Kedden délelőtt még elmentem fodrászhoz, és szinte onnan indultunk is. Kicsit izgultunk az út miatt, mert az autópályák időnként parkolóként tudnak működni, de az útépítés ellenére megállás nélkül haladtunk. Kedves ismerősünk ugyan parkolót nem tudott mutatni a szállás közelében, de nagyon közel egy ingyeneset igen, az egyik híd alatt. Egyébként 450 ft-ba kerül óránként az utcán. Ahogy behajtottunk oda, éppen távozott egy autó, aminek a helyére bekanyarodtunk, és ott is hagytuk a kocsit végig. Néha, amikor arra jártunk, megnéztük, hogy megvan-e még.
A közelben egy Márka nevű önkiszolgáló étteremben ebédeltünk. Májgombóc levest és rántott szeletet sült zöldséggel. Finom volt és bőséges, még be is csomagoltunk egy keveset a második fogásból.
  |
| Ott-ház |
A Bécsi kapu térről indultunk, és ide is tértünk vissza. Egy szép épület a térről. Az első képen látható szobor is a téren látható. Kisfaludy Károlyt ábrázolja, aki Győr közelében, Tét községben született 1788-ban. Költő és drámaíró, a reformkori irodalmi élet fő szervezője és meghatározó egyénisége volt.
Minden évben megrendezik az Öt Templom fesztivált Győrben, amikor a katolikus, református, evangélikus, görög keleti és a zsidó templomokat kinyitják, és különleges programokkal mutatják be a zsidó-keresztény kultúra bölcsőit.
"Ezen a fesztiválon nincs sör, nincs virsli, de van valamiféle spirituális hangulat és áhitat, és rengeteg ismerkedés a másik ember hitével és szeretetével. Ez a mi közös ünnepünk, ahol évről évre, estéről estére másik újvárosi templomban gyúlnak ki a fények, a tolerancia és a békesség fényei."-írják a szervezők. A képen csak három látszik, és csak kettőbe jutottunk be másnap. Erről majd a következő részben írok.
A kis vonatból láttuk a fürdőt, melynek egyik jelképe az óriási szódásüveg. Úgy köthető a városhoz, hogy a szódát Jedlik Ányos bencés szerzetes találta fel, aki Győrben tanult is, és tanított is.
A szódásüveg másutt is kapott szobrot.
A városnézés után elindultunk múzeumot keresni, amikor legnagyobb megdöbbenésünkre két óriási kínai agyagkatonával találtuk szemben magunkat. Bár tudtuk, hogy éppen itt van belőlük egy kiállításra való, mégis különleges élmény volt itt látni őket. 
Az agyag hadsereg az első kínai császár, Csin Si Huang-ti álmát hivatott vigyázni, és biztosítani az uralmát a síron túl is. Az uralkodó Kr. előtt 259-210-ig élt. Egységesítette Kínát és a Nagy Falat is ő kezdte el építeni. Sírját még nem találták meg, a katonákat földművesek fedezték fel.
Megrendítő volt látni, hogy egyetlen emberért milyen áldozatot kellett hozni, végül is teljesen hiába, hiszen a túlvilágon már senki sem fog uralkodni, csak Isten. Megrendítő az is, hogy mi most élünk, amikor személyes kapcsolatban lehetünk a Teremtőnkkel hit által Krisztus érdeméért, " ...nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjen."(Efezus 2.8.) Milliók haltak meg az építkezés miatt az ókori Kínában egyért, 2000 éve pedig egy, Jézus Krisztus halt meg mindenkiért. "Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." (Titusz 2.11.)
Nagyot sétáltunk a városban, sok szép helyet láttunk, de erről majd a következő bejegyzésben.
Hoztam otthonról főtt tojást, kolbászt, paprikát vacsorára, reggelire, de aztán mégis úgy döntöttünk, hogy csak reggelire tartjuk meg, és keresünk egy éttermet. Nem is bántuk meg. A Pálffy étteremben én Cordon bleut ettem salátával, petrezselymes krumplival, a férjem pedig fokhagymás tarját csalamádéval. Sőt! Megivott egy korsó sört is, amire már régen nem volt példa. Én nem szeretem a sört, de a a melegben mégis megkóstoltam, és jól is esett.
