A Reformátusok Lapjában olvastam rólad, és nagyon megtetszett az a szolgálat, amit végzel a Biblia növényeivel, ételeivel kapcsolatban, de menjünk szépen sorban.
Hol születtél, milyen gyermekkori emlékeket őrzöl?
H: Békésen láttam meg a napvilágot 1986 tavaszán. Egy klasszikus, szerető családban nőttem fel a nővéremmel, aki öt évvel idősebb nálam. Ha a gyermekkoromra gondolok, szinte azonnal megrohannak a nagyszüleimnél töltött idő emlékei. Rengeteget voltam náluk: a játék, a vidéki életforma szabadsága, az ünnepek varázsa, na meg a felejthetetlen ételek, ízek és illatok örökre beleégtek a szívembe. Ma már édesanyaként én magam is pontosan ezeket a tiszta, családi értékeket és hagyományokat igyekszem átadni a saját családomnak.
Van olyan étel, amiről mindig a nagyi jut az eszedbe?
H: Igen, határozottan! Élénken emlékszem a házi baracklekváros tésztára, amelyet az a csodás, roppanós tojáshab koronázott meg. Bár a tojáshabos süteményeket a mai napig nem kedvelem, ez a kivétel – amit később már női szeszély néven ismertem meg. Ugyanígy a csirkepaprikásról galuskával is mindig mama jut az eszembe, valahányszor csak elém kerül.
Ritka dolog, hogy valaki már gyermekkorában tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni a felnőtt életében, de nálad pontosan ez történt.
H: Igen, az általános iskola után korán körvonalazódott bennem a jövőm: pontosan tudtam, hogy cukrász szeretnék lenni. Amikor négy évvel később kézhez kaptam a végzettségemet, azonnal fejest is ugrottam a munka világába. A cukrászat gyönyörű, de kemény fizikai szakma. A rengeteg talpalás, a korai kelések és a hétvégi vagy ünnepnapi műszakok gyorsan megtanítottak a valódi kitartásra és a szorgalomra.
- Hol kezdted el a munkát? Mivel szerettél legjobban foglalkozni?
 |
| Jeruzsálemi babka |
H: Ugyanazon a helyen folytattam a munkámat, ahol a gyakorlati tanulói éveimet is töltöttem. Közel 14 évet dolgoztam ezen a helyen. Ezután kerültem el egy nagy múlttal rendelkező étterembe, ahol egészen más megközelítésben foglalkozhattam szintén a cukrászattal. Nagyon sokat tanultam a tányérdesszertek és a francia cukrászat világáról. Idővel azonban éreztem, hogy nem akarok megállni itt; vágytam a fejlődésre, a tanulásra. Így történt, hogy felnőtt fejjel újra beültem az iskolapadba, egy esti gimnáziumba. Ez a döntés nemcsak a tudásomat, de az egész életemet megváltoztatta. Itt ismertem meg ugyanis a férjemet, Andrást. Miután sikeresen leérettségiztem, még azon a nyáron össze is házasodtunk.
“sohasem késő rátalálni az Úrra.”
Ateista családban nőttél fel. Sosem hallottál Istenről gyermekkorodban? Hogy kerültek az ajándékok a karácsonyfa alá?
H: Gyerekkoromban egyáltalán nem hallottam Istenről. Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan kerültek az ajándékok a karácsonyfa alá, azt válaszolnám: egyszerűen nem mehettünk be addig a szobába, amíg nem szóltak, és én mindig pontosan tudtam, hogy a szüleim tették oda őket. Általános iskolás koromban azonban ellátogatott hozzánk két középkorú férfi a Gedeon Társaságtól, és kis, kék színű zsebbibliákat osztogattak. Bár ez nem a teljes Bibliát tartalmazta, tisztán emlékszem, hogy utána szinte minden este olvastam, és a magam módján imádkoztam. Kezdetben csak azért imádkoztam, hogy másnap jól sikerüljön a dolgozatom, de hamar rájöttem, hogy nemcsak magamért, hanem másokért is fohászkodhatok. Aztán valamiért mégis eltávolodtam Istentől, és ez hosszú évekre így is maradt. Később, András révén megnyílt előttem egy addig ismeretlen világ: valóban megismertem Istent. Az életem során, a nehéz megpróbáltatások közepette újra és újra megtapasztaltam a jelenlétét. Amikor komolyabb betegségekkel küzdöttem, vagy veszélyes helyzetekbe sodródtam, mindig éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Isten óvó, gondoskodó szeretetét a mai napig érzem; ez ad erőt a mindennapokban. Az én történetem a bizonyíték arra, amit szívből hiszek: sohasem késő rátalálni.
Megpróbálom elképzelni azt, hogy András megpillant, megtetszel neki, de kiderül, hogy nem vagy hívő. Hogyan sikerült áthidalni ezt a problémát? Hogyan tértél meg?
H: Megfordítom a sorrendet. Már előbb tudta, hogy nem vagyok hívő, mielőtt megtetszettem volna neki (nevet). Nagyon nehéz időszakomban találkoztunk. Mint már említettem, esti gimnáziumban ismerkedtünk össze. Egyik szünetben történt, hogy kimentem az udvarra és rágyújtottam egy cigarettára. Meglátta és azt mondta: „Hajni, most csalódtam magában. Dobja el azt a vackot.” Akkor ott úgy megszégyelltem magamat, hogy soha többé nem gyújtottam rá, és más megoldást mutatott a problémáimra. Egy Bibliát. No nem úgy kell elképzelni, hogy itt van, tessék, olvasd, hanem szépen, türelemmel terelgetett.
Van-e olyan bibliai igevers, amely közel áll a szívedhez?
H: „Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.”Ézsaiás 40. 28-31
Tanul és tanít
Életed szinte a szüntelen tanulásról szólt egy időben. Számomra bámulatos ez a kitartás.
H: Igen, a tanulás iránti vágyam a gimnázium után sem csillapodott, sőt, igazán csak akkor kapott szárnyra. Megkezdtem a főiskolát, megszereztem a mestervizsgát, majd pár évvel később az egyetemi képzést is sikeresen elvégeztem – mindkét diplomámat a Baptista Teológiai Akadémián szereztem meg. Bár a hitem és a teológia az életem alappillérévé vált, az élelmiszeripar sem tűnt el a mindennapjaimból, csak átalakult. Dolgoztam élelmezésvezetőként, és belekóstoltam az élelmiszerbiztonsági felügyelők felelősségteljes munkájába is. Végül ezek az utak egy csodálatos hivatásban értek össze: jelenleg szakoktatóként dolgozom itt, a békési EGYMI-ben, ahol sajátos nevelési igényű gyermekeket tanítok, átadva nekik a szakma szeretetét és a gondoskodást.
A család a biztos háttér
A férjeddel egymást bátoríthatjátok a tanulásban és az írásban.
H: A családom és a hátterem az a biztos bázis, ami mindenért kárpótol. A férjem, András egy rendkívül sokoldalú ember: középiskolai tanárként német, történelem és hittan szakos pedagógus, emellett a könyvek szerelmese, aki maga is több tucat kötetet jegyez szerzőként. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzi a doktori címét. Határtalan tudása és műveltsége mindig is hatalmas büszkeséggel töltött el; nemcsak én nézek fel rá tiszta szívből, hanem a tanítványai is.
Szegedi Kis Istvánról írt könyvét a Békési gyülekezet adta ki. Itt olvasható róla egy ismertető. https://reformatus.hu/oktatas/hirek/egy-magyar-reformator-elete-egy-presbiter-tollabol-konyvajanlo/
Manapság sok szülő küszködik a gyerekneveléssel, de nálatok, úgy tűnik, nincsenek ilyen gondok.
H: Az életünk legnagyobb ajándékai a gyermekeink: a fiunk, Kristóf, aki most tizennégy éves, és a kislányunk, Sára, aki egy talpraesett, hétéves nagylány. Ők is gyönyörűen bontogatják a szárnyaikat. Kristóf a sportban találta meg önmagát: kiskora óta elszántan és szép sikerekkel kézilabdázik. Büszkeségünk, hogy ettől az évtől már a neves szegedi OTP-Bank PICK Szeged utánpótlásában folytatja az útját. Édesanyaként ugyan nehezen éltem meg az elköltözését, de biztosan tudom, hogy az ő életét is a Jóisten egyengeti.
Sára pedig, bár még kicsi, máris határozottan tudja, mi szeretne lenni: állatorvos. Pici kora óta egészen különleges, mély kapcsolata van minden állattal. Szerencsére egy szép, nagy udvaros házban élünk Békésen, így nálunk az állatok is igazi otthonra lelnek: tyúkok, kakasok, kacsák, macskák és a kutyánk mind abszolút biztonságban, szeretetben élnek nálunk hobbiállatként. Nálunk nincsen vágás, senkinek sem kell félnie.
A cukrászat, a hit és az írás találkozása
Most utaljunk vissza a riport elejére, a reflapban ismertetett szolgálatodra a Biblia és a gasztronómia találkozásáról!
H: Az életemben a cukrászat, a hitem és az írás egy másik csodás területen is összetalálkozott. Már hét éve büszkén vezetem a Békési Újság „Cukrász Álom” elnevezésű saját rovatát. Itt kéthetente jelentetem meg az általam készített sütemények receptjeit, amelyeket nagyon gyakran egy-egy hozzájuk kapcsolódó, szívmelengető történettel is ellátok. Emellett a helyi református egyház időszakosan megjelenő lapjába is rendszeresen publikálok. Ott azonban a teológiai énem kap nagyobb hangsúlyt: a Szentírás adja az alapot. Kiválasztok egy-egy bibliai alapanyagot – legyen az füge, méz vagy éppen a búza –, és e köré álmodom meg magát a süteményt és a hozzá tartozó tanulságos történetet.
A riport végén be is mutatjuk a Jeruzsálemi babkát és a fügés galettet. Köszönjük a recepteket és a szép képeket. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ezeket az írásokat, recepteket egyben látni egy könyvben. Gondoltál már erre esetleg?
 |
H:. Pár éve már megjelent egy hasonló kiadványom, amelyben az addigi receptjeimet gyűjtöttük össze. Akkor magánkiadásban készült, így csak néhány tucat emberhez juthatott el. Azóta sok idő telt el, és jelenleg is azon dolgozom, hogy a könyv újra megjelenhessen – ezúttal kibővítve, hiszen már közel 200 recept várja az olvasókat. Egyelőre a kiadás finanszírozásához keresem a megfelelő forrást.
Ha végignézek az eddigi utamon, egyetlen fontos üzenetet szeretnék útravalóul hagyni az olvasóknak: soha ne féljenek az újrakezdéstől, a tanulástól és a változástól. Legyen szó egy nehéz fizikai szakmáról, a felnőttkori iskolapadról vagy a hit megtalálásáról – az Úr mindig fogja a kezünket, ha merünk bízni az útmutatásában. A legkeményebb megpróbáltatásokból is virágzó hivatás és kerek, boldog élet születhet, ha szeretettel, szorgalommal és nyitott szívvel fordulunk a világ felé.
A Reformáció hónapja van. Mit jelent neked ez az ünnep?
H: Számomra a reformáció hónapja elsősorban a belső megújulásról szól. Arra emlékeztet, hogy a mindennapokban is érdemes időről időre megállni, leltárt tartani és visszatérni a lényeges dolgokhoz. Ahogy a 16. században a reformátorok visszanyúltak az alapokhoz, úgy nekünk is szükségünk van arra a bátorságra, hogy felülvizsgáljuk a saját berögzült szokásainkat, és elhagyjuk azt, ami már nem épít.
Köszönöm a beszélgetést. További áldásos szolgálatokat kívánok.
..........................
Itt is olvashatnak Hajnalkáról:
Mucsiné Fodor Hajnalka szakoktató:
https://reformatusoklapja.hu/evfolyamok/lxx-2026/lxx-evf-31-szam/mucsine-fodor-hajnalka-szakoktato/
Prohászka Bélával sütött-főzött a békési cukrász:
https://bekesmatrix.hu/cikk/103953_prohaszka_belaval_sutott_fozott_a_bekesi_cukrasz
A Békés Tortája verseny egy egyedülálló helyi gasztronómiai kezdeményezés, amelyet a Magyarország Tortája verseny mintájára Mucsiné Fodor Hajnalka békési cukrászmester hívott életre.
A Szilvás Sütemények Versenye állandó zsűrizője:
Több befolyásos asszonnyal készült riport itt olvasható. (katt a kék szövegekre)
............................
Csokoládés babka
A tésztához:
A babka a közel-keleti gasztronómia fontos szereplője, amely látványos fonási technikájának köszönhetően vált világhírűvé. A jeruzsálemi kalácsként is emlegetett babka eredetét pontosan nem ismerjük, mert több eredettörténet is köré fonódott. Egyesek úgy vélik, hogy zsidó hagyományokból származik. Hazánkban néhány éve lett elterjedt a babka, ami nem csoda, hiszen ez egy olyan kalács, amit nagyon egyszerű elkészíteni, és különleges a kinézete. Két dologban különbözik a babka egy hagyományos kalácstól. Először is másképp formázzuk. A kinyújtott tésztát, úgy kell megkenni, majd feltekerni, mint a bejglit, vagy a kakaóscsigát. Itt jön a csavar, ugyanis a feltekert tésztát hosszában ketté kell vágni és egybe fonni a két felét. Ez a technika adja a babka szépségét, ettől rétegződnek a csokoládé és a tésztacsíkok. Próbálják ki Önök is a babka készítést!
A tésztához:
2,5dl tej
7 gr porélesztő
3 evőkanál cukor
500 gr finomliszt
1 kk.só
80 gr vaj
2 db tojássárgája
A csokoládés krémhez:
180 gr étcsokoládé
3 evőkanál cukor
50 gr vaj
A sziruphoz:
50 gr cukor
fél dl víz
Elkészítése: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne az élesztőt és a cukrot. A lisztet a sóval egy nagy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a tejes keveréket és a tojássárgákat. Összedolgozzuk, majd hozzágyúrjuk a puha vajat. Amikor az összes vajmennyiséget felvette, gombócot formálunk belőle és letakarva egy órát kelesztjük. Amíg kel a tészta, elkészítjük a tölteléket. Ehhez a csokoládét felolvasztjuk, belekeverjük a vajat és a cukrot, majd hagyjuk kihűlni. Amikor a tészta megkelt, két részre osztjuk, két kalács lesz belőle. A tésztákból vékony téglalapot nyújtunk, és egyenletesen megkenjük a csokoládékrémmel. Feltekerjük, majd a tekercset hosszában kettévágjuk. A két tekercsfelet egymás köré tekerjük, a végeit összenyomkodjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe, vagy őzgerinc formába tesszük. Én utóbbit használtam. További fél órát hagyjuk kelni. Ezután előmelegített 180 fokos sütőben kb.40-45 perc alatt készre sütjük. Sütés után összeforraljuk a vizet a cukorral, és meglocsoljuk vele a kalácsokat. Jó étvágyat kívánok!
....................
Kéksajtos-fügés-diós galette
A galette egy francia, rusztikus pite. Számtalan módon készíthetjük. Édesen és sósan is. Én most egy különleges verziót adok közre a kedves Olvasónak! A kéksajt azok közé az alapanyagok közé tartozik, amit vagy azonnal megszeretünk, vagy hosszabb barátkozást igényel – de kétségkívül különleges. Karakteres, erőteljes ízű sajt, amit tehén-, juh- vagy kecsketejből is készíthetnek. A gyártás során a sajt belsejébe Penicillium penészgombát juttatnak, majd az érlelés során alakulnak ki a jellegzetes erek és a markáns ízjegyek. Sokan magában, sajttálon fogyasztják, de kiváló alapanyag öntetekhez, mártásokhoz, sőt még egyes süteményekhez is illik. Ezek közül is a fügének kifejezetten jól áll. További mesteri ízpárost alkot még a tetején megpirult dióval és mindennek megkoronázása a rácsurgatott méz. Igazi ínyencség!
Hozzávalók:
200 gr liszt
100 gr vaj
3 evőkanál porcukor
1 dl hideg víz
1 db tojás
250 gr friss füge
A tetejére:
1 marék durvára vágott dió
50 gr kék sajt
kevés méz a csurgatáshoz
Elkészítése: A lisztet a hideg vajjal, a porcukorral, a hideg vízzel és a tojással alaposan összegyúrjuk és kb. 15 percre a hűtőbe tesszük, hogy hideg legyen a tészta, amikor felhasználásra kerül. A fügéket mossuk meg és negyedeljük. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, majd a tésztát nyújtsuk ki kb. 20 cm átmérőjűre. Nem kell szabályos kör alakúra nyújtani, ebben az esetben az a jó, ha egy kicsit „rojtos” marad a tészta széle. A fügét osszuk el a tésztán úgy, hogy legalább 3-4 cm-t kihagyunk a széléből, ezt fogjuk majd visszahajtogatni. Szórjuk meg a durvára vágott dióval és a kék sajtot is morzsoljuk el a tetején. Végül hajtsuk be a tészta szélét. Előmelegített 170 fokos sütőben kb. 35-40 percig addig sütjük, amíg a tészta kezd pirosodni. Hagyjuk teljesen kihűlni. Fogyasztás előtt csurgassuk meg némi mézzel. Jó étvágyat kívánok hozzá!
