Babtorta cukorbetegeknek (is). Gluténmentes

Soproni utunkon vettem egy füzetet, Ómama receptjeivel. Tájjelegű ételek sorakoznak benne az ott élő németektől. Azt tudtuk, hogy szeretik a káposztát és a babot, de hogy tortát is készítenek belőle! Alig lehetett kiérezni a bab ízét, és jobb a glikémiás indexe (GI), mint a fehér lisztnek, úgyhogy tovább fogok vele kísérletezni, mert kicsit törékenynek találtam. (A GI mutatja, hogy egy étel mennyire gyorsan nyomja fel a cukrot a vérben. )

Annyit változtattam, hogy tettem hozzá olajat, és nem cukorral készült. Ha valakinek nem kell diétáznia, 20 dkg cukrot ír a recept a piskótához.

Hozzávalók:

-piskóta:
20 dkg fehér bab
4 tojás
5 dkg 1:4 édesítő
fél dl olaj

-krém:

egy csomag tejszín ízű pudingpor

3 dl tej

6 dkg darált dió

egy evőkanál rum

édesítő

-lekvár

Elkészítés:
A babot sótlan vízben megfőzzük, és még melegen szitán  áttörjük. A tojások sárgáját jól kikeverjük az édesítővel, hozzáadjuk az olajat és az áttört babot. Végül óvatosan beleforgatjuk a felvert fehérjehabot. 200 fokra előmelegített sütőben két kis sütőpapírral bélelt formában kisütjük. 10 perc múlva 160 fokra mérsékeljük a hőfokot. Ha kihűlt, megtöltjük a krémmel. Először savanykás lekvárt kenünk rá, jelen esetben diétás eperlekvárt. A pudingport elkeverjük a tejjel, és állandó keverés mellett felforraljuk. Amikor besűrűsödött, hozzáadjuk a diót és az édesítőt. Majd kis hűtés után a rumot. Kívül belül megkenjük vele a tortát. Díszítjük dió-és csokidarabkákkal, virágszirmokkal. 

Bibliás elmélkedés:

A bab a bibliai korban fontos alapélelmiszer volt, a lóbab nevű fajtát ismerték. Amikor Dávid király menekült fia, Absolon elől, akkor tisztelői többek között babot is hoztak neki és embereinek. Igen, a fia elől menekült, és ez nagyon szomorú történet a Bibliában. Dávidról azt mondta Isten, hogy a szívem szerint való férfi, mert soha nem tisztelt idegen isteneket, mindig hűséges volt a Mindenhatóhoz. Királyságában megerősödve azonban több területen nem volt engedelmes. Bár Isten a házasságot egy férfi és egy nő szövetségeként képzeli el, mégis azt látjuk, hogy nemcsak sok felesége és ágyasa volt, hanem még egy más népből való királylányt is elvett, akitől született a fent említett Absolon fia. Akkoriban a többnejűség nem volt szokatlan a királyok esetében, nem is ez jelentette a fő problémát. Dávid nagyon sokat harcolt az ellenséges népekkel. Honvédő háborúiban már nem volt ideje a családjával is annyit foglalkozni, mint kellett volna. A róla szóló bibliai film szerint azért nem fegyelmezte meg a fiait, mert azt akarta, hogy őt is szeressék, ne csak az Istent. Milyen ismerős! Hány szülő rontja el itt, pedig a fegyelmezés fontos szeretetközlés is. A gyerekek érzik, hogy korlátokra van szükségük, ezt védelemként érzékelik, és biztonságot ad nekik.

Szükségük van útmutatásra, határozott vezetésre. Ha ezt a szülők, főleg az apák elmulasztják, akkor ugyanolyan tüneteket mutathatnak, mintha elhanyagolnák, nem szeretnék őket. Kim John Payne pszichológus egy menekült táborban kezdett el dolgozni a Távol-keleten gyerekek között. Majd elkerül Angliába egy előkelő negyedbe, ahol magánrendelőt nyitott. A szülők elkezdték hordani hozzá a problémás gyerekeiket, legnagyobb meglepetésére a számukra kidolgozott terápia hasonló volt, mint a menekült gyerekek esetében, mert kontrollálatlanul ömlött rájuk a felnőtt világ. Senki nem mutatott nekik határokat. A táborban azért, mert talán már a szüleik sem éltek, magukra voltak utalva, a gazdag csemeték pedig a modern nevelési módszerek hatására maradtak magukra. A szülők dolgoztak, bébiszitter vigyázott rájuk, a szeretet és gondoskodás helyett elhalmozták őket játékkal. Kim első terápiás cselekedete az volt, hogy a játékok felét kidobta a szemétbe, majd közös tevékenységekre buzdította a szülőket, kreatív foglalkozásokra, és szigorú szabályokat határoztak meg. Azt javasolta, hogy az óvodás gyerekekkel ne beszéljék meg a családi ügyeket, ne hozzák döntési helyzetbe őket, mert nem bírják el a felelősséget. Az alsóssal már meg lehet beszélni bizonyos dolgokat, de még mindig a szülő dönt. Aztán felsős kortól lehet önállóságra nevelni.

Dávid korában ez még természetes volt, tudnia kellett volna, a mulasztása majdnem az életébe került. Absolon nem tisztelte, fellázadt, és katonákkal ment ellene. Absolont megölték, de Dávid, érthető módon nem tudott megvigasztalódni.

Mennyire másként alakult volna ennek a családnak az élete, ha az apa teszi az Istentől rendelt dolgát, és vezeti a családot. Hány nő ma is boldog lenne, ha nem neki kellene egyedül nevelni a gyerekeket, szeretni is meg fegyelmezni is. Persze mindkettő fontos a nőnek is, de meggyőződésem, hogy sérül a család, ha valaki nincs a helyén. 

"Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól." (Példabeszédek 22.6)

Photo by Adam Neumann on Unsplash