Savanyú tüdő zsemlegombóccal

Szalontüdő lenne, ha pirított cukrot és citromot is adtam volna hozzá, de nem szeretjük úgy. Ez a recept tehát az én változatom.

Hozzávalók a savanyú tüdőhöz: 

1 nagy sertéstüdő

1 nagy hagyma

néhány szem bors

6-8 babérlevél

só

2 dl tejföl

fél dl olaj

1 evőkanál liszt

Elkészítés:

A tüdőt, a hagymát, a borssal, babérlevéllel és sóval bő vízben feltesszük főzni. Jó nagy lábost válasszunk, mert a gyerekdalból is tudhatjuk, hogy kidagadhat.:) Ha megfőtt, szeleteljük, és csíkokra vágjuk. Áttesszük egy kisebb lábosba, annyi lét öntünk vissza rá, hogy félig ellepje. Ha nem elég savanyú, még gazdagíthatjuk babérlevéllel, és főzzük egy kicsit, amíg az íze kifő. Közben világos rántást készítünk az olajjal és liszttel, és ezzel sűrítjük be a tüdőt. 1-2 evőkanál tejfölt keverünk bele.

Nyersen

Teljesen megfőzve

Szeletben és csíkozva

Tejföllel leöntve.

Közelről.

Zsemlegombóc:

2 szelet szikkadt kenyeret (mert hogy nem zsemléből szoktam készíteni) megpirítunk egy kevés olajon serpenyőben. Leforrázzuk egy kis tejjel. 5 tojásból fél kg liszttel és  1 dl vízzel nokedlit készítünk, és belekeverjük a kenyérkockákat, A tojás nagyságától függ, hogy több vagy kevesebb víz kell-e bele. Bő, sós vízbe szaggatjuk evőkanállal, melyet minden gombócnál belemártunk a vízbe. Bár nagyok a gombócok, mégis könnyűek maradnak, mert a bennük lévő kenyér vagy zsemle miatt levegősek lesznek.

Bibliás elmélkedés: 

Az ókori görögök a babérkoszorút hatalmi jelképnek tekintették, és a győztesek is babérkoszorút kaptak az olimpiai játékokon. Bevallom, nem sikerült kiderítenem, hogy a magyar konyhában használt babérlevél esetében ugyanarról a növényről van-e szó. Valószínűleg, de nálunk egy savanyú tüdő, vagy a tokány nem tartozik az ünnepi ételek közé. Mégis érdekes párhuzam vonható a babér ókori felhasználása és a mai kor között.

Olyan korban élünk, ahol az anyagi javak, a siker felértékelődtek.  A sportolók az ókorban és ma is óriási erőfeszítéseket tettek és tesznek a sikerért, és az ezzel járó elismerésért, amely akkor is, ma is vagyonokat jelent. 

Minden korban fontos volt a gazdagság, de talán soha sem helyezték ennyire a lelki kincsek elé, mint most. Nagyon sokat beszélünk a szeretetről, de gyakran az ajándékozást értjük alatta, nem a minőségi időt vagy a segítségnyújtást. Karácsonykor még hallani lehet valamit Jézusról, személye még megjeleníthető a "szeretet ünnepe" alkalmával, de húsvét már csak a nyusziról, a tojásokról, a locsolkodásról szól, és nem Jézus haláláról és feltámadásáról.  A gyerekek ismét izgulhatnak az ajándékok miatt.

Megtanítjuk-e nekik az egyik legfontosabb bibliai igazságot: "Gyönyörködj az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit!" (37.zsoltár 4. vers) Ebben a sorrendben. Mert ha Istenre figyelünk, sok időt töltünk Igéjével, imádsággal, akkor előbb vagy utóbb olyan vágyaink lesznek, amelyek Isten szerint valók, amelyek egészen biztosan hasznunkra vannak, és ezeket meg is fogjuk kapni. Lehet, hogy nem azok a kérések lesznek, amelyeket most fontosnak tartunk. De a békességet, a szeretetet és a megelégedést fogják növelni a szívünkben. Kell-e ennél fontosabb?