Zöldborsós marharagu

 

Már itt is vagyok egy új recepttel a saját játékomra, amiben természetesen nem veszek részt, de úgy gondoltam, hogy jó kedvcsináló lehet. 

Volt egy kis darab rostélyos a fagyasztóban. Ebből álmodtam meg ezt az ősziesnek mondott finom ételt. A zöldborsó ugyan nem kifejezetten őszi, de ha a másodvetésre gondolunk, amiből ilyenkor már szoktak szedni, akkor mégis illik ide. Különben meg van benne egy kis lecsó is, ami megmaradt a befőzésből.

Hozzávalók:
30 dkg marha rostélyos
1 nagy vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

olaj

só, bors

1 tálka lecsó

1 evőkanál reszelt zöldség

zöldborsó

3 babérlevél

Elkészítés:

A vöröshagymát apróra vágjuk, és megfonnyasztjuk egy kis olajon. Közben hozzáadjuk a fokhagymát is. A húst kis kockákra vágjuk, és fehéredésig pirítjuk a hagymákon. Hozzáöntünk két pohár vizet, kis sót, borsot, a babérleveleket, a lecsót, és kuktában 20 percig főzzük. Kukta híján addig, amíg megpuhul a hús. Utána beleöntjük a borsót, ami jelen esetben fagyasztott volt, de nem tudom, hogy mennyi, mert elfelejtettem megmérni. Jöhet a reszelt zöldség is, és addig főzzük, amíg a borsó is puha. Illene hozzá a krumpligombóc, a rizs, de most tészta a köret. 

Bibliás elmélkedés:
Kislány koromban a tél volt a kedvenc évszakom. Nem éppen megszokott dolog, mert a gyerekek inkább a nyarat szeretik, amikor lehet jókat pancsolni a szabadban. Én viszont a hóban szerettem hemperegni, nagy hócsatákat vívni, hóembert építeni, és várni a karácsonyt. Aztán a tavasz lett a kedvenc. Gyönyörködtem az éledő természetben, élveztem a madárcsicsergést, és teljesen fellelkesített a sok tavaszi virág. Ma is ezek a kedvenceim. Már nem is emlékszem, hogy mikor váltottam az őszre, de különleges örömöt jelent a bíborra váltó természet. Megjelennek a lampion virágok, a sütnivaló tök, és lassan minden elcsendesedik. Csak az a fránya reuma ne lenne! Itt fáj, ott fáj. Talán mégis inkább a nyár? Nem tudom eldönteni, de nem is nekem kell. Isten már jó régen úgy döntött, hogy váltakozni fognak az évszakok. Tavaszra nyár, majd az ősz és végül a tél. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, és értelme is. Állítólag nem volt mindig így. Noé előtt a Földet vastag páraréteg vette körül, amely megszűrte a Nap káros sugarait, és egységes, párás légkört biztosított. Itt írok erről. Az özönvízzel megszűnt ez a páraréteg, a védelem is, ezért aztán az emberek a későbbiekben nem éltek évszázadokig, mint Noé idejében. Addig látták az unokáik unokáit is. Később csak a gyermekeiket, vagy esetleg a dédunokákat. 

Ősszel elcsendesedik a természet, mert Isten így határozott, de nem csak a növényeknek kell pihenni ilyenkor. Nekünk is szükségünk van olyan időszakokra, amikor lehetőséget keresünk arra, hogy elcsendesedjünk. 

Elcsendesedni. Szoktunk-e elcsendesedni? Tudunk-e magunkban lenni, elmélkedni az idő forgásán, imádkozni a barátokért, rokonokért, akár az ellenségeinkért is?

Néhány éve kezdődött, hogy hajnali 4-kor felébredtem. Forgolódtam az ágyban, kimentem, visszajöttem, vizet ittam, és nem értettem, miért nem tudok aludni. Végül is elővettem a Bibliámat, és elolvastam az aznapra kijelölt igerészeket. Nagy nehezen megértettem, hogy 

Isten ébreszt fel, mert velem akar lenni. 

A nap folyamán ugyanis gyakran elsodornak az események, pedig már felnőttek a gyerekek, nincs, aki megzavarná az áhítatomat. Mégsem tudok már úgy figyelni az igére, mint fiatalabb koromban. A terveim, mit főzzek stb elviszik a gondolataimat. Miután megértettem ezt, nagyon áldott időkké váltak a hajnali órák. 2 órát töltöttem Biblia olvasással, imádsággal, elmélkedéssel. Aztán megreggeliztem, és visszaaludtam 6 óra tájban. Gyakran ma is így van. ha mégis tovább alszom, akkor a nap folyamán keresek rá időt, de a nap nem múlhat el csendesség nélkül. 

Kedves Olvasó! Ön hogy van ezzel? Hallotta már Isten hangját az Igén, vagy istentiszteleten keresztül? Talán még senki nem mondta, hogy a Biblia nem holt betű, hanem cselekvő, isteni szöveg. A magyar nyelv kifejezően nem is Isten szaváról, hanem Isten Igéjéről beszél. Ige, ami 

"élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek...szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait."(Zsidókhoz írt levél 4.12.)

Jó, ha úgy olvassuk, mint Isten hozzánk írott levelét, amelyre egyébként választ vár. Döntést mellette, azt, hogy igazítsuk a cselekedeteinket az akarata szerint. 

"Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz" (mennybe jutsz). -hívja az övéit, mert Jézus kereszthalálával megváltott bennünket, és megnyitotta az utat a mennybe, ami a Vele való boldog közösséget jelent már itt a földön. 

Itt van az ősz...Játék!

 

Kedves  Bloggertársak! 
Elmúlt a nyár, itt az ősz, és már régen játszottunk. Petőfi Sándor Itt van az ősz című verséből vettem a címet.  Arra gondoltam, hogy jó lenne néhány őszi recepttel találkozni, tehát a kiírás:

-Olyan recepttel kell jönni, ami emlékeztet az őszre. Vagy őszi alapanyagokat használ vagy a díszítés emlékeztet erre a szép évszakra. 

-Lehet régi recepttel is jönni, de újra kell osztani, mintha most tettük volna közzé.

-A receptben meg kell említeni, hogy ebbe a blogban játszik a bloggertárs. Tehát a korsocska.blogspot.com blogcím linkje a blogra mutasson. 

-Kérem, hogy itt, megjegyzésben jelentkezzen az, akit érdekel. Nem baj, ha még sosem játszott nálam, ha eddig nem volt semmilyen kapcsolatunk. Jöjjön bátran, szeretettel várom! A képet és a recept linkjét az agostonneani@gmail.com címre kérem elküldeni.

-A határidő október 1. éjfél

-Nyeremények: 2000 (kétezer) ft-os Lidl vásárlási utalvány és apróságok. 

A képen szilvás pite látható. Katt a linkre a receptért.

Zserbó tk lisztekkel. Tej-tojás-hozzáadott cukormentes

 

Már van néhány diétás zserbó a blogon, de most újfajtát készítettem. Ebből sem ehettünk kettőnél többet, de ennek is örültünk. Nagyon finom lett, mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit egészségesebben szeretne étkezni. Nagyon élveztem a készítését is, most jobban eltaláltam a tészta állagát, szépen lehetett nyújtani.

Hozzávalók:

-tészta:

20 dkg zabpehelyliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
fél csomag sütőpor
1 csipet só
1 evőkanál 1:4 édesítő
1 csomag reszelt citromhéj

20 dkg margarin

-
1 teáskanál útifűmaghéj

-töltelék:
20 dkg dió
3,5 dl diétás sárgabaracklekvár

-tetejére:

3 evőkanál víz

3 evőkanál kakaó

3 dkg margarin

1 teáskanál 1:4 édesítő

Elkészítés:

Az útifűmaghéjat 80 ml vízben elkeverjük. A tésztához a többi száraz anyagot habverővel összekeverjük, elmorzsoljuk benne a margarint, és beledolgozzuk a megkocsonyásodott útifűmaghéjat is.

Cipóvá gyúrjuk, majd 15 percet pihentetjük.

Négyfelé osztjuk, kis téglalapot formázunk belőlük, és egy kis tepsi méretűre (20x28 cm) kinyújtjuk őket. Az elsőt ráfektetjük a tepsi aljára, megkenjük a lekvár harmadával, rászórjuk a dió harmadát, és következik a második lap. Mindegyikkel így járunk el, majd az utolsót villával megszurkáljuk, vízzel megkenjük, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Rácson kihűtjük, megfordítjuk.

A kakaót a vízzel felforraljuk, hozzáadjuk az édesítőt, és elkeverjük a margarinnal. Rásimítjuk a süteményre.

Mungóbab ragu

 

Mostanában többféle diétával ismerkedtem meg. Egyes ismerőseim a paleolit rendszer szerint étkeznek. Sok húst, evőkanálnyi zsírt naponta és sok zöldséget fogyasztanak és szénhidrátot szinte semmit. Az egészségük megőrzésért vagy helyreállításáért. 

Mások egyáltalán nem esznek húst, tejterméket, tojást,  egyrészt a Föld megóvása érdekében, másrészt az egészségük megőrzéséért vagy helyreállításáért. 

Mások gondosan számolgatják a szénhidrátot, sok zöldséget, kevés gyümölcsöt,tejtermékeket módjával és némi húst fogyasztanak. 

Másoknak sok sovány tejterméket ajánlanak. 

Zsírral főzzünk, ne főzzünk zsírral!? Erről itt is írtam.

Megannyi tanács, és szinte ellent mondanak egymásnak. Persze nyilván függ a betegségtől is, hogy mit ajánl egy orvos, de többnyire egészségeseknek szólnak a tanácsok. Beleolvastam ebbe is, abba is, és meglepődve láttam, hogy mindent tudományosan támasztanak alá. Ha kiveszem azt az összetevőt, hogy esetleg hazudnak, hogy saját nézetüknek (és esetleg táplálékkiegészítőjüknek, online kurzusuknak, szakkönyvüknek) vevőkört találjanak, akkor is félelmetes, és most már rendet kellene vágni közöttük. Az az érzésem, hogy ez az egész táplálkozási hullám valamiféle új valláspótlék. Mivel azonban ki lehet hámozni belőle jó dolgokat is, mint például a cukrosoknak az alacsony szénhidráttartalmú új alapanyagokat, egyes elemeit örömmel üdvözlöm, mint ezt a mungóbabot, mert mindössze 43 g szénhidrátot tartalmaz 10 dkg, ami sokkal jobb, mint a mi szárazbabunk. Nyilván ugyanúgy meg lehetne főzni is, de miért ne újítsunk néha? A receptet itt találtam, kicsit változtattam csak rajta.
Hozzávalók:
10 dkg mungóbab
olaj
kis fej vöröshagyma
1 teáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
2 teáskanál római kömény
2 evőkanál szezámmag

Elkészítés: A mungóbabot legalább egy fél napig áztatjuk, majd leöntjük a levét, és enyhe sós vízben puhára főzzük. Elég hamar megvan. A felkockázott hagymát egy kis olajon megfonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a fűszereket, kicsit együtt pirítjuk, majd jöhet a szezámmag, egy perc múlva pedig belekeverjük a babba. 

Bibliás elmélkedés:
"Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."(Lukács 5.31-32)

Ha már egészség és betegség szóba került, érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, hogy mit ért ezen a Biblia. Ma nagyon központi szerepbe került a testi egészség, a lelki javak helyett. Általában a külső, a ruházkodás, a vagyon gyarapítása. Még keresztény felekezetek is vannak, aki felvállalják ennek a hangsúlyozását. Olyan túlzó megállapításokat tesznek, hogy: Jézus nem akarja, hogy betegek vagy szegények legyünk. Mindenkit meggyógyított, amikor a földön járt és hozzá fordult. Péter apostolnak még a ruhájában is gyógyító erő volt, Pál pedig halottat támasztott fel! 

Persze a gyógyításokat igazolni lehet a Bibliából, hiszen valóban mindenkit meggyógyítottak- egy ideig. Aztán azt olvassuk Pálnál, hogy Timóteusnak, tanítványának nem gyógyulást kínál fel, hanem bort, gyakori gyengélkedésére és gyomra állapotára. "Ne légy tovább vízivó!"-hangzik a tanács. Timóteushoz írt levél 5.23-ban. Aztán azt írta, hogy Trofimosz nevű szolgatársát betegen hagyta. (2. Timóteus 4.20.) tehát nem tudta meggyógyítani. A 

gyógyítások ugyanis jelek voltak csupán 

azt igazolni, hogy Jézus a Krisztus, akit Izrael olyan régóta várt. A vakok meggyógyítása például kifejezetten messiási jel, más nem gyakorolta. Mégse hittek neki. Mégis keresztre feszítették. Méghozzá az "igazak" tették ezt, akik azt gondolták, hogy nincs szükségük változásra. Azt gondolták, hogy az évezredes hagyományoknak megfelelően kell élniük, pedig láthatták, hogy ezzel valami baj van, hiszen fogságról fogságra jutottak. Jézus idejében éppen a rómaiak uralkodtak rajtuk. 

Aztán ahogy haladunk előre az időben, azt látjuk, hogy az apostolok kezdetben nagyon sok jelet és csodát tettek, később azonban ezek megritkultak, mert már nem volt rájuk szükség. Aki valóban a bűneiből akart megtisztulni, valóban a Messiást várta, az bűnbocsánatot kapott Jézus érdeméért, és örök életet. 

"Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék." (Efezus 2.8)

A testi egészség fontos ugyan, de nem kerülhet a központba. Isten a szívünket (lelki életünket) akarja meggyógyítani, mert szeret, és békességet, örömöt kínál az övéinek. 

Őszies csirkecomb félfilé

 

Az egész dolog a kakukkfüves almás pitével kezdődött, amiről a Kőszeghyné Raczkó Zsuzsannával készített riportomban olvastam. Elém jött valamiért, és kicsit rácsodálkoztam, hogy kakukkfűvel ízesíti az almás pitét. Süteményben nem akartam használni, így ezeket a combokat vettem hozzá. Sajnos csak szárított volt, így nem adta ki azt az ízt, amire vártam, de azért volt egy kis szokatlan, de kellemes aromája. Eredeti címe:Töltött, filézett csirkecomb kakukkfüves almamártással.
Hozzávalók:

3 csirkecomb

só, bors

reszelt sajt

-almamártás:
2 alma

1 lila hagyma

olaj
mokkáskanál kakukkfű

só, bors

-köret:

lila hagyma, krumpli, zöldbab, reszelt zöldség

Elkészítés:

Az egyik almát lereszeljük, a másikat kis kockákra vágjuk. A lila hagymát is kis kockákra vágjuk, és kicsit megpároljuk az olajon. Utána hozzáadjuk az almát, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk kakukkfűvel, és tovább sütjük, amíg elfövi a levét.  A csirkecombokat enyhén besózzuk, és a felső részükből kiemeljük a csontot. A helyére almapürét töltünk, és megpróbáljuk hústűvel lezárni. Nekem nem sikerült, de egyébként sem akartam mindjárt sütőbe tenni, mert akkor éppen kánikula volt. Becsomagoltam hát őket alufóliába, és egy kis vizet öntve alá, lassú tűzön gőzöltem mintegy fél óráig.

Közben néhány krumplit sós vízben felforralunk, hogy kicsit megpuhuljanak, és egy olajozott tepsibe rakosgatjuk őket néhány feldarabolt lila hagymával. Sózzuk, borsozzuk, ráfektetjük a combokat, forró sütőben összepirítjuk, majd a végén megszórjuk reszelt sajttal.Az almapüréből sok kimarad,

ezt külön kínáljuk hozzá. Volt egy kevés zöldbabom, megpuhítottam reszelt zöldséges vízben köretnek. 

Nem látszik túl jól a csont nélküliség, de azért el lehet képzelni. Végig lehet szeletelni a felső combot.

Békebeli zöldségleves és csirkegulyás

 

Nem tudom, hogy más is úgy van-e vele, hogy néha rácsodálkozik, hogy bizonyos étel receptje még nem szerepel a blogban? Zöldségleves már van ugyan, de az anyósom-féle, az viszont, amit anyukám tanított, még csak most kerül fel. Már a csurgatott tésztánál írtam, hogy 12 éves korom óta főzök. Először a zöldségleveseket tanultam meg. A legtöbbet egyforma alappal kezdtük. Aztán attól függően, hogy karalábé-, karfiol-, vagy zöldborsóleves készült, azt tettük a levesbe. Kicsit azért változott az idénynek megfelelően, mert például télen nem került bele paprika, paradicsom. A zöldséglevesbe aztán más is került néha, például túrós táska, kötött tészta vagy éppen maradék pörkölt, amitől a hangzatos csirkegulyás nevet kapta. Ezt viszont már anyósomtól vettem át. 

Hozzávalók:

1 hagyma

2 répa

1 petrezselyemgyökér

2 krumpli

1 szelet zellergumó

fél paradicsom

fél paprika

3 karfiolrózsa

1 evőkanál zsír

őrölt piros paprika

só

szemes bors

száraz tészta.

zellerlevél

(egy csokor petrezselyemlevél)

Elkészítés: A hagymát felkockázzuk, és a zsíron megfonnyasztjuk. Lehúzzuk a tűzről, és beleszórjuk a piros paprikát. Felengedjük másfél liter vízzel. A zöldségeket meghámozzuk, a répát, petrezselymet karikára vágjuk. A levesbe dobjuk. Hozzáadjuk a sót, borsot. Felforraljuk, majd lassú tűzön főzzük tovább. Amikor elkezdenek puhulni, akkor következik a kockára vágott krumpli és a többi zöldség. A legvégén, az utolsó forrásába, ahogy anyu mondta, a petrezselyemlevél. Végül egy marék száraz tészta, jelen esetben kiskocka. 

És a csirkegulyás.

Bibliás elmélkedés: 

Tavaly döbbentem meg azon, hogy 65 éves lettem. Hogy történhetett? Nemrég még 50 voltam, és 35-nek néztem ki. Talán azért is volt furcsa, mert a legfiatalabb lányom tulajdonképpen az unokám lehetne. Sokat fiatalít.  Aztán kirepültek, most már csak Évi van velünk, és nehezen szokom, hogy messze vannak, és keveset adnak hírt magukról. Emlékszem, amikor a legidősebb lányom első nap volt az óvodában, egész nap azon görcsöltem, hogy mit csinálhat. Jól érzi vajon magát? Addig anyósom volt vele az utolsó évben, és ha hazamentem az iskolából, mindig beszámolt arról, hogy mi történt. Képben voltam, de akkor? Az óvónőktől nem lehetett elvárni, hogy percre pontosan kövessék a lány útját. Elég volt nekik az is, hogy "Minden rendben volt, anyuka. Aranyos kislány, szót fogad." Jó, de játszottak-e vele? Tetszett-e neki a mese? Ízlett-e neki az ebéd? Aludt rendesen ebéd után? Ezekre a kérdésekre csak töredékesen, vagy sehogy se kaptam választ. Néhány nap múlva pedig legnagyobb megdöbbenésemre nem akart hazajönni, olyan jókat játszott a gyerekekkel. Akkor meg az esett rosszul, ahelyett, hogy annak örültem volna, hogy egészségesen levált, minden rendben van, feltalálja magát.

65 éves lettem, és nemrég döbbentem rá, hogy a régi öregek, akiktől még tanácsot kértem erről-arról, már nincsenek köztünk. Soha nem fogok megtanulni rétest sütni, pedig még ezt jó lenne, de már nincs kitől. Hitbeli dolgokban is én számítok már "régi öregnek". Bevallom, jól is esik, ha felhívnak néha, és örömmel osztom meg a látásomat. Nem tanácsként, hanem inkább útmutatásként. Minden fiatalnak meg kell találni a saját útját. Meghallgatnak, de imádkozva kell jó döntéseket hozni, nem engem követni. Jézus személyesen vezet. Persze nagy dolgokban, mint a Tízparancsolat nem lehet másként dönteni, de egy lakásvásárlásban vagy, hogy stílusos legyek, konyhagép választásában több lehetőség is van. Lehet ezért is imádkozni. 

Sok dolgot csinálnék másként, de Isten a rossz döntéseinkből is tud jót kihozni, ez a reménységem. 

A Reformátusok Lapjában

 

Tél vége óta én írom a recepteket a Reformátusok Lapjába. Az volt a kérés, hogy lehetőleg egy leves egy főétel, egy sütemény vagy desszert és még valami más szerepeljen benne hetente váltakozva. Amikor felkértek, először néhány nap gondolkozási, imádkozási időt kértem, mert ezt túl nagy feladatnak tartottam. Már írtam egyszer hetente egy internetes oldalra, de kevesen nézték, elment tőle a kedvem. Ha igent mondok is most, akkor havonta küldeném el a recepteket egyben.-gondoltam. Ekkor jött a telefon: Nem lenne gond, ha havonta küldenéd a recepteket?- Nem, nem lenne gond! Nagy örömmel láttam hozzá, és jók a visszajelzések. Egy hölgy a szerkesztőségben mindent elkészít. Ma a férjem egy tàvolabbi városnak helyettesítette a lelkészt. A nyugdíjas kolléganő megörült nekem. A vizes uborkája már üvegben várja a karácsonyt. Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a Dicsőség!