Vajdasági sós a Nemzeti Összetartozás Napjára

 

Még nem is ettem ilyen sós süteményt, de kár lett volna kihagyni. Bár szomorú eset miatt készült éppen ez. Bővebben erről a recept végén írok.

Most csak annyit, hogy június 4-ét 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánították. Ezzel is kifejezve, hogy a határon túli magyarság is a nemzet része. Ezt mi, háziasszonyok és gasztrobloggerek már régóta így gondoljuk, és merítünk az elcsatolt részek gazdag főzős hagyományaiból. Ilyen ez a vajdasági sós is. Több helyről okosodtam, és kicsit át is alakítottam, hogy nekünk jobban megfeleljen.

Hozzávalók:

-tészta:
30 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2,5 dl+ tej
3 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor
fél dl olaj
(1 tojássárgája)

-töltelék:
10 dkg margarin
1 tojássárgája
1 teáskanál só
8 dkg reszelt sajt és/vagy magok

-tetejére:
1 tojás
5 dkg reszelt sajt

Elkészítés: Az élesztőt felfuttatjuk 1 dl meleg tejben a cukorral. A liszteket keverőtálba tesszük, mélyedést készítünk benne, hozzáadjuk a többi meleg tejet, az élesztős tejet, az olajat, és ... tévedésből a sárgáját is belekevertem. Ez kimarad az eredeti recepteknél. Jól kidagasztjuk. Keleszteni nem kell, elég  annyi pihentetési idő, amíg a töltelék elkészül. Ehhez meglágyítjuk a margarint, és egy sárgájával meg a reszelt sajttal és a sóval simára keverjük. 
A tésztát cipóvá gyúrjuk, és négy felé vesszük. Fél cm vastagra kinyújtjuk, és megkenjük a töltelék negyedével, és így járunk el a többi résszel is. Egyenként feltekerjük, mint a beiglit, és valaki írta, hogy a nyújtófával kicsit lapítsuk le, hogy egyben maradjanak a rétegek. 

Utána trapéz alakban felvágjuk, megkenjük a felvert tojással, belemártjuk a reszelt sajtba, esetleg megszórjuk magokkal, felsorakoztatjuk egymás mellé a tepsiben, és 180-200 fokra előmelegített sütőben kisütjük. Elvileg nem kell várni, de mivel tk liszt is volt benne, jobb lett volna, ha kicsit megkel, mielőtt sütöm, vagy hideg sütőbe tolom, de azért így is nagyon finom volt.

Bibliás elmélkedés: A Vajdaság Szerbiában van. valamikor Magyarországhoz tartozott. Bizonyára többen is olvasták, hogy a Vajdaságban egy magyar diáktól elvették a magyar zászlót a ballagáson, pedig engedélye volt rá, és meggyújtották. Bár sokat javult a két ország között a kapcsolat, azért sajnos még mindig előfordulnak ilyen esetek. A zászló darabjait felvették a többiek, és mentek vele tovább. Nem ijedtek meg.  1920-ban csatolták el Magyarország 2/3-át, rendszeresek voltak az üldözések mindegyik utódállamban, mégis kitartottak, és megmaradtak magyarnak, bár fogyatkozó számban. A Vajdaságra kevés figyelem fordul. Inkább Erdély, újabban a háború miatt Kárpát-alja kerül az érdeklődés középpontjába, pedig a Vajdaságban is van magyar élet, és reméljük, hogy marad is. 

Szeretettel ajánlok egy írást a honlapomról a hazaszeretet témájában. Idézet innen:

 

"...A saját népünk, hazánk, hagyományaink iránti szeretet tehát következik a Bibliából. Nem elsőrendű, soha nem előzheti meg az istenfélelmet, de idegen, ártó lelki hatásra utal az, ha valahol ezt háttérbe szorítják, vagy valamilyen félreértelmezett keresztyénség miatt internacionalizmust hirdetnek..."

A teljes szöveg itt érhető el.  (katt a kék szövegre)

A Vajdaságnak nincs hivatalos himnusza, ezért a Kárpát-alján szokásos Mindig velem, Uram címűt ajánlom meghallgatásra. gyönyörű! 

https://www.youtube.com/watch?v=05_ICUBCZZE