Már van egy ilyen sütemény a blogon, de az leveles tésztából készült, de az is egy nyitott könyvet, Bibliát formáz. A mostani viszont egyszerű vajas kekszből és túrókrémből készült, kis csoki díszítéssel. Október 31-én emlékezünk meg arról, hogy Luther Márton kitűzte híres tételeit a wittenbergi vártemplom falára. Sok társával együtt úgy ítélte meg, hogy egyháza letért a Krisztus által kijelölt útról, és megújulásra van szüksége. Nézete szerint a változáshoz vissza kell térni a bibliai alapokhoz, le kell fordítani, és a nép kezébe adni a Szentírást. Anyanyelvű igehirdetésre van szükség, hogy mindenki megértse, hogyan juthat a mennybe, és mi a kulcsa a boldog életnek már itt a földön. Egyedül a Szentírás lehet hitünk zsinórmértéke-vallotta, és ezért készítettem ezt a kekszet.
Tudom, lehetne szebb is, de bízom benne, hogy nálam ügyesebb háziasszonyok egyenesebb csokivonalat tudnak húzni, és több zselatint tesznek majd a krémbe, de azért így sem folyt ki.
Hozzávalók:
téglalap alakú kekszek
-töltelék:
25 dkg túró
1 dl tejszín vagy zsíros tej
fél csomag vaníliás cukor
porcukor ízlés szerint
1 evőkanál porzselatin
-díszítés:
csokitörmelék
olaj
Elkészítés: . A zselatinra annyi forró vizet öntünk, hogy ellepje, és gyorsan összekeverjük egy habverővel. A töltelék hozzávalóival selymesre mixeljük. beleöntjük egy kb 16x16cm-es téglalap alakú formába.
Hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Ha kész, felvágjuk úgy, hogy kicsit kisebb legyen, mint a keksz. Egy könyvhöz két egész és egy majdnem fél kekszre lesz szükségünk. Én egyszerű tesco-s vajas kekszet használtam, ami könnyen tört, de darabokra, ezért egy recés késsel vágtam a könyv oldalának szánt kekszet. A keksz belsejét tettem kívülre, rá a túródarabot, majd még egy kekszet. Csokival ragasztottam hozzá a szélét, és a mintát is azzal írtam. Nekem van egy kis műanyag kinyomóm betűk, vonalak írásához. Tortadíszítő csokit olvasztottam meg egy kis olajjal. Hasonlót a pinteresten láttam.
"Nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."
Bibliás elmélkedés:
Németországban, a bajorokat kivéve, a Reformáció napja munkaszüneti nap. Magyarországon pedig a Halottak napja lett ünnep, sőt! Most már a Halloween mindent visz. Hetekkel ezelőtt már narancssárga tökökkel volt tele az ország, mostanra pedig már az iskolákban is megtartották a bulikat. Nem tudom, hogy melyik pedagógiai programmal egyeztethető össze az egymás ijesztgetése, az undorító jelmezek és gusztustalan díszletek alkalmazása. Remélem, hogy egyikkel sem, csak valami miatt a pedagógusok nem érzik az egésznek a veszélyét. Pedig nem ártatlan dolog az ördögöt a falra festeni. Remélem, hogy az a terjedő szokás sem egyeztethető össze egyetlen pedagógiai programmal, hogy gyerekek járják az utcákat, és megzsarolják a lakókat, hogy valami csínyt fognak elkövetni, ha nem kapnak édességet.
Egyszer női konferenciát tartottunk a gyülekezetben, amikor lélekszakadva rontott be egy kislány. Elmondta, hogy éjszaka nem tud aludni, retteg, rémálmai vannak. Az előadónk református lelkésznő volt, aki mentálhigiénét is végzett. Ez a szak a lelki egészséggel foglalkozik. Nem véletlen, hogy éppen ekkor érkezett a gyerek. Éppen jókor jött, és éppen jó helyre. Elbeszélgetett vele, és kiderült, hogy az iskolai Halloween buli óta van rosszul. Megkerestem az anyukáját, de elzárkózott. Nem tilthatja meg neki. hogy elmenjen, ha akar-mondta. Pedig dehogynem tilthatja meg! Csak hát valószínűleg ő is csak ártatlan szórakozásnak tartotta az okkult dolgokkal való foglalkozást, és a tanárokkal sem akart szembeszállni, akik kötelezővé tették a bulin való részvételt. Jó tudni, hogy ez a nap egy pogány kelta ünnep."A kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, az élők félelmükben különféle álcázó maskarákat öltöttek, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit."(wikipédia)
Ez bizony pogány bálványimádás, és nem egyeztethető össze a keresztény hittel, mert az Isten szeretet.
"Nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." 2.Timóteus 1.7.
Bővebben: 1. Korinthus 10.21.
