Kistibi. Küsztübü. Tatár nemzeti étel

 

Ez az!- Szinte felkiáltottam, amikor megláttam a neten ezt az ételt. Anyukám gyakran sütötte a platnin. Úgy emlékszem, hogy csak úgy, magában ettük. Sajnos nem kértem el a receptjét akkor, most meg már nem tudom. Néha eszembe jut, de nem néztem utána. A kistibi azonban mégsem az. A receptek között (nem sok volt) tallózva hamar rájöttem, hogy ez egy másik "sütemény". Végül is egy tatár hölgy videójából okosodtam, az tűnt a leghitelesebbnek, és az is volt a legegyszerűbb. Oroszul beszélt, csak az elején köszöntötte tatárul a földijeit. El-elcsíptem egy-egy szót, mondatfoszlányt oroszul nagy örömömre, úgyhogy elmondhatom, hogy a recept megfelel a tatár hagyományoknak. A kiejtésekor a hölgy jeri/üt ejtett. Az idősebbek még emlékeznek erre a hangra a tanulmányaikból. Nem i és nem ü. A kettő között van, és valószínűleg ez az a hang, amit az őseink is ejtettek az íj, nyíl szavaknál, csak időközben elkopott. Ezért van az, hogy íjat és nem íjet mondunk. Nagyon szeretem ezt a hangot. Itthon azzal szórakoztattam a családot ma, hogy így ejtettem a kistibi szót egész nap: küsztübü, de jerivel.
Hozzávalók:

-tészta:
30 dkg finomliszt
1,5-2 dl tej

mokkáskanál só

-töltelék

10 szem krumpli

teáskanál só

2 hagyma

2,5 dkg vaj+ 2,5 dkg

2 dl forró tej

- kenéshez

 vaj

Elkészítés: A tejben elkeverjük a sót, és fokozatosan adagoljuk hozzá a lisztet, hogy jó rugalmas, inkább kemény tésztát kapjunk. Jól kidolgozzuk, és egy nylonzacskóban pihenni hagyjuk. A krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk, és annyi vízben, amennyi éppen ellepi, feltesszük főni a sóval. Én előtte kiáztattam egy kicsit, hogy a keményítő, ami nem jó a cukrosoknak, kimenjen belőle. Azt a levet leöntöttem. A hagymát is megtisztítjuk, kockára vágjuk, és szép barnára pirítjuk a vajon. A hölgy a vizet nem öntötte le a krumpliról, de én egy kicsit igen, majd hozzáadtam a vajat, a hagymát és a tejet.

Nagyon kihangsúlyozta, hogy forró, de legalábbis meleg legyen a tej. Még adunk hozzá vajat. Krumplitörővel pürésítjük. Közben sütjük a kistibiket. A tésztából hurkát formázunk, és 10 részre vágjuk. Én mérleget is használtam, hogy mindegyik darab egyforma legyen. Aztán labdává gyúrjuk, és kerekre nyújtjuk. 

Száraz serpenyőben sütjük kis lángon.. Vaslapot tettem alá, hogy ne égjen meg. Az utolsó képen látszik, hogy milyen helyes hólyagos lett. Nagyon élveztem a sütésüket. 

Konyharuhák közé tesszük őket, hogy melegek maradjanak, és gondolom, hogy kicsit átpuhuljanak a gőzben. Aztán a krumplipürével megkenjük, és félbehajtjuk mindegyiket.

Egyenként megkenjük olvasztott vajjal is. Ezt másik videóban láttam, de tetszett az ötlet. Nagyon finom vacsoránk volt. Nem éppen diétás, de egyszer-egyszer ki lehet bírni. Zöldsalátát kínáltam hozzá.

A video:

Bibliás elmélkedés: A tatárlevesnél közölt gondolatokat hozom ismét. Nem lehet eleget imádkozni a békéért.

A tatárokról a krími tatárok jutottak az eszembe, ahol most háború van több, mint egy éve. Történetüket olvasva a wikipédián arra a következtetésre jutottam, hogy nem tudni, hogy ki ütött először. Évszázadokig ők voltak erőszakosak más népekkel, aztán meg őket deportálták a 2. világháború után. Most meg az oroszok háborúznak az ukránokkal. Jó lenne végre megbocsátani, és békét kötni, ahogy a németek és a franciák tették. Elég volt a háborúból, üljenek tárgyalóasztalhoz! 

Ez az ének legyen egy imádság a békéért!

1. Szentlélek égi lángja, békesség Lelke vagy,
   Ki nem örül, ha látja, hogy forr viszály, harag.
   Ó, add, szent Szeretet, Bárhol háború dúlna,
   Békéljenek meg újra a harcoló felek!
2. Ébressz józan belátást, hol indulat vakít,
   Pusztítás helyett áldást, hadd áradjon a hit!
   Add hát kegyelmedet, Világszerte a békét,
   S a jóság kötelékét a széthúzás helyett!
3. A sok keserűségnek földünkön szabj határt,
   Örömnek és jólétnek napját derítsd reánk!
   Gyötrött országokon Ragyogtass égi áldást,
   És újra adj virágzást az üszkös romokon!
4. Irányíts, míg itt élünk, szent szándékod szerint,
   Mígnem eljő a végünk, s halál órája int!
   Segíts kegyelmesen Békével halni tudni,
   S hozzád a mennybe jutni a hitben győztesen!

szöveg: P. Gerhardt, 1653 | fordítás: Szénási S. | dallam: Lyon, 1557 (Várj, ember szíve)