Megettem már a mákos gubám javát, de mákos pity puty-tyal még néhány héttel ezelőttig nem találkoztam. Igaz, hogy volt, aki a neten a mákos nudlit is ezen a néven mutatta be, de amint látható, ez egy másik étel. A pity puty valójában egy mákos guba torta-féleség téglalap alakú tepsiben sütve. Mivel szeretem a mákot is és a meggyet is, nagyon megkedveltem. Csak kettőnknek készült, a lányok nem szeretik a mákot. Lehet felszorozni a mennyiséget.
Hozzávalók:
2 kifli (ezúttal tk) 3 dl zsíros tej 2 tojás 1 tálka magozott meggy 2-3 evőkanál darált mák ízlés szerint édesítő vagy cukor
(reszelt citromhéj)
Elkészítés: Főzhetünk egy laza krémet is a tejből és tojássárgájából, vagy, mint én is, beáztatjuk a kiflikarikákat a tejbe, és utána keverjük el benne a tojást. Egy kis tepsit megkenünk margarinnal, beleöntjük a kifli felét, megszórjuk a mákkal és az édesítővel. Rásorakoztatjuk a meggyet. Én fagyasztott meggyet használtam, nagyon összeesett, nyugodtan növelhetjük a mennyiséget akár két tálkára is. Beborítjuk a maradék kiflivel, és 170 fokon 20 percig sütjük. Akkor jó, amikor itt-ott megpirult. A tojásfehérjét kemény habbá verjük az édesítővel, rásimítjuk, és visszatesszük a sütőbe addig, amíg szép színt kap.
..............
Horváth-Hegyi Áronnal és feleségével Adámi Johannával nemrég beszélgettem. Örömmel fedeztem fel őket a Bizony, Isten! youtube csatornán. Nagyon szép filmet készítettek velük. Szerkesztője az a Bolla Zsuzsanna, akivel szintén beszélgettem már. A filmet eredetileg a Duna tévén láthatták. Érdemes idekattintani:
Ez csak egy kis ötlet a jól bevált bedobálós/kevert gyümölcsös sütink felfrissítéséhez.
A gyümölcskalács sokféle változatban szerepel már. A sárgabarackos az egyik ilyen, csak most beszáradt lekvárral és két marék durvára vágott szórtam meg a tetejét. A receptekért katt a linkekre. Frissítés Éva hozzászólása alapján: Itt a megadott mennyiség kétszeresét vettem ehhez a tepsihez, de itt ez az alaprecept. Kicsit megviselt már a könyv, hiszen 1982-es kiadás.
Habosra keverjük a margarint a cukorral, fokozatosan hozzáadjuk a tojást, a citromhéjat, a sütőporral elkevert lisztet és végül a rumot. Jól kikavarjuk. A tésztamasszát sütőpapíros tepsibe öntjük (20x30 cm). Rá a lekvárdarabokat, végül a diót. Előmelegített, közepesnél melegebb, kb 200 fokos sütőben sütjük. Ha feljött, mérsékelhetjük a hőfokot. Én végig egyenletes hőfokon sütöttem kb fél óráig. Ajándékba készült még decemberben a gyülekezeti játszóházba. Nagy sikert aratott a gyerekek körében. A rum elpárolog a sütés közben.
Egy fb-n látott recept adott bátorítást ahhoz, hogy elkészítsem egyik kedvenc sütinket diétásan. Nagyon finom lett. Nem is gondoltam addig arra, hogy túrót tehetnék bele. Mire azonban rászántam magam, már csak egy kis túrókupac árválkodott a doboz alján. Valaki (na, ki?) megdézsmálta. Valaki, aki nagyon szereti a túrót, és nagyon sok sütis receptjében szerepel.😉 A helyes megfejtők között....
Hozzávalók:
6 dkg túró
25 dkg joghurt
4 dkg zabpehelyliszt
5+dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
6 g sütőpor
5 dkg margarin
1 teáskanál 1:4 édesítő
3 tojás
1 teáskanál citromhéj
1 evőkanál vaníliaaroma
--------
25 dkg magozott meggy
1 evőkanál tk liszt
Elkészítés: A szárazat a szárazzal, a folyékonyat a folyékonnyal összekeverjük. A szárazban elmorzsoljuk a margarint és a kettőt elegyítjük. Kevésnek találtam az 5 dkg lisztet, ezért még adtam hozzá annyit, hogy sűrűbb legyen. Sütőpapíros tepsibe öntjük a masszát, megszórjuk a lisztezett meggyel, 200 fokra előmelegített sütőben kb fél óra alatt megsütjük.
A süti mellett a meggyléből készített zselé látható. Recept itt.
Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle, Ettél-e belőle? Kertbe mentek a tyúkok, Mind megették a magot. Éliás, Tóbiás...és így tovább. Biztos mindenki emlékszik még a gyerekdalra, amit óvodában vagy a nagymamától tanult. Én nem emlékszem, hogy kitől tanultam, de énekelgettük a gyerekeimmel is. Nagyon aranyos kis mondóka. Ez járt a fejemben mostanában, mert többször szembejött velem a dödölle, és még soha sem készítettem. Enni is csak egyszer ettem életemben, és bár ízlett, nem próbáltam ki. Itt írok róla.
Kutakodtam recept után a neten, találtam is többet, de mindegyik eltért egy kicsit, így megalkottam a saját változatomat, amely nagyon ízlett mindkettőnknek. Maradék főtt krumpliból készült, amit újramelegítettem, és a liszt felét teljes kiőrlésűre cseréltem.
Hozzávalók:
30 dkg főtt krumpli
20 dkg liszt (10 finom- és 10 tk búzaliszt) 4 szelet füstölt szalonna
1 vöröshagyma só lila hagyma tejföl
Elkészítés: Ha nyers krumpliból készítjük, akkor meghámozzuk, megmossuk és megfőzzük sós vízben. A meleg főtt krumplit annyi főzőlével, amennyi bőven ellepi, széttörjük. Közben a szalonnát és a hagymát felkockázzuk, az előbbi zsírját kiolvasztjuk, üvegesre pirítjuk benne a hagymát. A kétféle lisztet hozzáadjuk a még meleg krumplihoz, jól elkeverjük, majd a hagymás zsírba szaggatjuk egy evőkanállal, amit folyamatosan zsírozunk. Szép barnára pirítjuk a dödölléket. Közben a hagyma is megsül.
Lila hagymával és tejföllel ettük. Nagyon, nagyon finom!
Bibliás elmélkedés: Kertbe mentek a tyúkok, Mind megették a magot.-hangzik a gyerekdal, és erről egy régi történet jutott az eszembe.
A férjem még nem volt ekkor lelkész. A családi házunkban laktunk, és volt egy kis konyhakertünk. Nem nagy, de egy kis borsót, gyökérzöldségeket meg tudtunk termelni benne. Volt néhány gyümölcsfa és bokor is. Férjem még apukájától tanulta, hogy hogyan kell szépen előkészíteni a talajt a vetéshez. Alaposan felásta, a tarackot kiszedte, szépen elveteményeztünk, és még az utat is elgereblyézte. A szomszéd galambok eközben izgatottan szemlélték az eseményt, és mihelyt kitettük a lábunkat a kertből, átrepültek, és szabályosan kifürödték az egészet.
Átballagtunk a szomszédba, és kedvesen megkértük a tulajt, hogy legyes szíves vigyázni a galambokra. Sajnos eszébe sem volt. Szerette röptetni őket, lemezzel hangoskodott hozzá, de utána szabadon hagyta őket. Már hívő emberek voltunk, és elképzelhetetlennek tartottuk volna, hogy megdobáljuk, vagy megmérgezzük a madarakat, ezért csak az imádság maradt. Azért elhajtottuk őket, ha tehettük, de vajmi keveset használt. Próbálkoztunk madárijesztővel is, de hiába. A kerítés mellé csicsókát ültettünk a következő évben. Jó magasra megnőtt, gondoltuk, hogy talán visszatartja őket a szomszédolástól.
Ugyan már! Átrepülték, és kész.
Tovább imádkoztunk, és egyszer különös dolog történt. A szomszédnak valahová el kellett mennie, és egy barátját kérte meg, hogy gondoskodjon a galambokról. A férfi nem lehetett nagy állatbarát, mert elfelejtette becsukni őket, amikor jött az eső, és a vihar 50 galambot magával vitt. Mi soha nem kértünk volna ilyesmit Istentől, igazzá vált az igevers:
"Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt." 18. zsoltár 7-8.
Eredetileg meggyeset akartam sütni, ki is magoztam egy üveg befőttet, de kevésnek találtam. Arra gondoltam, hogy társítom egy kis télire eltett reszelt almával, de úgy meg sok lett volna a töltelék. Így a meggy a hűtőbe került, majd rákerül arra is a sor hamarosan. A süti pedig a jól bevált receptek sorát gazdagítja. Van már rebarbarás, áfonyás, meggyes, sárgabarackos,almás-rebarbarás, cseresznyés, sőt zöldséges morzsasüti is. A kék szövegre kattintva előjönnek a receptek.
Magában, sodóval vagy fagyival is finomak, de most csak egy kis édes tejfölt csorgattam rá.
Hozzávalók:
-morzsás rész
20 dkg zabpehely
10 dkg zabpehelyliszt
1 evőkanál 1:4 édesítő
1 mokkáskanál őrölt fahéj
csipet só
10 dkg margarin
-töltelék:
reszelt alma (kb 8 dl)
1:4 édesítő (nem mértem)
fahéj
...........
1 marék dió
........
tejföl, édesítő
Elkészítés:
A száraz anyagokat összekeverjük, és elmorzsoljuk benne a margarint. Egy kerek piteformába szórjuk a felét-háromnegyedét. Az aljára kicsit többet szoktam tenni. Az almát ízesítjük, és rásimítjuk, majd a maradék morzsát is elegyengetjük rajta. A diót durvára vágjuk, és rászórjuk. 200 fokra előmelegített sütőben fél óra alatt megsütjük. Langyosan a legfinomabb szerintem, de ez ízlés dolga is.
Az Ízőrzőkben láttam meg ezt a furcsa nevű levest, és mára meg is főztem. Valójában egy egyszerű krumplileves kicsit más fűszerezéssel, mint ahogy megszoktuk. A gríznokedli is szokatlan, de nagyon jól illett bele, bár én csak fele mennyiségből készítettem.
A leves ízlett mindenkinek, bár csípős volt egy kicsit a sok borstól.
Elkészítés: 1 kg krumplit írtak, de sokalltam. A 90 dkg is sok. Lehet, hogy héjával számoltak, mert én a tisztítottat mértem. A vöröshagymát megtisztítjuk, kis kockára vágjuk, és megpároljuk az olajon. Zsírt írtak, de én olajjal helyettesítettem. A krumplit karikára vágjuk, a hagymára borítjuk, megszórjuk a fűszerekkel. Felöntjük 2 liter vízzel, és megfőzzük. Közben összekeverjük a galuska hozzávalóit. A megadott mennyiséggel nekem híg lett, ezért még tettem hozzá grízt, hogy sűrű legyen. Egy darabbal kipróbáltam, összeállt a levesben, így beleszaggattam a többit is. Akkor jó, amikor feljön a víz felszínére. Egyet kettévágunk, ha megpuhult, már kész is.
Majdnem, mert zabpehelylisztes piskótával készült. Majdnem, mert nincs benne hozzáadott cukor. Majdnem, mert kifelejtettem a piskótából a kakaót, de Noémi örült neki, mert ő nem szereti a csokis, kakaós dolgokat gyümölccsel. Majdnem, mert nem Fanta üdítővel készült, hanem frissen facsart narancslét használtam. A többi stimmel.😉
Hozzávalók:
-piskóta:
6 tojás másfél evőkanál 1:4 édesítő 3 evőkanál víz
7 dkg zabpehelyliszt 1 teáskanál sütőpor
-túrókrém:
30 dkg túró
2 teáskanál 1:4 édesítő
2 dl tejszín
1,5 teáskanál zselatin
-zselés rész:
5 dl narancslé
1 csomag tejszínízű pudingpor
1 teáskanál zselatin
2 teáskanál 1:4 édesítő
Elkészítés: A tojásokat kettéválasztjuk.A fehérjéből és az édesítőből kemény habot verünk. A végén belecsorgatjuk a vizet, és egyenként a sárgáját, de nem hagyjuk abba a habverést. Alacsony fokozaton szitáljuk bele a sütőporral elkevert lisztet. Egy közepes tepsi aljára sütőpapírt vágunk, és beleöntjük a tésztát. 170 fokra melegítjük elő a sütőt, 10 perc múlva alacsonyabb hőfokra váltunk, és tűpróbáig sütjük. A tepsiben hagyjuk langyosodni, utána tesszük rácsra. Soha nem sikerül úgy, hogy ne essen össze, és ne váljon el a tepsi falától, ezért egy kisebbe tettem át levágva belőle egy csíkot. Erre azért volt szükség, hogy a zselé ne folyjon majd le.
A túrókrémhez a tejszínt a zselatinnal forrásig hevítjük, majd a túróval és az édesítővel habosra keverjük. Én botmixert használtam. Rásimítjuk a piskótára.
Nagyon könnyű dolgom van, mert a Lux robotgépemmel citrusféléket is tudok facsarni. A rostokat átszűrjük. 8 narancsból lett 5 dl lé. A pudingport elkeverjük a narancslével, állandó keverés mellett forrásig hevítjük, édesítjük, majd langyosra hűtve öntjük a piskótára. Ha megdermedt, szeleteljük. Természetesen használhatunk 100%-os bolti narancslevet is.
Nagyon szeretem a mákot és nemcsak karácsonykor. Nem társítok hozzá semmilyen hiedelmet, babonát. Nem lesz több pénzem, ha mákot eszem, egyszerűen csak finom, és egyébként nagyon jó csontritkulás ellen. Mivel diétáznunk kell a férjemmel, teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszttel készítettem, de finomliszttel ugyanígy működik.
Hozzávalók:
50 dkg főtt krumpli 15 dkg tk tönkölybúzaliszt egy csipet só 1 tojás --------------- vaj ............ darált mák cukor vagy édesítő
Elkészítés: A krumplit még forrón áttörjük, és kihűlés után összedolgozzuk a többi anyaggal. Cipót formázunk belőle, és lisztezett gyúródeszkán 2 mm vastagra kinyújtjuk. Csíkokat vágunk belőle, 4 cm-esre vágjuk, először gömböt, majd hosszúkás nudlikat formázunk belőle a két tenyerünkkel. Közben a vége kihegyesedik. Lobogó, enyhén sós vízbe dobjuk 2-3 részletben. Addig főzzük, amíg feljön a víz felszínére. Egy tálba szűrjük, és néhány kocka vajon átforgatjuk. Édes mákkal megszórjuk. Mivel Évi nem szereti a mákot, neki készült egy tányér diós is, de nem fényképeztem le.
Johanna szüleivel jó barátok
vagyunk. Kislány kora óta ismerem, bár évekre szem elől
tévesztettem. Aztán örömmel fedeztem fel a facebookon nagy
családja körében. Kíváncsivá tett az életútjuk, ismerjék meg
önök is őket. Érdemes. A házaspárral én beszélgetek, Ágostonné Szőcs Anna
-Milyen
családban nevelkedtetek, volt-e sok jó példa előttetek?
Johanna: Evangélikus lelkészcsaládban
nőttem fel, 7-en voltunk testvérek, én a harmadik vagyok a sorban.
Szüleim példásan éltek, mintát adtak nekünk a hívő
életvezetés terén. Ezen kívül az egyházi alkalmakon
megismertünk sok hasonló keresztény családot, házaspárt, az
otthonunk nyitott volt, sokan jártak hozzánk.
Áron: Keresztény hívő szülők
harmadik gyermekeként születtem egy hatgyermekes családban. Az
egyház mindig is az otthonunk volt. Otthonosan mozogtunk a
templomban és a gyülekezeti házban, sok mindenben részt vettünk:
gyermekbibliakörökön, konfirmáltunk, ifjúsági órára, énekkarra
jártunk, és természetesen rendszeresen templomba is. Otthon
ugyanezt hallottuk és láttuk, esténként áhítatot tartottunk,
közösen imádkoztunk és Bibliát olvastunk. Az ünnepnapok is
mindig arról szóltak, amiről kellett: hálaadással, énekléssel,
családi körben teltek.
-
Hogyan indult a hitéletetek?
J.:
Születésemtől kezdve hallottam a bibliai történeteket
gyerekórákon, hittanórákon, otthoni áhítatokon, nyári
táborokban,
az
egész életünket, mindennapjainkat átszőtte az istenhit.
Már kiskoromtól nyitottan fogadtam és
nagyon szerettem hallgatni Istenről, Jézusról a tanításokat. 12
éves koromban konfirmáltam, serdülőként nagyon érzékeny
időszak volt ez, mivel egyszerre volt fontos a hit, amit otthonról
hoztam, ugyanakkor a kortársakkal való kapcsolat is, meg akartam
felelni mindenkinek. Ennek az évnek az őszén egy amerikai
igehirdető érkezett evangelizációt tartani. Arról beszélt, hogy
nem szolgálhatunk két Úrnak, választanunk kell, hogy kié
vagyunk. Ekkor döntöttem úgy hogy Jézus követője akarok lenni,
hozzá akarok tartozni, és nem sodródni a világgal. Azóta minden
napomat ez határozza meg.
Johanna festménye. Húsvét hajnalán
Á: Olyan mélyen belénk ivódott ez
gyerekkorunkban, hogy természetesnek tartom, hogy ezt adom tovább
én is a gyermekeimnek. Ez nem egyszerűen egy életmód volt, hanem
a családot is nagyon szorosan összefűzte. Ez abban is
megmutatkozik, hogy a testvéreimmel, mi hatan, nagyon jó
kapcsolatot ápolunk, szívesen vagyunk együtt. Az egyházban való
részvétel jó lehetőség volt arra is, hogy más keresztény
családokat és házasságokat lássunk, amelyek példaként
szolgáltak számunkra.
-Ezek
szerint magától értetődő volt, hogy ezen az úton akartok járni.
Egyébként
milyen végzettségeket szereztetek?
J.:
Gimnázium után párhuzamosan végeztem a Pető
intézetben
konduktor-tanító
és az evangélikus teológián hittanár
szakon. Mindkét szakmámban dolgoztam-
dolgozom, felváltva, ahol éppen szükség van rám. Mindkét
szakmámat szeretem, de mindig az adott élethelyzethez igazodik,
hogy melyiket tudom gyakorolni.
Á:
Ateológiai tanulmányaim előtt, amelyeket 2004-ben kezdtem,
informatikus diplomát szereztem, és két évet töltöttem az
ezredforduló környékén Angliában.
Ez egy meghatározó időszak volt
számomra. Életem egyik nagy fordulópontját azonban 2002-ben éltem
meg, amikor Isten a lelkészi pályára hívott el.Ézsaiás próféta elhívásának
történetéből, ahol a próféta azt mondta:
„Itt
vagyok, engem küldj!”(Ézsaiás 6,8.)
Ez az elhívás nagyon erősen a
szívemre helyeződött, és biztos voltam benne, hogy ez az én
utam. Utólag hálás vagyok, hogy mind a
külföldi utak, mind az informatika, mind pedig a civil szférában
eltöltött évek hasznomra váltak a jelenlegi lelkészi
szolgálatomban, és ezek az évek nem voltak fölöslegesek.
-
Mikor kezdtetek el gondolkodni a leendő házastársról,
gyermekvállalásról?
J:
Nem voltak konkrét terveim, Isten akaratát akartam követni,
először arra indított, hogy egyedülállóként szolgáljam
misszionáriusként. Ebbe az irányba indultam el, bibliaiskolába
jelentkeztem, ismerkedtem missziós szervezetekkel, nyelvet tanultam.
Aztán mégis máshogy alakult minden. 16 éves koromban édesapám
elhívást kapott egy másik gyülekezetbe, így költöznünk
kellett, egy faluból egy nagyvárosba. Az új gyülekezetben rögtön
bekapcsolódtunk az ifjúsági körbe, énekkarba, és ott
ismerkedtünk meg Áronnal. Én először úgy gondoltam, hogy
semmiképpen nem szeretnék lelkész feleség lenni, mert nem vagyok
olyan, mint anyukám, nem vagyok alkalmas erre a plusz szerepre. Áron
akkor informatikus volt, ez nekem teljesen beleillett a képbe. Aztán
Isten beleszólt az ő terveibe, és irányt változtatott. Ekkor már
udvarolt nekem, és fél éves együtt járásunk alatt megküzdöttünk
egymásért, csiszolódtunk egymáshoz, én felnőtté értem,
elvégeztem a főiskolát, és Isteni útmutatás alapján végül
összekötöttük az életünket.
Á: Feleségemet a nyíregyházi
evangélikus gyülekezetben ismertem meg 2001 októberének végén,
amikor a családjával oda költözött, mivel édesapja ekkor
kezdett szolgálni a gyülekezetben. Hamar megakadt a szemem rajta,
bár akkor még csak 16 és fél éves volt. Szimpatizáltunk
egymással, kerestük egymás társaságát, de nagyon visszafogottak
voltunk, főleg a hat év korkülönbség miatt. A következő év
novemberében,
hosszas
beszélgetések és imák után
közösen
úgy döntöttünk, hogy egy pár
leszünk,
így elkezdtem hivatalosan is
udvarolni neki.
Nem volt könnyű időszak, hiszen
nagycsaládjaink és a gyülekezet szeme láttára bontakozott ki a
szerelmünk. Miután mindketten az Evangélikus Hittudományi
Egyetemen tanultunk, az ottani közösség előtt zajlott minden, ami
részben megnehezítette kapcsolatunk kibontakozását. Ugyanakkor ez
egyfajta féket is jelentett, hogy tisztességben, tisztaságban és
példamutató módon éljük meg ezt az időszakot.
Mivel sok közös pont volt az
életünkben – hívő nagycsaládok álltak mögöttünk, az
egyházban nőttünk fel, érdeklődő, barátkozós típusúak
voltunk – könnyen egymásra tudtunk hangolódni, és sok közös
témánk volt. 2008-ban, öt és fél éves udvarlás után kötöttünk
házasságot. Apósom adott össze bennünket a nyíregyházi
evangélikus nagytemplomban, ekkor én 29 éves voltam, Johanna pedig
éppen akkor töltötte be a huszonhármat. Mindkettőnk szülei
ugyanazon a napon házasodtak, ami számunkra fontos, mivel mindkét
pár életre szóló szövetségben él, példák előttünk. Az
igénk János evangéliumából:
„Szeressétek
egymást,
ahogyan
én (Krisztus) szerettelek titeket.”(János 15.12.)
Csodálatos volt az egész nap, kb 300
ember gyűlt össze, szeretettel és támogatóan álltak mellettünk.
Minden tökéletesen sikerült, megtapasztalhattuk az Úr áldását,
gondoskodását.
Az első közös évünket Amerikában
töltöttük ösztöndíjjal egy teológián, ahol igazán egymásra
tudtunk figyelni, egymásra hangolódni, és közösen tervezgetni.
Mindazonáltal minden tervünket Isten kezéből kértük el, tudván,
hogy számára már megvan a terv, nekünk csak abba kell
beleilleszkednünk – legyen szó munkáról, lakóhelyről vagy
gyermekvállalásról.
-
Ezek szerint egészségesen leváltatok a szülőkről, ami a
szakemberek szerint a jó házasság egyik előfeltétele. Bár ott
voltak a hívő minták előttetek, de a környezet sokszor egészen
mást mutat. Ez sokszor nagyon nehéz. Hogyan tudtátok mégis
megvalósítani az Istentől rendelt szerepeteket?
J.:
Nagyon sok szerepem van egyszerre, ezért
fontossági sorrendet állítottam fel, mivel nem tudnék egyszerre
mindent egyformán egyensúlyban tartani. Elsősorban vagyok Isten
gyermeke, ezután a férjem felesége, ezt követően a gyermekeim
anyukája. A többi szerepem: lelkészfeleség, hittanár, a szüleim
lánya, gyülekezeti tag, stb. márhátrébb
kerülnek a sorban.
Á.:Életem
másik nagy fordulópontja az volt (a lelkészi
elhívás mellett), amikor 2010-ben édesapa lettem. Akkor még
nem gondoltam, hogy ez egy nagy egésznek csupán a kezdete, hiszen
12 éven belül hétszeres apuka lettem. A gyerekek folyamatosan,
egyesével érkeztek a családba. Az apaságomban is folyamatosan
fejlődtem, és egyre inkább megértettem az Isten-ember
kapcsolatot. Nagyon sokat tanultam gyermekeim által önmagamról, az
életről, és nélkülük bizonyára nem az az ember lennék, aki
most vagyok, és nem tudnám úgy végezni a szolgálatot, ahogyan
most teszem.
Hiszem, hogy Isten ezt a főszerepet
szánta nekünk, és nem a karrierben, hobbiban vagy társadalmi
tevékenységekben fogunk kibontakozni. Ezt nem mindig volt könnyű
elfogadni, de Isten kiformálta bennünk az Ő akaratát, hogy az Ő
dicsőségére tudjuk mindezt megélni az emberek előtt.
-Nagyon fontos gondolatok ezek.
Olvastam valahol, hogy az emberek haláluk előtt nem azt fogják
sajnálni, hogy miért nem töltöttek több időt a munkahelyükön,
hanem azt, hogy mennyire kevés időt töltöttek a családjukkal.
Nagyon
szépek vagytok a családi képen. 7 gyermeketek van. Szokatlan a mai
világban.
J.:
Számunkra
minden gyermek ajándék,
újabb bizonyítéka Isten végtelen
szeretetének, amivel elhalmoz minket. Ezt nagyon nehéz ma
megértetni a világi emberekkel. Manapság az egyén, az
önmegvalósítás, az anyagiak sokkal előrébb valók a
társadalomban, mint a gyermek. Mi a Biblia értékrendjét követjük,
és ez sokaknak fura, nem normális, nem elfogadható. Hála Istennek
ad mellénk olyan családokat, barátokat, akik hasonlóan
gondolkodnak, különben nagyon nehéz lenne a támadásokat
elhordozni.
Á.: Hiszünk abban, amit a Biblia mond
a gyermekekről:
"az
anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsoltárok 127.3),
és megtiszteltetésnek tartjuk, hogy
Isten ennyi gyermeket bízott ránk. Hálával fogadjuk minden egyes
gyermekünket, mert hiszünk abban, hogy Isten pontosan tudja, mire
vagyunk teremtve, mennyit tudunk tűrni és vállalni, és milyen
kvalitásaink vannak, amelyekkel szolgálhatjuk a társadalmat és az
Ő dicsőségét.
-A
gyereknevelés terén hasonló elvek vezetnek benneteket? Vannak-e
súrlódások?
J:
Közös az alap, de különböző a
személyiségünk, ebből természetesen adódnak nézeteltérések.
Én engedékeny vagyok, nem elég következetes, simulékony. Áron
szigorúbb, határozottabb.
Á.: Mindketten
nagycsaládban nőttünk fel, így volt lehetőségünk
megtapasztalni, hogyan működik egy ilyen közeg, és megkaptuk
mindazt, amire szükségünk volt ahhoz, hogy magabiztosan bízzuk
Istenre életünk ezen részét is, mint ahogyan az anyagiakat, az
erőt és a megoldásokat is. Nagyon hálás vagyok azért, hogy
gyermekeink egészségesek, szépek, okosak és nevelhetők. Ez nem
büszkeséggel, hanem hálával tölt el, és fontosnak tartom
kihangsúlyozni.
Nem
természetes, hogy nálunk minden rendben van,
hogy békességben élünk,
elégedettségben, és a gyermekeink is el tudják fogadni ezt az
életmódot.
-
Hogyan
hidaljátok át a nézetkülönbségeket?
J:
Megbeszéljük, ha olyan fajsúlyos a kérdés,
ha viszont apróságról van szó, akkor az apa szava a döntő a
felmerülő kérdésben.
Á:Természetesen lesznek még
kihívások, hiszen gyermekeink most kezdenek belépni a kamaszkorba.
Hiszem, hogy Isten erre az időszakra is felkészít bennünket,
ahogyan eddig minden másra is. Megtapasztaljuk mindezt az
életünkben, amit az ige mond: "Azok, akik szeretik Őt, ezer
íziglen megáldja". Ha visszatekintünk hívő és imádkozó
elődeinkre, látjuk, hogy Isten ígérete bebizonyosodik rajtunk is.
-
Segítenek-e a gyerekek otthon?
J.:
Igen. Változó intenzitással és kedvvel, néha
be kell vetni a meggyőző erőnket, de azt tudják, hogy
mindenkinek
hozzá kell adni a háztartásban a saját részét,
hogy tudjunk jól működni. Ezt
tanítjuk nekik, a csapat szellemet, és a közös teherviselést.
Á.:Belvárosban élünk egy szolgálati
lakásban, a templom és a gyülekezeti ház mellett, ami nagy áldás
számunkra, hiszen van kertünk is, ahol a gyerekek számára sok
mindent kialakítottunk. Közösen igyekszünk otthonunkat élhetővé
és barátságossá tenni, amihez mindenkinek ki kell vennie a
részét. Ezért próbáljuk a gyerekeket is a házimunkára, a
segítésre, és egymásra való odafigyelésre tanítani. Az igazat
megvallva,
ez
egyre nehezebbnek tűnik,
főként azért, mert máshol nem
mindig ezt látják vagy hallják a gyerekeink. Sok dologban
különcnek tűnhetünk mások szemében, például nincs tévénk,
nem válogatunk az ételben, a felnőtt a főnök és aki dönt, van
a kütyükön képernyőidő, és a kicsiknek még nincs
mobiltelefonjuk – csak hogy néhány példát említsek.
J: A gyerekek szeretnek közösen
társasjátékokat, szerepjátékokat játszani, gyakran megyünk
együtt az egész család kirándulásokra, nagyokat sétálunk,
játszóterezünk a környéken.
-
Mik a kedvenc ételeitek?
J:
A gyerekek kedvenc fogásai a krémlevesek,
gyümölcslevesek, a tésztaételek: pl. bolognai spagetti, krumplis
kocka, húsos tarhonya. Kedvenc desszertjük az almás pite és a
sajttorta.
málnaleves (recept a riport végén)
bolognai spagetti
almás pite
-
Ebben
a sok elfoglaltságban jut-e idő a rokonokra?
J:
Mindkettőnknek nagy családja van, az én
oldalamon már 16 unoka van. Áron ágán a hat gyermeknek 26
gyermeke, így az ő családja most 40 fős. A kapcsolat mindkét
ágon szoros, sokat találkozunk, nagy a jövés-menés. A
gyerekeinket öröm nézni ahogy az unokatestvéreikkel játszanak,
nagyon jól érzik magukat, amikor együtt vagyunk.
- Ez jó nagy létszám. Fejben
tartani sem lehet mindig könnyű a sok nevet.Hogy van lehetőség ennyi gyerek
mellett egy kis énidőre? Jut-e?
J.: Számomra nagyon
fontos,
hogy legyen idő feltöltődni,
mert mindig csak szolgálom a
gyerekeket, kimerítő mindig csak adni. Ezért hetente egy-két este
elvonulok a műhelyembe, és festek, olvasok, vagy zenét hallgatok.
De van, amikor csak élvezem a csendet. A festményeimben ki tudom
fejezni a bennem lévő gondolatokat, érzéseket, mindig olyat
alkotok, ami éppen foglalkoztat. Ez nagyon jó feszültséglevezető.
Alkotásaim a honlapomon megtekinthetők: www.jadamiart.hu
. Ezenkívül énekelni is szeretek, zenélni, de azt inkább
kórusban, közösségben.
-A honlapodon leírod, hogy hogyan
kezdtél el festeni. Erre itt most nem térek ki, az olvasóknak
viszont szeretettel ajánlom, hogy nézelődjenek ott. Nekem már van
kedvenc képem is.
Johanna,
Áron! Nagyon köszönöm ezt a tartalmas beszélgetést. Sok áldást
és bölcsességet kívánok a továbbiakban a házasságotokra és
gyermekeitek életére.
Szeretettel ajánlom a riport óta elkészült kisfilmet a Horváth-Hegyi családról:
.png)
.png)
