Már lassan vége a farsangnak, és még csak most sütöttem fánkot, pedig van egy sor recept már a blogon itt. A hagyományos csörögefánkhoz képest ez annyiban különbözik, hogy tk lisztet is használtam, és édesítőt. A lekvár is diabetikus. Az eredeti recept itt. Mivel közben Házasság hete is van, szeretettel ajánlom ezt a bejegyzést, amelyben Valentin napra süteményeket találnak, és beszélgetéseket boldog párokkal. Azt előző recept végén pedig megosztok néhány gondolatot a házasságról.
Hozzávalók a csörögéhez: 10 dkg finomliszt 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt 1 teáskanál 1:4 édesítő 2 evőkanál tejföl 2 tojássárgája csipet só 3 dkg vaj 1 evőkanál rum
.........
lekvár
Elkészítés: A száraz anyagokat összekeverjük, a puha vajat, a tejfölt, a tojássárgáját és a rumot hozzáadjuk, és jól összedolgozzuk. 15 percet pihentetjük, majd nagyon vékonyra nyújtjuk, rombuszokat vágunk belőle derelyevágóval, a közepébe vágunk egy nyílást, azon áthúzzuk az egyik végét, és forró olajban kisütjük. Általában sárgabarack lekvárral szokták kínálni. Azzal a legfinomabb.
Mivel csak kisméretű gyúródeszkám van, én négy részre osztottam a tésztát, és úgy nyújtottam ki. A leeső darabokat először összegyúrtam, és újraformáztam.
Nem tudom megszokni, hogy alig van vége a karácsonynak, és máris kezdődik a farsangi időszak. Nem mintha jelmezbálba készülnék. És fánkot is lehet sütni bármikor az évben, de a farsang nekem egy állandó késztetés arra, hogy új recepteket próbáljak ki. Túrófánk már kettő is van a blogon itt és itt. És egy tk lisztes is itt. Mindegyik finom, de ez is nagyszerű lett. Kicsit változtattam az eredeti recepten, mert a liszt mennyiségét növeltem, és a felét teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztre cseréltem, ami egyáltalán nem ártott neki. Nagyon ízlett mindannyiunknak. 24 darab lett ebből a mennyiségből.
Elkészítés: A száraz anyagokat habverővel összekeverjük. A túrót, a sárgáját és a tejfölt botmixerrel selymesítjük, majd összedolgozzuk az egészet.
Kb 1 cm vastagra kinyújtjuk, és 6 cm átmérőjű kerek szaggatóval köröket szaggatunk belőle, majd a közepét is kiszúrjuk egy 3 cm-s pogácsaszaggatóval. Ezeket összegyúrjuk, és újra szaggatjuk.
Olajat forrósítunk, és kisütjük a fánkocskákat. valamilyen savanykás lekvár illik hozzá pl. áfonya.
Nem is tudom, hogy miért nem sütök gyakrabban fánkot? A kedves olvasók hogy vannak vele? Olyan hamar elkészül, és finom uzsonna vagy egy tartalmas leves után második fogás. Most foghúzott 😊 lányomnak szereztem örömet vele, amikor már ehetett tejeset. Régen sem javasolták a tejtermékeket foghúzás után? Nekem csak műtétjeim voltak fogágybetegség miatt, de nem emlékszem erre.
Ma reggel korán keltem, hogy meglepjem vele. Sikerült is, de felvágottat reggelizett, a fánk csak ráadás volt.
A mazsolát még nyáron, a lelkészi csendeshéten kaptam egy kolléganőtől egy kis üvegben. Nagyon meglepődtem a kedvességén, mert nekem áztatta be rumba, hátha tudom használni a blogban. Betettem a szekrénybe, és jól elfeledkeztem róla. Amikor takarítottam, akkor rácsodálkoztam, de aztán nem lett belőle semmi. Most éppen jól jött. Tulajdonképpen a horvát fritulét sütöttem meg tk liszttel.
A száraz anyagokat összekeverjük egy habverővel, beleütjük a tojást és a többi folyékony összetevőt, és jól elkeverjük. Olajat forrósítunk, és olajba mártott teáskanállal adagoljuk bele a tésztát. Amikor szép már barnák lettek, akkor szűrőkanállal szalvétára szedjük őket. Mi csak így ettük, de lekvárral is finom lehet.
Ősszel Horvátországban jártunk. Noémi Németországban dolgozik, és balkáni körútra indult. Egyedül! Amikor ezt megtudtuk, és magunkhoz tértünk, akkor elhatároztuk, hogy ott találkozunk vele. Így is történt. Erről ítt írtam. Bár sok finomságot ettünk, fánk nem jött a képbe. Már csak a farsang kapcsán találkoztam vele mostanában bloggereknél, így megkértem egyik barátnőmet, akinek horvát az apukája, hogy küldjön nekem egy autentikus fánk receptet. Vártam, vártam, aztán én is nézelődtem. Végül Bede Róbert youtube videóját ajánlotta. Összehasonlítva a többi recepttel megállapítható, hogy olyan ez, mint nálunk a lecsó: ahány ház, annyi szokás. Végül ez mellett döntöttem, mert a tejet tegnap felhasználtam joghurtba, és mint kiderült, joghurtos fánk receptem még nincs a blogban. Ide gyűjtöttem az eddigieket. A horvátok egyébként karácsonykor szokták megsütni a fritulét. Hozzávalók:
20 ml áfonyapálinka
1 evőkanál mazsola
20 dkg finomliszt
1 teáskanál sütőpor
kis 1:4 édesítő
1 csipet só
1 teáskanál vaníliaaroma
1 tk citromlé
1 tojás
1,5 dl joghurt
Elkészítés: A mazsolát beáztatjuk a pálinkába fél órára. Sajnos csak házi áfonyapálinkánk volt, amit a férjem saját kezűleg készített, mert a rakiját, amit Horvátországban vettünk, hiába kerestem a szekrényben. Kiderült, hogy Noémi elvitte emlékbe. Majd megkínálja vele a barátait. Pedig milyen jól hangzott volna a címben, hogy Fritule, a horvát fánk rakijával! A képen látható kis bogyók a pohárban a pálinkából származnak. Kegyelettel őrzöm, hogy majd valami sütibe felhasználjam.
A száraz anyagokat összekeverjük, majd a többivel együtt jól kidagasztjuk. Mehet bele a pálinka is a mazsoláról, amit a végén adunk hozzá.
Olajat forrósítunk, és olajba mártott kanállal adagoljuk bele a tésztát. Kicsit lágy lett a tészta, cserébe viszont jókat derültem a fánkok fura alakján. Fahéjas porcukorba is lehet forgatni, vagy lekvárral enni. Egy tányérra való lett belőle, ám hamarosan megcsappant a készlet, mert Anika jó érzékkel éppen akkor hozta vissza az edényeimet, amikor kisültek a fánkok.😊
Újabb fánkot próbáltam ki. Ezúttal csigafánk készült, és úgy gondoltam, hogy autentikus környezetben mutatom be őket. Ez a kis "kompozíció" (fenyő-+csipkebogyóág) az előkertünkben található. Ha valaki belép a kapun, mindjárt megpillanthatja, és remélem, hogy elmosolyodik egy kicsit. Olyan bájosak együtt! Karácsonyra apró piros díszeket kapott, ahogy az ablakpárkányon elhelyezett virágládákban is kicseréltem a muskátlikat fenyőágakra, és feldíszítettem szépen. Persze jobban örülnék, ha belepné a hó, sőt, ha akkora hó lenne, hogy ki se látszódna belőle, de nincs semekkora hó sajnos. Csak a tányérokon, amint tudjuk. Ami a múlt héten esett, el is olvadt hamar.
A szárazat a szárazzal, a folyékonyat a folyékonnyal összekeverjük, majd az egészet elegyítjük. Egy habzsákba teszünk egy adagot, és forró olajba engedjük, mint a tolófánkot, csak csigát formázunk. A hozzávalók is majdnem ugyanazok, csak abban nincs rum.
Nem lettek valami szépek. Kell egy kis gyakorlat, de az ízükre nem volt panasz. Kb kétszer ennyi lett belőle.
Ez egy sós fánk természetesen. Sós, borsos. Nyilván nem csokiöntetet vagy házi lekvárt kínáltam hozzá, hanem a káposztás rétesnél már megismert hagymaszószt. A Vidék Íze különszámában spenótmártogatóst ajánlottak, majd legközelebb. Azzal is biztos nagyon finom. Szeretem a spenótot.
Legközelebb nem héjában fogom megfőzni a krumplit, ha a férjem nincs itthon, mert alig tudtam áttörni. Az ilyen munkákat általában rábízom. Jó erős keze van. A habot is mindig apukám vagy apósom verte, amikor még nem voltak robotgépek.
Hozzávalók:
-fánk: 40 dkg áttört főtt krumpli
20 dkg finomliszt
2 tojás
só, bors
olaj a sütéshez
-szósz:
2 vörös és két lila hagyma
evőkanál zsír
2 dl fehér bor
1 teáskanál liszt
só
fél mokkáskanál őrölt szerecsendió
1 dl tejföl
citromlé
(cukor vagy édesítő)
Elkészítés: A hagymák közepéről néhány szeletet kivágunk díszítésnek, a többit kockázzuk, és a zsíron megdinszteljük. Felöntjük a borral, fűszerezzük, és puhára főzzük. Hozzáadjuk a tejfölt és kevés citromlét is. Én kis édesítőt kevertem bele, jobban kihozza az ízeket. A liszttel besűrítjük, és pépesítjük. Pirított hagymakarikákkal díszítjük.
A fánk hozzávalóit összedolgozzuk.
Olajozott evőkanállal közepesen forró olajba szaggatjuk. Néhány perc alatt megsütjük, közben megfordítjuk. A hagymaszószba mártogatva fogyasztjuk.
Bibliás elmélkedés:
Akkora volt a parókia kert, hogy majdnem minden megtermett, még a krumpli is. A konyhakerti növényeket én gondoztam, de a krumpli a férjem feladata volt. A növény nem őshonos. A wikipédia így mutatja be: "Peru és Chilehegyvidékén őshonos, az ott élők körülbelül 7000 éve fogyasztják. Európába a 16. században Pizarro révén került. Magyarországra1650 körül jöhetett be bajor-osztrák közvetítéssel, de igazi elterjedése II: József magyar királyadókedvezményeinek volt köszönhető.
A krumpli szó bajor-osztrák nyelvterületről érkezett a magyar nyelvbe, míg a burgonya szó... eredete eddig tisztázatlan." Én azt szoktam mondani, hogy burgonyának írjuk, de krumplinak ejtjük. Legalábbis felénk, mert sok más elnevezése is van: kolompér, krumpedli, krompér, gruja, földialma, svábtök, földitök vagy pityóka Erdélyben.
Ősi ellensége a krumplibogár, melynek eredeti élőhelye Mexikó, ahol a kevés csapadék miatt nem tudott elszaporodni, de aztán elindult északra, és hajósok Európába is elhozták. Magyarországon először Héderváron észlelték 1947-ben. Itt szobrot is avattak neki. Alig van természetes ellensége, ezért nagyobb területeken csak permetezéssel tudják megvédeni. Mi is ezt tettük. Egy ideig szedegettük a bogarakat, de aztán feladtuk.
Ahol krumpli van, ott előbb vagy utóbb a bogár is megjelenik. Olyan ez, mint a bűn vagy a sok nehézség az életünkben. Hiába próbálunk védekezni ellene, ma jó leszek, nem bántok senkit, távol tartom magamtól még a rossz gondolatokat is. Saját erőből nem sikerül, de Jézus Krisztusban van megoldás. Ő tud segíteni, magára vette a bűneink, fájdalmaink terhét. Erről szól ez a gyönyörű ének is.
Egyszerű vacsoránk volt. Sült cékla köret már kettő is van a blogon itt és itt. Az első recept alapján készült a mostani. A krumplifánknál nem tudok mennyiségeket, csak kb tudom megadni. Hozzávalók: 3 főtt, áttört krumpli 1 tojás finomliszt teljes kiőrlésű búzaliszt
1 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor só, bors zsiradék
Elkészítés:
A krumpli főzővizében a cukorral felfuttattam az élesztőt. A krumplihoz kevertem a tojást, sót, borsot, majd kb 10 dkg finomlisztet és 20 dkg tk lisztet és az élesztős főzővizet gyúrtam hozzá. Először kevesebbet adjunk, ha nagyon lágy, akkor kell növelni a mennyiséget. Volt egy kis füstölt szalonnazsírom, azon sütöttem ki a fánkocskákat. Evőkanállal szaggattam, és kicsit elterítettem a serpenyőben. Folyamatosan kentem a serpenyőt, hogy ilyen szép pirosak legyenek.
Hétkezdő imádság:
Mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztus által! Munkás hét indult. Köszönjük, hogy Hozzád fordulhatunk segítségért, áldásért. Adj, kérünk erőt, hogy mindent el tudjunk végezni, amivel megbíznak bennünket. Add, hogy felismerjük az utakat, módokat, ahogy könnyíthetünk a magunk és mások terhein. Segíts, hogy meglássuk a szenvedőket, a bajba jutottakat, és készíts alkalmakat, hogy a te szeretetedet megtapasztaljuk, és bemutassuk másoknak is. Ámen
Na, végre eljutottam ide is. Több, mint 10 éve nem sütöttem szalagos fánkot, fánkot se sokszor, de idén olyan kedvet kaptam a fánksütéshez, hogy nem maradhatott ki ez sem. Tulajdonképpen ennyi idő után első próbálkozásnak számít. Nem is rossz, ugye? Persze látom én másoknál a nagyobb szalagot, meg a világosabb színt is, de én mindent túlsütök. Nagyon finom lett a házi baracklekvárral, melyet édesítővel készítettem a nyáron.
Akkor lássuk a receptet! Hozzávalók:
-kovász: 1 evőkanál liszt
fél tk cukor
1,5 dkg élesztő
1.25 dl langyos tej
-tészta:
30 dkg finomliszt
4 evőkanál porcukor
csipet só
1 tojás,
1 tojássárgája
fél csomag szárított citromhéj
0.25 dl rum
5 dkg vaj
olaj
Elkészítés: A fánk a legkényesebb kelt tészta. Egyenletes meleg kell neki, huzatmentes környezet. A gyúrótáblát, a tálat, minden hozzávalót kivéve élesztőt és vajat, ki kell hozni a kamrából még előző nap.
Másnap először összekeverjük a kovász hozzávalóit, letakarjuk, és negyed órát hagyjuk felfutni. Utána a vaj kivételével minden egyéb alkotóelemet egy nagy tálba teszünk, hozzáöntjük a kovászt, és alaposan kidagasztjuk. A végén keverjük bele a puha vajat. Én robotgépet használtam. Kb 1 órát kelesztjük, legalább a duplájára. Ezután a gyúrótáblára borítjuk, kezünkkel ellapogatjuk vagy óvatosan a nyújtófával ujjnyi vastagra, és ivópohár nagyságú fánkokat szaggatunk belőle. A leeső darabokat összegyúrjuk, és újra szaggatjuk. Letakarjuk, és ismét kétszeresére kelesztjük. Egy akkora lábasba, amibe 4 fánk elfér, olajat öntünk 3-4 cm magasan. Jó meleg, de nem forró olajban sütjük. Nekem nincs hőmérőm, de 170 fokot írnak mások. Úgy kezdjük el sütni, hogy a fánkok felső fele alulra kerüljön. Kb másfél percig fedő alatt, majd megfordítjuk őket, és megint másfél percig fedő nélkül sütjük. Nekem valószínűleg először túl meleg volt az olaj, mert nem lett olyan szép szalagos, mint szerettem volna, de mérsékeltem a hőfokot, és utána már meg voltam elégedve. A belseje finom, könnyű lett. Hagyományosan sárgabaracklekvárral vagy porcukorral szokták fogyasztani, mi is ezt tettük.
Bibliás elmélkedés:
Nem akarok a levegőbe beszélni, szép, kegyes szólamokat mondani, amikor háború kezdődött Ukrajna határánál. Nem akarok okoskodni, ki kezdte, miért kezdte, a lakosság sorsa érdekel, különösen a Kárpát-aljai magyaroké. Imádkozzunk értük! Reméljük, hogy fiainkat nem viszik el háborúzni.
Istenünk! Ma azt mondtad az igédben, hogy "...nálad nincs akadály, hogy sok vagy kevés ember által szerezz szabadulást." (1. Sámuel 14.6)
Már van egy oliebollen a blogon, de itt kicsit változtattam. Mivel Anna lányom nagyon szereti, de Évi a kandírozott gyümölcs miatt nem, így maradtam a 25 dkg lisztnél, de nyugodtan süthettem volna kétszeres adagot is, mert kiderült, hogy nem is olyan rossz a fánkban a kandírozott gyümölcs.😊
Hozzávalók:
25 dkg finomliszt
1 dkg friss élesztő
2.20 dl tej
1.5 dkg cukor
fél birsalmának megfelelő befőtt
5 dkg mazsola
5 dkg kandírozott trópusi gyümölcs mix
1 teáskanál szárított narancshéj
1 fél mokkáskanál őrölt fahéj
0.25 dl rum
csipet só
.........
olaj
Elkészítés:
A mazsolát és a kandírozott gyümölcsöt egy órára beáztatjuk a rumba.
Az élesztőre öntünk egy kicsit a meleg tejből, és egy kis cukorral együtt felfuttatjuk. A lisztet, cukrot, maradék tejet, fahéjat, sót keverőtálba tesszük, és fakanállal jól elkeverjük. Utána hozzáadjuk a többi anyagot a rummal együtt. A birsbefőttet lereszeljük, de a héját nem tesszük bele. Letakarjuk, és egy órán át meleg helyen kelni hagyjuk. Utána két olajozott kanál segítségével megformázzuk, és bő, forró olajban kisütjük őket. Megszórhatjuk porcukorral is.
Ha a fánk alatt azt értjük, hogy ott áll az udvaron a cseresznyefánk, és...
akkor ez nem fánk. Továbbá, ha a fánk alatt azt értjük, hogy kerek és szalagos, ez akkor sem fánk. Na, jó hagyjuk a viccet. Anyukámmal gyakran sütöttük, és ő mindig fánknak hívta. Pedig nem is hasonlít a szalagosra, de a tyúklábra sem. 😊 Mégis így hívják, és egyes vidékeken nagyon népszerű. Persze a csöröge is fánk, de arra se hasonlít. Ez egy kis önérzetes, saját útját járó zsírban sült sütemény.
Olyan régóta nem ettem, hogy nem is emlékeztem az ízére, pedig nagyon finom, érdemes hozzálátni, mert nem is bonyolult. Kicsit figyelni kell a vágásnál, de hamar bele lehet jönni.
Hozzávalók: 25 dkg liszt 2 tojás
2 evőkanál tejföl
csipet só
fél evőkanál xilit vagy cukor
fél dkg élesztő
Elkészítés: A tojást és a tejfölt elkeverjük. A lisztbe morzsoljuk az élesztőt, és az összes hozzávalót összegyúrjuk, és jól kidolgozzuk. Letakarjuk, és fél órát pihentetjük. Kisebb darabokra osztjuk, és ujjnyi vastagra kinyújtjuk.
8-10 cm-es csíkokat vágunk belőle.
Kicsit megsodorjuk őket, és a közepéig bevágjuk, majd 90 fokban elfordítjuk, és újra bevágjuk a szemközti oldalról, hogy középen egy lyuk legyen. Kihajtjuk. Kicsit még pihentetjük, aztán közepesen forró olajban kisütjük a fánkocskákat.
Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás?- szokták kérdezni azzal a sugallattal, hogy nem lehet tudni. Pedig a választ megtaláljuk a Bibliában. Amikor Isten megteremtette az élőlényeket, akkor a fejlettebbeket két neművé formálta, hogy utódokat hozzanak létre. Tehát a tyúk volt előbb. Sőt! A tyúk és a kakas. Az evolúció viszont azt tanítja, hogy a környezethez való alkalmazás hatására alakultak ki a fajok. Sajnos azonban a hiányzó láncszemeket még mindig nem találták meg. Vagyis azokat az élőlényeket, amelyek két fejlődési fok között vannak. Rengeteg ilyen maradványnak kellene lennie, de nincs. A tyúk állítólag a dinoszauruszokból fejlődött ki. Rendben, de hol vannak azok a maradványok, amelyek már nem egészen dínók, de még alig hasonlítanak a tyúkhoz? És a következő fejlődési fok? És a következő? Nincsenek sehol. Darwin fogalmazta meg az evolúciós elméletet, de utána éltek tudósok, akik rájöttek, hogy a faji jellegzetességeink a génekben vannak kódolva. Tehát környezeti tényezők befolyásolhatnak bizonyos lényegtelen jellegzetességeket, de a fajok fejlődésére nincsenek hatással. Dínónak dínó lesz az utóda, oroszlánnak oroszlán, embernek ember. A Bibliában ezt olvassuk Istenről: "Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható." (Római levél 1.20)
Az ötvenedik már tökéletes lesz. Ez most a második csavart. Lényegesebb jobban sikerült, mint az első, de még vannak hiányosságok. Nagyon szeretjük a szilvalekvárt. Évek óta Valikától rendeljük (Vali hagyományos konyhája fb csoport), és nem kellett csalódnunk. Idén ugyan nem olyan édes, mint tavaly, de ha cukros van a családban, akkor ez inkább előny. Cukor eddig se volt benne. Kemencében sütve kezdik a készítését, nagyon sokáig tart, és több évig eláll. Kekszre, kenyérre, kalácsra szoktuk kenni, de amikor megláttam ezt a szilvalekváros fánkot, akkor tudtam, hogy fánkba is fog kerülni nálunk.
Úgy is lett. Igaz, hogy kétszer is megsütöttem, mire úgy-ahogy meg voltam vele elégedve, de ez csak hasznára vált a családnak.
Hozzávalók:
25 dkg liszt
2,5 dkg vaj
1,5 dl tej
1 evőkanál cukor
1 tojássárgája
1 dkg élesztő
--------
szilvalekvár
Elkészítés: Fontos, hogy minden összetevő meleg legyen. A cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Én nem is tettem többet a tésztához, de még két evőkanállal nyugodtan tegyen bele az, akinek ez nem probléma. A lisztben elmorzsoljuk a vajat, majd hozzáadjuk az élesztős tejet, amelyben elkevertük a sárgáját. Alaposan kidagasztjuk. Kétszeresére kelesztjük. Egy gyúródeszkára borítjuk, és kézzel kilapogatjuk kb 5 mm vastagra. A fenti képen látható módon egy csíkban rákenjük a lekvárt. Egy kanálról késsel a legkönnyebb. Ráhajtjuk a tésztát, megnyomkodjuk, levágjuk, és kicsit hengergetjük, hogy gömbölyű legyen. Utána megcsavarjuk, és a végén összefogjuk, hogy ne váljon szét. 5-10 percig még hagyjuk kelni, közben az olajat megmelegítjük. Ne legyen túl forró, mert akkor megég a fánk külseje, a belseje pedig nyers marad. Ha pedig nem elég meleg, akkor nagyon megszívja magát. Amikor az egyik fele megsült, akkor megfordítjuk, majd kiemeljük, és lecsepegtetjük. Porcukorral megszórva tálaljuk.
Ha valakit az tart vissza az állandó fánksütéstől, hogy egészségtelen, meg hízlal meg... ki tudja mi, akkor örömmel jelenthetem, hogy itt a diétás fánk farsangra. Ráadásul ez sem a külsején, sem a belsején nem látszik. Illetve annyiban látszik, hogy kicsit kerekebbnek kellene lennie valószínűleg, de a teljes kiőrlésű liszt másként viselkedik fánkban. Balra a hagyományos, cukros borítású található, de a tészta ott is diétás, jobbra pedig a xilites-kakaós, a férjemnek. Mi ketten Évivel a cukrosat esszük, és nagyon meg vagyunk elégedve. Persze lehet teljesen fehér liszttel is készíteni cukrosan. Hozzávalók:
-tészta 15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt 10 dkg finomliszt
fél csomag szárított élesztő
2 evőkanál tejföl
két evőkanál xilit
1 tojás
csipet só
2 dl tej
-máz
kakaós cukor vagy kakaós édesítő
Elkészítés: Az élesztőt egy kis langyos tejjel felfuttatjuk. Egészen kicsi cukrot tettem csak bele, de azt fel is dolgozza az élesztő. Utána elkeverjük a tojást és a tejfölt, majd az összes anyagot jól kidolgozzuk. 10 perc kelés után olajat forrósítunk, két olajozott evőkanállal gombócokat szaggatunk bele, és mindkét oldalukon megsütjük. Még melegen beleforgatjuk kakaós porcukorba illetve xilites kakaóba. Maguktól meg kellene fordulniuk, de erre hiába vártam. talán a barna liszt miatt nehezebb lett.
Bibliás elmélkedés:
Először azt a címet akartam neki adni, hogy Egérke avagy a kanalas fánk. Aztán mégis "ez jött ki" a billentyűzetből, mintha a fánknak Egérke lenne a neve. Nem is rossz gondolat, hiszen szegénykém csak egy kis egyszerű az igazi farsangi fánkok mellett. Őt nem kell a fúvó széltől is óvni, mint a szalagosat, a hozzávalók melegítése csak a gazdasszony túlbuzgósága miatt volt, valójában Egérke bírja a strapát. Miközben a szalagos fánkot ezrek csodálják, rumot is kap, hogy könnyebb legyen, neki csak egy kis tejföl jár a boldogságához. Meg egy tojás, még csak nem is a sárgája, mint az igényesebb süteményeknél. Miközben a szalagos fánkot igazi farsangi kelléknek tartják, róla azt írják, hogy bármikor, mondom BÁRMIKOR elkészíthető. Akár egy egyszerű kis tízórai lehet, az se baj, ha beleteszik az uzsonnás dobozba, és kicsit összenyomódik. Nem sokat veszít, mert így is nyomorék az alakja. Ha a gazdasszony nem KÉT kanalat használt volna, akkor tele lenne bibircsókokkal, mint egy vénember.
Minek is él egy ilyen kis egérke?!
Hányan és hányan sóhajtanak fel hasonlóan ma Magyarországon. A kisebbségi érzés olyan lehúzó erő, hogy sokaknál akadályozza a rendes iskolai vagy munkahelyi teljesítményt.
Nekem úgyse sikerül!
Nekem több nem jár!
Mi mindig ilyen szegények voltunk.
Minek igyekezni, úgyse jutunk egyről a kettőre?!
Ismerős? Az Ön környezetében is élnek ilyen emberek? Ilyen kis egérkék, akiknek a hangját se lehet hallani, és ha hiányoznak, nem keresi őket senki. Ha igen, akkor keressük őket mi! Azért ilyenek, mert valami végzetesen, de nem végleg! elromlott még gyerekkorban. Talán elvált szülők gyereke, árva, sokat betegeskedett, állandóan szidták, és másokkal hasonlították össze. Én megértem őket.
Emlékszem, egy időben egy néni járt hozzánk segíteni. Nagyon hálás voltam érte, de egy idő után terhemre volt, mert sose tudtam neki megfelelni. Állandóan ódákat zengett egy idősebb néniről, akinél MINDIG nagyobb rend volt, a gyerekei KIVÉTEL NÉLKÜL engedelmesebbek voltak ez enyémeknél, gyorsabban főzött, és egyáltalán...Egy idő után már úgy éreztem magam, mint egy kis egérke, aki semmire sem alkalmas. Mivel tiszteltem a korát, sose mertem neki megmondani, hogy hagyjon már békén. Csak évekkel később hozta ki a szó, amikor már nagyok voltak a gyerekek. -"Miért nem mondtad?-nézett rám szemrehányóan. Azt hittem, segítek a jó példák emlegetésével."
Szóval Egérkék! Ne hagyjátok magatokat! Isten szemében drága, értékes gyöngyszemek vagytok, akikért akkor is meghalt volna Jézus, ha senki más nem élt volna a földön.
"...mert becses vagy és én szeretlek."-mondja Isten.(Ézsaiás 43.4)
Ha valakinek önértékelési problémái vannak, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Lelkészek, pszichológusok várják, hogy segíthessenek.
Néhány segítő szervezet, akiket ismerek, és merek ajánlani. Katt a kék szövegre az elérhetőségért.
