A Reformkori Konyha nevű blogban láttam ezt a különleges receptet. Már főztem onnan egy mandolatormával borított marhaszeletet. Érdekes, hogy ott mandolát, ennél pedig mandulát írt a szerző. Mivel hamarosan itt van március 15-e, gondoltam, hogy éppen jó lesz az ünnepre, hiszen Németh Zsuzsána szakácskönyvéből való, aki 1858-ban adta ki, tehát a recept jóval előbbi lehet.
Hozzávalók:
8 dkg zsemlemorzsa
6 dkg xillit
2 dl tejszín
1-1,5 dl tej
3 tojás sárgája
4 tojás fehérje
30 dkg meggy fagyasztott meggyből
szeletelt mandula
porított xillit
Elkészítés:
A tojásfehérjét kemény habbá verjük. A zsemlemorzsát a tejszínnel és a tejjel elkeverjük, hozzáadjuk a mandulalisztet xillitet és a tojássárgáját. Elkeverjük, majd beleforgatjuk a habot is. Sütőpapírral bélelt kerámia tepsibe simítjuk a massza felét, rá a meggyet, kis xilittel megszórjuk. Rákerül a következő tésztaréteg, majd megszórjuk szeletelt mandulával. 200 fokon kisütjük. Kb 40 perc. Ha rendes tepsit használok, akkor alacsonyabb hőfokon sütök, kb 180 fokon. Kihűlés után szeleteljük.
Nemzeti színű ételek itt.Például:
krémpohár Olyan különös, hogy március 15-re már több mint 200 éve emlékezünk. A márciusi ifjak Habsburgok elleni lázadása olyan igényeket jelenített meg, amelyek azóta is időről-időre jelentkeznek. Gondoljunk csak Trianonra, a szovjet megszállásra, vagy a multikultúrális térfoglalásra. Ez utóbbi is olyan, mint egy megszállás. Ha gyarmatosítani akarsz, akkor vedd el egy nép büszkeségét, fordítsd a figyelmét a kudarcaira, kérdőjelezd meg a hagyományait, nyilvánítsd egészségtelennek a gasztronómiáját stb. Utána könnyű lesz legyőzni. Évszázadok óta tapasztaljuk ezt. Nagyon emlékszem a fájdalomra, amikor orosz nyelvi táborban voltam 1974-ben Lugában. A zenetanárnő kis megvetéssel játszott le néhány magyar népdalt. "Csak ennyi?" -kérdezte. Mivel az orosz és általában a szláv népek többszólamúak. Nem tudtam mit mondani, pedig a magyar népzene régebbi rétegei csodálatos hajlításokat tartalmaznak, amelyeket nem is lehet több szólamban énekelni, mert csak így érvényesülnek igazán.
Csak ennyi? Igen, ennyi! És még mennyi minden gyönyörűség, amit annak köszönhetünk, hogy őseink nem hagyták magukat, nemzeti büszkeségüket, nem olvadtak be. Manapság sokat beszélnek a rezilienciáról, ami lelki ellenálló képességet jelent. Ennek egyik fontos eleme a nemzeti öntudat.*
Adjunk tehát hálát Istennek, hogy magyarnak születtünk, hogy megmaradtunk az idegen népek tengerében! Adjunk hálát különleges kultúránkért, nyelvünkért, nemzeti kicseinkért!
Adjunk hálát a márciusi ifjakért, akik életüket nem kímélve szálltak szembe a Habsburg elnyomással, fogtak fegyvert a hazáért! Bár a szabadságharcot leverték, de a változást nem tudták megállítani. hamarosan jött a kiegyezés, nagy fellendülés, aztán sajnos megint egy lejtmenet.
Isten áldd meg a magyart...mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség! Ámen