Kerten-át leves

 Anya, van valami, amit te főztél? Egyik lányunk gyakran jött haza ezzel a kérdéssel az iskolából, pedig a gimiben nagyon jól főztek. Csak hát az anya főztje! Emlékszem, hogy egyszer mennyire örült a kerten-át levesnek. Az arányokat nem is írom, mert ez attól kerten-át, hogy végigmegyünk a veteményesen, és leszedjük azt, ami éppen érett, és ebből főzünk.
Az igazság az, hogy ebben a levesben a legkevesebb a saját kertből való, mert nagyon silány itt a talaj. A paprika, paradicsom, zöldbab a saját, a többit a piacon vettem. A kukorica meg maradék, csak hozzá csaptam.
Végül is azért kerten-át, mert mindenféle zöldség van benne: vörös-és fokhagyma, sárgarépa, petrezselyem és zöldje, zeller és zöldje, karalábé és zöldje, paprika, paradicsom, zöldbab, főtt kukorica. Egy vöröshagymát kis olajon megpirítottam, rá egy maréknyi pulyka apróhús. Felengedtem vízzel, és beletettem a keményebb zöldségeket, majd a vége felé a puhákat és a zöldeket. Ebbe most tésztát nem főztem, de természetesen nem sértődik meg egy kis kockatésztától vagy nokedlitől sem.

Nem kifejezetten illik ide ez a vers, de most láttam meg, és gondoltam, megosztom. Olyan igaz!

Túrmezei Erzsébet: A "Mindennapit"

Uram, áldd meg a kenyerünket,

a "mindennapi-t",

amit

nem is tudom, kérünk-e még? 

Hiszen van elég,

és a maradék

szemétre kerül...

- de legbelül

iszonyúan éhesek vagyunk!

Jóllakottan vagyunk éhesek!

Jóllétben élünk nyugtalanul,

mert áldatlanul

faljuk életünket...

Uram,

áldj meg minket!

Uram,

áldd meg a kenyerünket!