Almás almás

Nem írtam el. Almás almás. Mert hogy kívül, belül, mindenütt van benne alma. Belül puha, kicsit édes-savanyú, kívül kicsit ropogós, karamellizált. Finom, finom!

Pedig olyan kis egyszerű. Alig különbözik a borzas almástól, szinte teljesen ugyanaz, mint a joghurtos birsalmás, vagy a zabpelyhes birses, persze almával, mégis egész más az ízhatás. Az a kevés csokireszelék nem is kell rá, anélkül is pont jó.

Hozzávalók 3 dl-s bögrével mérve:
2 bögre finomliszt
1 csomag sütőpor
1 bögre cukor
1 csapott mokkáskanál szerecsendió
1 bögre házi joghurt
4 tojás
1 kávéskanál pálinka
3 nagy evőkanál reszelt alma+cukor+fahéj
Elkészítés: 

Egy tálban a szárazat a szárazzal összekeverjük, majd mélyedést készítünk benne, és beleöntjük a joghurtban elkevert tojássárgáját és a pálinkát. A reszelt almát ízesítjük, 2 evőkanálnyit a masszához adunk. A fehérjéből habot verünk, és óvatosan beleforgatjuk.  Egy közepes tepsit megkenünk margarinnal, és megszórjuk liszttel. Beleöntjük a tésztát, és a maradék almát kis csomókban elhelyezzük rajta. 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, kb fél óra múlva mérsékeljük a hőfokot, és tűpróbáig sütjük. Vagy reszelünk rá csokit vagy nem. Én csak a feléhez adtam. Langyosan szeleteljük, ha kibírjuk addig. Nagyobb a valószínűsége azonban annak, hogy még melegen, a hűtőrácsról elkezdjük kóstolgatni, de csak azért, hogy jobban elférjenek rajta. 😊😊

Bibliás elmélkedés:

1. Nem tudjuk, hogy az Édenben milyen gyümölcs volt. Lehet, hogy alma, de lehet, hogy nem.
2. Egészen biztosan NEM a Tudás fája volt.
Kifejtve:

Isten 6 nap alatt teremtette a világot, és a 6. nap végén az emberpárt. Egy gyönyörű kertbe helyezte őket, ahol nem volt rajtuk ruha, vagyis nem volt titkolnivalójuk egymás és Isten előtt. Minden fáról ehettek, csak a jó és gonosz tudásának a fájáról nem. Mert ha esznek, akkor meghalnak. Nem a tudást, a tanulást tiltotta meg tehát. Az ember ismerte  a legfőbb jót, Istent, aki meg akarta őt óvni a gonosz ismeretétől. De az embert szabad akarattal teremtette. Így dönthetett úgy is, hogy eszik a tiltott gyümölcsből. A gonosz lélek (Sátán) kígyó képében jelent meg, és Évát szólította meg. "Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyik fájáról sem ehettek?" - kérdezte. Pedig Isten csak egy fát tiltott el, tehát Sátán már hazudott. Éva nem figyelt fel a hamisságra, szóba állt vele, elhitte, hogy semmi baj nem fog történni. "Olyanok lesztek, mint Isten!"  - ígérte a kígyó. Éva erre szakított a gyümölcsből, adott a vele lévő férjének is.  A bölcsesség helyett azonban szégyent és félelmet éreztek, mert rájöttek, hogy meztelenek. Isten számon kérő szavaira egymásra mutogattak, egymást hibáztatták, nem kértek bocsánatot, így el kellett hagyniuk ezt a szép helyet. Ez a lelki halál, az Istentől való elszakadás, amely a bűnbeesés következménye. Hiába aggattak magukra ruhát, nem tudták elfedni a meztelenségüket.
Vagyis: Jó cselekedeteink nem megfelelőek arra, hogy kiengeszteljék Istent. Isten maga ölt meg egy állatot, hogy felöltöztesse őket a bőrébe. "Vér kiontsa nélkül nincs bűnbocsánat" - tanít a Biblia. Tulajdonképpen maradhattak volna, de ott volt az Élet fája is. Ha abból újra ettek volna, akkor örökre bűnben kellett volna élniük. Így viszont a Krisztus az idők végén megváltott minden embert, aki hisz. 

Fáradságos dolog az Édenen kívül élni. Vágyódunk Isten után, szeretnénk a békességét, örömét. Ugyanolyan jó soha nem lesz a földön, mint a Paradicsomban volt, amikor Isten az emberrel sétált, de a megtérő bűnös ízelítőt kap ebből a mennyei örömből. 

"Mit szem nem látott, fül nem hallott, az ember szíve meg se gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek."(2. Korinthus 9)

A jó és gonosz tudásának a fája azt is jelképezi, hogy Isten maga akarja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Hozzá kell fordulnunk vezetésért, keresni az általa kijelölt életutunkat. Ezen tud megvédeni, és megáldani minket.