A
Reformátusok Lapjában olvastam rólad, és nagyon megtetszett az a
szolgálat, amit végzel a Biblia növényeivel, ételeivel
kapcsolatban, de menjünk szépen sorban.
Hol
születtél, milyen gyermekkori emlékeket őrzöl?
H:
Békésen láttam meg a napvilágot 1986 tavaszán. Egy klasszikus,
szerető családban nőttem fel a nővéremmel, aki öt évvel
idősebb nálam. Ha a gyermekkoromra gondolok, szinte azonnal
megrohannak a nagyszüleimnél töltött idő emlékei. Rengeteget
voltam náluk: a játék, a vidéki életforma szabadsága, az
ünnepek varázsa, na meg a felejthetetlen ételek, ízek és illatok
örökre beleégtek a szívembe. Ma már édesanyaként én magam is
pontosan ezeket a tiszta, családi értékeket és hagyományokat
igyekszem átadni a saját családomnak.
Van
olyan étel, amiről mindig a nagyi jut az eszedbe?
H:
Igen, határozottan! Élénken emlékszem a házi baracklekváros
tésztára, amelyet az a csodás, roppanós tojáshab koronázott
meg. Bár a tojáshabos süteményeket a mai napig nem kedvelem, ez a
kivétel – amit később már női szeszély néven ismertem meg.
Ugyanígy a csirkepaprikásról galuskával is mindig mama jut az
eszembe, valahányszor csak elém kerül.
Ritka
dolog, hogy valaki már gyermekkorában tudja, hogy mivel szeretne
foglalkozni a felnőtt életében, de nálad pontosan ez történt.
H:
Igen,
az általános
iskola után korán körvonalazódott bennem a jövőm: pontosan
tudtam, hogy cukrász szeretnék lenni. Amikor négy évvel később
kézhez kaptam a végzettségemet, azonnal fejest is ugrottam a munka
világába. A cukrászat gyönyörű, de kemény fizikai szakma. A
rengeteg talpalás, a korai kelések és a hétvégi vagy ünnepnapi
műszakok gyorsan megtanítottak a valódi kitartásra és a
szorgalomra.
-
Hol
kezdted el a munkát? Mivel szerettél legjobban foglalkozni?
 |
| Jeruzsálemi babka |
H:
Ugyanazon a helyen folytattam a munkámat, ahol a gyakorlati tanulói
éveimet is töltöttem. Közel 14 évet dolgoztam ezen a helyen.
Ezután kerültem el egy nagy múlttal rendelkező étterembe, ahol
egészen más megközelítésben foglalkozhattam szintén a
cukrászattal. Nagyon sokat tanultam a tányérdesszertek és a
francia cukrászat világáról. Idővel azonban éreztem, hogy nem
akarok megállni itt; vágytam a fejlődésre, a tanulásra. Így
történt, hogy felnőtt fejjel újra beültem az iskolapadba, egy
esti gimnáziumba. Ez a döntés nemcsak a tudásomat, de az egész
életemet megváltoztatta. Itt ismertem meg ugyanis a férjemet,
Andrást. Miután sikeresen leérettségiztem, még azon a nyáron
össze is házasodtunk.
“sohasem
késő rátalálni az Úrra.”
Ateista
családban nőttél fel. Sosem hallottál Istenről gyermekkorodban?
Hogy kerültek az ajándékok a karácsonyfa alá?
H:
Gyerekkoromban egyáltalán nem hallottam Istenről. Arra a kérdésre
pedig, hogy hogyan kerültek az ajándékok a karácsonyfa alá, azt
válaszolnám: egyszerűen nem mehettünk be addig a szobába, amíg
nem szóltak, és én mindig pontosan tudtam, hogy a szüleim tették
oda őket. Általános iskolás koromban azonban ellátogatott
hozzánk két középkorú férfi a Gedeon Társaságtól, és kis,
kék színű zsebbibliákat osztogattak. Bár ez nem a teljes Bibliát
tartalmazta, tisztán emlékszem, hogy utána szinte minden este
olvastam, és a magam módján imádkoztam. Kezdetben csak azért
imádkoztam, hogy másnap jól sikerüljön a dolgozatom, de hamar
rájöttem, hogy nemcsak magamért, hanem másokért is
fohászkodhatok. Aztán valamiért mégis eltávolodtam Istentől, és
ez hosszú évekre így is maradt. Később, András révén megnyílt
előttem egy addig ismeretlen világ: valóban megismertem Istent. Az
életem során, a nehéz megpróbáltatások közepette újra és
újra megtapasztaltam a jelenlétét. Amikor komolyabb betegségekkel
küzdöttem, vagy veszélyes helyzetekbe sodródtam, mindig éreztem,
hogy nem vagyok egyedül. Isten óvó, gondoskodó szeretetét a mai
napig érzem; ez ad erőt a mindennapokban. Az én történetem a
bizonyíték arra, amit szívből hiszek: sohasem késő rátalálni.
Megpróbálom
elképzelni azt, hogy András megpillant, megtetszel neki, de
kiderül, hogy nem vagy hívő. Hogyan sikerült áthidalni ezt a
problémát? Hogyan tértél meg?
H:
Megfordítom a sorrendet. Már előbb tudta, hogy nem vagyok hívő,
mielőtt megtetszettem volna neki (nevet). Nagyon nehéz időszakomban
találkoztunk. Mint már említettem, esti gimnáziumban ismerkedtünk
össze. Egyik szünetben történt, hogy kimentem az udvarra és
rágyújtottam egy cigarettára. Meglátta és azt mondta: „Hajni,
most csalódtam magában. Dobja el azt a vackot.” Akkor ott úgy
megszégyelltem magamat, hogy soha többé nem gyújtottam rá, és
más megoldást mutatott a problémáimra. Egy Bibliát. No nem úgy
kell elképzelni, hogy itt van, tessék, olvasd, hanem szépen,
türelemmel terelgetett.
Van-e
olyan bibliai igevers, amely közel áll a szívedhez?
H:
„Hát
nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő
teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s
bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtaknak, és
gyámolítja a kimerültet. Még a fiatalok is elfáradhatnak,
ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az
Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok.
Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak
el.”Ézsaiás 40. 28-31
Tanul
és tanít
Életed
szinte a szüntelen tanulásról szólt egy időben. Számomra
bámulatos ez a kitartás.
H:
Igen,
a
tanulás iránti vágyam a gimnázium után sem csillapodott, sőt,
igazán csak akkor kapott szárnyra. Megkezdtem a főiskolát,
megszereztem a mestervizsgát, majd pár évvel később az egyetemi
képzést is sikeresen elvégeztem – mindkét diplomámat a
Baptista Teológiai Akadémián szereztem meg. Bár a hitem és a
teológia az életem alappillérévé vált, az élelmiszeripar sem
tűnt el a mindennapjaimból, csak átalakult. Dolgoztam
élelmezésvezetőként, és belekóstoltam az élelmiszerbiztonsági
felügyelők felelősségteljes munkájába is. Végül ezek az utak
egy csodálatos hivatásban értek össze: jelenleg szakoktatóként
dolgozom itt, a békési EGYMI-ben, ahol sajátos nevelési igényű
gyermekeket tanítok, átadva nekik a szakma szeretetét és a
gondoskodást.
A
család a biztos háttér
A
férjeddel egymást bátoríthatjátok a tanulásban és az írásban.
H:
A családom és a hátterem az a biztos bázis, ami mindenért
kárpótol. A férjem, András egy rendkívül sokoldalú ember:
középiskolai tanárként német, történelem és hittan szakos
pedagógus, emellett a könyvek szerelmese, aki maga is több tucat
kötetet jegyez szerzőként. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus
Egyetemen szerzi a doktori címét. Határtalan tudása és
műveltsége mindig is hatalmas büszkeséggel töltött el; nemcsak
én nézek fel rá tiszta szívből, hanem a tanítványai is.
Szegedi
Kis Istvánról írt könyvét a Békési gyülekezet adta ki. Itt
olvasható róla egy ismertető.
https://reformatus.hu/oktatas/hirek/egy-magyar-reformator-elete-egy-presbiter-tollabol-konyvajanlo/
Manapság
sok szülő küszködik a gyerekneveléssel, de nálatok, úgy tűnik,
nincsenek ilyen gondok.
H:
Az
életünk legnagyobb ajándékai a gyermekeink: a fiunk, Kristóf,
aki most tizennégy éves, és a kislányunk, Sára, aki egy
talpraesett, hétéves nagylány. Ők is
gyönyörűen bontogatják a szárnyaikat. Kristóf a sportban
találta meg önmagát: kiskora óta elszántan és szép sikerekkel
kézilabdázik. Büszkeségünk, hogy ettől az évtől már a neves
szegedi OTP-Bank PICK Szeged utánpótlásában folytatja az útját.
Édesanyaként ugyan nehezen éltem meg az elköltözését, de
biztosan tudom, hogy az ő életét is a Jóisten egyengeti.
Sára
pedig, bár még kicsi, máris határozottan tudja, mi szeretne
lenni: állatorvos. Pici kora óta egészen különleges, mély
kapcsolata van minden állattal. Szerencsére egy szép, nagy udvaros
házban élünk Békésen, így nálunk az állatok is igazi otthonra
lelnek: tyúkok, kakasok, kacsák, macskák és a kutyánk mind
abszolút biztonságban, szeretetben élnek nálunk hobbiállatként.
Nálunk nincsen vágás, senkinek sem kell félnie.
A
cukrászat, a hit és az írás találkozása
Most
utaljunk vissza a riport elejére, a reflapban ismertetett
szolgálatodra a Biblia és a gasztronómia találkozásáról!
H:
Az életemben a cukrászat, a hitem és az írás egy másik csodás
területen is összetalálkozott. Már hét éve büszkén vezetem a
Békési Újság „Cukrász Álom” elnevezésű saját rovatát.
Itt kéthetente jelentetem meg az általam készített sütemények
receptjeit, amelyeket nagyon gyakran egy-egy hozzájuk kapcsolódó,
szívmelengető történettel is ellátok. Emellett a helyi
református egyház időszakosan megjelenő lapjába is rendszeresen
publikálok. Ott azonban a teológiai énem kap nagyobb hangsúlyt: a
Szentírás adja az alapot. Kiválasztok egy-egy bibliai alapanyagot
– legyen az füge, méz vagy éppen a búza –, és e köré
álmodom meg magát a süteményt és a hozzá tartozó tanulságos
történetet.
A
riport végén be is mutatjuk a Jeruzsálemi babkát és a fügés
galettet. Köszönjük a recepteket és a szép képeket. Arra
gondoltam, hogy milyen jó lenne ezeket az írásokat, recepteket
egyben látni egy könyvben. Gondoltál már erre esetleg?
H:.
Pár éve már megjelent egy hasonló kiadványom, amelyben az addigi
receptjeimet gyűjtöttük össze. Akkor magánkiadásban készült,
így csak néhány tucat emberhez juthatott el. Azóta sok idő telt
el, és jelenleg is azon dolgozom, hogy a könyv újra megjelenhessen
– ezúttal kibővítve, hiszen már közel 200 recept várja az
olvasókat. Egyelőre a kiadás finanszírozásához keresem a
megfelelő forrást.
Ha
végignézek az eddigi utamon, egyetlen fontos üzenetet szeretnék
útravalóul hagyni az olvasóknak: soha ne féljenek az
újrakezdéstől, a tanulástól és a változástól. Legyen szó
egy nehéz fizikai szakmáról, a felnőttkori iskolapadról vagy a
hit megtalálásáról – az Úr mindig fogja a kezünket, ha merünk
bízni az útmutatásában. A legkeményebb megpróbáltatásokból
is virágzó hivatás és kerek, boldog élet születhet, ha
szeretettel, szorgalommal és nyitott szívvel fordulunk a világ
felé.
A
Reformáció hónapja van. Mit jelent neked ez az ünnep?
H:
Számomra a reformáció hónapja
elsősorban a belső megújulásról szól. Arra emlékeztet, hogy a
mindennapokban is érdemes időről időre megállni, leltárt
tartani és visszatérni a lényeges dolgokhoz. Ahogy a 16. században
a reformátorok visszanyúltak az alapokhoz, úgy nekünk is
szükségünk van arra a bátorságra, hogy felülvizsgáljuk a saját
berögzült szokásainkat, és elhagyjuk azt, ami már nem épít.
Köszönöm
a beszélgetést. További áldásos szolgálatokat kívánok.
..........................
Itt
is olvashatnak Hajnalkáról:
Mucsiné
Fodor Hajnalka szakoktató:
https://reformatusoklapja.hu/evfolyamok/lxx-2026/lxx-evf-31-szam/mucsine-fodor-hajnalka-szakoktato/
Prohászka
Bélával sütött-főzött a békési cukrász:
https://bekesmatrix.hu/cikk/103953_prohaszka_belaval_sutott_fozott_a_bekesi_cukrasz
A
Békés
Tortája
verseny egy egyedülálló helyi gasztronómiai kezdeményezés,
amelyet a Magyarország Tortája verseny mintájára Mucsiné
Fodor Hajnalka
békési cukrászmester hívott életre.
https://bekestortaja.hu/
A
Szilvás Sütemények Versenye állandó zsűrizője:
https://bekesmatrix.hu/cikk/114784_hatodik_alkalommal_rendeztek_meg_a_szilvas_sutemenyek_versenyet_bekesen
Több befolyásos asszonnyal készült riport itt olvasható. (katt a kék szövegekre)
............................
Csokoládés
babka
A
tésztához:
A
babka a közel-keleti gasztronómia fontos szereplője, amely
látványos fonási technikájának köszönhetően vált
világhírűvé. A jeruzsálemi kalácsként is emlegetett babka
eredetét pontosan nem ismerjük, mert több eredettörténet is köré
fonódott. Egyesek úgy vélik, hogy zsidó hagyományokból
származik. Hazánkban néhány éve lett elterjedt a babka, ami nem
csoda, hiszen ez egy olyan kalács, amit nagyon egyszerű
elkészíteni, és különleges a kinézete.
Két dologban különbözik a
babka egy hagyományos kalácstól. Először is másképp formázzuk.
A kinyújtott tésztát, úgy kell megkenni, majd feltekerni, mint a
bejglit, vagy a kakaóscsigát. Itt jön a csavar, ugyanis a
feltekert tésztát hosszában ketté kell vágni és egybe fonni a
két felét. Ez a technika adja a babka szépségét, ettől
rétegződnek a csokoládé és a tésztacsíkok. Próbálják ki
Önök is a babka készítést!
A
tésztához:
2,5dl
tej
7
gr porélesztő
3
evőkanál cukor
500
gr finomliszt
1
kk.só
80
gr vaj
2
db tojássárgája
A
csokoládés krémhez:
180
gr étcsokoládé
3
evőkanál cukor
50
gr vaj
A
sziruphoz:
Elkészítése: A
tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne az élesztőt és a cukrot.
A lisztet a sóval egy nagy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a tejes
keveréket és a tojássárgákat. Összedolgozzuk, majd hozzágyúrjuk
a puha vajat. Amikor az összes vajmennyiséget felvette, gombócot
formálunk belőle és letakarva egy órát kelesztjük. Amíg kel a
tészta, elkészítjük a tölteléket. Ehhez a csokoládét
felolvasztjuk, belekeverjük a vajat és a cukrot, majd hagyjuk
kihűlni. Amikor a tészta megkelt, két részre osztjuk, két kalács
lesz belőle. A tésztákból vékony téglalapot nyújtunk, és
egyenletesen megkenjük a csokoládékrémmel. Feltekerjük, majd a
tekercset hosszában kettévágjuk. A két tekercsfelet egymás köré
tekerjük, a végeit összenyomkodjuk és sütőpapírral bélelt
tepsibe, vagy őzgerinc formába tesszük. Én utóbbit használtam.
További fél órát hagyjuk kelni. Ezután előmelegített 180 fokos
sütőben kb.40-45 perc alatt készre sütjük. Sütés után
összeforraljuk a vizet a cukorral, és meglocsoljuk vele a
kalácsokat. Jó étvágyat kívánok!
....................
Kéksajtos-fügés-diós
galette
A
galette egy francia, rusztikus pite. Számtalan módon készíthetjük.
Édesen és sósan is. Én most egy különleges verziót adok közre
a kedves Olvasónak! A kéksajt azok közé az alapanyagok közé
tartozik, amit vagy azonnal megszeretünk, vagy hosszabb barátkozást
igényel – de kétségkívül különleges. Karakteres, erőteljes
ízű sajt, amit tehén-, juh- vagy kecsketejből is készíthetnek.
A gyártás során a sajt belsejébe Penicillium penészgombát
juttatnak, majd az érlelés során alakulnak ki a jellegzetes erek
és a markáns ízjegyek. Sokan magában, sajttálon fogyasztják, de
kiváló alapanyag öntetekhez, mártásokhoz, sőt még egyes
süteményekhez is illik. Ezek közül is a fügének kifejezetten
jól áll. További mesteri ízpárost alkot még a tetején
megpirult dióval és mindennek megkoronázása a rácsurgatott méz.
Igazi ínyencség!
Hozzávalók:
200
gr liszt
100
gr vaj
3
evőkanál porcukor
1
dl hideg víz
1
db tojás
250
gr friss füge
A
tetejére:
Elkészítése: A
lisztet a hideg vajjal, a porcukorral, a hideg vízzel és a tojással
alaposan összegyúrjuk és kb. 15 percre a hűtőbe tesszük, hogy
hideg legyen a tészta, amikor felhasználásra kerül. A fügéket
mossuk meg és negyedeljük. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral,
majd a tésztát nyújtsuk ki kb. 20 cm átmérőjűre. Nem kell
szabályos kör alakúra nyújtani, ebben az esetben az a jó, ha egy
kicsit „rojtos” marad a tészta széle. A fügét osszuk el a
tésztán úgy, hogy legalább 3-4 cm-t kihagyunk a széléből,
ezt fogjuk majd visszahajtogatni. Szórjuk meg a durvára vágott
dióval és a kék sajtot is morzsoljuk el a tetején. Végül
hajtsuk be a tészta szélét. Előmelegített 170 fokos sütőben
kb. 35-40 percig addig sütjük, amíg a tészta kezd pirosodni.
Hagyjuk teljesen kihűlni. Fogyasztás előtt csurgassuk meg némi
mézzel. Jó étvágyat kívánok hozzá!