Tüdőpörkölt

 

Nem szalontüdő!
Nem savanyú tüdő!
Tüdőpörkölt!

Nagyon régen készítettem, pedig valamikor nagyon népszerű étel volt nálunk. Általában főtt krumplival ettük, de vacsorára kenyérrel is megfelelt. Mellé valamilyen savanyúság, mint például ez a tavaly eltett vizes uborka. Az utolsó két darab. Még mindig roppanós, még mindig finom. Idén is érdemes megpróbálni. Recept itt.

A neten nem sok tüdőpörköltet találtam, ott is előbb megfőzik a tüdőt, és utána dobják a pörköltlére. Én ezt feleslegesnek találom. Semmi sem indokolja, hogy leöntsük a levét, én a szalontüdőnél is felhasználom a főzővizet. 

Hozzávalók:

1 sertéstüdő
1 nagy hagyma

olaj
1 evőkanál őrölt piros paprika
1 evőkanál darált paprika

1 dl paradicsomlé
só
Elkészítés: A hagymát felkockázzuk, és olajon megpirítjuk. Lehúzzuk a tűzről, és hozzáadjuk a piros paprikát. Felöntjük egy kevés vízzel, beletesszük a csíkokra vágott tüdőt és a többi hozzávalót.

Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, és főzni kezdjük. Először megdagad egy kicsit, habos lesz, de később ez leülepszik, és szépen megpuhul.

A darált paprika és a paradicsomlé helyett természetesen használhatunk friss zöldségeket is. Ugyanúgy készül, mint akármelyik pörkölt. 

Ki mit készít tüdőből?

Bibliás elmélkedés:

Amikor először láttuk az Olaszországban készült felvételeket a covid járvány kezdetén, a lélegeztető gépeken szenvedő betegeket, nagyon megrémültünk. Az orvosok szinte végkimerültségig dolgoztak. Napvilágra került egy megrendítő vallomás: "Ateisták voltunk, de istenhívők lettünk!" Nem volt más kapaszkodó, be kellett látniuk, hogy csak Istenbe vetett bizalommal tudnak túljutni a helyzeten. Hazánkba is hamar elért a vírus, és nemcsak az időseket érte el, hanem  sok fiatal is elkapta, sőt egyeseknél halálos is volt. Mi bezárkóztunk, a legidősebb lányunk és a szomszédasszony vásároltak be. "Bajban ismerszik meg a jóbarát!"-vallhattuk. 

Azért főleg idősek és krónikus betegek haltak meg.

A hosszú covid is inkább rájuk volt jellemző, de lehetett más eseteket is hallani. Nagyon csodálkoztam például, amikor egy kedves öt gyermekes ismerősöm szenvedett az utóhatásoktól majdnem egy évig. Mélyen hívő asszony, szolgáló élet. Uram!- tettem fel a kérdést,-miért? Bár nem lehetek teljesen bizonyos abban, hogy Isten miért engedte meg ezt a "csapást" a családon, hiszen nem tudhatunk mindent. Sokszor csak azt engedi meglátni, hogy mi a célja egy szenvedésnek: mélyebb önismeretre akar eljuttatni, a hitemet akarja növelni, próbára tesz, hogy vajon nem tagadom-e meg ebben a nehéz helyzetben. vagy, ahogy ennél a családnál megláttam, meg akarta mozdítani a család többi tagját. Legnagyobb megdöbbenésemre ugyanis kiderült, hogy a betegség hatására osztották szét a házi munkát a gyerekek között, pedig némelyik már kamasz korban volt. Nem hiszem, hogy Isten azért engedte meg a betegséget, hogy dolgozzanak a gyerekek is, de mindenképpen felhasználta erre. 

"Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!"(Galatákhoz írt levél 2.10.)

Érdemes még elolvasni a szalontüdő után a bibliás elmélkedést.