Sült pulykahere fehérborral

 

Sőt! Pulykakakashere! Legalábbis így találtam a neten egyik blogban. Igaz, hogy pulykatyúk meg nincs, őket nemes egyszerűséggel a nőstény pulyka elnevezéssel illetik. A nőstény pulykának tojása van, de még nem hallottam, hogy megette volna valaki. A kacsatojást már hallottam, a libáét is. Sőt! Strucctojást egy időben vettem is ajándékba egyik unokahúgomnak. Elég borsos volt az ára, de 20-25 tojásnak is megfelel állítólag.

Az ételhez receptet kerestem, és találtam is egy különlegeset. Kicsit változtattam rajta azért.

Hozzávalók:

30 dkg pulykahere

1 vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

5-6 szem egész feketebors

2 evőkanál zsír

2 evőkanál fehérbor

só, őrölt bors

2 babérlevél 

Elkészítés: Sós, babérleveles vízben kicsit megabáljuk a jelzett hozzávalót. Közben a vöröshagymát rózsára vágjuk, így:

A zsíron megsütjük, közben adjuk hozzá a fokhagymát is. Leszűrjük a heréket, és a zsírra dobjuk. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Ráöntjük a bort. Ha elfőtte a levét, kicsit megszurkáljuk, hogy ne durranjanak szét, és barnára pirítjuk őket. Én főtt krumplival tálaltam, és nemcsak a kis mennyiség miatt maradt rám az elfogyasztása.

Bibliás elmélkedés:

Kakasherét már vettem, itt olvasható a belőle készült pörkölt receptje. Érdemes elolvasni a végén az elmélkedést is, mert a szex-ről írok benne, de nem technikai részleteket taglalok, hanem egy érdekes könyvet ismertetek, amely arról szól, hogy minden civilizáció felbomlott, a mikor a mienkhez hasonló módon fellazultak az erkölcsök. Komoly összefüggés van egy társadalom ereje és a házastársi hűség között. Remélem, hogy senki nem botránkozott meg ezen a néhány mondaton.