Jézus és a szerelem című filmben

 

A kép a Jézus és a szerelem című film forgatásán készült. Most a Bizony, Isten youtube csatornán elkezdtek kimaradt részeket feltölteni. A linken látható a legújabb rész, melyben velem beszélget Mező Misi, a főszereplő. Nagyon jó sorozat. Különböző élethelyzeteket mutatnak be. Szakértők is segítik a jobb megértést. https://www.youtube.com/watch?v=BZ1-SGAyLso

Mező Misivel a Duna tévében szombaton

 

Tavaly tavasszal jött egy telefon a Duna tévé egyik szerkesztőjétől. Látta a Lét ige című műsorban a velünk készített fimet és felkért a Jézus és...című sorozatban való közreműködésre. Jézus és a szerelem lesz a témája. Hűha! Ez aztán nagy dolog. Alig hiszem!-gondoltam.

 Némi gondolkodás és imádság után igent mondtunk. Nagyon izgalmas volt a forgatás. Mező Misi a Magna Cum Laude nevű könnyűzenei együttes énekese. Bizonyára sokan ismerik és szeretik őket. Misi megtért, ma már Istennel jár. Életéről ebben a videóban beszél.

A műsor alatt Kisorosziban lakott egy parasztházban, ahova a világ zaja elől menekült el. Vendégeivel különböző élethelyzetekről, érzésekről beszélgetett. Az első rész a Jézus és a csend. Ebben hárman beszélnek az életükről. Egy özvegyasszony, aki hat gyerekkel maradt egyedül. A nehézségeken Isten segítette át. A Parakletos Könyvkiadót vezeti. Egy fiatal lány, aki apácának tanul. Egy fiatalember, aki egyedül neveli a fiait. Mindannyian Istentől nyertek erőt, kapaszkodót. 

A mi részünket most szombaton

lehet megnézni

a Duna televízióban délután 4 órakor.

 Még mi sem láttuk. Nagyon izgatott vagyok. Vajon mi marad meg a hosszú beszélgetésekből? Rajtunk kívül volt ott egy középkorú házaspár, akik szintén házassági válságot éltek át, és Istenbe kapaszkodva tudták megoldani a problémákat, és ma már boldogan élnek. Meghívtak egy jegyespárt is. 

A férfiak főztek, mi, nők meg segítettünk Misinek kerítést festeni. Na, több kulisszatitkot nem árulok el, még csak annyit, hogy gulyásleves volt. 

A sorozat előző évadát is érdemes megkeresni a youtube-on. Jézus és a pék, a szántóvető, a bíró, a fazekas és más foglalkozásokat mutatnak be a Biblia korából szintén Misivel.

Frissítés: Itt elérhető a film: 

Befolyásos férfiak a konyhában. Tutinka Zoltán író

Amikor felkértem Zoltánt erre a beszélgetésre, nem is reméltem, hogy ennyire gyakorlott szakács, és sok szép színes ételfotóval leszünk gazdagabbak. Életét, könyveit, ételeit érdemes megismerni.

Gyermekkor, első hitélmények

-Hol töltötte a gyermekkorát?

-1969-ben születtem Mezőkövesden.

Bükkábrányban (és Édesapám révén kicsit Tibolddarócon) nőttem fel. Ezerötszáz (+) lakosú település Borsodban, Mezőkövesd közelében.

Nagyszüleim minden vasárnap jártak templomba. Együtt indultak otthonról, a falu közepén szétváltak, és mentek külön-külön a saját felekezetükhöz.

Velem kapcsolatban azonban Édesapám azt a döntést hozta, hogy „az ő fia fejét nem fogják butaságokkal tömni a templomban”. Tizennyolcan voltunk az évfolyamunkban, mindenki járt hittanra, kivéve engem.

-Első hitélmények?

-Otthon nem sok szó esett Istenről. Nagymama imádkozott ugyan esténként, de engem soha nem

tanítottak ilyesmire. A „Miatyánkot” azért hallomásból megtanultam, de nem használtam a

megszerzett tudást.

Isten maga felé fordított

-Minek a hatására kezdett Isten felé fordulni?
-NEM FORDULTAM ÉN SEHOVÁ: Ő FORDÍTOTTA A SZÍVEMET MAGA FELÉ, A HELYES IRÁNYBA.
Valahol minden a CSALÁD-dal kezdődött.

Korábban – kudarcok, tévutak és sok rossz dolog ellenére is – mindig azt gondoltam, hogy szerencsés vagyok, tenyerén hord az élet … meg ilyesmi, és amikor végre boldog családban élhettem, ez csak még jobban megerősödött bennem.
Nagyon nehéz utólag megmondani, hogy mi volt a pontos időrendi sorrend, de a gyerekek miatt
elkezdtünk olyan dolgok felé fordulni, amikkel korábban nem foglalkoztunk: kézművesség, néptánc, magyarságtörténet, hagyományőrzés … filozófia, vallás … Zsófinál dönteni kellett a hitoktatással kapcsolatos kérdésekben, és jó szülőkként nem csak a legkényelmesebb, legegyszerűbb megoldásokat kerestük, hanem a „jó” megoldásokat. Ehhez nekünk is változnunk, fejlődnünk kellett.
Mindig sokat olvastam, de az üzleti sikerkönyvek és a modern irodalom „remekeit” felváltották más
jellegű könyvek, mindenekelőtt Wass Albert regényei. Ezekből „tanultam meg”, hogy van a világ és
van az Isten, hogy

van a vagyon és van a lelki gazdagság …

és valami elindult bennem.
Ezzel párhuzamosan ismertem meg Rózsa Pétert, aki egy hortobágyi biogazda. Eleinte csak a
televízióban hallottam, amikor a gazdálkodás mellett népi hagyományokról, az élet isteni
körforgásáról, áldásról és életről … rengeteg érdekes dologról beszélt. Azóta személyesen is ismerjük egymást, volt sok közös élményünk … szeretettel gondolok rá mind a mai napig.

-Milyen szempontok vezették a gyülekezet választásban?
-Elhatároztam, hogy utána nézek én ennek a nagy Istennek, és elébe állok, és megkérdezem mi a
terve velem …
Hol keressem? – ez volt az első kérdés.
Bár ekkor már túl voltunk a „református esküvőn” az unitáriusok kaptak lehetőséget a bizonyításra. Tetszettek az erdélyi gyökerek, az egyszerűség, és nem messze tőlünk van egy gyülekezetük, templomuk, ahová elkezdtem járni vasárnaponként. Szeretettel fogadtak, tetszettek a prédikációk, elkezdtem a gyerekeket is magammal vinni. Figyeltem, füleltem … de valami hiányzott. Nem tudtam mi.
Ekkor határoztuk el, hogy „családilag” a református gyülekezetbe fogunk járni. Így is tettünk, és így
lettünk vasárnapi keresztyének … szinte minden vasárnap. Ekkor már 2009-et írtunk, 40 éves lettem.

(Lábjegyzetbe illik, de később kérdés is lesz, ezért inkább ide írom, hogy ekkor kiléptem 25 éve tartó multinacionális karrieremből és egy kézműves termékek terjesztését végző vállalkozást alapítottam Magyar Portéka néven, majd amikor ez kiegészült élelmiszerekkel, megnyílt a Magyar Éléskamra nevű élelmiszer boltunk is. Vásároztunk és a boltot is üzemeltettük több éven keresztül.)

A karácsonyi asztal

a Bethesda tavi gyógyítás

Az egyik ilyen vasárnapon hangzott el egy prédikáció Jézus bethesdai gyógyításáról, és ez
megváltoztatott mindent. Persze nem egyik napról a másikra, de valami elkezdődött.
Így emlékszem vissza egy bizonyságtételben:
Ateista családban nőttem fel, és bár nagyszüleim jártak templomba, otthon nem sok szó esett
Istenről. Felnőtt fejjel, gyermekeim születése után kezdtem érdeklődni Isten iránt – persze ma már
tudom, hogy Ő zörgetett az ajtómon. Rövid úton ide a gyülekezetünkbe vezetett, de nem voltam
„rendes” templomba járó, csak akkor jöttem, ha volt időm vagy kedvem. Alig több, mint 38 évesen
esett meg velem, hogy egy vasárnap mintha leült volna mellém Jézus a templomi padba, vállamra tette volna a kezét, és azt kérdezte: Akarsz-e meggyógyulni?
Aznap hangzott Jézus Bethesda tónál tett csodája: János 5, 2-9: „Jeruzsálemben a Juh-kapunál van
egy fürdőmedence, amelyet héberül Bethesdának neveznek …”
Azon a napon én a kényelmes nyoszolyámat hagytam el, és elindultam a Mester után. Naponta
olvastam a Bibliát, imádkoztam, igehirdetéseket hallgattam, mindent elkövettem, hogy a lehető
legtöbb vasárnap és az ünnepeken eljussak a templomba, szolgálatokat vállaltam, konfirmáltam,presbiter lettem stb. … DE NEM EZ A LÉNYEG! A legfontosabb, hogy megtanultam bűneimet lerakni Krisztus lábai elé, a Kereszt tövébe, őszinte és alázatos bűnbánó szívvel. Elfogadtam tökéletes és kegyelmes áldozatát, mint az Ő drága vére által való megváltásomat. Elnyertem az örök szabadságot, az örök életet. Azóta hitben élek, és szívemet az Isten iránti hála, alázat, valamint a tőle kapott, és tanult szeretet tölti ki. Nincs hely benne félelemnek, aggódásnak. Boldogan élek, mert kapcsolatban vagyok az Élő Istennel, és a jövő már nem kérdés, nem is hit, hanem BIZONYOSSÁG.
Mennyei Atyám köszönöm ezt a meg nem érdemelt kegyelmet, és csak azt kérem: Uram, használj
engem terveid végrehajtásához! Ezt kívánom nektek is: Használjon benneteket az Úr! Ámen.

Lelki utam következő lépése az volt, amikor egy Nemzeti Evangelizáción, Bódis Miklós erdélyi
lelkipásztor hívására a lélek vezetésével kislányommal kimentünk a Kereszt alá, és felajánlottuk
életünket a Krisztusnak.

-Hogyan vezetett az

útja a Hagyományok Házáig?

-A saját hagyományőrző vállalkozás megszűnése után egyetlen dolog volt biztos, hogy a régi
„öltönyös” életemhez nem akarok visszatérni. Hosszas keresgélés után láttam meg a Hagyományok Háza programszervezői álláshirdetését, és megpályáztam. Akkor nem vettek fel, de pár hónappal később, amikor a kiadványértékesítői pozíció felszabadult, ők hívtak fel, hogy azt vállalnám-e. Vállaltam, és kilencedik éve rendben van ez a terület a kezem alatt. Dicsőség Istennek!

-Miért tartja fontosnak a hagyományőrzést?
-Úgy hiszem jövőnk nem a mában, hanem a múltunkban gyökerezik. A néphagyományok ezt a
folyamatosságot tükrözik. Elsősorban keresztyén embernek tartom magam, és csak ezután jön a
hazaszeretet, a magyarságtudat. Biztos vagyok benne, hogy az Isten nem véletlenül teremtett minket
magyarnak, terve van velünk, ahogyan nyelvünkkel, motívumvilágunkkal, tehetségünkkel és minden egyéb tulajdonságunkkal is.

Nemzeti tejszínes csirke répával, kelbimbóval

-Milyen keresztyén hagyományt ápol legszívesebben?
-Hagyományőrzésünk legékesebb példája a Biblia olvasása, az igei vezetettség. Reggelente első
lépéseim között van az imádság és a Szentírás olvasása. Ehhez pár éve kapcsolódott egy napi
igemegosztás, mára ez a megosztott ige egy több, mint 4000 fős csoporthoz jut el. Nagyon ritkán
hagyom ki.
Nagyon fontos és elmaradhatatlan az Úrvacsora, a Krisztussal való Lélek általi egyesülés. Nagyon
tetszik az ilyenkor elhangzó mondat is: „Így szerezte a mi Urunk Jézus Krisztus az utolsó vacsorát. Így éltek azzal tanítványai, az első gyülekezetek, reformátor atyáink, hitvalló őseink és Isten kegyelméből így éltünk vele ez alkalommal mi magunk is.”

Húsvéti báránysült

-Több könyve is megjelent már. Bemutatná őket az olvasóknak?
-8-9 éves lehettem, amikor elkezdtem verseket írni, de az más jellegű volt, és csak 2015-ben kezdtem el a hitemről írni.
Missziós témában hallottam akkoriban, hogy nem kell mindenkinek Afrikába menni misszióra, hiszen van arra lehetőség a családunkban, az utcánkban, a munkahelyünkön stb. Bár gyermekeink
keresztyén nevelése és megtérése jó úton haladt, úgy éreztem, hogy hozzájuk legfontosabb szólnom, és ha ez sikerül írásban, azt majd mások is használhatják. Így született meg a GYERMEKEIMNEK -
Mindennapi imádságok, tanítások, versek (családi kiadás)

Még ugyanebben az évben ateista Édesapámnak írtam – a gyerekek közreműködésével – egy tényleg rövidke könyvet: ÉDESAPÁMNAK - Szeretet, kötelesség, hit és bizony(os)ság

                                          
A visszajelzések, a tapasztalatok és az írás öröme vezetett tovább ezen az úton, és hozta magával azt, hogy összefoglaljam saját Jézus-élményeimet, így 2016-ban elkészült, és rendes nyomtatásban
megjelent A TESTET ÖLTÖTT IGE - Jézus élete a Teremtéstől napjainkig. Ahogyan a napi igeolvasás kedves és mindennapi tevékenységgé vált életemben, úgy szerettem meg
a napi áhítatos könyveket. A téma „sarokköve” természetesen Cseri Kálmán bácsi „A KEGYELEM
HARMATJA” című kötete, de sok másikat is olvastam olvasok a mai napig … de már írok is.
Egy adventi imahéten hallottam meg a mondatot, mely szerint az Úrnak az év mind a 365 napjára van bátorító üzenete számunkra, hogy ne féljünk. Utánanéztem a dolognak, kerestem-kutattam, és
valóban összejött – ha nem is szó szerint – a napi egy bátorító ige: ne félj, légy bátor, tarts ki stb., és
megszülettek hozzá a napi magyarázataim is, így 2017-ben megjelent a NAPI IGE: NE FÉLJ – Bibliai bölcsességek az év minden napjára

 
… és ha már néphagyományok, akkor az újévi köszöntést kombináltam a borász barátaim iránti
szeretettel (szőlőtő, szőlő, must, bor …), valamint a kenyér (gabona, kovász, liszt, kenyér …) és a búza fontosságával, 2020-ra megszületett a NAPI IGE: BORT! BÚZÁT! BÉKESSÉGET!  Az emberek hasznára, hogy lelki  táplálékot nyerjenek.

                                            

2021-ben kiadtuk a GYERMEKEIMNEK - Mindennapi imádságok, tanítások, versek újraszerkesztett változatát, még több imádsággal, még több Igével és tanítással.

                                           
2023 adventjére pedig elkészült a NAPI IGE: KENYÉRTÖRÉS - Bibliai bölcsességek
közmondásainkban, szólásainkban, hétköznapjainkban … a szóbeszédben.

 
A könyveket kis családi cégünk égisze alatt adjuk ki, és időközben bevezetésre került a Jézus Küldött Kiadó, mint önálló logóval és arculattal bíró tevékenység. Erre azért volt szükség, mert a különböző rendezvényeken, könyvvásárokon az emberek a hovatartozásunkat, kapcsolatainkat, hátterünket firtatták, ami egyáltalán nem baj, de szerettünk volna sok kérdést előre megválaszolni.

 A könyvborítókat Réti-Szabó Sándor fafaragónak köszönhetjük. 

-Nagyon szépek és igényesek. Jó rájuk nézni. 

Templomból éttermet?

-A facebook oldalán nézelődve találtam rá egy londoni templomra, amelyet étteremmé alakítottak át. Milyen érzés volt bemenni oda?

-Ott élő keresztyén testvéreinktől tudtuk, hogy Anglia már nem feltétlenül Krisztus követőinek
fellegvára, de tapasztalataink sok szempontból túlmutattak a legnegatívabb elvárásainkon is. A
templomok nem rendeltetésszerű használatával kapcsolatban vannak olyan megoldások, amelyek
szerintünk is elfogadhatók és támogathatók, és azt reméltük, hogy a Mayfair-en lévő templom is ilyen hely lesz. Nem így lett. A templom minden szakrális berendezése meg- és a helyén maradt, a feszület alatt italokat mértek, sört csapoltak … elszomorító volt. Nem esett volna jól ott semmi.

-El tudja ezt itthon képzelni?
-Sajnos itthon is láttunk már erre példát: a belvárosi szlovák evangélikus templom (Luther tömb,
Rákóczi út) sokáig edzőteremként működött, nemrég került vissza eredeti funkciójába és ha minden
igaz, fel is újították. Mindig nagy kérdés, hogy egy épület az enyészetre maradjon, vagy új funkciókkal tovább éljen. Talán nincsenek jó megoldások, de azt gondolom vannak olyan közösségi funkciók és tevékenységek, amelyek nem gyalázzák meg a korábban felszentelt helyeket. Természetesen ennek csak szimbolikus jelentősége van, hiszen az Isten kőből épített házakban nem lakik …

-Milyen gyakran jutnak el étterembe? Vagy szívesebben főznek otthon?

-Étterembe régen gyakrabban jártunk, de azért mostanság is eljutunk, havonta egyszer biztosan. -Talán jobban szeretünk magunk készített finomságokkal kedveskedni barátainknak, gyermekeinknek és magunknak is.

Vendégváró családi asztal a kertben

-Miket szokott készíteni?
-Bár iskolában is tanultam főzni, ez akkoriban nem érdekelt. Persze a technológiából sok minden
rám ragadt, így bizonyos dolgok könnyebben mennek, mint ha nulláról kezdtem volna.

Szűzpecsenye zöldségágyon 

Hagymás mangalica karaj baconos édesburgonyával

Erősségeim a különböző húsok: sültek, tokányok, pörköltek, a tészták, az összetettebb levesek és
néhány édesség. Én sütök palacsintát is. Feleségem is főz alkalomadtán, megvannak azok az ételek,
amiket mindig ő készít: krémlevesek, főzelékek, reform ételek stb. Ő tud kenyeret, kalácsot sütni.
Szabad tűzön, bográcsban én főzök, olykor nagyobb mennyiségben is. Pl. gyülekezeti ebéd, gulyás,
pörkölt 100+ főre …

-Mi a kedvenc receptje?
-Házinyúl vadasan szalvétagombóccal

Írtam receptet az ételhez, de ez inkább csak az elkészítésre vonatkozik, mert nem igazán főzök receptből: 99% improvizáció … ami van itthon, ami eszembe jut, ami fel van már bontva, ami hamarosan lejár … van, hogy látok egy videót és azt próbálom a hangulata alapján újraélni … a mennyiségeim pedig abszolút a „tetszés szerint” és az „érzéssel” mércéje szerint vétetnek …

Tehát:
Ha már nagyon éhesek vagyunk, a leszárított májcsíkokat lisztbe forgatjuk, és forró zsírban ropogósra sütjük mindkét oldalát. Sóval megszórva kis fehér borral nagyszerű csemege.
Összeállítjuk a szalvétagombóc masszáját, majd amíg fő, illetve hűl, elkészítjük a ragut. Nincs saját receptem: https://www.nosalty.hu/recept/szalvetagomboc

A nyulat részekre szedjük, külön a színhúst, külön a csontos részeket.

Fűszerezzük sóval, fehér borssal, mustárral, majoránnával, borókabogyóval, és öntünk alá a már megnyitott fehér borból, és alacsony lángon készre pároljuk.
Közben kóstolgatjuk (a bort is), és fűszerezzük még ízlés szerint.

-Köszönöm szépen a beszélgetést és a sok szép fotót. Életére és szolgálataira Isten áldását kérem.

….......

Tutinka Zoltán író, nős, két gyermek édesapja, a Jézus Küldött Könyvkiadó tulajdonosa, jezuskuldott.hu

    Könyvei megvásárolhatóak a Bibliás Könyvesboltban , illetve meg lehet őket rendelni a jezuskuldott@gmail.com e-mail címen. 

Befolyásos asszonyok a konyhában. Vinczéné Pálfi Judit

 

 Vinczéné Pálfi Judit, a Romániai Fórum elnöke

Európai keresztény nők között

-A Fórum elnöke vagy. Mit jelent ez a gyakorlatban? Kik tartoznak hozzá? Mi a célja?

-Igen, a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke vagyok. A Fórum Romániában 28 éve van jelen. Része az európai nagy családnak, az Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának, mely 2022-ben volt 40 éves.

Ez tulajdonképpen az a szervezet, amelynek ernyője alatt a Krisztusban hívő és Őt követő lányok, asszonyok megtalálták és megtalálják a helyüket. Célunk, hogy ne azokat a határokat tartsuk szemeink előtt, amelyek egymástól elválasztanak, hanem azt a Krisztusi szeretetet, amely feloldja a határvonalakat, természetesen úgy, hogy mindenki megmarad a maga felekezeti szférájában, gyakorlatában.

A szervezet alapja az a Krisztus, Akire életünket alapozzuk, építjük, és e közösségben jól érezzük magunkat. A találkozók alkalmával megosztjuk tapasztalatainkat, gyakorlatainkat, úgy is, mint gyülekezeti tagok, mint nők, mint szakmabeliek, mint testvérek a Krisztusban. Évente egyszer van nagygyűlésünk, illetve régiónként, vagy azokon a településeken, ahol van ökumenére hajlandóság, vannak rendszeres vagy kevésbé rendszeres találkozók, imaláncok, imakörök.

Mivel nagyon sok a felekezetileg, de a nemzetiségileg vegyes házasság, ezért nagyon fontosnak tartottam és tartom a mai napig, lelkészként, hogy legyenek olyan alkalmak, ahol a felekezeti, nemzeti különbözőségben élő nők, asszonyok, most már ezek lányai is, időnként egymással találkozzanak, tanuljanak meg közösen imádkozni, és ebből már csak egy lépés a közös jó megcselekvése, a diakónia.

Romániának a nyugati részében lakom, Nagyváradon, a Partiumban, ez azt jelenti, hogy több felekezet él itt együtt, ugyanakkor többnyelvűségben is élünk. A Fórum ernyője alatt jelen van az ortodox, a római katolikus, a görögkatolikus, a lutheránus, a református, az unitárius felekezet képviselői közössége, nem hivatalosan néhány baptista nőtestvér.

Út a felekezetköziség felé

-Hogyan telt a gyerekkorod? Milyen hatások értek, hogy ennyire nyitott vagy más felekezetek felé?

-Tiszta református családban születtem, azaz minden felmenőm református felekezetű volt és ma is az. Tiszta református faluból költöztünk Székelyhídra, ahol felekezeti, de már nemzetiségi szempontból is vegyes lakosság élt. Úgy 7 éves lehettem, mikor elköltözésünket követően, Székelyhídon egyszer csak elmentem édesanyámmal a katolikus templom mellett. Soha nem felejtem el, megláttam a feszületet, a templom ajtaja mellett és megkérdeztem édesanyámat: Mi ez? Miért van ott?

Édesanyám nagyon kedvesen azt válaszolta: Ez a katolikus templom, azért áll itt ez a feszület, hogy az erre járó embert mindig emlékeztesse arra, hogy Isten mennyire szereti őt. Annyi melegség, szeretet szólalt meg és sugárzott édesanyám szavaiból, hogy ma is érzem azt az érzést. Hiszem, hogy ez volt az első meghatározó alkalom, amely engem később a felekezetköziség felé hajtott és hajt ma is.

-Hívő családban születtél?

-Igen, istenfélő, Istent tisztelő és szerető családba születtem bele. A születésem története is meghatározó, hiszem. Egy kicsi kis faluban, Vedresábrányban születtem, a református parókia épületében (a szüleim nem voltak lelkészek, csak ott laktak). Vasárnap délelőtt, az épp zajló istentisztelet ideje alatt érkeztem, senki nem volt jelen, csak Isten, édesanyám és én érkezőben. Mire a bábaasszony megérkezett, én is megérkeztem.

Milyen hatások értek…? Tulajdonképpen semmilyen - pozitív értelemben - megrázó hatás nem ért. Csupán tapasztalva a mindennapok történéseit, azt a nemzeti és felekezeti szempontból is vegyes életformát, amelyben éltem, később – lelkészként szembejött velem a sok, felekezetileg vegyes fiatal pár – beláttam, hogy Istenhez egyetlen út vezet. Ez pedig a krisztusi szeretet útja. A szeretet útját Istentől tanulhatjuk meg, Ő tesz képessé a nyitottságra, a kölcsönös tiszteletre, az egymás melletti és egymással való közösségi életre. Számomra a legtermészetesebb dolog az, hogy lelkészként tisztelem a nem református felekezethez tartozó embertársaimat, hogy a krisztusi szeretet hangján beszélgetek velük, ápolok kapcsolatot. Ugyanakkor hatalmas hitmélyítő forrás is, hisz egymás hite által egy ökumenikus közegben lehet igazán egymástól kölcsönösen tanulni. A közös imádságok, imaláncok, istentiszteletek, misék, imaalkalmak, mind abban segítenek, hogy Istent egy másik látásmód felől is megismerjük és mi is megmutassuk a másik közösség tagjainak azt a formát, ahogyan mi szeretjük, ismerjük, tiszteljük és imádjuk Istent.

Istenfélő hatások

-Milyen volt az első találkozásod a Bibliával, istentisztelettel, Istennel?

-Egész kicsi koromtól kezdve jártam, a testvéremmel együtt, gyülekezeti vallásórára, Gavrucza Tibor volt a lelkészem, akinek a vallásóráira ma is emlékszem. Lelkesen, elevenen adta át, hittel a bibliai történeteket. Szerettem a vallásórákat. Azután mindig istentiszteletre is mentem, mert 10 órától volt vallásóra, 11 órától istentisztelet, tehát bevártuk édesanyámat és maradtunk az istentiszteleten is. Édesapám a munkája miatt, kommunista időszak volt, nem tudott csak nagyon ritkán velünk jönni. De vasárnaponként, mikor este hazaérkezett, a legelső kérdése mindig az volt: Etelka, a gyermekek voltak vallásórán, templomban voltatok?

Már óvodás koromban, szerettem a könyveket a kezembe venni, ha az óvónéni kiment a tanteremből, akkor elővettem egy meséskönyvet, a középre ültem vele és úgy tettem, mintha olvastam volna, pedig, dehogy, kívülről mondtam egy mesét, de csend volt.

Mikor találkoztam Istennel? – Talán a születésem története miatt? Vagy mert ebbe a közegbe születtem bele, számomra soha nem volt kérdés, hogy van-e Isten? Mindig velem, mellettem van, ezt érzem, tapasztalom.

Lelkész, vagy...?

-Mikor fogalmazódott meg benned, hogy lelkész leszel? Volt más terv is?

-Gyermekkoromban szorgalmas, lelkiismeretes tanuló voltam, mindig a lecke volt az első, a kötelesség és azután jött a kézimunkázás, a játék, a színes ceruzákkal való festegetés, másolás, ezt is szerettem. A pedagógia, a tanítás mindig közel állt hozzám. Mégis, mikor elérkezett az idő és pályát kellett választani, akkor úgy döntöttem, hogy orvos leszek. Hozzá is kezdtem a komoly felkészüléshez, de jött egy váratlan esemény a családunk életében, egy élet-halál kérdés. Ez volt az a pillanat, amikor a döntésemet egy fogadalom kíséretében megváltoztattam. Azt mondtam Istennek: Istenem, ha életben marad az, akit nagyon szeretek, de most a halál küszöbén áll, azért leszek a te szolgád. Ha pedig elmegy Hozzád, akkor azért leszek a te szolgád! - Váltottam és változtattam a tananyagon, más tantárgyakat tanultam, felvételiztem, bejutottam és megkezdtem a tanulmányaimat a Kolozsvári Protestáns Teológia Intézetben, 1989 szeptemberében. Alig voltam 18 éves, de nagyon boldogan tanultam, készültem a pályára, az életre.

Párválasztás, család

-Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? Honnan tudtad, hogy ő az igazi?

-A férjemet, akivel épp most voltunk novemberben 32 éves házasok, a teológián ismertem meg. Minden este egy házikabátban, kottával a kezében igyekezett egy tanterembe, ahol harmóniumozott, gyakorolt, tulajdonképpen akkor tanult meg orgonálni. Időnként ő végzi a gyülekezeti kántori szolgálatot is.

Részemről szerelem volt első látásra. Sokat, nagyon sokat imádkoztam azért, hogy mutassa meg Isten neki is a hozzám vezető utat, ha ő az igazi. Nekem ez sikerült, és ezért is nagyon hálás vagyok Istennek. Egyik évben megismerkedtünk és a másik évben összeházasodtunk. Sok szép emlék fűz bennünket Kolozsvárhoz, a Farkas utcai templom tövében van egy 500 éves „házikó”, mint a mesében, olyan volt. Onnan jártunk naponta, fiatal házasokként az órákra, tanultunk, vizsgáztunk, gyakorlatoztunk, fejlődtünk, imádkoztunk és kialakult az életünk.

-Anyaság vagy szolgálat? Nehéz volt választani vagy nem is kellett? Ment együtt a kettő?

Az anyaságra mindig is készültem, Ilyen közegben nőttem fel, ahol természetes volt az, hogy édesanyává kell válni, ha csak nincs valami gátja ennek. Édesanyámtól és édesapámtól szép családi példát kaptam erre. Ez volt és lett tehát a természetes. Házasságkötésünk után a harmadik évben érkezett az első, majd az ötödik évben a második, illetve a kilencedik évben a harmadik gyermekünk. Az első három évben megszoktuk a tanulást, a munkát, a szolgálatokat, mire megérkezett az első gyermekáldás, természetes volt a munka, a szolgálat. Számomra soha nem teher a szolgálat, az erre való felkészülés.

Talán ezért nem is volt kérdés, hogy válasszak: Vagy- vagy!

Amikor a gyermekek megszülettek, őket is vittük magunkkal a templomba, istentiszteletre, alkalmakra, mindig volt valaki, aki felvállalta a vigyázást. Aki szeretetét megosztotta velünk.

Vincze Zoltán bőgős, Vincze Balázs gitáros.

A továbbtanulás is folyamatosan része maradt életünknek. A teológiai tanulmányok befejezése után 10 évvel, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanultunk két és fél évig, kemény menetben, pasztorálpszichológiát. Ez egy fantasztikus, új „szemüveget” adott a lelkészi pályához. Majd ismét tíz év eltelte után a Partiumi Keresztyén Egyetemre iratkoztunk be, vallástudományokból mesterdiplomáztunk. Még voltak és ma is vannak folyamatos kurzusok, képzések, amelyeken részt veszünk. Ez természetes velejárója ennek a hivatásnak. A vagy-vagy, hát ennek nincs helye!

Erő a nehézségekben

-Milyen nehézségekkel találkoztál az életutadon?

-Nehézségek?! Voltak, vannak, a szakmai és a magán életemet tekintve is.

De a nehézségek idején mindig ott táplálkoztam és táplálkozom, Aki a tenyerén hordoz, ígérete szerint, Istennél. Úgyhogy a nehézségekre, amelyek a 30 év során adódtak, illetve amelyekben szakmailag épp benne vagyok, úgy tekintek, mint Isten nevelésére. Mert mindent azért ad, hogy formáljon, alakítson a megjobbítás szándékával. Ide volna még mit írnom, de egyelőre nem teszem, talán pár év eltelte után!

-Kedvenc bibliai történeted, igeversed?

-Ha nagy tragédia állt a küszöbön, a nagy élet-halál kérdéssel, akkor is Vele és Rá bízva magamat, magunkat tudtam túljutni a „tűzön-vízen”, ahogy Ézsaiás írja. 42.3.

Igyekszem megtanulni és ebben fokozatosan megerősödni lelkészként is, hogy az Igét nem hirdetni kell csak, hanem először is hinni, azután tovább adni. Ez a tudás, ez a tapasztalat csak megerősít, határozottabbá tesz Istenbe vetett hitemet, odaszánásomat illetően.

-Hogyan kezdődött a szolgálatod lelkészként?

-A szolgálat, valóban gyönyörű, mezejére 1993-ban, tehát 30 éve kerültem ki. Még az ötödik tanévet végeztem, de már kihelyeztek a Partiumba, egy Bihar megyei kis gyülekezetbe, mert nagy volt a lelkész hiány. Örömmel vállaltam a hétközi szolgálatot a gyülekezetben, illetve az óvodai és iskolai vallásórákat és mind e mellett a vizsgák sorát.

-Honnan merítesz erőt?

-A Bibliai történet, a Biblia világában érzem igazán jól magam. Kifejezetten nagy hatással volt rám, már gyermekkoromban a bíborárus Lídia története. Egy olyan személy, aki nő létére megtért, és azt, amije volt, az igehirdetés, a misszió szolgálatába állította. De Eszter története, élete is a kedvenceim közé tartozik. Nagyon kedves Igém Ézsaiás 43,1: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” Illetve az Ézsaiás 40, 31: ”De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…”

Innen, illetve a napi igeolvasásom, magyarázásom, üzenetírásom során kapom azt az erőt, amely segítségemre van. Mert az erő a mindennapok ellenszelében nagyon szükséges.

Igével a facebookon is

-Hogyan indult a facebook-os szolgálatod?

-A világjárvány második napján kezdtem bele abba az igehirdetési szolgálatba, amelyet a mai napig folytatok. Lélekfrissítő Nagyvárad-Csillagvárosról. A hét minden napján, szombat és vasárnap kivételével, írok egy rövidke üzenetet, mellékelek egy megnyugtató fotót és azt kiküldöm a világba. Ha egy ember számára tudok ezáltal egy megnyugtató gondolatot, inspirációt, motivációt adni, akkor már megérte. De a magam számára is hihetetlen személyiség és öntudatformáló ez a folyamat. Számomra minden reggel az inspiráció, a motiváció, az erőforrásból való merítés drága alkalma. Ezeket az időket nem adnám semmi pénzért.

Bibliai kóstoló

-Én is szeretem olvasgatni őket. A fb-n láttam azt is, hogy részt vettél a nagyváradi Szent László Római katolikus Líceumban tartott bibliai ételbemutatón, Bibliai kóstolón.

-Igen, ugyanis számomra érdekfeszítő az, hogy a bibliai korban mit, hogyan fogyasztottak, ott és akkor az emberek. Abban a környezetben miként táplálták a testüket, hisz ez is fontos a mai napig. Ugyanakkor a vallásórás gyermekek, női közösségek, gyülekezetek számára is élvezetes, élménnyel teli egy-egy ilyen kóstoló előkészítése, megszervezése, bemutatása, megízleltetése.

Mi, emberek, nagyon szeretjük a dolgokat megtapasztalni, azaz: érinteni, ízlelni, látni. Ha ez az élmény a mienk, akkor az illető információ is közelebb jön hozzánk, jobban a mienk lesz.

Például egy nagyváradi gyermeknek hiába beszélek a gránátalmáról, egészen más lesz a helyzet, ha azt megmutatom, közösen kibontjuk, érezzük, látjuk, különösképp, ha meg is kóstoljuk. Kicsit úgy érzem, hogy a Biblia korába is belekóstolunk. Ez által is missziót végzek, végzünk. Mert a misszió lényege, hogy Istent, Isten világát közelebb hozzuk az emberekhez és azután az embereket is közelítsük Istenhez. Ez hatalmas feladat és én mindent, ami kreativitással teli, szeretnék e célból megragadni, gyakorolni.

Egy finomság a kóstolóról: 

Mézesköményes sárgarépa: 6-8 sárgarépa, 2 ek méz, 2ek olivaolaj, egy csokor petrezselyem, 1 kávéskanál kömény, 1 csipet fahéj. A sárgarépát megfőzzük és forrón a mézes olajos fűszeres öntetbe forgatjuk. És jóízűen fogyasszuk.

-Én is ilyen célból indítottam a blogomat. Kezdetben még közzé tettem bibliai ételeket, de aztán az alapanyagok hiánya miatt ez elmaradt. Inkább az igei üzenetet helyeztem a középpontba, de nagyon örülök, hogy mások fel tudták vállalni ezt a szolgálatot. Több ilyen kellene.

A főzés egyébként is kedvenc időtöltéseid közé tartozik? Mi a családi/személyes kedvenc étel, süti vagy más. Kaphatunk receptet?

-A főzés, nem tudom azt mondani, hogy a kedvenc időtöltéseim közé tartozik, de vannak időszakok, mikor kifejezetten megnyugtató, pihentető, ha leülhetek és előkereshetek egy receptet és azt elkészíthetem. Kimondhatatlan öröm azt látni, hogy a család megelégedéssel veszi magához az otthon elkészített finomságokat. Jól érzem magam a tágas, nagy parókia konyhában. A család, a férjem és a három, már felnőtt gyermekeim egyik kedvence az, amit édesanyám remekül készített. Így, az ünnepek érkeztével én is nagyon szeretem elkészíteni, a karácsonyi krémes. Vagy nagyon szeretjük az egyszerű lekváros kiflit, akár kelt tésztából, akár zsíros-vajas tésztából. A karácsonyi asztalt nem lehet úgy megteríteni, hogy azon ne legyen mézes-krémes. Illetve a karácsonyi mézes figurák, itthoni ízek, itthoni díszítéssel. Ezek ékesítik az ünnepi asztalunkat.

Kedvenc az egyszerű húsleves, illetve a vajjal és tejjel kikevert krumplipüré, a rakott káposzta.

A mézes-krémest én a következőképpen készítem:

Hozzávalók egy adaghoz (mivel az átlagnál nagyobb tepsit használok, ezért másfél adagot gyúrok be): 50 dkg átszitált liszt, 6 dkg friss disznózsír, 15 dkg porcukor, 1 kk szódabikarbóna, 4 ek folyékony, langyos méz, 4 ek tejföl, 2 egész tojás, ízlés szerint Mézes fűszer. Előbb a lisztet összedolgozzuk a zsírral, majd hozzáadjuk a felsorolt anyagokat, jól kidolgozzuk, hűtőbe tesszük, egy jó órát pihentetjük. Ezt követően kivesszük a hűtőszekrényből, pontosan 4 egyforma részre osztjuk, késhát vastagra nyújtjuk és a tepsi hátán sütjük. Ha nem tökéletes, a tepsi formáját nem követi, akkor finoman a tepsi hátlapján, formázható, igazítható.

Krém: 3 tojás sárgáját 3 ek porcukorral jól elkeverünk, hozzáadunk egy csomag vaníliás cukrot és 3 púpozott ek átszitált lisztet. Mindezt 7 dl tejjel simára kikeverjük, és sűrű krémet főzünk belőle.

Majd 20 dkg vajat 20 dkg porcukorral ugyancsak simára, habosra kikeverünk, kicsi rum esszenciát adhatunk hozzá, lassanként hozzáadjuk a kihűlt főzött krémhez.

Ha ezzel elkészültünk, akkor összerakjuk a Mézes krémest: az első lapra rákenjük a főzőtt vajas krém felét, a második lapra sárgabarack lekvárt kenünk, nem kell sajnálni, majd a harmadik lapra a megmaradt fele főzött krémet tesszük. Legalább egy fél napig hagyjuk állni, összeérik és elkészült a nagyon ízletes sütemény! Jó étvágyat kívánok hozzá!

Újévi üzenet

-Útravalóul mit üzennél az olvasóknak 2024-re?

-Mindannyian úton járó emberek vagyunk, közlekedünk, elindulunk és megérkezünk, mert van célunk! Először azt, hogy soha ne adjuk fel a céljainkat! Minden nap úgy keljünk, hogy fogalmazzuk meg az illető nap célját, legyenek kisebb és legyenek nagyobb céljaink is. Mikor elindulunk, akkor ezeket a célokat lássuk magunk előtt és mindent tegyünk meg a teljesítésük érdekében. (Nekem is vannak kisebb és nagyobb céljaim. Most épp egy hatalmas célon dolgozom, sokakkal együtt, ami a Kárpát-medence Partium régiójának kiemelése, gyermek, ifjúsági és felnőtt- központ, Ökumenikus Kulturális Központ megvásárlása)

Másodszor, az úton járó, céltudatos ember ajtókkal találkozik, amelyek hol kinyílnak, hol bezáródnak. Nekünk, akik Krisztust követjük, tudnunk kell, hogy a legfontosabb ajtó maga Krisztus, a Mester, hisz mondja is: „Én vagyok az ajtó!” János 10,9

Így induljunk el az új esztendőben, minden háború és békétlenség ellenére és ezekkel együtt, mert mi tudjuk, hogy

akik Istent keresik, azoknak minden a javukra van!

Köszönöm a lehetőséget!

Isten áldása legyen a kérdező életén, családja életén, szolgálatán!

-Köszönöm szépen, és köszönöm a beszélgetést is. Én is sok áldást kívánok és békességet is az ismert köszöntéssel: Bízd Újra Életed Krisztusra!

…........

Vinczéné Pálfi Judit,

református lelkipásztornő

feleség, három felnőtt gyermek boldog édesanyja…..

A Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke

..............

Ha valaki támogatni szeretné a Kulturális Központ megvásárlását: 

Stefánia vagdalttal a Duna tévében

 

Nálunk járt a Duna tévé forgató csoportja néhány hete. Az előzmény az, hogy a reformatus.hu-n megjelent rólam egy írás a lelkészfeleségek sorozatban. Ezt elolvasta a Vallási főszerkesztésnél az egyik munkatárs, nagyon tetszett neki, és néhány hete megjelentek egy négy fős stábbal. Természetesen meghívtam őket ebédre. Leves nem készült, de ezt a egybesült fasírtot kínáltam vegyes káposzta salátával, és meggyes álom sütemény volt a desszert. Jól fogyott, biztos ízlett is. Délelőtt jöttek, és késő délután mentek el, és az egész napi anyagból egy 5-10 perces riport lesz. 

Most vasárnap lehet megnézni a Lét-ige című műsorban délelőtt 9 órakor. Itt látható. Katt a képre!

Filmezték az ebéd előkészületeit. Ahogy felvágom a húst, összeállítom a salátát, befejezem a süteményt. A férjem hobbyja a famunka, ő egy kis polcot rakott össze. És jöttek a kérdések, és mi mondtuk, mondtuk, mondtuk, és mondtuk. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi marad meg a hosszú beszélgetésből.  Bolla Zsuzsa már látta, és nagyon tetszett neki. Akinek van ideje, nézze meg, és írja meg a véleményét, kérem. 

És most jöjjön a recept:

Hozzávalók:
1 kg darált sertéshús
5 dkg szójagranulátum

5 tojás

3 duci fokhagyma reszelve

só

mokkáskanál őrölt fekete bors

2 evőkanál őrölt piros paprika

5 evőkanál zsemlemorzsa

5 főtt tojás

zsír

Elkészítés:

A szóját sós, borsos, paprikás, fokhagymás vízbe áztatjuk néhány órára. Kinyomkodjuk belőle a vizet, és a húshoz keverjük a főtt tojáson kívül a többi hozzávalóval. Én újabban már zsemlemorzsát használok száraz kenyér helyett. Egy tepsit megolajozunk, a húskeverék kb 1/3-át ráfektetjük, rá a főtt tojásokat, és befedjük a többi hússal. Kis zsírkockákat raktam oda, ahol a tojás volt, hogy ne repedjen szét. 

250 fokra előmelegített sütőbe toltam, de mérsékeltem a hőfokot, és kb egy óráig sült. 

És honnan a Stefánia vagdalt név? Romantikus története van. Egy belga királyi hercegnőről kapta a nevét, aki megözvegyült, majd 11 év után megismerkedett egy magyar herceggel, Lónyay Elemérrel. A szerelemből házasság lett, ám le kellett mondania előkelő címeiről, de vállalta, és boldog házasságban éltek. Stefánia nagyon szerette a magyar konyhát, több étel is a nevéhez fűződik. Közös bennük, hogy főtt tojást tartalmaznak. 

A beszélgetésben elsősorban nem az ételeimre, vagy a famunkákra voltak kíváncsiak, ez csak színesítette az adást. Az érdekelte őket, hogy hogyan ismertük meg Istent. A teljes hitetlenségből én az evolúció kizárásával jutottam arra a felismerésre, hogy a világot Isten teremtette. Mivel ugyanazon az élőhelyen olyan sok élőlény található, ez kizárja a környezethez való alkalmazkodást, hiszen nem lenne annyi faj. Nincsenek is meg a hiányzó láncszemek.  Itt írok erről. És itt. Egy hívő természettudósról itt olvashatnak. (katt a kék szövegekre)

Hosszú út vezetett a felismeréstől az élő hitig, de nagyon boldog vagyok így. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy Isten szeret engem, és én is szeretem Őt, tehát minden javamra van, ami történik velem.

Füle Lajos: 
MINDEN JAVAMRA VAN
Minden javamra van,
Mert Isten van javamra.
Formálja hát hatalma
Formátlan önmagam!

Befolyásos férfiak a konyhában. Nagy György András

Új sorozat indul. Mivel férfiak is nagy számban foglalatoskodnak a konyhában, nem hagyhatjuk ki őket. Bemutatjuk Nagy György András újságírót.

Ismerkedés a Bibliával

Már akkor gondolkodtam ezen a riporton, amikor András bemutatott a Katolikus Rádióban. Most a Reformáció Ünnepére készülve beszélgetünk életről, hitről. Mindjárt az első kérdésem a nyakában lévő medálról szól.

-A HRSZ, annyit tesz, mint Hit, Remény, Szeretet. A betűszó egy kicsi nemesfémből készült pergamentekercsen olvasható. (A feleségemtől kaptam ajándékba)

-Ez tehát egyfajta arc poetica. Hit, remény, szeretet. Hogyan jutott el idáig, hogy ezek az értékek fontossá váltak?

-1967-ben születtem és Szolnokon nőttem fel, a korszak egyik „legvonalasabb” városában. Szüleim 3 éves koromban elváltak, így édesanyám egyedül nevelt engem és a 7 évvel idősebb nővéremet. A rendszer tette a magáét: nem akart persze mindenáron kis kommunistát faragni belőlünk, de a vallásos nevelés is jórészt hiányzott. Anyu azért időnként mesélt a korábbi időkről (ő 1931-es), például a debreceni Dócziról /református leánynevelő intézet/, ahova járt; hogy miként csúfolódtak egymással ők meg a katolikus lányok; hogy milyen jó tanár volt ez vagy amaz a lelkész, és hogy az egyikbe szinte minden bakfis „szerelmes” volt.

Megtanított, mintegy mellékesen, imádkozni, bár nem vitt templomba - illetve néha mégis: amikor kirándultunk ide-oda, akkor mindig „beturistáskodtunk” egy-egy istenházába.

A Szentírással komolyabban a gimnáziumban, a 80-as évek elején ismerkedtem meg, egy „másként gondolkodó” tanárnőm révén, aki egyébként nem vallásosként – talán ma azt mondanák rá, hogy „liberális”- úgy gondolta, hogy nem lehet az irodalmat anélkül oktatni, hogy ne foglalkozzunk a Bibliával, mint kulturális alappal, s mint olyan ’szépirodalmi szöveggel’ amelyre sok-sok más költemény, novella, regény épít, hivatkozik…

-A bibliaismeret akkor még megmaradt csupán kultúrtörténeti érdekességként az életében?

- Lényegében igen. Ugyanakkor mindig adódott valami: egy érzés, egy vers, egy szakmai feladat, ami miatt ’fel kellett lapozni’. Ez volt az a hosszan tartó állapot, amikor a tudásom már növekedett, de a hitem még nem fakadt belőle.

Az egyemen aztán olyan értelmiségivé kezdtem fejlődni, aki egy nem túl messzire kódorgó bárány, csak épp a saját bárány mivoltával (no, meg annak színével) nincs tisztában.

Ott, Debrecenben - a szüleim gyökereihez visszatérve –ismertem azt is, milyen is az a párkapcsolat, házasság, amelyből hiányzik a szükséges "hatalmas harmadik", azaz Isten. Ahol nem működik a háromszögelés, hogy a Teremtő felé haladva egymáshoz is egyre közelebb kerülünk...

Útban a hívatás felé

- Milyen előzmények után kezdett el komolyan foglalkozni az irodalommal?

-Útközben talált rám a hivatás (jó ideig ezt gondoltam nagybetűs írásnak). Már kisiskolásként jól fogalmaztam, majd a gimnázium diáklapjába készítettem cikkeket, aztán azt az újságot szerkesztettem is- közben képzés, gyakorlat a megyei napilapnál. Első jelentősebb keresményem is egy laphoz kötődik, de nem úgy, mint szerző: nyári munkaként utcai árus voltam, s bőszen „értékesítettem”. Mire a felvételit be kellett adni, eldőlt, hogy újságíró szeretnék lenni, s így választottam szakot.

Hallgatóként is újságoztam: közéleti cikkektől a jegyzetekig mindenre volt lehetőség (s persze versek és novellák). A szakmai gyakorlataimmal is a sajtót vettem célba. Mivel megszületett első gyermekem - miközben az apaságról valójában igen keveset tudtam - munkát is így kerestem és meg is találtam: a Magyar Rádió Debreceni Körzeti Szerkesztőségében. Bejártam itt is minden lépcsőfokot, s műfajt. Egy egykori humorista- és akkor épp baptista - kollégám mutatta meg, hogy aki vallásos, az nem mind ’savanyúuborka’.

-Milyen műfajokban próbálta még ki magát? Kedvenc verse, amit írt?

-Egyetemistaként szinte mindenre bátorságot éreztem:

líra, rövidpróza, jelenetek, halovány drámakísérletek

– a paródiától kezdve (a humor amúgy közel áll hozzám), a rádiós tömörségű történeteken át, a balladai hangvételű művekig. Akkoriban társaimmal két antológiát is kiadtunk, irodalmi kávéházat szerveztünk… Saját verset választani nehéz feladat- végül az évszakhoz igazodó aktualitás döntött:

Őszből a télbe

Avarrá omlik a lomb

Rozsda veri a zöldet

Halovány égi korong

Fényei elkenődnek

Szitál belém a szürke

Csontjaimat porlasztva

Lesz-e még anyaszülte

Eljövendő tavaszra?

Szememben tanyát a köd

Mért üt űzve az álmot?

Fakuló lelkem mögött

Jaj így senkit se látok

Hűvös esők árnyékán

Minden üressé szárad

Hervadozva és némán

Várja a föld a választ

Mért lesz az éj még mélyebb

Fekete hótemető

Ha születni kell a fénynek?

Teremtett teremthető

Dércsípte fonnyadt szívvel

Vágyva remélek mégis

Ahol ígéret ível

Megremeghet az ég is

Felszegezve az élet

Örökös körforgáson

Másnak még végítélet

Nekem már a Karácsony.

Bibliaismeretből hit

-Hogyan lett a bibliaismeretből hit? Vagy más oldalról került Isten közelébe?

-A rádió hozta el a találkozást mostani házastársammal, s vele kezdtem rendszeresen istentiszteletre járni. Ott ültem vele a templomban, amikor mintha valaki átölelte volna a lelkemet, így közölve: most jó úton jársz.

Azóta folyamatosan érzem a vezetést – akkor is, ha épp nehézségek és buktatók jönnek. Akkor is, ha az események szakmai terelőútra visznek, mert a vargabetűnek, meg a pálya rövid elhagyásának is lesz értelme. Akkor is, amikor visszahívnak, de már más területre, s talán ez okból is lendületet kapnak a „saját alkotások”. Isten, Aki az életem irányát megszabja, ad feladatot is, hogy a nagyobb családért, a közösségért tehessek: presbiterként, egyházközségi újságot szerkesztve, megyei főjegyzőként, alapítványi elnökként. Bízom benne, hogy hozzájárulhattam ahhoz is, hogy a zuglói gyülekezet (ahol igazi otthonra találtunk) még az olyan nehézségekből, veszteségekből is épülhetett, mint a Covid-időszak, vagy a minket építő lelkésznőnk elvesztése, akit 45 évesen szólított magához Teremtője.

Arra kell figyelnem, hogy a „kis családra” is jusson minőségi idő, a 2010-es Andris, és a 2014-es Julcsi saját gyermeki módjukon jelzik, ha „apahiányt” tapasztalnak.

A reformáció mint finomhangolás

-Reformáció ünnepére készülünk. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517-ben ezen a napon tűzte kis híres tételeit a Wittenbergi vártemplom falára azzal a céllal, hogy megújuljon az egyház. Az ő követői lettek az evangélikusok, mégis mi, reformátusok is ezen a napon ünnepelünk. Mit gondol erről?

-Jézusnak elrendelt történelmi időpontban kellett megszületnie, megünneplésének naptári dátuma viszont közösségi egyezmény eredménye, amit befolyásoltak a létező más hasonló alkalmak (ilyen hatás sok korban és esetben megmutatkozott: legyen szó pogány, zsidó, vagy – később már – keresztény ünnepekről).

Luther „akciójánál” sem az az igazi kérdés, hogy a történészek épp mit mondanak róla: mikor, mi és hogyan történt. Még csak nem is a nevezetes búcsúcédulák jelentik a lényeget, vagy, hogy a 95 tétel egyes pontjai mit tartalmaznak. A szellemiség a fontos: a kezdeményezés valójában közös gondolkodásra hívott az egyházról (természetesen nem csak az anyagban megjelenő intézményt értve ez alatt), hogy az valóban „dicsőséges” lehessen. Megtegye azt, amit a történelem során már sokszor sikerre vitt, hogy az emberi közreműködés miatt kialakult hibáit orvosolja.

A reform nem forradalmi változást, hanem finomhangolást jelent. Hogy az eredeti szándékkal ellentétben a belső, termékeny párbeszéd, a humanista viták helyett ebből sok szinten zajló háborúság és szakadás lett, azt világi hatás okozta. Az a fajta beavatkozás, ami ellen már protestálni kellett. Ám ezt is lehetett túlzásba vinni; mint ahogy a visszatérés az alapokhoz szülhetett akár fundamentalizmust is. Nem hiába szól úgy a régi mondás, hogy a mérték az érték!

Valójában az Alapítóra, Jézus Krisztusra kell figyelnünk, aki képes a mi életünk megreformálására, hogy régiből új emberré váljunk. Igen, ez egy mindenkor jelenidejű folyamat – még akkor is, ha nyilvánvalóan van kezdete – mert állandó kontrollt, folytonos odafigyelést: Istenre, magunkra és egymásra irányulást igényel.

A testté lett Ige segít minket abban, hogy a lelkiségben valóban testvérekké legyünk, hogy túl tudjunk lépni világi indulatainkon - és belőlünk, tagjaiból épüljön fel az az egyház, mely aztán kivetítheti a világra a békességteremtő erőt (a gyengeség erejét), a szeretetet.

Ismerkedés a fakanállal

Grillezés közben

-A Katolikus Rádióban az Édesanyám főztje rovat egyik szerkesztője. Hogyan kezdődött az ismeretsége a fakanállal?

- Bár enyhén elkényeztetett fiú voltam, eleve sokat segítettem anyunak a konyhában. (Különösen miután nővérem korán férjhez ment). Akkoriban még vágtak otthon tyúkot az emberek, s én rendszeresen a láb felőli részt kaptam… de ez nem tántorított el attól, hogy benne legyek a főzésben-sütésben, mert a végeredmény számított: például a csodálatos húsleves.

Anyu persze nyaranta is dolgozott, hétvégén előre elkészítette a következő heti menümet, de bizony bármennyire is szerettem például a pörköltjét, a második nap már azon törtem a fejem, mivel tudnám feldobni. A májkrémes változatra nem feltétlenül vagyok büszke; ám jóval később örömmel konstatáltam, hogy több fogásban is találkozik valamilyen húsféleség és a tényleges savanyú uborka.

„Főzök, amikor csak lehet!”

-Nagyon hasonlóan indult az én karrierem is a konyhában. Mivel egyke vagyok, nálunk nem is jöhetett volna szóba nővér. Mik a kedvenc ételei? Általában milyen gyakran főz? Ki az úr a konyhában? Kaphatnánk egy receptet?

- A már említett lassan gyöngyöző, tükörtisztaságú tyúkleves még mindig vezet (benne „lábától a tarajáig” minden). De a jó gulyástól kezdve a keleti ízeken át, a nehezebb és könnyebb ragukig, a krémlevestől a túrós csuszáig széles a paletta. Nálunk senki sem válogatós egyszerűen a finomat szeretjük! Főzök, amikor csak lehet! Az ételkészítés számomra több, mint az „enni kell” szükséglete: ez is egy alkotói folyamat, aminek eredményét meg lehet osztani másokkal, örömet okozva. A családban és a konyhában is megoszlanak a terhek és a szerepek: bizonyos ünnepeken az apósom készíti a halpaprikást bográcsban, a sós és édes süteményekben a feleségem jeleskedik, a hétköznapi vacsorákat hol egyikünk, hol másikunk „dobja össze”, de a hétvégéket szeretem magamnak megtartani. Ha van rá idő, akkor a gyerekeket is bevonva „nemzetek konyháját” játsszuk. Kiválasztunk egy-egy talán kevésbé ismert magyar receptet, vagy egy szomszédos népét, vagy egy távolabbiét- összeállítjuk és „kivitelezzük” a menüt.

A recept – nálam szilveszteri fogás – olasz eredetű (de ez már az adaptált verzió): A kicsontozott, beirdalt (szükség esetén formázott) malaccsászár bőrös felét zsírral kenem meg, a húsos részt fehérborral locsolom. Pihentetem egy ideig. A belsejét megsózom. Rozmaringlevél, kakukkfű, szurokfű (azaz oregánó) az alap, illik bele még a zsálya, és az édeskömény zöldje (legjobb előtte összekeverni a fűszereket kevés olívaolajjal, majd úgy felvinni). Még pihentethető a hűtőben (vagy télvíz lévén az erkélyen). Hosszában feltekerem (rögzítésre én nem szeretem a zsineget, ezért tűt alkalmazok): a formázásnál lesett és előpácolt húsdarabok is felhasználhatók itt! Mellé a megfelelően felvágott sárgarépa, paszternák, angolzeller, édesköménygumó, lilahagyma, és édesburgonya kerül - kis borral meglocsolva, épphogy megsózva. Alufólia alatt, 180 fokon sütöm (minden kilóra 1 és negyed órát számolva). A végén – a takarást eltávolítva – grillezem. Fél óra elteltével szépen szeletelhető. Ha valakinek van ideje az a velesült zöldségekből készíthet mártást is.

Üzenet az olvasóknak

-Mára már elhalványultak a felekezeti villongások. Az elvilágiasodás egymáshoz terel bennünket. Ön református presbiterként dolgozik a katolikus rádióban. Ez az igazi ökumené. Milyen üzenete lenne erről az olvasóknak?
- Missziónk- amely pontosan ugyanaz, amit az első apostolok kaptak küldetésül – valójában nem felekezetre szól. Személyes elhívás, hogy mi is elhívók legyünk- gyarapítva egy olyan népet, amely Krisztusban alkot új egységet. Emberi ésszel felfoghatatlan, de mégis lehetséges, hogy különbözőségeink egyszerre megmaradjanak és feloldódjanak. Az ökumené nem törekvés az egyhangúságra, hanem az összhang képessége.

Két – nem véletlenül, most nagyon is aktuális gondolatot választottam annak érzékeltetésére: mi az, ami valóban összeköt, vagy elválaszt. Az egyik II. János Pálé, azé a pápáé, aki hatalom üldözötteit Jézus szavával üdvözölte: „Ne féljetek!” Az ő felhívása egyben kemény feladat is: „Bocsáss meg, és békességre lelsz”

A másik pedig Balog Zoltán püspökünk békéért elmondott imája: „Adj bátorságot nevén nevezni a bűnt, elítélni a gonoszt, szót emelni a szegényekért! Te a béke fejedelme vagy. Fogd le azok kezét, akik háborúznak! Ne engedd igazolni a háborút, az erőszakot vélt vagy valós sérelmekkel, nemzeti vagy egyházi érdekekkel! Állj a szenvedők, az áldozatok mellett, bármelyik oldalon áldozták fel őket! Urunk, irgalmazz nekünk, a nemzeteknek, a világnak!”

-Köszönöm a beszélgetést.

…........

Nagy György András

-újságíró, szerkesztő, író,

-református presbiter,

-nős, három gyermek édesapja