Vízkeresztre játékot hirdettem. A nevezési feltételek itt olvashatóak. Úgy látszik, kezd visszatérni a játékos kedv, de még ez sem a régi. No, nem csoda, hiszen alig vagyunk túl az ünnepeken. Köszönöm mindenkinek, aki játszott. További jó blogolást kívánok.
Hat egyszerű és nagyszerű recept érkezett.
1. Mindjárt az elején ez a finom zellerkrémleves. Már menzás koromban is nagyon szerettem, de így elkészítve egyenesen rajongtam volna érte.
Takarékos konyha: Tejfölös zellerkrémleves
2. Gomba, gomba, bújj, ki, hopp! Mutasd meg a kalapod! -verseltük iskolás korunkban, (már megint a suli!). Ebből a levesből viszont biztos, hogy nem csalogatnánk ki a gombákat olyan finomnak néz ki.
Habverő és fakanál: Erdei gombakrémleves
3. Az első, ami megfogott, bevallom, a lábas volt. Vagy kisfazék. De mindegy is! Csodálatos a színe! A benne lévő leves pedig igazán vonzó kinézetű. Ezt a batátát ki kell próbálni! És a tökmagok! Parádés feltét!
Katalin konyhája: Édeskrumpli-krémleves
4. A következő játékosunk a facebookon osztotta meg 2014-es receptjét. Így is érvényes, és nagyon finomnak néz ki. Sajt, vaj, galuska! Csak jó lehet!
Egy kicsi bors és a családi tűzhely: Karalábé leves sajtos-vajas galuskával
5. Újabb zöldség került a lábasba, ezúttal sárgarépa, ami jó nyersen, főve, hidegen, melegen, krémlevesbe, leveskrémbe. Nagyszerű ötlet!
Konyhavirtuóz: Sárgarépa krémleves
6. Bab babbal. Fantáziadús ötlet. Csodás tálalás! Ilyenkor sajnálom, hogy nem csak az illatok nem jönnek át, de az íz sem.
Kalandok a konyhában: Babkrémleves ropogós babbal
http://edithreceptjei.blogspot.ro/2016/01/babkremleves-ropogos-babbal.html
Mivel éppen 6 játékos jelentkezett, dobókockával sorsoltam ki a győztest, és már megint Sásdi Melindáé a nyeremény! Nem vagyunk rokoni kapcsolatban, egyszerűen így jött ki. Gratulálok! A címedet tudom, küldöm a naptárat hamarosan.
Bibliás elmélkedés:
Vízkeresztkor arra emlékezünk többek között, hogy Keresztelő János megkeresztelte Jézust a Jordán folyó vizében. Az előző bejegyzésben olvashatják, hogy miért nem azonos ez a cselekedet a mai keresztelésekkel, de most más vonatkozását emelném ki. János állt a vízben, és megtérést prédikált: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa" (Máté 3.2.) Világossá tette azonban, hogy nem benne kell hinni, hanem abban, "aki utána jön, akinek a saruját hordozni sem méltó" (Máté 3.11) Ez Jézus, a Krisztus.
Mit akart ez jelenteni?
János egy olyan korban élt, amikor az írástudók nagyon hangsúlyozták a cselekedetek fontosságát. A mózesi törvényekhez sokat hozzátettek: például meghatározták, hogy hány mérföldet tehet meg egy ember szombaton, pedig Isten a szíveket vizsgálja, a hit mértékére volt kíváncsi már Ábrahámnál, a zsidók ősatyjánál is. A hitből való megigazulás nem új keletű tehát, de valahogy elfelejtődött az idők során. Megerősödött a hagyománytisztelet, ami gyakran komoly gátja a megtérésnek. Keresztelő János ezért felelevenítette az ősi próféták bűnbánatra hívó szavait, és meg is volt az eredménye. Hosszú sorban jöttek hozzá az emberek, és megvallották neki a bűneiket keresztelés előtt. Így készítette fel Isten a szíveket a Szent Lélek befogadására. Sok mai keresztény közösség ezzel szemben azt vallja, hogy elég egy kis imádság: "Jézus gyere a szívembe, és már ott is van. Mehetünk a mennybe."
Valójában ez nem ilyen egyszerű. Istent meg kell ismerni, ehhez idő kell. A Biblián keresztül mutatkozik be. Az istentiszteleten, szentbeszédeken keresztül akar velünk beszélni. Bűneinket meg kell vallani, rendezni vele. "Boldog ember az, akinek bűne megbocsáttatott, vétke elfedeztetett, boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít".32. zsoltár
Kedves olvasó! Mikor kért utoljára bocsánatot valakitől? És Istentől?
Egy szép igehirdetés a témában:
Boldogság és bűnbocsánat: