főszerkesztőjével. Életéről, szolgálatáról, konyhai tevékenységéről kérdezgettem.

-Hogy telt a gyerekkorod? Gondoltál-e arra, hogy valaha újságírással foglalkozol? 

-Rengeteg szép emlék bukkan fel bennem, ha visszagondolok a gyerekkoromra. Egy vidéki bányászvárosban, Dorogon nőttem fel. Két nagyobb nővérem mellett jól ment a dolgom, vigyáztak rám, játszottak velem, és miközben beszélgettek vagy tanultak, sokféle ismeret ragadt rám.
Óvodás koromtól kezdve szerettem olvasni.
Ahogy nőttem, egyre többet bújtam a gyerek, majd ifjúsági könyveket, regényeket, emellett az újságok is érdekeltek, olyan „mindenevő” módon.
Soha nem gondoltam arra, hogy írjak, csupán lelkes fogyasztó voltam. Az lapkészítés jóval később köszönt rám, amikor a kilencvenes évek elején szabaddá vált a sokszorosítás. Akkoriban, ahogy a férjemmel azon sajnálkoztunk, hogy a gyülekezetben elhangzó bizonyságtételeket, Istennel kapcsolatos tapasztalatokat nem hallhatják többen, eszünkbe jutott: miért ne írhatnánk le, és nyomtathatnánk ki? Így elindítottunk egy kis gyülekezeti kiadványt „Mustármag” címmel, amit gyülekezetbe nem járó ismerőseink is szívesen olvastak. És ha már belevágtunk, kihasználtuk a tanulásra kínálkozó lehetőséget: rövid, intenzív kurzusokat végeztünk az újságírás és kiadás különböző területeivel kapcsolatban. Azt nem is gondoltuk, hogy ez a kicsi kezdet egészen más irányba fog folytatódni...

-Mikor hallottál először Istenről, Jézus Krisztusról?

-Ebben nőttem fel. Otthon rendszeresen volt családi áhítat, éneklés, imádság. Először persze sok mindent nem értettem, ami természetes volt – így például egyik nagypénteken, mielőtt a testvéreim iskolába indultak, izgatottan súgtam meg nekik, hogy én anyukámmal templomba megyek, és megnézzük, hogyan feszítik meg az Úr Jézust… Ilyen alkalmakkor hangzott el a szörnyülködő mondat: „Édesanya, mit mond a Kicsi!” Tízéves koromra viszont már mindent megértettem, ami a megváltással kapcsolatos, és akkorra az is tudatossá vált bennem, hogy ha Istenhez akarok tartozni, akkor nekem egyszer erről döntenem kell.

-Milyen érzés volt átkerülni egy messzi város gimnáziumába? Beszélnél az előzményekről?

A középiskolát Budapesten, az ELTE Apáczai Csere János gyakorló gimnáziumában kezdtem el. Abban az évben – a korábbi Népi Kollégiumok mintájára – szerte az országból ötven jó képességű, fizikai dolgozó családból származó diákot vettek fel az ingyenes kollégiumba. Kiváltság volt, hogy bekerülhettem. A sok kitűnő diák között átlagos voltam, viszont a színház és színészet iránti rajongásommal és talentumommal kitűntem a többiek közül, a tanáraim is ezen a pályán láttak volna bennem fantáziát. Viszont újra meg újra felbukkant bennem a gondolat, hogy Isten az embertől egész szívet kíván… nem lehetek egyszerre egészen a színészeté, és egészen Istené. Másodikos koromban dőlt el ez a belső küzdelem. Egy ifjúsági imaórán annyira közelinek éreztem Jézust, az irántam való szeretetét, mint soha azelőtt. „Ha Ő ilyen, akkor Őt akarom választani!” – született meg bennem a döntés. Megváltozott életemmel, vállaltan „idealista ideológiámmal” nem maradhattam a kiváltságos diákok között. Harmadik gimnáziumi évemet már Debrecenben, a Református Kollégium Gimnáziumában kezdtem meg. Mivel előzőleg Budapestről is csak a nagy szünidőkben mehettünk haza, sok változást nem jelentett, hogy messzebbre kerültem a szülővárosomtól. Alapvetően szerettem a kollégiumi életet, de azért nehéz volt a korábbi kialakult osztályközösségből egy új, szintén kialakult osztályközösségbe kerülnöm. Viszont annyit olvashattam a Bibliámat, amennyit csak akartam, a kötelező istentiszteleteken kívül önszerveződő áhítatokra járhattam, és lettek barátnőim, akikkel meg tudtuk beszélni a lelki természetű kérdéseinket, elakadásainkat, és imádkoztunk egymásért.

-Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? Gyerekek, hobbi?

-Negyedik elején új fiú került Budapestről az osztályunkba, őt az akkori I. István gimnáziumból tanácsolták el a bizonyságtévő hite miatt. A teológián is egy évfolyamba kerültünk, és egy idő után rájöttünk, hogy nem csupán a Krisztusban való közös alap köt össze bennünket… Ötödév után összeházasodtunk. Három gyermekünk van, ketten közülük már házasok. Mindig szerettem a kreatív időtöltést, gyerekkoromban sokat kézimunkáztam. Aztán ahogy a gyerekeink megszülettek, ez a kreativitás áttevődött például játékkészítésbe – babaruhákat varrtam, készítettem babaházat, gyerekkonyhát dobozokból, babaételeket sütőgyurmából –, de sütés-főzés közben is átéltem az alkotás élményét. Mostanában a szükséges elvégzendők – például festés-mázolás – ugyanezt az érzést adják: valami szépet hozhatok létre a saját kezemmel.

-Hogyan kerültél bele a Lydia szerkesztésébe? Kicsit beszélj az újságról, kérlek!

-Váratlanul kerestek meg bennünket a Lydia alapítói, Elizabeth és a férje, hogy átvennénk-e a magyar Lydia terjesztésével kapcsolatos teendőket az „úttörő munkát” végző, kezdeti csapattól. Kedvünk természetesen volt hozzá, de Istenre bíztuk: csak akkor legyen ez a feladat a miénk, ha Ő akarja. Végül ránk esett a választás, és ezt Tőle való válasznak vettük.
Az első években az adminisztráció és postázás mellett csak olvasószerkesztői feladatot végeztem. Elizabeth-tel általában évente találkoztunk, ilyenkor beszéltük meg a következő év anyagát. Egyre inkább ráéreztem, hogy mi is a Lydia célja: személyes történeteken keresztül akar bátorítást és eligazodást nyújtani a nőknek a hétköznapi élet és a hit kérdéseiben. Mostanra a magyar olvasók közül is többen leírják személyes tapasztalataikat, amit megjelentethetünk a magazinban. Ennek nagyon örülök. Sokszor én kérek meg egy-egy asszonyt, hogy írja le, mit végzett Isten az életében, mert az olvasók hasznos üzenetet kaphatnak belőle.

-Milyen szempontok alapján választod meg a riportalanyokat?

-Természetesen élő hitű nőket keresek. Ezen belül az egyik legfontosabb kritérium, hogy a riportalany életének vagy egy életszakaszának legyen olyan üzenete, amit a Lydia olvasói magukkal vihetnek. Az üzenet témája egyfajta alaphangot is ad a magazinnak, ezért azt is figyelembe kell vennem, hogy milyen egyéb cikkekkel együtt jelenik meg. Másik fontos feltétel, hogy a címlapinterjúban szereplők különféle felekezetekből váltakozzanak, hiszen a magazin is felekezetektől függetlenül akar segítséget nyújtani a nőknek. És az sem utolsó szempont, hogy elfogadható címlapfotót sikerüljön készíteni az illetőről. Néha feladja a leckét, hogy mindennek megfelelő személyt találjunk…

-Van olyan, akivel még soha sem találkoztál?

-Igen, van ilyen. A távolság, a sokféle elfoglaltság miatt többször előfordul, hogy telefonon keresztül készül a beszélgetés. Van olyan is, hogy valaki írásban szívesebben válaszol, mint szóban. Egy dolog viszont mindig megtörténik: az interjú elkészülte során különösen is közel kerülnek hozzám azok, akik a beszélgetésben megnyitják a lelküket. Ezért személyes ismerőseimnek érzem azokat is, akikkel még soha nem találkoztam.

-Hogyan osztjátok meg otthon a házi munkát?

-Amíg a gyerekeink nálunk laktak, törekedtünk a munkamegosztásra. Most, hogy ketten maradtunk, a háztartás az enyém. A férjem a bevásárlásban vesz részt, illetve ha kevés az időm vagy energiám, autóval „elröppent” a szükséges helyekre, ami nagy segítség. A kertben szeretünk együtt tevékenykedni, ha lehet.

Bajos sült mézes lilakáposztával

-Szeretsz-e főzni, sütni?

-Nem vagyok minta-háziasszony… Mindig csodálom azokat a nőket, akik sok személyre is terülj-asztalkámat képesek varázsolni! De ahogy említettem, a sütés-főzés számomra egyfajta kreatív tevékenység, ezért ha nyugodt körülmények között végezhetem, kifejezetten élvezem. Azt is, ha az egyszerűbb ételeket – pörkölt, húsleves – az évek során kialakult saját fűszerezéssel ízletesre főzhetem, de időnként jólesik kipróbálni valami újat, amit lehet, hogy életemben csak egyszer készítek. Ilyen volt egyik karácsonyra a Wellington bélszín, az áfonyás fasírt, vagy tavaly a nagyon finom olasz pignoli, a mandulás-marcipános, fenyőmagba forgatott aprósütemény. Idén az ünnepekre Csenge lányom segítségével néhány adag saját „disznótorost” készítettem: fehérkolbászt, tüdős és májas hurkát, hogy felidézzem a gyerekkori, Nagykunságból származó ízeket.

-Milyen ételeket szerettek?

-Egyöntetűen szeretjük a tepsiben párolt-sült csirkecombokat – ami néha rozmaringosan, sajttal-sonkával; néha sörben; néha fokhagyma-bors-szerecsendió keverékével fűszerezve kerül a sütőbe. Általában krumpli és kelbimbó vagy brokkoli, vagy helyette savanyúság hozzá a köret. A családban nincs egyféle kedvenc, inkább kialakultak a kedvenceink, többnyire egyszerű ételek. Ha például Hollandiában élő lányunk hazalátogat, rakott krumplinak és túrós sütinek feltétlenül lennie kell a menüben. Szeretem, ha az ételekben bőségesen megvan minden hozzávaló, így a rakott krumplit sok-sok kolbásszal és főtt tojással, és bőséges tejföllel készítem. Ha a férjemnek akarok kedveskedni, akkor a madártej nála biztos befutó.
Mivel nálunk a vasárnapok (is) munkanapok voltak, így amire épp az időmből futotta, azt készítettem. Valószínűleg ezért kerülnek nálunk sokszor tepsis ételek az asztalra.

Gesztenyetorta

-Hogy telt a karácsony?

-Ausztriában és Hollandiában élő két gyermekünkkel nem lehetett megoldani a személyes együttlétet, de a videofonos „találkozás” is öröm volt számunkra. Idén egyébként tudatosan készültünk rá, hogy az ünnep ünnep maradjon: Csenge lányunkkal előre elhatároztuk, hogy nem itthoni ruhában, hanem ünneplőbe öltözve töltjük a karácsonyt. Hármasban sokat beszélgettünk, nevettünk, finomakat ettünk, játszottunk – az ajándékokat úgy választottuk, hogy segítsék ezt a játékos együttlétet. 

 

Kocsonya franciasalátával

Elfogadtuk a kényszerű változásokat, és végül is szép, meghitt napokat tölthettünk egymással.

-Mit jelent a szilveszter egy keresztény családban?

-Az utóbbi évekig családostól a gyülekezetben szilvesztereztünk, ott együtt vacsoráztunk, bibliai kvízt játszottunk, beszélgettünk. De a lényeg sem maradhatott el: igét olvastunk, visszaemlékeztünk arra, kit hogyan hordozott Isten az előző évben. Sokat énekeltünk és imádkoztunk, és igyekeztünk megragadni Isten bátorító üzenetét a következő évre. 

Most általában itthon, csendben telik az év utolsó napja. Élvezem, hogy sehová nem kell rohanni. Gondolatban és írásban egyfajta összegzést, lelki „állapotfelmérést” készítek: melyek azok a legfontosabb dolgok, amikre Isten év közben tanított, és melyek azok, amikre a következő évben jobban kell fókuszálnom. Szeretem, hogy olyankor is „itt van Isten köztünk”. Azért persze eszünk egy finom vacsorát, esetleg megnézünk egy tartalmas és építő filmet, de ezen kívül semmi extra. Az örömünk Krisztusból, az Ő jelenlétéből származik. 

-Mivel közeledik a szilveszter, amikor hagyományosan sós süteményeket készítünk, Saci megoszt velünk egyet:

-Nagyon egyszerűen készíthető sós harapnivaló a tökmagos kocka. Általában tartok itthon bolti, 4 lapos mirelit leveles tésztát, így bármikor gyorsan süthetek belőle egy adagot. Csak tojás, só és sózott tökmag kell hozzá. Egy egész tojást pici sóval kikeverek, ezzel vastagon megkenem a kiolvasztott tészta tetejét. Rászórom a sós tökmagot úgy, hogy a tésztát teljesen befedje. Kicsit belelapogatom a tojásba a tenyeremmel, és a tésztát kb. 2,5x2,5 cm-es darabokra kockázom, előmelegített sütőben aranysárgára sütöm.

-Azt hiszem, hogy az ételfotók alapján nemcsak egy lapszerkesztőt, hanem egy  mintaháziasszonyt is megismerhettünk . Köszönöm a beszélgetést, áldott új évet kívánok és BÚÉK! 

Bízd Újra Életed Krisztusra!

........

Rozgonyiné Krajcsir Sarolta:

--a Kiskőrösi, majd a Szegedi Pünkösdi gyülekezetben 2015-ig volt lelkigondozó, gyermekmunkás, segédlelkész

-a Lydia keresztény magazin magyar kiadásának főszerkesztője

-a Pünkösdi Teológiai Főiskola 2017-ig évente  Példakép-díjat adott "azoknak, akiknek tiszteljük életét és szolgálatát". 2015-ben nőként először ő kapta  ezt a díjat.

-három felnőtt gyermek édesanyja

A Pax Televízió Igazgyöngy című műsorában többet is megtudhatnak róla.

Mellékletek terület

Sonkás metélőhagymás sajtbomba dióba forgatva

Ennek még elkérem a receptjét , és megosztom hamarosan.😊

Mustáros tarja újévre

Ezt a mustáros sertésszeletet már régebben készítettem, de pont jó erre az alkalomra.
Hozzávalók:
6 szelet tarja
zsír
2-3 vöröshagyma
mustár
só, bors
vörösbor
Elkészítés:
Egy nagy tepsit kizsírozunk, és a fűszerezett, mustárral megkent húsokat beletesszük. Körészórjuk a szeletekre vágott vöröshagymát, meglocsoljuk egy kis borral, és 200 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. A vége felé dobhatunk rá egy kis krumplit is.

Füle Lajos: ÚJJÁTEHET
Gond, pénz, siker, volt is, nem is.
Újul az év...Újulsz te is?
Kívánod-e? ISTEN veled!
Ő téged is újjátehet.

Virslis rácsos. BÚÉK!

 Itt az év vége! Egy újabb ünnep, egy újabb ok az evésre, ivásra. Már ma elkészítettem ezeket a finom sós sütiket, de tulajdonképpen én nem is szoktam semmi nehezebb ételt kívánni szilveszter este. Virslit is csak azért készítek, mert hagyomány, de egy-két darabnál többet nem eszem meg. Régebben sertésmájat sütöttem este, idén kocsonya lesz.  

Mi nem fogunk sokat inni. 4 órakor lesz a gyülekezetben az óév búcsúztató istentisztelet, kb 6-ra éünk majd haza, mert biztos, hogy beszélgetünk egy kicsit a hívekkel. Nagyon szeretünk ide járni, bár messzire van az otthonunktól. Addig tart a szolgálat, amíg új lelkészt kapnak. Egyelőre nincs kilátásban.

Az év utolsó alkalmán a lelkészek általában mérleget készítenek, elmondják nagy vonalakban, hogy mi történt az évben, pénzügyi beszámoló is szokott lenni.
Van olyan gyülekezet, ahol szilveszterkor együtt maradnak, és imádkozva, beszélgetve, énekelve, társasozva várják az éjfélt. Mi ezt nem tervezzük, igyekszünk haza. Bár nem örülök az enyhe télnek, mert meglesz ennek a böjtje, de most jól jön, hogy nem kell a nagy hóban autózni hazáig.

Több helyen láttam ilyen rácsos virsliket, végül is a Budafoki élesztő youtube oldaláról lestem el az összeállítást (a lap alján). A tészta viszont saját. Virslis lábtörlőnek is hívják, de nekem így jobban tetszik: virslis rácsos. 

Hozzávalók:

40 dkg finomliszt

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

1.5 dkg só

2 dkg élesztő

25 dkg margarin

3 dl tej

1 teáskanál cukor

Elkészítés:
A langyos cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A kétfajta lisztet és a sót összekeverjük, és elmorzsoljuk benne a margarint. Hozzáöntjük a tejet, és összegyúrjuk. Kétszeresére kelesztjük, majd két cipót formázunk belőle. Az egyiket kinyújtjuk egy gáztepsi nagyságúra. A képeken látható módon elkészítjük a süteményt. A szabad végét lezárjuk egy tésztacsíkkal, és úgy fektetjük a sütőpapírral bélelt tepsibe. 250 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Virsli. 

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

Láttam, Uram, Istenem!

Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...

vagy nem volt lába...

De a te fényed hullt a betegágyra!

Hitükkel elrejtőztek nálad,

és úgy hordozták mázsás terhüket

a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadozókat.

Mert mázsás teher

könnyű, mint kis szalmaszál, Veled.

De nélküled

a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,

és nem tudom, mi vár rám.

Csak azt tudom, velem vagy, nem hagysz árván.

Csak azt tudom, utam már kijelölted.

Mint bízó gyermek, járhatok előtted.

Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,

s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj, hogy célirányt haladjak,

hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!

És ha szereteted mázsás teherrel

tenné próbára ezt a gyenge vállat - 

segíts úgy vinni mázsás terhemet

a te erőddel - mint a szalmaszálat!