Régóta készülök erre. Először a vasboltban akartam ehhez ereszcsatornát venni, de a férjem lebeszélt, hogy nem adnak darabot. Aztán kiderült, hogy a szomszédék veje bádogos. Elmagyaráztam az apósnak, hogy mit szeretnék, és miért, és vártam, hogy majd lesz valamilyen visszajelzés, de nem. És ekkor megláttam a füstcsövet az építők boltjában! Elég drága volt, úgyhogy nem vettem meg mindjárt, de amikor legközelebb is vettünk ott valamit, akkor megállapítottam a férjemnek, hogy nem iszom, nem dohányzom, még csak nem is kávézom, ezt a füstcsövet szeretném. Furcsán nézett rám, hogy akkor miért nem vettem meg már a múltkor. Biztos sok finomságot fogok benne készíteni.
Miért akarok henger alakú kenyeret sütni?
Miért ne? Van valakinek valamilyen nyomós érve ellene? Hiszen ki határozta meg, hogy egy kenyér csak a hagyományos alakot veheti fel? Mindjárt itt vagyok én, aki kalácssütőben készíti, mert soha nem sikerül szép cipót formázni. Aztán mennyi mindent készítünk kenyértésztából: zsemlét, kiflit, lángost, hogy csak az ismertebbeket említsem.
Na, szóval tegnap nekiláttam, és szeretném átadni a tapasztalataimat, mert vannak. 😊
A kenyérreceptért katt a kék szövegre: Barna kenyerem
Annyi változtatás történt, hogy növeltem a teljes kiőrlésű liszt mennyiségét. Az előtésztánál 20 dkg finomliszt és 20 dkg tk liszt keverékét használtam kicsit több vízzel. Utána 60 dkg tk lisztet. Természetesen bármilyen kenyértészta használható. Amikor a formákba helyezésre került a sor, akkor a csövet alapos mosás, szárítás után kibéleltem sütőpapírral úgy, hogy túlérjen rajta. A tésztát henger alakúra formáztam, és a férjem segítségével beleügyeskedtem a csőbe. A papírt visszahajtottam.
10 perc pihenés után bekapcsoltam a sütőt 250 fokra, és amikor felmelegedett, akkor betettem sülni. Csak így fért el.
10 perc után 200 fokra mérsékeltem a hőfokot, és kb 1 órát sült. Akkor rácsra csúsztattam, levettem róla a papírt, és hagytam hűlni. Nem lett túl szép. Legközelebb kicsit kilapogatom, és fel fogom tekerni, úgy jobban tartja a formáját. Látszik, hogy hol gyűrődött össze a papír. Itt le is vágtam, mert egyébként sem akartam az egészet megtölteni. Amikor kihűlt, akkor kivájtam a közepét (jó lesz fasírtba),és megtöltöttem sós túrókrémmel egy habzsák segítségével. A krémhez 20 dkg túrót használtam fel, paradicsom-, és lila hagyma darabokat, vágott petrezselymet kevertem bele. Sóval, borssal ízesítettem. Ki-ki hagyatkozzon a fantáziájára!
Így nézett ki ketté vágva.
..............................
Nagyon időszerű ez a vers. Minden kiégett, bár talán éppen a búza, árpa nem, de nem lesz kukorica, napraforgó, vagy csak alig. Tudom, hogy a mezőgazdaságban 5 év átlaga számít, de akkor is hiányzik egy év.
Imádkozzunk!
Móra Ferenc: Kenyérért való imádság
Isten, ki végzetünk felett
Úr
vagy örömbe, búba,
Ó, légy atyánk s tekints le ránk,
A
tékozló fiúkra.
Bűnök tüskéin térdelünk:
Irgalmasságot
tégy velünk
S add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!
Imára kulcsolt két kezünk
Csörget
csúfos bilincset,
Rab nemzetet, tudjuk mi jól,
Fehér kalács
nem illet.
Ha szűkös lesz, ha íze vesz,
Ha csűreink ocsúja
lesz:
Add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!
Méltók vagyunk-e, vagy se
rá,
Ítéleted ne nézze:
Erdőnek, mely
elvénhedett,
Kivágatás a része.
Mi sorsunk: fejsze és
fűrész,
De gyönge sarjainkra nézz
S add meg nekünk
A
mindennapi kenyerünk!
Ó, hány éhen haló gyerek
Sír
fel hozzád az égre!
Ó, hány szülőnek elpereg
Cseppenként
szíve vére!
Teneked is volt egy fiad:
Az inges kis Jézus
miatt
Add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!