Csíkszenttamási tokány

 

Még a parókián laktunk, amikor egyszer megszólalt a telefon, és egy kedves női hang jelentkezett. Elmondta, hogy ő egy régen ott szolgáló lelkipásztornak a dédunokája, és szeretne meglátogatni bennünket. Nagy örömmel fogadtuk. Már régóta szerettük volna kideríteni, hogy hol lakhatnak a lelkész rokonai, de erre addig nem került sor. A találkozás nagyon áldott volt. Ritter Idáék két kamasz fiúval és egy édes óvodás kislánnyal érkeztek a falunapra. A férj prédikált, aki maga is lelkész. A kapcsolat meg is maradt, az Idával készült riportot itt olvashatják a Befolyásos asszonyok a konyhában sorozat részeként. Minket is meghívtak a gyülekezetükbe bizonyságot tenni, néhány nőtestvérrel pedig részt vettünk egy konferenciájukon is. Amikor nálunk jártak, könyveket hoztak ajándékba, melyet Ida édesapja, Mészáros László írt, vagy közreműködött a szerkesztésben. Egy hazafias gondolkodású, művelt ember képe rajzolódott ki előttünk, aki legnagyobb örömömre egy szakácskönyvecskét is kiadott. 

Hiába!  A nagy elmék otthon vannak a konyhában is. 😊

Most újra jött egy telefon Idától. Filmbemutatóra hívott, melyet édesapja könyvének felhasználásával készítettek. Persze, hogy ott leszünk! Amikor a könyvespolcon elkezdtem keresni a könyveket, mindjárt (nem véletlen?), a receptgyűjtemény került a kezembe. Emlékeztem, hogy több ételt is el akartam készíteni, de aztán elsodortak az események. Lapozgatás közben erre az ételre esett a választásom. 

Hozzávalók:
50 dkg bárányhús-helyett pulykamedál
20 dkg barna csiperkegomba
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
5-6 karika friss gyömbér

fél teáskanál őrölt gyömbér

(cukor)
fél mokkáskanál fahéj
1 teáskanál fűszerkömény
3 szem szegfűszeg
10 szem feketebors
só
1 teáskanál ételízesítő
1 dl olívaolaj
2 dl tejszín
1 dl száraz fehérbor

Elkészítés: A cukor karamellizásásával kezdenénk elvileg, de én ezt kihagytam. Biztos finomabb úgy, de mi nem ehetünk cukrosat sajnos. Az olajban pirítani kezdjük a felkockázott hagymát, fokhagymát, majd 5-6 db gyömbérszeletet, szegfűszeget, fahéjat, fűszerköményt.

A húsról lehúzzuk a bőrét, csíkokra vágjuk, és beletesszük a serpenyőbe azt is. Fehéredésig pirítjuk, majd a gyömbérport, sót, ételízesítőt is belekeverjük. Felöntjük a borral, és fedő alatt, lassú tűzön, néha megkeverve puhára pároljuk. 

Közben a gombát felszeleteljük, és egy edényben, kis olajon megpároljuk, és hozzáadjuk a húshoz. 

Én a borsot korábban adtam hozzá, mint a szerző, és egészben hagytam. Végül a tejszínnel lágyítjuk az ízeket,  még egyet rottyan, és kész.

Nagyon ízlett mindenkinek. 

Mészáros László vékony csíkokra vágott sárgarépát, céklát és zellert sütött hozzá, de én maradtam a főtt krumplinál és a sült céklánál, ami egyébként is nagy kedvenc. Van is egy recept itt, és itt. Szóval ez már a harmadik változat. Olajat forrósítottam, rá a csíkokra vágott céklát, egy gerezd fokhagymát reszeltem, sót, borsot, őrölt köményt adtam hozzá, és addig sütöttem, amíg kicsit megpuhult, de még roppanós maradt. Végül citromlével öntöttem le.

Mészáros Lászlót 2018-ban kitüntették a Magyar Arany Érdemkereszttel. A Patrióta Mozgalom megalapítója.

Hittel vallja, hogy:
„Nekünk, magyar demokratáknak, a nemzeti lét, a magyar kulturális hagyományaink és kivételesen gazdag, gyönyörű anyanyelvünk megőrzése, éppen olyan alapértékünk, mint az emberi jogok védelme, a társadalmi szolidaritás, a vállalkozás szabadsága, és a gazdasági növekedés gyümölcseinek igazságos elosztásába vetett hit és szándék, valamint a tiszta természethez, a védett környezethez való jog. Mindezek teljesülése nélkül a demokrácia nem, nem lehet teljes. Az antik, illetve keresztény hagyományainkon, kultúránkon alapuló magyar és európai identitásunk, a jogállamiságunk nem képzelhető el, ezen értékeink maradéktalan teljesülése nélkül.”

Színes göngyölt dagadó

 

Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a töltött/göngyölt dagadót nem a szépségéért szeretjük. De szeretjük, és helyet kér magának még a változó világ étrendjében is. Én például már feltettem egy receptet a blogba, ahol kenyérrel töltöttem meg, és ez volt idáig a favorit, de ez a zöldséges most erősen megszorongatja a versenyben. Valamikor nagyon régen, talán igaz se volt, a hentes egyben szúrta fel a dagadót, és úgy tudtam tölteni. Aztán elköltöztünk, és a falusi hentesek mindig több darabban adták vissza. Most is ezt történt, azzal a különbséggel, hogy csak a háromszög alakot kellett elhoznom, a 
"többit majd betesszük a darált húsba." Szépen kiterítették nekem, így könnyű volt dolgozni vele. Eredetileg mind a kettőt spenóttal akartam tölteni, de Évi lebeszélt róla, így lett répás a másik.

Hozzávalók:
2 dagadó háromszög
fél kg spenót
2 evőkanál reszelt sajt
só, bors
1 sárgarépa

olaj

Elkészítés:

Valamikor azt hallottuk, hogy a spenótot bő vízben meg kell főzni, és jól kinyomkodni, hogy az ólomtartalom eltávozzon belőle. Egyszer aztán megnéztem az összetételét, és nincs is benne ólom. Úgyhogy elég csak párolni. A spenótot alaposan megmossuk, felvágjuk, sózzuk, borsozzuk, és kevés olajon megpároljuk. Összekeverjük a sajttal. A húst előző nap besózzuk, majd a sajtos spenót felét egy csíkban ráhalmozzuk, és szorosan felgöngyöljük. Hústűvel megtűzzük. Alufóliába szorítjuk. A másik húst feltekerjük a répával, és alufóliába tekerjük, és kevés olajat téve egy tepsiben vagy sütőtálban szép lassan kisütjük. A vége felé mellé helyezzük a spenót labdákat, levesszük a fóliát, és rápirítunk.

Felszeletelve azért jobban néz ki, az íze pedig kiváló lett. Hidegen, melegen egyformán nagyon finom.

Parás krumplival. Valójában parázs, de anyósom így nevezte. Apró krumpli kis zsiradékon megpárolva. Eredetileg parázson sült.

Bibliás elmélkedés:
Ez vasárnapi recept, csak halogattam a közlést. Most viszont aktuális lett a színösszeállítás miatt: Nemzeti Összetartozás Napja van. Furcsák vagyunk mi, magyarok, nem? A kudarcainkat, vesztes csatáinkat is megünnepeljük. Ez a nap ugyanis gyásznap lenne, de mégis, az élni akarásunk megfordította. Ma két alkalommal is részt vettem a megemlékezésen. Délelőtt a város avatta fel a szép emlékművet. Az oszlopok az elcsatolt részeket jelképezik. Számomra nagyon megható, ahogy a határon túl őrzik a magyarságukat. Kb 15 éve jártam Erdélyben először. Elindultunk itthonról reggel, délután 5-kor értünk oda, és mindenki magyarul beszélt a környéken. 100 év után is. Nem tudom, meddig, mert a globalizáció többet árt a nemzeteknek, mint a szovjet megszállás, de vannak. Húslevest főznek vasárnap, és zserbót sütnek. Piros és fehér muskátlit tesznek a virágládába, mert a virágnak megtiltani nem lehet. Arra emlékeztünk ma, hogy szétszakítva, de egy nemzetként, testvérként gondolhatunk egymásra. "Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel. Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel. Balsors, akit régen tép, hoz rá víg esztendőt. Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt."

Az utolsó mondattal vitatkozni szoktak: a jövendőt nem lehet megbűnhődni, de Ézsaiás próféta is hasonlókat mond a Bibliában: Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott, hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért."(40.1-2)

A városban székelykaput avattak délután.

Trianon, székelykapu, emlékmű

 

Zsíros kakas

 Most, hogy közbeszédben megjelentek a szászok, eszembe jutott, hogy van nekem egy kitűnő szakácskönyvem Erdélyi lakoma címmel. Ebben az ott élő négy népcsoport ételreceptjei találhatóak jó hangulatú írásokkal fűszerezve. Az érdekesség az, hogy Kövi Pál, a szerző nem is erdélyi, csak Kolozsváron járt egyetemre, de olyan hatással volt rá az a néhány év, hogy alaposan utánajárt a gasztronómiai érdekességeknek. Még akkor is, amikor már New Yorkban övé volt  a Four Seasons étterem, ami luxuskategória. A könyvben a magyar, román, örmény és szász konyha remekei között válogathatunk, de mégis egy egyszerű magyar édességen akadt meg a szemem, és mindjárt el is készítettem a lányoknak. Hogy miért zsíros, az érthető, de miért kakas? Mindegy, könnyen elkészíthető édesség nagyobb gyereksereglet részére is.

Hozzávalók:

12 dkg méz

4 dkg zsír

1 liter pattogatott kukorica

Elkészítés:

A mézet barnáspirosra pirítjuk, beletesszük a zsírt, és folyton kevergetve a pattogatott kukoricát. lassú tűzön hagyjuk, amíg a kukorica felszívja a mézet. Akkor olajozott tányérra öntjük, és vizes kézzel kis gombócokat formázunk belőle. 

Megjegyzés: Szamosújváron a vasúton túli területet Kakasvárosnak hívták, mert az ottani asszonyok ilyen kakas készítésével és eladásával foglalkoztak. 

Részlet a könyvből:
Ajánlom ezt a könyvet szeretett édesanyámnak
Az olvasóhoz
Csak az érzi, csak az tudja igazán felmérni, mi a szülőföld, századokba gyökerező művelődési értékeivel együtt, csak abban él búvópatakként feltörő, olthatatlan vágy a verthajú, káposztalapin sült otthoni, ropogós, illatos friss kenyér után, aki régen elszakadt attól a földtől, amelyen bölcsőjét ringatták.
Erdély számomra nem bölcsőringató hely, nem innen származtam el az Óperenciás-tengeren túlra. De a régi kolozsvári egyetem olyan szellemi útravalóval tömte tele a batyumat, amely az évek teltével egyre többször figyelmeztet: emberi kötelességem valamit, valamiként visszafizetni e csodás feltarisznyálásért. Mert ettől a földtől útravalóul nemcsak hamuban sült pogácsát kaptam, hanem emberi tisztességet, a népek szeretetét és a tudás szomjúságát is.

Gyümölcssaláta március 15-re

Sok kivi, némi tejszínhab és meggy. Máris kész az ünnepi, piros-fehér-zöld finomság.

Nemzeti színű ételekről itt  olvashatnak.

Tökmagkrémes kenyér március 15-re

Sajttal

Van már nemzeti színű főétel, és sütemény is a blogon, és most reggelit kínálok az ünnepre.

Még a nyáron jártunk az Őrségben, és ott kóstoltuk a tökmagkrémet. 

A beszámolót itt olvashatják.

Elkészítés:

Egy evőkanál tökmagkrémet összekeverünk egy kocka natúr vagy zöldfűszeres krémsajttal, és rákenjük a fánkszaggatóval kiszúrt kenyérdarabra. Sajtot és paradicsomot, vagy tojást és paradicsomot tehetünk rá. Azért van kívül a zöld szín, mert egyesek szerint az igazi kokárdát belülről kifelé kell olvasni. Nem tudom,de a kedvükért ez ilyen.

Tojással

Piros fehér zöld sütemény március 15-re

Katalinnál láttam, aki Katitól vette az ötletet, aki ...,szóval itt van az én kokárda sütim, melyet a nemzeti színű ételek után kínálhatunk.
Kati receptjét módosítottam egy kicsit.

Hozzávalók:
25 dkg liszt 
10 dkg margarin
10 dkg porcukor
2 tojásfehérje
1 tasak vaníliás cukor*
csipetnyi só
piros és zöld ételfesték

Elkészítés:
A száraz anyagokat összekeverjük, belemorzsoljuk a margarint, majd hozzáadjuk a tojásfehérjét. Három részre osztjuk, és a egyikbe belegyúrjuk a piros, a másikba pedig a zöld ételfestéket. A harmadik úgy marad. 

Mindhárom cipót egyforma nagyságúra nyújtjuk, egymásra fektetjük, és szorosan feltekerjük. Fél órára a hűtőbe tesszük, hogy megkeményedjen, majd vékony szeletekre vágjuk. Előmelegített sütőben 150 fokon 15-20 perc alatt világosra sütjük.

Az eredeti recept vajat ajánl és egész tojást. Én viszont margarint használtam, ezért fehérjét adtam hozzá, hogy ne legyen sárga. Több piros festék kellett volna, mivel így nem elég élénk. Nyilván ki kell tapasztalni. vagy más márkát venni. Nekem ez volt itthon. A zöld rész ugyanolyan vastag volt sütés előtt, mint a többi. Úgy látszik, hogy ez a festék másképp reagál a hőre, mint a többi. 
*fél csomag sütőpor, de elfelejtettem beletenni.

Bibliás elmélkedés:

Isten, haza, család. Ez a három érték határozza meg az életemet. Hogy milyen sorrendben? Inkább egy kör mentén elhelyezkedve  képzelem el a szavakat, mert mindegyik fontos. Azért Isten felé billen el a mérleg, de ha lázas a gyerek, természetesen otthon maradok vele vasárnap délelőtt is, nem megyek templomba. Viszont Isten az, aki a család felé fordított, amikor nagyon jól éreztem magam karrierépítő, dolgozó nőként. 

És Isten az, aki népeket teremtett. A Jelenések könyvében szó van az üdvözültek nagy sokaságáról "minden nemzetből és ágazatból, és népből, és nyelvből." (Jelenések 7.9) Tehát a Biblia nem internacionalista, nem támogatja a világpolgár eszméjét. Minden jó keresztyén jó hazafi is egyben. Én legalább is így látom. 

Egy írás erről a honlapomról: 

Népi hagyományaink (katt a kék szövegre)

Nemzeti színű ételek. Vasi pecsenye

Valahol olvastam, hogy a franciák, akik nagy hazafiak, a nemzeti ünnepükön kék-fehér-piros ételeket főznek. Nyakamba vettem az internetet, de nem találtam erre nézve semmit. Vagy ügyetlen vagyok, vagy a hír nem igaz. Viszont az ötlet megihletett. 

Vasi pecsenye

Sertéscombból, karajból, vagy szép lapockából készítsük. Szeletenként körülbelül 1 gerezd fokhagymát számítsunk. A hússzeleteket sózzuk be, rakjuk egymásra egy dobozban, és közéjük apróra vágott fokhagymát tegyünk. Öntsünk rá annyi enyhén sós tejet, hogy ellepje. Másnap a húsokat töröljük szárazra, mártsuk paprikás lisztbe, és forró olajban süssük ki őket. Most még egy kis őrölt paprikát is szórtam a húsra, hogy pirosabb legyen, de eredetileg nem kell. 

Savanyú uborka helyett adhatunk salátát:

Kell hozzá 20 dkg fehér káposzta szálasra vágva, 1 kis paradicsom, néhány szelet uborka kockára vágva. Enyhén sózzuk meg, keverjük össze, és egy fél óra múlva már jó is. 

Ünnep lévén húslevest is főzünk. A zöldséget tálalhatjuk így is:

Bibliás elmélkedés:

Isten, haza, család. Ez a három érték határozza meg az életemet. Hogy milyen sorrendben? Inkább egy kör mentén elhelyezkedve  képzelem el a szavakat, mert mindegyik fontos. Azért Isten felé billen el a mérleg, de ha lázas a gyerek, természetesen otthon maradok vele vasárnap délelőtt is, nem megyek templomba. Viszont Isten az, aki a család felé fordított, amikor nagyon jól éreztem magam karrierépítő, dolgozó nőként. 

És Isten az, aki népeket teremtett. A Jelenések könyvében szó van az üdvözültek nagy sokaságáról "minden nemzetből és ágazatból, és népből, és nyelvből." (Jelenések 7.9) Tehát a Biblia nem internacionalista, nem támogatja a világpolgár eszméjét. Minden jó keresztyén jó hazafi is egyben. Én legalább is így látom. 

Egy írás erről a honlapomról: 

Népi hagyományaink (katt a kék szövegre)