Már van egy
pojéka leves a blogon, de az csipetkével, ahogy a borzonti Basa Fogadóban ettem. Ez egy hagyományos gyergyói (Erdély) étel, de ahogy az már lenni szokott, ahány ház, annyi pojéka. Néhol poéka.
Valójában ez egy zöldségleves hússal és aszalt szilvával. Ahogy most keresgéltem egy kicsit más levesbetétek után, kiderült, hogy néhol még szilvabefőttet is tesznek a levesbe. Másutt sertésből főzik, és "...füstölt hús feltétlenül kell bele!" Karalábét mindenütt láttam, de az enyémből kimaradt, és a krumpli is, mert azt sem tartalmazott több recept.
Mivel most nem volt kedvem csipetkét gyúrni, a
grízkocka mellett döntöttem, bár kisebb serpenyőben vastagabb lett volna. Így inkább grízlemez vagy valami hasonló lehetne az elnevezése. 😏
Nagyon finom lett ismét, nem is tudom, hogy miért nem főzöm gyakrabban.
-leves:
3/4 csirkemell
1 nagy répa
fél közepes petrezselyemgyökér
1 közepes hagyma
olaj
2 babérlevél
só, bors
1 teáskanál paprikás rántás
-levesbetét:
2 tojás
1 evőkanál búzadara (gríz)
csipet só
Elkészítés:
A hagymár apróra vágjuk, és megdinszteljük egy kis olajon. A kockára vágott zöldségeket beleforgatjuk, és lassú tűzön pároljuk vele együtt addig, amíg kezdenek puhulni. Akkor a csirkemellcsíkok is belekerülnek, és fehéredésig pirítjuk őket együtt. Felöntjük 1-1,2 liter vízzel, és puhára főzzük. A végén adjuk hozzá az aszalt szilvát, amivel még egyet rottyan. Kevés paprikás rántással sűrítjük.
A grízkockához a tojást felverjük, és a búzadarával elkeverjük. 5-10 percig állni hagyjuk, majd olajozott serpenyőben mindkét oldalát kisütjük. Felvagdosva kínáljuk a leveshez. Hasonló hozzá a
lábatlan, ami szintén egy levesbetét.
Bibliás elmélkedés:
Nem tudom, hogy más is úgy van-e, mint én. Több, mint 1500 bejegyzés van a blogban, ennek többsége recept, mégis néha nem tudom, hogy mit főzzek. Pedig csak bele kellene pillantani a
Tartalomjegyzékbe vagy megnézni a
Heti étrendeket. Hamarosan jövök is egy következővel.
Most is csak álltam a hűtő előtt, míg végül a csirkemellről a pojéka jutott az eszembe, és nagyon megörültem, hogy aszalt szilva is volt hozzá a polcon.
Azért sokat imádkozom, hogy mi kerüljön fel a blogba, hogy jók legyenek a fotók, de a receptek valahogy nem kerülnek az imatémák közé. Na, majd ezentúl!
Erdély! Van, akinek ez semmit sem jelent. "Egy tájegység egy másik országban. Magyarkodnak ott, meg értük is. Ugyan már! Mit kell ezt erőltetni! Több mint 100 év elmúlt, olvadjanak be!"
Sokan azonban nem fogadják el, hogy idegen országba kerültek, vagy ha bele is törődnek, ápolják az anyanyelvüket, a kultúrát, mert tudják, hogy ezt is Isten adta. Most olvassuk a Jelenések könyvét a Bibliában. Nagyon nehéz olvasmány. Jelképekben beszél, az akkori korban élt, üldözött keresztények számára nyújt vigasztalást, bátorítást, eligazítást. Sokszor nem is értjük minden részét, de nagyon megállított most egy rész: "Íme nagy sokaság volt ott minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből..." (Jelneések 7.9.) A mennyországban vagyunk, és ezek szerint ott is lesznek nemzetiségek. Isten nem akarja eltörölni, csak emberi gyarlóság, bűn az, ami egybe akarja olvasztani a nemzeteket. És persze mindig a nagyobb, erősebb uralná le a kicsiket. Sokszor meghamisított történelemmel, de
Erdély és és élni akar! Isten segítse őket ebben!