Elkezdődött az adventi időszak, de azért az élet megy tovább. Nem élünk állandóan a különleges fogások bűvöletében. A munkás hétköznapok egyszerű, olcsó ételeket kívánnak, mint ez is.
Könnyű és finom ebéd vagy vacsora. Már van egy tövises galuska a blogon, illetve mindjárt kettő is, mert egyik alkalmazása köretnek, másik túróval, tejföllel, szalonnával főétel. Most még egyszerűbben került az asztalra, csak egy kis sajtot, tejfölt kapott, és már ettük is.
Összekeverjük a galuska hozzávalóit, és forró, sós vízbe szaggatjuk egy nedves vágódeszkáról késsel. Tésztaszűrővel kiszedjük és leöblítjük. Biztos azért hívják tövisesnek, mert úgy néz ki, mintha kis tövisek állnának ki belőle. Töviskesnek is hallottam már.
Bemutatjuk
P. Tóthné Szakács Zitát, a Református Nőszövetség elnökét:
-Szeretettel
köszöntelek. Kérlek, beszélj egy kicsit magadról, hitre
jutásodról, és a Nőszövetségben betöltött feladataidról!
-Lelkészcsaládból
származom, de nem ezért lettem lelkész. Sőt, az édesapám nagyon
le akart beszélni: pontosabban tudni szerette volna, hogy ez nálam
csak lelkesedés, vagy pillanatnyi fellángolás? Figyelmeztetett:
ugye tudod, hogy ez nem babaruha, ezt nem lehet visszaadni, ha nem
tetszik. Akkor még nagyon kevés lányt vettek fel a teológiára, s
palástjogunk sem volt, ami azt jelentette, hogy lelkészi
munkatársként szolgálhattunk. Én abban voltam teljesen biztos,
hogy nagyon sok embernek szeretném elmondani, hogy
a mi Istenünk
Élő Isten, aki az Ő egyszülött Fiát elküldte 2 ezer éve erre
a földre, hogy minket a bűntől megváltson, s én ezt szeretném
hirdetni. Krisztusról, a Világ Világosságáról kell bizonyságot
tegyek, hogy ebben a sötét világban kicsiny kis gyertyaként egy
kis világosságot
az Övéből továbbadjak. 1971-ben érettségiztem,
s bizony abban az időben kevesen jártak templomba, s még
kevesebben merték ezt fel is vállalni.
A
Nőszövetségben az 1992-es újjáalakulás óta tevékenykedem,
egyházkerületi titkárként, országos alelnökként, s most
elnökként. Nagyon fontosnak tartom nemcsak a közösség
összetartásának erősítését – ami bizony ezekben a pandémiás
időkben nem egyszerű- hanem a gyülekezet nőtagjaiban
tudatosítani, hogy mi a gyülekezet belmissziói kiscsoportja
vagyunk, akik arra kaptunk elhívást, hogy a távol lévőket Isten
közelébe szeretgessük.
-Lelkész
és lelkészfeleség is vagy. Talán a karácsony a legmegterhelőbb
egy lelkészcsalád számára. Hogyan hangoltad össze a gyülekezeti
szolgálatot és a háziasszonyi teendőket?
-Nem
mindig volt egyszerű az életünk. Mivel mindketten lelkészek
vagyunk, s egyszerre több gyülekezetben is szolgáltunk, bizony jól
meg kellett szervezni nemcsak azt, hogy készülni is legyen időnk
az igehirdetésekre, hanem amikor kicsik voltak a gyerekek, legyen
aki vigyáz rájuk, mikor nem vagyunk otthon. De minden
gyülekezetünkben volt egy „ nagymamánk” özvegyasszony, vagy
fiatal lány, aki szívesen felvállalta a feladatot. Szüleim és a
férjem édesanyja nem lakott velünk, hogy segíteni tudtak volna.
Meg kellett tanulnia a gyerekeinknek, hogy előbb a gyülekezeti
szentesték, s aztán gyülekezhetünk mi is a fa alá, Igét
olvasni, imádkozni, énekelni csodás karácsonyi énekeket. A fa
díszítése mindig a férjem feladata volt, s titokban, lezárt
szobában, előző éjjel készítette elő. S csak a csengőszóra
nyílott az ajtó, s varázslatos pillanatok voltak ezek, még amikor
nagyon voltak a gyerekeink akkor is. S most a saját családjukban
viszik tovább az otthon látottakat. Mivel karácsonykor még
betegekhez is vittünk úrvacsorát, így az első ünnepet a
gyerekeink az otthoni istentisztelet után nagy boldogan a kapott
ajándékokkal töltötték. Másodünnepen mindig volt legátusunk
(vendég igehirdető), így az ünnepei asztalnál eggyel többen
ültünk. S másodünnep délutánján kezdett gyülekezni nagy
családunk, szüleink, testvéreink a családjaikkal, hogy amikor már
mi is felszabadulunk, akkor a családi ünnepet is együtt megüljük.
Háziasszonyként ez külön logisztikát igényelt (de nagyon
szeretem ezt a feladatot, mert nagyon szeretek sütni-főzni) : olyan
ételeket sütni főzni, amiket előre el lehet készíteni, s csak
felsütni, melegíteni, hogy frissen tálalható legyen. Négy
gyerekünk van, s a nagy család mikor asztalhoz ült, 26-an voltunk.
Milyen jó volt, hogy a lelkészlakások általában nagy épületek,
így nem okozott gondot a nagy asztal megterítése. Szenteste nálunk
is halászlé, vagy rántott hal szokott lenni, amit előkészítettem
annyira, hogy már csak a végső simításokat kelljen elvégezni.
Lányaim nagyon szeretnek szépen teríteni, így az mindig az Ő
feladatuk volt. Mivel 88 telén egy gerincbecsípődés miatt 6 hetet
feküdtem szinte teljesen mozdulatlanul, a férjem látta el az
összes szolgálatot 3 gyülekezetben, ekkor tanult meg a fiam is
sütni főzni, amit később is gyakorolt, s besegített ő is a
konyhában. Az ő zserbója a legfinomabb. De nem szabad
elhallgatnom, hogy a gyülekezetünkben voltak olyan asszonyok,
akiktől süteményeket kaptunk, ők így mutatták ki a
szeretetüket.
-Mit
tartasz legfontosabbnak az adventi készülődésben?
-Már
otthon is azt tanultam, hogy nagyon fontos az ünnepre való
ráhangolódás. S ez nem a végeláthatatlan takarításban és
süteménysütésben fejeződött ki, hanem a csendességekben. Sokat
imádkoztunk gyertyafénynél, énekeltünk, édesapám
igemagyarázatát hallgattuk. Mindig a csend volt a fontos. Ezt
igyekeztünk a férjemmel mi is hangsúlyossá tenni.
Hogy lélekben
készüljünk!
Ki ne felejtődjön az ünnepünkből pont az
ünnepelt! Amikor aztán már nálunk is nagy karácsonyi vásárokat
rendeztek, egyszer-egyszer kimentünk a kivilágított várost
megnézni, de nem a mindenféle vásárfia volt a lényeg, hanem a
sétálva együtt töltött idő. Versek
olvasása, karácsonyi zenehallgatás. S minden advent vasárnapra
sütök egy kör alakú fonott kalácsot, aminek a közepébe állítom
a gyertyát. (Ezt az ötletet átvettem. Receptje az előző bejegyzésben olvasható.)
-Milyen
tanácsot adnál a kezdő háziasszonyoknak?
–Soha nem az fontos,
hogy a ház makulátlanul tiszta legyen ( félreértés ne essék, én
is kitakarítok rendesen), vagy hogy elvesszünk a konyha mélyén, s
aztán egy kifacsart édesanya álljon a fa alá, akinek már
semmihez se nincsen kedve. A házat is szerényen kell díszíteni,
mert a sok csillogás elveszi az ünnepeltről a figyelmet. Olyan
ételeket kell készíteni, amiket előző nap már elő tudunk
sütni-főzni, hogy már csak a köretet kelljen elkészíteni. A
szalvétát előre meg lehet hajtogatni, a süteményeket megsütni,
s hűvös helyen tárolni. Családunk nagyon szereti azt az egyben
sült karajt, amit legalább 3 napig pácban tartok a hűtőben, s
aztán a légkeverős sütőben pirosra sütök. Ha ebből marad,
vacsorára hideg salátákkal is nagyon finom. Persze a káposzta is
elmaradhatatlan, amit szatmári módra göngyölök, s előző nap
készre főzök, aztán délelőtt a kályha tetején szép lassan
teljesen felmelegszik. (Gáz központi fűtésünk van, de van egy
fatüzeléses kandallószerű kályhánk, amin szívesen főzök,
mert így szép lassan érnek össze az ízek.) Sosem az a fontos,
hogy egy hadseregre főzzünk, én kiszámolom, hogy azért legyen
egy kicsit több, mint ahányan asztalhoz ülünk, de inkább több
fajtát készítek. A másik nagy kedvenc a vadas mártás
marhaszelettel. Ez is előre elkészíthető, s nem kell sok időt
töltenem a konyhában, mikor a család együtt van. -Hányan
ültök idén az asztalhoz? A
pandémia miatt sajnos csak hárman. Megegyeztünk a gyerekeinkkel,
hogy betartjuk a szabályokat, s nem szeretnénk elkapni a vírust.
Ezért minden család otthon ünnepel. Ha Isten engedi, akkor egy
délutánra összejövünk, de sajnos közös nagy étkezés nem
lesz. Ez nekem nagyon furcsa, hiszen megszoktam, hogy ünnepek
alkalmával sokan vagyunk.
-Általában
mi a menü, és megosztanád-e velünk a kedvenc receptedet?
-Már
írtam a menüről, húsleves mindig van, de legyen itt egy konkrét
recept:
Egyben sült karaj:
Egy kb. 2 kg-os karajt egyben (csont nélkül) először
besózok. Aztán egy befőttes üvegben összekeverek : 1 evőkanál
mustárt, 3 evőkanál kechupot, sót, törött borsot, őrölt
köményt, s másfél deci étolajat. Összekeverve egy masszát
kapok, amivel jól bekenem a húst. Felszeletelt vörös és
fokhagymát ízlés szerint rápakolok a húsra, egy jénai, vagy
porcelán tálba teszem és színültig öntöm étolajjal, hogy a
hús ne kapjon levegőt. Pár napig a hűtőben pihen. Mielőtt a
sütőbe teszem, jól lecsepegtetem ezt a masszát róla, s kb egy
óra alatt fedővel lefedett tepsiben puhára sütöm, majd
felpirítom kicsit. Remekül lehet szép vékonyra szeletelni, a
tálon nagyon jól mutat. Nekem van egy légkeverős sütőm,- a
gyerekeim csak ufónak hívják- amit be tudok állítani 220 fokra,
s egy óra alatt készre sül, meg is pirul. Még a félbevágott
burgonyát is mellé lehet tenni, vele együtt megsül. Általában
rizzsel és kompóttal, vagy rebarbara mártással fogyasztjuk, de
meggymártással is nagyon finom.
-Ez nagyon jól hangzik. Egyszer én is meg fogom próbálni. Mivel
a Világimanap szervezésében is részt veszel, megosztanál velünk
néhány gondolatot az imádságról?
-Az
imádság beszélgetés Istennel. Fantasztikus megélni, hogy az Úr
Isten bennem él, és akkor teljesen mindegy, hogy hol vagyok,
postán, buszon, bármikor szabadságom van vele beszélgetni.
Zsindelyné Tüdős Klára a Nőszövetség elnöke mondta, hogy
fakanállal a kézben, rántáskeverés közben is imádkozhatnak az
asszonyok.
Az
adventben és a karácsonyban nagyon fontos, hogy arra figyeljünk,
hogy Isten Fia megszületett. Semmi olyan parancsolatot nem hagyott
ránk, hogy agyon vásároljuk magunkat, vagy az evés ivásban
leljük örömünket. Az Ő születésnapját ünnepeljük,
szenteljük neki az időnket! Annak idején nagy szenzációnak
számított, hogy az ember a holdra lépett, szerintem ennél sokkal
nagyobb csoda, hogy
az Ige testté lett!
S mivel Jézus mikor
megszületett, akkor nem hozott Máriának parfümöt, Józsefnek meg
valami szerszámot, hanem Ő maga volt az ajándék, figyeljünk hát
Őrá. Arra a szeretetre, amellyel Isten szeretett bennünket:
elengedte a Fiát erre a földre emberi testben, hogy nekünk
Megtartónk, Megváltónk legyen. Legyen hálás ezért a szívünk!
Az egymás iránti szeretetünket ajándékokkal fejezzük ki, de
ezek ne homályosítsák el a lényeget!
Azt
hiszem, hogy Isten azért is engedte ezt a pandémiát, hogy végre
egy kicsit meglassúdjon az életünk. A csendben tanuljunk meg Rá
és egymásra figyelni újra!
Kívánom,
hogy legyen áldott, békés, boldog karácsonyunk!
-Viszont kívánom és köszönöm
a beszélgetést. …...... P.
Tóthné Szakács Zita -református
lelkész, a Református Nőszövetség elnöke. Fontosnak tartja,
hogy a gyülekezetben élő nők az ige mellett gyűljenek össze, és
a férfitársadalommal együtt képviseljék Isten ügyét. -AVilágimanap egyik szervezője. Minden évben más és más országért
imádkoznak különböző felekezetekhez tartozó nőkkel együtt. -Szerte
a Kárpát-medencében segíti a szórványban élő magyarságot a
megmaradásban, anyanyelve, hite ápolásában. A Keresztmama
programmal rászoruló nagycsaládosokat támogatnak A Reformáció
gyermekei programhoz kapcsolódva.
Ha
többet szeretnének megtudni P. Tóthné Szakács Zitáról, akkor
ajánljuk, látogassanak el a következő oldalakra:
Különös karácsonyunk lesz most. Akár akarjuk, akár nem, meghittebb, csendesebb lesz az ünnep, mint az utóbbi években. Én részben örülök ennek, bár annak nem, hogy egy járvány miatt lassulunk le, hiszen templomba sem mehetünk. A harsány vásárlási láz azonban olyan mértékben foglalta el a szívünket, hogy már alig mondható kereszténynek az ünnep. Cseri Kálmán szavaival olyan, mintha egy születésnapi ünnepségen a tortát köszöntenénk. Jelen esetben a fát, az ajándékokat, a halászlét.
"Isten emberré lett!" Ez az igazi jelentése az ünnepnek, az advent pedig eljövetelt jelent, de nem a Kisjézus születésének eljövetelét, hanem a második eljövetelt, amikor újra eljön az övéiért.
Várjuk hát az ünnepet imádkozó szívvel, olvassuk többet a Bibliánkat, énekeljünk egyházi énekeket is!
Legyen Istentől megáldott a készülődésünk!
A kalács hozzávalói:
30 dkg liszt
fél teáskanál só
3 dkg porcukor
2 dkg élesztő
1.25 dl tej
4 dkg margarin
1 tojás
Elkészítés:
Mivel géppel dagasztottam, a margarin kivételével mindent beleöntöttem a keverőtálba, és alaposan kidagasztottam. A végén két részletben adtam hozzá a puha margarint. Lefedve 40 percig kelni hagytam. Ekkor három cipót formáztam belőle, és 15 percig hagytam pihenni. Utána hosszú hurkákat sodortam belőlük, és megfontam őket. Majd átemeltem egy margarinozott közepes tortaformába. A közepébe állítottam egy fületlen csészét. Kis cukros tejjel megkentem. Közben 170 fokra előmelegítettem a sütőt, és 35 perc alatt kisütöttem. Mivel hamarabb elkezdett barnulni, letakartam egy kis sütőpapírral.
Nem fogom megőrizni karácsonyig. Megesszük, és jövő héten sütök egy újat. Akkor viszont nem teszem formába.
"Megsebez, de be is kötöz."-olvassuk Jób könyvében. Engem is nagyon megvigasztalt most Isten. Megszületett végre a blog facebook oldala, de az első megjegyzés nagyon elkeserített. Egy olvasó megsütötte az almás almás nevű süteményt, de nem volt megelégedve vele. Nem tudom, hogy mit rontottam el, vagy ő, de felkavart a dolog. Ma reggel viszont egy hálás megjegyzés jelent meg a vizes uborka receptjénél. A bibliás elmélkedés pedig éppen jól jött nekem is. "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van."Róma 8.28.
............
Már régóta szemeztem ezzel a recepttel, mert nagyon szeretjük a túrót, és kell egy kis változatosság.
Mondhatom, jó választás volt. Hozzávalók: -gombóc fél kg túró 10 dkg apró szemű zabpehely
Elkészítés: A gombóc hozzávalóit összekeverjük, az édesítőt ízlés szerint, és egy órára a hűtőbe tesszük. Ha nagyszemű zabpelyhet kaptunk, akkor kávédarálóban kicsit apríthatjuk. Egy piteformát kivajazunk, és vizes kézzel gombócokat formázunk a tésztából, és szépen belerakosgatjuk. Leöntjük az öntettel, amihez szintén csak össze kell keverni a hozzávalókat. Előmelegített 200 fokos sütőben szép pirosra sütjük.
Riederné Barbaránál láttam meg legutóbb a sült túrógombócot. Ez adta a végső lökést.
Be kell vallanom valamit. Összeállítgatom én a heti étrendeket, ajánlgatom én a kedves olvasóknak, de magam sem így főzök. Szerintem nagyon kevés dolgozó nő képes arra, hogy MINDEN NAP mást adjon az asztalra. Ha igen, akkor minden tiszteletem az övé. Én ugyan már itthon vagyok, de akkor is rendszerint két napra főzök levest, gyakran másodikat is, és eltolom. Tehát hétfőn, kedden zellerkrém leves, hétfőn húsos tészta, kedden, szerdán csirkeszárnyak, de szerdán már zöldségleves (3. hét). Így nem nehéz kitalálni, hogy nem kerül ennyiféle étel az asztalra. Azért kínálatnak jó, ha valaki megakad.
Vasárnap rendszerint olyan ételeket főzök, amiket elő lehet készíteni szombaton, hogy el tudjunk menni a templomba. Otthon már csak befőzöm a tésztát a levesbe, vagy rápirítok a húsra. A süteményt is meg lehet sütni előző nap.
A zabpehelyliszt vagy zabliszt jó választás azoknak, akik cukorbetegséggel élnek, vagy csak diétázni szeretnének. Lassabban szívódik fel belőle a szénhidrát, mint a fehér lisztből, ezért nem emeli meg olyan gyorsan a vércukorszintet. Ja, és nagyon finom. Bármivel tölthető, amit egy rendes palacsintába tennénk. Én diétás meggylekvárt használtam, és 5 palacsinta tésztáját reszelt almával kevertem, és úgy sütöttem ki. Természetesen nem kell savót használni hozzá, jó a víz is.
Hozzávalók:
15 dkg zabpehelyliszt
15 g 1:4 édesítő
csipet só
3 tojás
fél liter savó (túró készítésből visszamaradt folyadék)vagy víz
olaj
alma
Elkészítés:
Felverjük a tojást, és hozzáadjuk az édesítőt, sót, majd a lisztet. Végül hígítjuk a savóval. Olajozott serpenyőben a szokott módon sütjük.
A receptet itt találtam. Kicsit változtattam rajta.
Füle Lajos: Ideje már
Ideje már megértened,
hogy életed, közérzeted
attól függ, kihez viszonyulsz,
hogy "leborulsz, vagy kiborulsz?!
A régi olvasóim tudják, hogy időnként verseket is közlök. Régi naptárlapokat gyűjtöttem össze, és egy kedves barátunktól is kaptunk. Füle Lajos ilyen rövid verseket is írt. Egy-egy gyöngyszem mindegyik. Istenről szól, vagy hozzá hívogat. Tanácsot ad vagy bátorít. Ez a mostani arra figyelmeztet, hogy a bajban, betegségben kétféle viszonyulásunk lehet.
Vagy leborulunk Isten előtt, és segítségét, vigasztalását, gyógyítását kérjük, vagy kiborulunk. Ekkor dühösek leszünk, sírunk, csapkodunk, veszekszünk a környezetünkkel, vagy éppen hallgatásba burkolózunk, és senki sem tudja, mi a bajunk. Kinek milyen a vérmérséklete.
Válasszuk az első megoldást! Leborulni Isten előtt nemcsak a térdelést jelenti, hanem azt, hogy elmondjuk neki, hogy mi fáj. Nem mintha nem tudná, de nekünk jó, ha pontosan megfogalmazzuk magunknak is, hogy mit kérünk tőle. A járvány idején adódik a téma: Uram, Isten, védj meg bennünket, ne kapjuk el, vagy ha mégis megfertőződünk, legyen könnyű lefolyású!
Ha betartjuk a szabályokat, fertőtlenítünk, távolságot tartunk stb, akkor remélhetjük, hogy elkerül bennünket a vész. Sajnos ez sem 100%. Nagyon letört, amikor megtudtam, hogy meghalt a Nyíregyházi Oktatókórház főorvosa. Igaz keresztyén volt, mindenki, munkatársai is meleg szeretettel emlékeztek róla.
Miért, Uram? Miért? -kérdeztük sokan. Válasz számomra nem érkezett, csak az örök élet reménysége ad némi vigaszt, hogy ő már az Atyánál van, védett helyen.
Augusztusban még egy riportot készítettek vele. Érdemes elolvasni.
Kis egyszerű, menzás leves, de én itthon is gyakran készítem. Évi nem szereti a kelkáposztát rakott kelben, frankfurti levesben viszont igen. Nekem mindegy. Főzeléknek, rakottan, bárhogy jöhet.
Az interneten nézelődve egészen elbizonytalanodtam, hogy frankfurti-e egyáltalán az én levesem, mert nincs benne vöröshagyma, rántással készül, nem is karikázom bele mindig a virslit. Találtam egy egész oldalt, amelyen ilyen receptek sorakoznak. Ez is arról győzött meg, hogy ahány ház, annyi szokás. Ez tehát egy "frankfurti leves, ahogy én készítem."
Hozzávalók:
1 kisebb kelkáposzta
2-3 krumpli
2 gerezd fokhagyma
fél mokkáskanál köménymag
só
2 evőkanál tejföl
1 evőkanál pirospaprikás rántás
virsli
Elkészítés:
A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk. Lábasba tesszük. A kelkáposztát leveleire szedjük, megormózzuk. Aledánál láttam ezt a kedves szót. Arra használják, amikor a káposzta ereit levágják. Kisebb darabokra vágjuk, és beletesszük a lábasba ezt is. A megtisztított, felaprított fokhagymát, köményt, sót rászórjuk, és felengedjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Puhára főzzük. Ha kevés a víz, még adunk hozzá. Berántjuk, és belekeverjük a tejfölt. A virsliről lehúzzuk a műanyagot, ha bélbe töltötték, akkor maradhat is. Felvágjuk, és a vége felé tesszük a levesbe. Egy jó szelet kenyérrel akár magában is megáll egytál ételként, de sokféle fogást kínálhatunk mellé.
Most sütöttem először tököt idén pedig szeretem, de a férjemnek túl édes, a gyerekek meg nem rajonganak érte, de megláttam a wblogkonyhában, és beleszerettem, bár változtattam a recepten. Hasselback sütőtök címen fut a krumpli után elnevezve. Nekem nem sikerült olyan sűrűre beirdalni, de nagyon finom és mutatós desszert lett így is. Kicsit olyan bogárszerű ezen a képen, nem? Hozzávalók: 1 kis sütőtök fele magvak olaj
narancslé
Elkészítés:
A tököt meghámozzuk, kivesszük a magos részt, és éles késsel sűrűn bevagdossuk úgy, hogy ne essen szét. Nem vágjuk át a végeinél. megkenjük olajjal, és megszórjuk a magokkal. Én tök-,napraforgó-és szezámmagot használtam. Olajozott tepsibe tesszük, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük. A végén meglocsoljuk 1-2 evőkanál rostos narancslével, amitől különlegesen finom lesz.
Eszembe se jutott volna héjastul megreszelni az almát, ha nem látom valakinél. Megettem már az almás pitém javát, de még mindig gondosan meghámoztam a sütés előtt. Jelentem, kár volt! Ahol a tyúkok felcsipegetik, ott van értelme, egyébként teljesen felesleges egy egyszerű almás pitébe. Szinte nem is érezni az ízét. Kicsit diétásra vettem azért, ez az új 1:4 édesítő egészen finom. A kukucs elnevezésű süteménybe is használtam ebből az apró almából, már ott sem hámoztam meg, mert alig maradt volna belőle.
Hozzávalók:
20 dkg liszt 1/2 sütőpor
1 evőkanál 1:4 édesítő
10 dkg margarin
1 tojássárgája
2 ek joghurt
csipet só
-töltelék:
1/2 kg reszelt alma,
(kis őrölt fahéj)
édesítő
búzadara
Elkészítés:
A lisztet összekeverjük a sütőporral, majd elmorzsoljuk a margarinnal. Kis mélyedést készítünk, beleöntjük a joghurtot, a sót, kis édesítőt és a tojássárgáját. Elkeverjük, és összegyúrjuk a liszttel. Két részre osztjuk, és egy margarinozott kis tepsibe nyújtjuk. Megszórjuk búzadarával, hogy beszívja a nedvességet, majd ráhalmozzuk a reszelt almát. Ráfektetjük a másik lapot, megkenjük tejjel, és 200 fokon kisütjük. Utána megszórhatjuk darált cukorpótlóval.
Kis tészta kimaradt, abból formákat tettem a tetejére, de a fotó elmaradt. Azért látszik rajta, de nem látszik, hogy mi. :)
Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a gombák nem növények. Viszont nem is állatok. Akkor mik? Hát gombák! Ilyen egyszerű. Azért leginkább az állatokhoz lehet őket hasonlítani, mert magas a fehérje tartalmuk, ezért húspótlók is. Zsírokat, ásványi anyagokat, vitaminokat, antibiotikus anyagokat tartalmaznak. Persze senki sem eszi őket úgy, hogy na, most mi is van benne? Egyszerűen finomak, és kész.
Anyukám óva intett a gombáktól. Csak ellenőrzött helyről vettünk. A piacon évekig nem volt gombavizsgáló, ezért le is mondtam a különlegesebb fajtákról, de kiderült, hogy nem végleg. Újra van szakértő, újra van őzláb. Rántva, töltve és pörköltnek fogyaszthatjuk az őzlábgombát, de vadhúsokhoz is használják fűszernek vagy szósznak. Én most töltöttem és rántottam.
Hozzávalók:
őzlábgomba
só
liszt
2 tojás
zsemlemorzsa
túró
bors, petrezselyem zöld
Elkészítés: A gombák szárát levágjuk, a nagyokat ketté vágjuk, óvatosan megmossuk, megtörölgetjük. Sózzuk, és a szokásos módon lisztben, tojásban és zsemlemorzsában megforgatjuk. Forró olajban kisütjük. A kisebb, még nem kinyílt fejet megmossuk, megtörölgetjük, és megtöltjük az ízesített túróval. Én csak ennyi gombát készítettem el, tehát mindössze két evőkanál túrót használtam fel. A panírozáshoz felvert tojásból tettem hozzá egy keveset, sóztam, borsoztam, beletettem a petrezselyemzöldet is, és így paníroztam ki. A túró került fölülre, és forró olajjal locsolgattam, hogy összeálljon, mielőtt megfordítottam.
Sokféle gombát megvizsgáltam a vallások piacán. Volt, amelyik tetszetősnek tűnt, kóstolgattam is egy darabig, de aztán gyorsan eldobtam, mint betegséget okozót. Volt olyan, amelyik arra bátorított, hogy Istentől úgy kérjünk dolgokat, hogy pontosan írjuk elő neki a megfelelő színt, formát, márkát. Határidőre fogja szállítani a megfelelő méretben, természetesen ingyen. Szóval szerintük Isten arra jó, hogy teljesítse a kívánságainkat, mint egy jó tündér. A másik bolond gomba szerint csak akkor van esélyem az örök életre, ha ezt meg ezt meg ezt fogom tenni, Jézus kereszthalála, Isten szeretete, kegyelme alig került szóba. Végül is 3 évbe telt, amíg megkeresztelt, de hitetlen reformátusból konfirmált, újjá született református lettem. Azt hiszem, hogy most jó gombát találtam, de nem mondom, hogy ez az egyetlen jó, de legyenek óvatosak, ha gyülekezetet keresnek.
"Minden gomba ehető, de van, amelyik csak egyszer." - idézi Bálint Józsefné a régi bölcsességet .
Mesekönyvek kötelező szereplője a piros alapon fehér pettyes gomba....
Aztán később, felnőttként az ember tapasztalja, hogy tele van a világ "bolondgombával": olyan irányzatokkal, jelenségekkel, amelyek nagyon szimpatikusak. Gombamód szaporodnak az "ilyenmégnemvolt", és az "ittanagylehetőség" címkét viselő újdonságok, az azonnal és könnyen elsajátítható módszerek, amelyek minden problémára megoldást kínálnak - ám hiányzik a hírverésből: "de csak egyszer"
Korunk tétova, út-és célkereső embere pedig könnyelműen rámondja: ez kell nekem! Ez a megoldás! belekóstolva:ízletes.) Kedves fogadtatás, nyájas mosoly - ha nem is ingyen.) Az ember még nem sejti:olyan gomba mellett szavazott, amely csak egyszer ehető. Olyan társaságba keveredett, amelyből nehéz lesz kiválni. Olyan módszert gyakorolt be, amely léleksorvasztó, terhelő lehet. Ha nem is szenved végleges károsodást, sokáig tart a lábadozás, tisztulás.
Utólag pedig az ember csodálkozik (ha még van rá ideje): "Pedig annyira hasonlított az igazihoz, az ehetőhöz! Szó volt a Bibliáról, még Jézusról is. Fizikai jobbulást, sikerélményt, önbizalmat adott. Mégis beleroppantam idegileg, lelkileg."
Az ehető gomba sokszor szerény külsejű - ha nem is ez a legfőbb ismertetőjele. Nem kínál esztétikai élményt, nem kápráztatja el a szemet, és nem érezteti a sétálóval, hogy e nélkül egy lépést sem érdemes továbbmenni. de egészséges, javunkra válik, "vérré válik bennünk".
"Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik a szív." - intenek a Zsidókhoz írt levél szavai.
A történelmi egyházak a maguk fekete Bibliájával nem keltenek nagy feltűnést. Bár Isten sokféle lehetőséget, eszközt megszentelve a kezünkbe ad az evangélium továbbadására, szemléltetésére, nincs ellenállhatatlan vonzerőnk a modern kor felületes embertömegei számára. Mégis erről a "gombafajtáról" tudhatjuk biztosan: ehető, élvezetes, egészséges, tápláló - és nem csak egyszer, hanem örökké. (34.35.oldal
Nagy örömmel és hálás szívvel mutatom a Lydia magazin legutóbbi számában megjelent receptjeimet. A Lydia egy keresztény magazin nőknek. Személyes, őszinte, életszerű-vallják. Évente két szám jelenik meg belőle, és a webhelyen megrendelhető.
Szeretek nézelődni Vanilin blogján. Már többször elhatároztam, hogy sütök tőle ezt-azt, de végül a megszokás győzött vagy a lustaságom, és ez elmaradt. Most viszont a túrós minikuglófja olyan erővel hatott rám, hogy azonnal megvettem a túrót, és hamarosan el is készítettem, bár formák híján, muffinként. Pici változtatás azért van, de nem sok.
Hozzávalók:
25 dkg túró
1 dl tejszín
10 dkg zabpehelyliszt
3 tojás
2-3 teáskanál 1:4 édesítő
fél csomag sütőpor
díszítéshez diétás csokoládé és az egészségeseknek egy kis eperöntet
Elkészítés:
A nedveset a nedvessel összekeverjük, és botmixerrel simára dolgozzuk. A szárazat a szárazzal összekeverjük, és összeforgatjuk az egészet. 5-10 percet pihentetjük, hogy a liszt megduzzadjon. A muffinpapírokat a tepsibe tesszük, félig megtöltjük a tésztával, és előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Megfordítva rácson kihűtjük a muffinokat, és leöntjük olvasztott csokival. Aki ehet cukrosat, az kap rá eperöntetet. Nagyon finom volt, köszönöm a receptet, Vanilin.
Bibliás elmélkedés:
Az angolszász népek után a magyar a legindividualistább nép Európában - olvastam.
Ez valami olyasmit jelent, hogy nem közösségi lény, jól elvan magában. Nem nagyon tűri, hogy beleszóljanak az életébe.
A Wikipédia szerint:
Az individualizmus kifejezés egy erkölcsi rendszert, egy politikai, társadalmi szemléletmódot, gondolkodást jelent, amelyben az egyén áll a középpontban, a saját magárahagyottságával és szabadságával. Az individualisták az egyéni célok és vágyak elérését állítják a középpontba, elvetve a külső befolyást, jöjjön az akár társadalomtól, államtól vagy más egyéntől, csoportosulástól vagy intézménytől.
Ez igaz lehet, mert amikor még a szüleimmel külföldön jártunk, megfigyeltük, hogy a magyarok szinte mindig egyedül utaztak, más kelet-európai nép tagjai viszont csapatban. Három-négy autó csatlakozott össze, igazodtak egymáshoz az úton, és a kempingekben is.
Sajnos nem vagyunk túl vallásos nép. Talán az individualizmusunk miatt is van ez. A vallásokat ugyanis közösségben élik meg a hívők, és ez fokozottan igaz a keresztyénségre. Most nem akarom azt taglalni, hogy Jézus az egyetlen út Istenhez, hanem azt, hogy Isten azt akarja, hogy az Ő népe vasárnaponként, de máskor is együtt legyen, és ő a gyülekezetben osztja ki az ajándékait. Gyakran tapasztaljuk, hogy hiába imádkozunk valamiért hosszú ideig, aztán egyszer csak egy imaközösségben valaki más fordul érte Istenhez, és hamarosan teljesül a vágyunk. "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik felemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki." - olvassuk a Prédikátor könyvében.(4. rész 9-10. versek)
Hány idős ember él egyedül Magyarországon! Milyen szomorú, hogy otthonokba száműzzük őket ha már nagyon betegek, ahelyett, hogy családban öregednének meg! Egy afrikai keresztyén vezetőnek megmutattak egy öregotthont, de elborult az arca. Náluk ez elképzelhetetlen. A család nem hagyná őket magukra.
Talán nem véletlen, hogy a muffin olyan népszerű lett Magyarországon (is).
Már a sütése is! Hiszen különálló formákba öntjük, papírral elválasztva, és rendszerint így is tálaljuk.
A fenti eszmefuttatást a muffinról és a vallásosságunkról nem kell nagyon komolyan venni, bár külön-külön mindegyik gondolat igaz. Ha mégis a témánál maradok, akkor az igazi közösségi sütemény az aranygaluska.
