2020. november 28., szombat

Befolyásos asszonyok a konyhában. P.Tóthné Szakács Zita

 Advent első vasárnapja közeledik. Az ünnepi készülődés lelki tartalmához szeretnék hozzájárulni ezzel a riporttal.


Lelkész, feleség, anya, nagymama, gyakorló háziasszony. 
Bemutatjuk P. Tóthné Szakács Zitát, a Református Nőszövetség elnökét:

-Szeretettel köszöntelek. Kérlek, beszélj egy kicsit magadról, hitre jutásodról, és a Nőszövetségben betöltött feladataidról!

-Lelkészcsaládból származom, de nem ezért lettem lelkész. Sőt, az édesapám nagyon le akart beszélni: pontosabban tudni szerette volna, hogy ez nálam csak lelkesedés, vagy pillanatnyi fellángolás? Figyelmeztetett: ugye tudod, hogy ez nem babaruha, ezt nem lehet visszaadni, ha nem tetszik. Akkor még nagyon kevés lányt vettek fel a teológiára, s palástjogunk sem volt, ami azt jelentette, hogy lelkészi munkatársként szolgálhattunk. Én abban voltam teljesen biztos, hogy nagyon sok embernek szeretném elmondani, hogy

a mi Istenünk Élő Isten, aki az Ő egyszülött Fiát elküldte 2 ezer éve erre a földre, hogy minket a bűntől megváltson, s én ezt szeretném hirdetni. Krisztusról, a Világ Világosságáról kell bizonyságot tegyek, hogy ebben a sötét világban kicsiny kis gyertyaként egy kis világosságot 

az Övéből továbbadjak. 1971-ben érettségiztem, s bizony abban az időben kevesen jártak templomba, s még kevesebben merték ezt fel is vállalni.

A Nőszövetségben az 1992-es újjáalakulás óta tevékenykedem, egyházkerületi titkárként, országos alelnökként, s most elnökként. Nagyon fontosnak tartom nemcsak a közösség összetartásának erősítését – ami bizony ezekben a pandémiás időkben nem egyszerű- hanem a gyülekezet nőtagjaiban tudatosítani, hogy mi a gyülekezet belmissziói kiscsoportja vagyunk, akik arra kaptunk elhívást, hogy a távol lévőket Isten közelébe szeretgessük.

-Lelkész és lelkészfeleség is vagy. Talán a karácsony a legmegterhelőbb egy lelkészcsalád számára. Hogyan hangoltad össze a gyülekezeti szolgálatot és a háziasszonyi teendőket?

-Nem mindig volt egyszerű az életünk. Mivel mindketten lelkészek vagyunk, s egyszerre több gyülekezetben is szolgáltunk, bizony jól meg kellett szervezni nemcsak azt, hogy készülni is legyen időnk az igehirdetésekre, hanem amikor kicsik voltak a gyerekek, legyen aki vigyáz rájuk, mikor nem vagyunk otthon. De minden gyülekezetünkben volt egy „ nagymamánk” özvegyasszony, vagy fiatal lány, aki szívesen felvállalta a feladatot. Szüleim és a férjem édesanyja nem lakott velünk, hogy segíteni tudtak volna. Meg kellett tanulnia a gyerekeinknek, hogy előbb a gyülekezeti szentesték, s aztán gyülekezhetünk mi is a fa alá, Igét olvasni, imádkozni, énekelni csodás karácsonyi énekeket. A fa díszítése mindig a férjem feladata volt, s titokban, lezárt szobában, előző éjjel készítette elő. S csak a csengőszóra nyílott az ajtó, s varázslatos pillanatok voltak ezek, még amikor nagyon voltak a gyerekeink akkor is. S most a saját családjukban viszik tovább az otthon látottakat. Mivel karácsonykor még betegekhez is vittünk úrvacsorát, így az első ünnepet a gyerekeink az otthoni istentisztelet után nagy boldogan a kapott ajándékokkal töltötték. Másodünnepen mindig volt legátusunk (vendég igehirdető), így az ünnepei asztalnál eggyel többen ültünk. S másodünnep délutánján kezdett gyülekezni nagy családunk, szüleink, testvéreink a családjaikkal, hogy amikor már mi is felszabadulunk, akkor a családi ünnepet is együtt megüljük. Háziasszonyként ez külön logisztikát igényelt (de nagyon szeretem ezt a feladatot, mert nagyon szeretek sütni-főzni) : olyan ételeket sütni főzni, amiket előre el lehet készíteni, s csak felsütni, melegíteni, hogy frissen tálalható legyen. Négy gyerekünk van, s a nagy család mikor asztalhoz ült, 26-an voltunk.

Milyen jó volt, hogy a lelkészlakások általában nagy épületek, így nem okozott gondot a nagy asztal megterítése. Szenteste nálunk is halászlé, vagy rántott hal szokott lenni, amit előkészítettem annyira, hogy már csak a végső simításokat kelljen elvégezni. Lányaim nagyon szeretnek szépen teríteni, így az mindig az Ő feladatuk volt. Mivel 88 telén egy gerincbecsípődés miatt 6 hetet feküdtem szinte teljesen mozdulatlanul, a férjem látta el az összes szolgálatot 3 gyülekezetben, ekkor tanult meg a fiam is sütni főzni, amit később is gyakorolt, s besegített ő is a konyhában. Az ő zserbója a legfinomabb. De nem szabad elhallgatnom, hogy a gyülekezetünkben voltak olyan asszonyok, akiktől süteményeket kaptunk, ők így mutatták ki a szeretetüket.


-Mit tartasz legfontosabbnak az adventi készülődésben?

-Már otthon is azt tanultam, hogy nagyon fontos az ünnepre való ráhangolódás. S ez nem a végeláthatatlan takarításban és süteménysütésben fejeződött ki, hanem a csendességekben. Sokat imádkoztunk gyertyafénynél, énekeltünk, édesapám igemagyarázatát hallgattuk. Mindig a csend volt a fontos. Ezt igyekeztünk a férjemmel mi is hangsúlyossá tenni.
Hogy lélekben készüljünk!
 Ki ne felejtődjön az ünnepünkből pont az ünnepelt! Amikor aztán már nálunk is nagy karácsonyi vásárokat rendeztek, egyszer-egyszer kimentünk a kivilágított várost megnézni, de nem a mindenféle vásárfia volt a lényeg, hanem a sétálva együtt töltött idő.
Versek olvasása, karácsonyi zenehallgatás. S minden advent vasárnapra sütök egy kör alakú fonott kalácsot, aminek a közepébe állítom a gyertyát. 
(Ezt az ötletet átvettem.  Receptje az előző bejegyzésben olvasható.)

-Milyen tanácsot adnál a kezdő háziasszonyoknak? 

–Soha nem az fontos, hogy a ház makulátlanul tiszta legyen ( félreértés ne essék, én is kitakarítok rendesen), vagy hogy elvesszünk a konyha mélyén, s aztán egy kifacsart édesanya álljon a fa alá, akinek már semmihez se nincsen kedve. A házat is szerényen kell díszíteni, mert a sok csillogás elveszi az ünnepeltről a figyelmet.
Olyan ételeket kell készíteni, amiket előző nap már elő tudunk sütni-főzni, hogy már csak a köretet kelljen elkészíteni. A szalvétát előre meg lehet hajtogatni, a süteményeket megsütni, s hűvös helyen tárolni. Családunk nagyon szereti azt az egyben sült karajt, amit legalább 3 napig pácban tartok a hűtőben, s aztán a légkeverős sütőben pirosra sütök. Ha ebből marad, vacsorára hideg salátákkal is nagyon finom. Persze a káposzta is elmaradhatatlan, amit szatmári módra göngyölök, s előző nap készre főzök, aztán délelőtt a kályha tetején szép lassan teljesen felmelegszik. (Gáz központi fűtésünk van, de van egy fatüzeléses kandallószerű kályhánk, amin szívesen főzök, mert így szép lassan érnek össze az ízek.) Sosem az a fontos, hogy egy hadseregre főzzünk, én kiszámolom, hogy azért legyen egy kicsit több, mint ahányan asztalhoz ülünk, de inkább több fajtát készítek. A másik nagy kedvenc a vadas mártás marhaszelettel. Ez is előre elkészíthető, s nem kell sok időt töltenem a konyhában, mikor a család együtt van.
-Hányan ültök idén az asztalhoz?
A pandémia miatt sajnos csak hárman. Megegyeztünk a gyerekeinkkel, hogy betartjuk a szabályokat, s nem szeretnénk elkapni a vírust. Ezért minden család otthon ünnepel. Ha Isten engedi, akkor egy délutánra összejövünk, de sajnos közös nagy étkezés nem lesz. Ez nekem nagyon furcsa, hiszen megszoktam, hogy ünnepek alkalmával sokan vagyunk.

-Általában mi a menü, és megosztanád-e velünk a kedvenc receptedet? 

-Már írtam a menüről, húsleves mindig van, de legyen itt egy konkrét recept: 
Egyben sült karaj:
Egy kb. 2 kg-os karajt egyben (csont nélkül) először besózok. Aztán egy befőttes üvegben összekeverek : 1 evőkanál mustárt, 3 evőkanál kechupot, sót, törött borsot, őrölt köményt, s másfél deci étolajat. Összekeverve egy masszát kapok, amivel jól bekenem a húst. Felszeletelt vörös és fokhagymát ízlés szerint rápakolok a húsra, egy jénai, vagy porcelán tálba teszem és színültig öntöm étolajjal, hogy a hús ne kapjon levegőt. Pár napig a hűtőben pihen. Mielőtt a sütőbe teszem, jól lecsepegtetem ezt a masszát róla, s kb egy óra alatt fedővel lefedett tepsiben puhára sütöm, majd felpirítom kicsit. Remekül lehet szép vékonyra szeletelni, a tálon nagyon jól mutat. Nekem van egy légkeverős sütőm,- a gyerekeim csak ufónak hívják- amit be tudok állítani 220 fokra, s egy óra alatt készre sül, meg is pirul. Még a félbevágott burgonyát is mellé lehet tenni, vele együtt megsül. Általában rizzsel és kompóttal, vagy rebarbara mártással fogyasztjuk, de meggymártással is nagyon finom.

-Ez nagyon jól hangzik. Egyszer én is meg fogom próbálni. Mivel a Világimanap szervezésében is részt veszel, megosztanál velünk néhány gondolatot az imádságról?

-Az imádság beszélgetés Istennel. Fantasztikus megélni, hogy az Úr Isten bennem él, és akkor teljesen mindegy, hogy hol vagyok, postán, buszon, bármikor szabadságom van vele beszélgetni. Zsindelyné Tüdős Klára a Nőszövetség elnöke mondta, hogy fakanállal a kézben, rántáskeverés közben is imádkozhatnak az asszonyok.

-Végezetül egy-két igei gondolatot szeretnénk kérni.

Az adventben és a karácsonyban nagyon fontos, hogy arra figyeljünk, hogy Isten Fia megszületett. Semmi olyan parancsolatot nem hagyott ránk, hogy agyon vásároljuk magunkat, vagy az evés ivásban leljük örömünket. Az Ő születésnapját ünnepeljük, szenteljük neki az időnket! Annak idején nagy szenzációnak számított, hogy az ember a holdra lépett, szerintem ennél sokkal nagyobb csoda, hogy 
az Ige testté lett! 
S mivel Jézus mikor megszületett, akkor nem hozott Máriának parfümöt, Józsefnek meg valami szerszámot, hanem Ő maga volt az ajándék, figyeljünk hát Őrá. Arra a szeretetre, amellyel Isten szeretett bennünket: elengedte a Fiát erre a földre emberi testben, hogy nekünk Megtartónk, Megváltónk legyen. Legyen hálás ezért a szívünk! Az egymás iránti szeretetünket ajándékokkal fejezzük ki, de ezek ne homályosítsák el a lényeget!

Azt hiszem, hogy Isten azért is engedte ezt a pandémiát, hogy végre egy kicsit meglassúdjon az életünk. A csendben tanuljunk meg Rá és egymásra figyelni újra!

Kívánom, hogy legyen áldott, békés, boldog karácsonyunk!


-Viszont kívánom és köszönöm a beszélgetést.
......
P. Tóthné Szakács Zita
-református lelkész, a Református Nőszövetség elnöke. Fontosnak tartja, hogy a gyülekezetben élő nők az ige mellett gyűljenek össze, és a férfitársadalommal együtt képviseljék Isten ügyét.
-AVilágimanap egyik szervezője. Minden évben más és más országért imádkoznak különböző felekezetekhez tartozó nőkkel együtt.
-Szerte a Kárpát-medencében segíti a szórványban élő magyarságot a megmaradásban, anyanyelve, hite ápolásában. A Keresztmama programmal rászoruló nagycsaládosokat támogatnak A Reformáció gyermekei programhoz kapcsolódva.

Ha többet szeretnének megtudni P. Tóthné Szakács Zitáról, akkor ajánljuk, látogassanak el a következő oldalakra:

Megmaradni és továbbmenni az úton (katt a kék szövegre)

Reportré



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése