Vajdasági sós a Nemzeti Összetartozás Napjára

 

Még nem is ettem ilyen sós süteményt, de kár lett volna kihagyni. Bár szomorú eset miatt készült éppen ez. Bővebben erről a recept végén írok.

Most csak annyit, hogy június 4-ét 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánították. Ezzel is kifejezve, hogy a határon túli magyarság is a nemzet része. Ezt mi, háziasszonyok és gasztrobloggerek már régóta így gondoljuk, és merítünk az elcsatolt részek gazdag főzős hagyományaiból. Ilyen ez a vajdasági sós is. Több helyről okosodtam, és kicsit át is alakítottam, hogy nekünk jobban megfeleljen.

Hozzávalók:

-tészta:
30 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2,5 dl+ tej
3 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor
fél dl olaj
(1 tojássárgája)

-töltelék:
10 dkg margarin
1 tojássárgája
1 teáskanál só
8 dkg reszelt sajt és/vagy magok

-tetejére:
1 tojás
5 dkg reszelt sajt

Elkészítés: Az élesztőt felfuttatjuk 1 dl meleg tejben a cukorral. A liszteket keverőtálba tesszük, mélyedést készítünk benne, hozzáadjuk a többi meleg tejet, az élesztős tejet, az olajat, és ... tévedésből a sárgáját is belekevertem. Ez kimarad az eredeti recepteknél. Jól kidagasztjuk. Keleszteni nem kell, elég  annyi pihentetési idő, amíg a töltelék elkészül. Ehhez meglágyítjuk a margarint, és egy sárgájával meg a reszelt sajttal és a sóval simára keverjük. 
A tésztát cipóvá gyúrjuk, és négy felé vesszük. Fél cm vastagra kinyújtjuk, és megkenjük a töltelék negyedével, és így járunk el a többi résszel is. Egyenként feltekerjük, mint a beiglit, és valaki írta, hogy a nyújtófával kicsit lapítsuk le, hogy egyben maradjanak a rétegek. 

Utána trapéz alakban felvágjuk, megkenjük a felvert tojással, belemártjuk a reszelt sajtba, esetleg megszórjuk magokkal, felsorakoztatjuk egymás mellé a tepsiben, és 180-200 fokra előmelegített sütőben kisütjük. Elvileg nem kell várni, de mivel tk liszt is volt benne, jobb lett volna, ha kicsit megkel, mielőtt sütöm, vagy hideg sütőbe tolom, de azért így is nagyon finom volt.

Bibliás elmélkedés: A Vajdaság Szerbiában van. valamikor Magyarországhoz tartozott. Bizonyára többen is olvasták, hogy a Vajdaságban egy magyar diáktól elvették a magyar zászlót a ballagáson, pedig engedélye volt rá, és meggyújtották. Bár sokat javult a két ország között a kapcsolat, azért sajnos még mindig előfordulnak ilyen esetek. A zászló darabjait felvették a többiek, és mentek vele tovább. Nem ijedtek meg.  1920-ban csatolták el Magyarország 2/3-át, rendszeresek voltak az üldözések mindegyik utódállamban, mégis kitartottak, és megmaradtak magyarnak, bár fogyatkozó számban. A Vajdaságra kevés figyelem fordul. Inkább Erdély, újabban a háború miatt Kárpát-alja kerül az érdeklődés középpontjába, pedig a Vajdaságban is van magyar élet, és reméljük, hogy marad is. 

Szeretettel ajánlok egy írást a honlapomról a hazaszeretet témájában. Idézet innen:

 

"...A saját népünk, hazánk, hagyományaink iránti szeretet tehát következik a Bibliából. Nem elsőrendű, soha nem előzheti meg az istenfélelmet, de idegen, ártó lelki hatásra utal az, ha valahol ezt háttérbe szorítják, vagy valamilyen félreértelmezett keresztyénség miatt internacionalizmust hirdetnek..."

A teljes szöveg itt érhető el.  (katt a kék szövegre)

A Vajdaságnak nincs hivatalos himnusza, ezért a Kárpát-alján szokásos Mindig velem, Uram címűt ajánlom meghallgatásra. gyönyörű! 

https://www.youtube.com/watch?v=05_ICUBCZZE

Rongyos leves

 

Erről se hallottam még eddig. A neten jött elém itt, megfőztem kis változtatásokkal, és nagyon szerettük. Kis egyszerű zöldségleves, de mégis más.

Hozzávalók:
1 nagy sárgarépa
1 kisebb petrezselyem gyökér
1 cikk zeller
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál őrölt piros paprika
olaj
fél pohár zöldborsó
1 mokkáskanál köménymag
5-6 szemes bors
3 tojás

Elkészítés: A  zöldségeket megtisztítjuk, és a nagy lyukú reszelőn áttoljuk. A fokhagymát felaprítjuk, és egy kis olajon megdinszteljük. Lehúzzuk  a tűzről, és hozzáadjuk a piros paprikát. Felengedjük vízzel, és beletesszük a borsó kivételével az összes hozzávalót. Ha a zöldségek kezdenek puhulni, akkor a borsó is belekerül, majd a végén a felvert tojásokkal fejezzük be a főzést. Ez adja a "rongyos" jelleget. 

Földkehely gyermeknapra

 

Nemsokára ünnepeljük a gyerekeket. Bár a legtöbb családban így is kiemelt helyet foglalnak el, és ez így is van jól. Ha kezdetben sok időt és türelmet szánunk rájuk, akkor később kevesebb gond lesz velük. Talán...remélhetőleg...

Mindenesetre most vasárnap gyermeknap. Már van néhány ideillő recept, mint például ez a lila spagetti,

amit nagyon szeretett a legidősebb unokám. Vagy a répaföld süti,

az elefántfül.

Ezt a földkelyhet a 2. és a 3. unokámmal készítettük, szóval már tartottunk egy elő-gyermeknapot. Nagyon élveztük a készítését. A receptet egy Rámás süteményeskönyvben találtam, de ott nem bolti, hanem házilag sütött kekszet használtak. 

Hozzávalók:

A kekszet közösen összetörtük, és egy kehely aljára halmoztuk a felét. 

Elkészítettük a pudingot az utasításnak megfelelően, és ráöntöttük egy részét. Majd ismét keksz és puding következett. Közbe-közbe pedig elhelyeztünk egy-egy gumicukor gilisztát. 

Ajánlom olvasásra a Répaföld süti alatti elmélkedést. 

Akác-és bodzaital variációk

 

Balról jobbra: akácital, akácos bodzaszörp, bodzaszörp, epres bodzaszörp. A háttérben, az üvegben van az igazi bodzaszörp, ami valójában szirup, mert csak hígítva fogyasztjuk. Itt a recept: http://korsocska.blogspot.com/2026/05/bodzaszorp-indul.html?m=1

Akácital elöl:

Az akácitalba kevertem egy kis bodzaszirupot. Nagyon finom lett.

 Bodzaszirup hígítva: 

A bodzaszörphöz adtam egy kis széttört epret. 

Jó időt, szép nyarat kívánok, de azért elegendő esőt is kérünk a Teremtőtől, hogy jó legyen a termés. 

Majdnem puncstorta cukorbetegeknek (is)

 

Először is áldott ünnepeket kívánok! Egy finom tortát hoztam, amely az ünnepi asztalon is megállja a helyét. Már van több ilyen kezdeményezésem, hogy ismert sütiket diétásra változtatok. A  Majdnem Fanta szelet után most egy puncstortával próbálkoztam. Persze a tetején a cukormázas rész helyett más van, de így is hozza az élményt. Van, akinek nem is kell diétáznia, de azért vigyáz a vonalaira. Nekik is jó választás. Pünkösdre is jó lehet.

Nagyon szerettem készíteni. Először rumos meggy levéből főztem pudingot, de nagyon sötét lett. Ezt lehet látni a jobb oldali pohárban. Desszertnek elfogyasztottuk. Aztán vizet öntöttem a pudingporhoz, ízesítettem egy kicsit, és jó lett a szín is. Érdemes kipróbálni, ha ilyen érintettségű vendégek jönnek. Hálásak lesznek érte.

Hozzávalók:

-piskóta:

6 tojás
másfél evőkanál 1:4 édesítő
3 evőkanál víz

7 dkg zabpehelyliszt
1 teáskanál sütőpor

-közepe:

3 dl eperlekvár

(mazsola)

(reszelt citromhéj)

-krém:

1 puncspuding por

4 dl víz

1 evőkanál 1:4 édesítő

1 teáskanál rum

Elkészítés: A tojásokat kettéválasztjuk.A fehérjéből és az édesítőből kemény habot verünk. A végén belecsorgatjuk a vizet, és egyenként a sárgáját, de nem hagyjuk abba a habverést. Alacsony fokozaton szitáljuk bele a sütőporral elkevert lisztet. Két kisebb kerek torta formát (19 cm) kibélelünk sütőpapírral, és két felé osztjuk a tortát úgy, hogy 1/3, 2/3 rész kerüljön a formákba. Jobb lett volna az egyikbe kevesebb tésztát önteni, de majd legközelebb. 160 fokra előmelegített sütőbe toljuk őket, és 10 perc múlva mésékeljük a hőfokot 150-re. A kisebb hamarabb kész, figyelni kell. Tűpróba! 

Ha megsültek, kiborítjuk őket egy deszkára, lehúzzuk a papírt,  majd azonnal visszafordítjuk egy rácsra, amelyre egy alátétet és egy konyharuhát terítettünk. Én nem szeretem ugyanis, ha a rács nagy nyomot hagy a piskóta alján. Aztán át szoktam tenni a rácsra, mert a konyharuha nedves lesz. 

Ha kihűltek, akkor a nagyobb 1/3 részét levágjuk, és darabokra tépjük. Mivel túl nagy lett a másik, abból is levágtam egy vékony csíkot, és széttépkedtem. A darabokat összekevertem a lekvárral. A vastagabb tortakarikát visszatesszük a formába, és rásimítjuk a lekváros részt, majd ráfektetjük a vékonyabb piskótát. Leöntjük a puncsos réteggel.

Ehhez a pudingport elkeverjük az édesítővel, majd a vízzel, és felfőzzük. Ízesítjük a rummal, kevergetve lehűtjük, és a torta tetejére és oldalára kenjük. 

Bibliás elmélkedés:
Az eddigi receptek alatt a pünkösd két vonatkozásáról emlékeztem meg: 

 1. Pünkösd a keresztény egyház születésnapja. Isten tervében a keresztyén-keresztény közösség tagjait mély szeretetkapcsolat köti össze Krisztussal és egymással. Ez jól érzékelhető, biblikus kifejezéssel Krisztus jó illatának kell érződnie rajtunk. 

2. Pünkösd a Szent Lélek kitöltetésének ünnepe is. 2000 évvel ezelőtt ezen a napon a tanítványok

együtt voltak, és várták, hogy beteljesedjen az ígéret. Így is történt. A Szent Lélek tűz lángjában szállt az apostolokra, és más nyelveken kezdtek beszélni. A jelenség  azt jelképezi, hogy Isten láthatatlanul jelen van a Benne hívők életében. A Szent Lélek tanít, bátorít, vigasztal, vezet, meggyőz az isteni igazságokról. Évszázadokig egyetértés volt ebben, és elvileg ma is ezt vallják a keresztény/keresztyén közösségek. Az utóbbi évtizedekben azonban megjelentek új hangok is. Ezek szerint a hívőknek ugyanolyan csodákat kellene megélniük, mint az első keresztényeknek, akik körében gyakoriak voltak a különböző csodák, gyógyulások. Olyan más nyelveken beszéltek, melyeket nem tanultak azelőtt. Van olyan közösség, akik azt vallják, hogy ez kötelező érvényű, és csak az kapta Isten Szent Lelkét, aki nyelveken szól. Még a mennybe se juthat be más, csak ezek.

Nyilvánvalóan hamis ez az érvelés. A Szentírás világosan fogalmaz: 

"Kegyelemből van üdvösségetek, a hit által, 

és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, 

hogy senki se dicsekedjék." 

Efezusiakhoz írt levél 2.rész 8. vers.

A hit alázatot munkál, és mások felé fordít. Szolgálatra váltott meg minket az Úr Jézus.  A büszkeség, a mások lenézése, az önző életvitel kioltja a Lelket. 

Nem tudom, hogy a kedves olvasók közül hányan mennek majd templomba pünkösdkor. Ez az ünnep már alig tartalmaz valamit a keresztény jellegből, pedig a Szent Lélek nélkül nem tudnánk Krisztust követni. 

Ajánlom szeretettel Kőszeghyné Raczkó Zsuzsannával készített beszélgetést pünkösdről. Gyönyörű tortákkal. 

Áldott ünneplést kívánok!

Töltike torma-,karalábé- és szőlőlevélből

 

Minden tavasszal legalább egyszer készítek töltikét szőlőlevélből. Görögös recept is van a blogon itt. 

A telken nagyon sok szőlőtő van, és már alig várom, hogy akkorák legyenek a levelek, hogy felhasználhassam őket még permetezés előtt. Karalábé levélbe is töltöttem már, sőt tormába is, de az nem került fel a blogba, pedig különleges íze van. 

Fontos! Zsenge leveleket használjunk még permetezés előtt. 

Fontos! A torma meg tud keseredni, ha idősebb korban szedjük le. 

A balkáni népek körében a szárma nagyon kedvelt étel. Szőlőlevélbe töltik a darált bárányhúst, illetve hagyományosan nem is darálták, hanem egy bárddal jó apróra vágták. Férjem szülőfalujában sem volt divat a darálás régebben, már csak az "elpuhult" városi szokásoknak engedve vettek húsdarálót, pedig egy nagy sertés húsát feldolgozni nem kis fáradsággal jár, de az íze, szerintük, egészen más.

Egyesek szerint a mi töltött káposztánk is balkáni eredetű. Vannak, akik el se tudnák képzelni, hogy nem mi tanultunk el szokásokat, hanem tőlünk is átvettek más népek valamit. Vagy az együttélés során közösen találták ki. 

Mindegy is, lássuk a receptet.

Hozzávalók:

szőlő-,karalábé-,tormalevelek
50 dkg darált hús
1 tojás
egy marék rizs
só, bors
egy tálka sóska
1/4 hagyma
tormakrém
tejföl
liszt

Elkészítés: 

-torma: A leveleket leforrázzuk. A vastag ereket levágjuk. A húst összedolgozzuk a rizzsel, tojással, fűszerekkel. A képen látható módon töltjük a tormába.

A nagy levelet három felé osztjuk, A felső részbe könnyebb tölteni, de a vastagabb erezetű résznél be kell vágni, és úgy ráhajtogatni a húsgombócra. Egy lábasba rendezgetjük őket, felöntjük egy kis vízzel, sózzuk, egy teáskanál tormakrémmel ízesítjük, és addig főzzük, amíg a rizs megpuhul. 

-karalábé: A leveleket leforrázzuk. A vastag ereket itt is levágjuk, majd a húsgombócra ráhajtogatjuk a levelet.

Lábasba rakosgatjuk őket, kis sós vízzel felöntjük, hozzáadjuk a felaprított hagymát, a felvagdosott maradék leveleket, és addig főzzük, amíg a rizs megpuhul. Tejföllel ízesítjük.

-szőlő: megtöltjük a leforrázott leveleket, kis  sós vízben megfőzzük, majd a végén a sóskamártást is hozzáadjuk, és együtt főzzük 5-10 percig. Ehhez a sóskát olajon megdinszteljük, pépesítjük. 

torma

karalábé

szőlő

A tormalevélnél mutatom, hogy kicsit zöldes lett, és a vastag szár mintát vágott a húsgombócba. 

Bibliás elmélkedés: 

A termés zsengéjét Istennek kellett adni az Ószövetségben. A zsenge az első termés.  Abból indultak ki, hogy Istennek mindenből rész jár, mégpedig a legjobb rész, hiszen Neki köszönhetik a jó termést. Pedig alig várták, mégis oda kellett adni?

Szép elmélkedést találtam erről, megosztom Önökkel: 

http://velunkazisten.hu/isten_nevei/0908_Elso_Zsenge

Bodzaszörp indul

 

Az akácszörp után most újabb ital került ki a konyhámból.

Van egy Család csoportunk a facebookon, és megérdeklődtem, hogy ki kér bodzaszörpöt. Egyik évben ugyanis úgy jártam, hogy többen kértek, majdnem kevés lett, mert nem végeztem közvélemény kutatást előtte. Tavaly epres is készült a legidősebb unoka kérésére.

Most viszont csak az egyik vejünk jelezte, hogy szívesen elfogadja, úgyhogy csak egy kisebb adagot kevertem be. Kezdetben több mint 2 kg bodzavirágot használtam fel, amikor még kicsik voltak a gyerekek, és ajándékba is adtuk. Bodzaszörp 2014-ből. 

Hozzávalók idén:

0,5 kg cukor
0,6 l víz
1,2 dkg citromsav
(0,5 dkg borkősav)
1 késhegynyi nátrium-benzoát
10 dkg bodzavirág

Elkészítés: Forgalmas úttól távol szedjük a virágokat, és jól nézzük meg, hogy bogarak ne legyenek benne. Sajnos gyakran tetves, ezeket hagyjuk ott. 

Otthon aztán ollóval levágjuk a zöld szárról a szirmokat úgy, hogy minél kevesebb zöld rész kerüljön bele. Nem kell megmosni.

Legjobb, ha a vizet megmelegítjük, hogy a cukor felolvadjon benne. Majd lehűtés után mindent összekeverünk, és 5 napig állni hagyjuk hideg helyen. A borkősav idén is kimaradt belőle, mert csak erre a célra használnám, és nem vettem meg a nagy kiszerelést. Naponta megkavarjuk, majd leszűrjük, és azonnal fogyasztható. 

Remélem, ízlik majd Zolinak. 

Több bodzás recept a kék szövegre kattintva: fánk, rétes, palacsinta stb.

Bibliás elmélkedés: 

Régen a bodzabokor minden részét felhasználták. Szárából furulya, szerszámnyél készült. A bodza volt a szegény ember patikája. Sokféle orvosságot készítettek belőle. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy Júdás bodzabokorra akasztotta fel magát. Szegény növény! Milyen rossz hírbe keverték! Pedig olyan egyszerű! Megél mindenütt, nem igényes, nincsenek elvárásai, mint Júdásnak, aki másként képzelte el az életet. Júdás Jézus egyik tanítványa volt, de nem értette meg Őt. Azt gondolta, hogy Jézus majd földi királyságot alapít, megszabadítja Izraelt a római fogságból. Testi keresztyén! A hitet arra használta volna, mint ma is sokan: Isten, ezt add meg, azt add meg. Nem teljesen rossz elképzelés ez, mert Jézus szolga is. De Úr akar lenni az életünkben. Elmondjuk a Miatyánkban, hogy "Legyen meg a te akaratod!"

Kérdés, hogy kérdezzük-e a döntéseink előtt, hogy Ő mit akar, vagy eldöntjük, hogy mit akarunk, és kérjük Isten segítségét. Először kérdezni kell, megvárni a választ, és utána lépni, mert így olyan útra visz, ahol teljes védelmét élvezzük bár lehet, hogy nem teljesen úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk.