Fonott szűzpecsenye

 

Egészen megfeledkeztem a pünkösdi ebédünkről, pedig finom pecsenyét készítettem életemben talán harmadszor. Azt hiszem, hogy nem kell magyaráznom, hogy miért.

A szűzpecsenye a sertés legfinomabb része. A karajon található, és én most ilyen hármas fonással tettem még ünnepibbé. Egyszerű elkészíteni, csak háromfelé kell vágni a húst, és megfonni, mint a varkocsot, a végét hústűvel lehet összetűzni. Lehet bele fokhagymát dugdosni, a végén megfűszerezni a kedvenc ízesítésünknek megfelelően. A hártyát elvileg le kell vágni, de én néhol nem boldogultam vele, mégsem kapta össze a húst. 

A fűszerekben állt egy kicsit, majd előmelegített sütőben, olaj hozzáadásával szép lassan megsütöttem. Egyszer-kétszer meglocsoltam a levével. Én nem pirítottam körbe sütés előtt, de így is finom, omlós lett. 

Pünkösdkor mindig ezt a piros terítőt teszem az asztalra, mert ez a szín jelképezi a lángnyelveket, amelyek a Biblia szerint az apostolokra szálltak, amikor megkapták Isten Szent Lelkét. "Amikor kijönnek az épületből, már nem fejük fölött látszik a láng, hanem bennük világít. Így lesznek bátorrá, hitvallóvá, veszélyeket is vállalva, megszólalókká. A pünkösdi láng lélektől lélekig hat, és tesz hitvallókká másokat is." Pünkösd lángja (katt a kék szövegre a többi szövegért.)

 Kis sárga virág a lángnyelvekhez:

Jérceleves volt, és desszertnek aranygaluska, hozom a receptet hamarosan.

Itt van néhány recept addig is.

..............

Ki készített már szűzpecsenyét? 

Hogyan?

Eperdzsem sütve és eperbefőtt

 

Dzsemfix-szel már tettem lekvárt, de új utakat kerestem. Ha a szilvát lehet sütni a lekvárhoz, akkor az epret is-gondoltam. És tényleg. Csak fél kilóval próbálkoztam, és idén már nem is lesz több, ezt is megesszük hamar, de megérte. Jövőre többet teszek el így. Még egy kis üveg befőtt is elkészült közben. Annak is hasznát vesszük valamikor. 

Dzsemfix-szel

Hozzávalók 

-a dzsemhez:

fél kg eper lecsumázva

ízlés szerint cukor vagy édesítő

leheletnyi citromsav

1 mokkáskanál zselatin

Elkészítés: Az epret megmossuk még tisztítás előtt. Felaprózzuk, és kiterítjük egy tepsibe. 180 fokon addig sütjük, amíg levet enged, és szépen megpirul. Nem kell kevergetni. Kb fél óra alatt kész. Ha cukorral készítjük, akkor azt is lehet a tepsibe tenni, de én 1:4 édesítővel készítettem. Ez pedig nem karamellizálódik, csak a kókuszvirágcukor. Azt meg nem használok. A gyümölcsöt a kezünkkel szétnyomkodjuk, ha dzsemet akarunk, ha lekvárt, akkor áttörjük, vagy szétmixeljük. Az édesítő és a citromsav most kerül bele. Főzzük vele egy darabig, majd én egy kis zacskó alján maradt zselatint is tettem hozzá, kb 1 mokkáskanállal, de nem is kell, ha tovább sütjük vagy főzzük. A zselatinnal nem főzzük, hanem mindjárt üvegbe merjük, és fejjel lefelé száraz dunsztba tesszük. Egy kicsi maradt kóstolónak. Nagyon finom lett. 

. 

-a befőtthöz:

Kicsivel több eper, mint amennyi az üveg(ekbe) fér, mert nagyon összeesik. Rámerjük a vizet, visszaöntjük egy lábasba. 4. kép a mozaikon.  Felforraljuk, édesítjük ízlés szerint, és néhány másodperc múlva üvegekbe mérjük, egy késhegynyi citromsavat is teszünk hozzá, hogy szép színe legyen. Rácsavarjuk a fedelét, és fejjel lefelé száraz dunsztba tesszük. Én nem használok tartósítót, mert tudom hideg helyen tárolni, de akinél meleg a kamra, az egy picit tegyen bele

                                        

Most nem elmélkedem, hanem egy beszélgetést ajánlok mindenki figyelmébe a blogból. Az új olvasók talán még nem találkoztak a Befolyásos...sorozattal, pedig az ott bemutatott személyeket érdemes megismerni. Most a Tutinka Zoltánnal készített riportot javaslom elolvasásra. Katt a nevére.

Epres-túrós rétes

 

Kész rétestésztából persze nem nagy dolog rétest sütni, de még nem mertem elkezdeni magam. Anyukám azt mondta, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem tanulja, de sosem kezdte el. Már én sem fogom. Nagyon megfelel a kész lap is. Újabban túrót se öntök. Nagyon finomat készítenek ott, ahonnan a tejet vesszük. A házi joghurt is elmaradt. Nagyon ellustultam. Ha valaki esetleg mégis ki akarja próbálni, hogy hogy kell, kattintson a kék szövegekre. 

Folytathatnám, hogy az eper se házi, mert már nem kertes házban lakunk, de inkább hozom a receptet, ami nagyon egyszerű.

Hozzávalók: 

1 réteslap

-kenéshez
1 púpozott evőkanál tejföl

1 evőkanál olaj

-túrókrém: 
fél kg túró
1-2 evőkanál tejföl
ízlés szerint édesítő vagy cukor
1-2 kupak vaníliaaroma vagy vaníliás cukor

(reszelt citromhéj)

-30 dkg eper

Elkészítés: A tejfölt és az olajat összekeverjük. Annyi tejföl kell, hogy kenhető legyen, de ne legyen folyós. A lapokat egyenként megkenjük ezzel a keverékkel. Ha nehezen lehet szétválasztani őket kenés előtt, akkor legfeljebb kettőt hagyjunk egyben. 

Egymásra helyezzük őket. A túrókrém hozzávalóit botmixerrel selymesítjük, csíkban ráhalmozzuk a lapok szélére kis helyet hagyva. A megmosott, megtisztított epret kettévágjuk, és belenyomkodjuk a túróba, mivel a sütés közben (szerintünk) úgyis formáját veszti, de lehet, hogy nem. Az ízét mindenesetre nem veszti, az biztos. 

A konyharuha segítségével feltekerjük, a két végénél összefogjuk, lekenjük olajjal, és előmelegített sütőben megsütjük. A réteslap papírján olvashatjuk, hogy hány fokot javasolnak. 

Bár a naptárak hétfőt tüntetik fel a hét első napjának (hét-fő), elmondhatjuk ezt az imát most is, mert a keresztények vasárnappal kezdenek.

Ima a hét kezdéséhez Varga Szilárdtól:
Mennyei Szent Isten, gondviselő jó Atyám
Ez új hét kezdetén kérlek vigyázz énreám.
Add hogy a gondok és próbák elkerüljenek,
Add hogy a munkáim, a terveim sikerüljenek.
Add hogy a borús napok ellenére
Szívembe öröm költözzön és béke.
Adj türelmet az emberekhez s a napokhoz,
És minden kihíváshoz mit ez új hét hoz.

..........

folytatáshoz kattintson ide:

https://777blog.hu/2017/11/06/ima-het-kezdesehez/

Vajdasági sós a Nemzeti Összetartozás Napjára

 

Még nem is ettem ilyen sós süteményt, de kár lett volna kihagyni. Bár szomorú eset miatt készült éppen ez. Bővebben erről a recept végén írok.

Most csak annyit, hogy június 4-ét 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánították. Ezzel is kifejezve, hogy a határon túli magyarság is a nemzet része. Ezt mi, háziasszonyok és gasztrobloggerek már régóta így gondoljuk, és merítünk az elcsatolt részek gazdag főzős hagyományaiból. Ilyen ez a vajdasági sós is. Több helyről okosodtam, és kicsit át is alakítottam, hogy nekünk jobban megfeleljen.

Hozzávalók:

-tészta:
30 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2,5 dl+ tej
3 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor
fél dl olaj
(1 tojássárgája)

-töltelék:
10 dkg margarin
1 tojássárgája
1 teáskanál só
8 dkg reszelt sajt és/vagy magok

-tetejére:
1 tojás
5 dkg reszelt sajt

Elkészítés: Az élesztőt felfuttatjuk 1 dl meleg tejben a cukorral. A liszteket keverőtálba tesszük, mélyedést készítünk benne, hozzáadjuk a többi meleg tejet, az élesztős tejet, az olajat, és ... tévedésből a sárgáját is belekevertem. Ez kimarad az eredeti recepteknél. Jól kidagasztjuk. Keleszteni nem kell, elég  annyi pihentetési idő, amíg a töltelék elkészül. Ehhez meglágyítjuk a margarint, és egy sárgájával meg a reszelt sajttal és a sóval simára keverjük. 
A tésztát cipóvá gyúrjuk, és négy felé vesszük. Fél cm vastagra kinyújtjuk, és megkenjük a töltelék negyedével, és így járunk el a többi résszel is. Egyenként feltekerjük, mint a beiglit, és valaki írta, hogy a nyújtófával kicsit lapítsuk le, hogy egyben maradjanak a rétegek. 

Utána trapéz alakban felvágjuk, megkenjük a felvert tojással, belemártjuk a reszelt sajtba, esetleg megszórjuk magokkal, felsorakoztatjuk egymás mellé a tepsiben, és 180-200 fokra előmelegített sütőben kisütjük. Elvileg nem kell várni, de mivel tk liszt is volt benne, jobb lett volna, ha kicsit megkel, mielőtt sütöm, vagy hideg sütőbe tolom, de azért így is nagyon finom volt.

Bibliás elmélkedés: A Vajdaság Szerbiában van. valamikor Magyarországhoz tartozott. Bizonyára többen is olvasták, hogy a Vajdaságban egy magyar diáktól elvették a magyar zászlót a ballagáson, pedig engedélye volt rá, és meggyújtották. Bár sokat javult a két ország között a kapcsolat, azért sajnos még mindig előfordulnak ilyen esetek. A zászló darabjait felvették a többiek, és mentek vele tovább. Nem ijedtek meg.  1920-ban csatolták el Magyarország 2/3-át, rendszeresek voltak az üldözések mindegyik utódállamban, mégis kitartottak, és megmaradtak magyarnak, bár fogyatkozó számban. A Vajdaságra kevés figyelem fordul. Inkább Erdély, újabban a háború miatt Kárpát-alja kerül az érdeklődés középpontjába, pedig a Vajdaságban is van magyar élet, és reméljük, hogy marad is. 

Szeretettel ajánlok egy írást a honlapomról a hazaszeretet témájában. Idézet innen:

 

"...A saját népünk, hazánk, hagyományaink iránti szeretet tehát következik a Bibliából. Nem elsőrendű, soha nem előzheti meg az istenfélelmet, de idegen, ártó lelki hatásra utal az, ha valahol ezt háttérbe szorítják, vagy valamilyen félreértelmezett keresztyénség miatt internacionalizmust hirdetnek..."

A teljes szöveg itt érhető el.  (katt a kék szövegre)

A Vajdaságnak nincs hivatalos himnusza, ezért a Kárpát-alján szokásos Mindig velem, Uram címűt ajánlom meghallgatásra. gyönyörű! 

https://www.youtube.com/watch?v=05_ICUBCZZE

Rongyos leves

 

Erről se hallottam még eddig. A neten jött elém itt, megfőztem kis változtatásokkal, és nagyon szerettük. Kis egyszerű zöldségleves, de mégis más.

Hozzávalók:
1 nagy sárgarépa
1 kisebb petrezselyem gyökér
1 cikk zeller
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál őrölt piros paprika
olaj
fél pohár zöldborsó
1 mokkáskanál köménymag
5-6 szemes bors
3 tojás

Elkészítés: A  zöldségeket megtisztítjuk, és a nagy lyukú reszelőn áttoljuk. A fokhagymát felaprítjuk, és egy kis olajon megdinszteljük. Lehúzzuk  a tűzről, és hozzáadjuk a piros paprikát. Felengedjük vízzel, és beletesszük a borsó kivételével az összes hozzávalót. Ha a zöldségek kezdenek puhulni, akkor a borsó is belekerül, majd a végén a felvert tojásokkal fejezzük be a főzést. Ez adja a "rongyos" jelleget. 

Földkehely gyermeknapra

 

Nemsokára ünnepeljük a gyerekeket. Bár a legtöbb családban így is kiemelt helyet foglalnak el, és ez így is van jól. Ha kezdetben sok időt és türelmet szánunk rájuk, akkor később kevesebb gond lesz velük. Talán...remélhetőleg...

Mindenesetre most vasárnap gyermeknap. Már van néhány ideillő recept, mint például ez a lila spagetti,

amit nagyon szeretett a legidősebb unokám. Vagy a répaföld süti,

az elefántfül.

Ezt a földkelyhet a 2. és a 3. unokámmal készítettük, szóval már tartottunk egy elő-gyermeknapot. Nagyon élveztük a készítését. A receptet egy Rámás süteményeskönyvben találtam, de ott nem bolti, hanem házilag sütött kekszet használtak. 

Hozzávalók:

A kekszet közösen összetörtük, és egy kehely aljára halmoztuk a felét. 

Elkészítettük a pudingot az utasításnak megfelelően, és ráöntöttük egy részét. Majd ismét keksz és puding következett. Közbe-közbe pedig elhelyeztünk egy-egy gumicukor gilisztát. 

Ajánlom olvasásra a Répaföld süti alatti elmélkedést. 

Akác-és bodzaital variációk

 

Balról jobbra: akácital, akácos bodzaszörp, bodzaszörp, epres bodzaszörp. A háttérben, az üvegben van az igazi bodzaszörp, ami valójában szirup, mert csak hígítva fogyasztjuk. Itt a recept: http://korsocska.blogspot.com/2026/05/bodzaszorp-indul.html?m=1

Akácital elöl:

Az akácitalba kevertem egy kis bodzaszirupot. Nagyon finom lett.

 Bodzaszirup hígítva: 

A bodzaszörphöz adtam egy kis széttört epret. 

Jó időt, szép nyarat kívánok, de azért elegendő esőt is kérünk a Teremtőtől, hogy jó legyen a termés.