Ludaskása Márton-napra

Márton-nap közeledik, és ilyenkor hagyományosan libahúst ennénk, ha kapnánk, és ha nem lenne ilyen borzasztó drága. Viszont időnként ki lehet fogni jó áron, mint tavaly ezt az aprólékot. Igen finom étel lett belőle. Ha kapnak valahol a kedves olvasók, bátran ajánlom kipróbálásra. Többnyire rizzsel főzik újabban, de nekünk jobb a köles, mert lassan felszívósó szénhidrátot tartalmaz. Szépapáink is biztos, hogy kölest vagy árpagyöngyöt használtak. A ludaskásához valójában egy húslevest készítünk rövid lével, melybe belefőzzük a gabonát. 

Hozzávalók:

80 dkg libaaprólék: szárnytő, zúzák, nyak
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2 kisebb répa
2 kis petrezselyem
4-5 gomba
kis cikk zellergumó
(fél bögre zöldborsó)

1 bögre (2-3 dl) köles

1 csokor petrezselyemzöld

só

szemes bors

(majoránna)

Elkészítés: Az aprólékot a hagymákkal, sóval, borssal félig megfőzzük. Akkor kivesszük a hagymákat, és hozzáadjuk a karikára vágott zöldségeket, majd a vége felé a cikkekre vágott gombát. Ha mindez kész, leszűrjük, és a lében megfőzzük az alaposan megmosott kölest. Néha megkeverjük, hogy ne égjen oda. A zúzákat és a hús egy részét kockára vágva adjuk hozzá, a többit egészben hagyhatjuk. Megszórhatjuk vágott petrezselyemmel is. 

Sült libacomb Márton-napra

Bibliás elmélkedés: 

"Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ti is ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták."(Máté 7.12)

"Aki Márton-napon libát nem eszik, az egész éven át éhezik."-tartja a népi mondás, és mindjárt meg is győz bennünket arról, hogy ezeket a hiedelmeket nem kell komolyan venni. Én nem is értem, hogy hogyan hihették el az emberek azt, hogy a fekete macska szerencsétlenséget hoz, a négylevelű lóhere meg szerencsét. Ismerjük a kéményseprő, a lekopogás és más, ma már babonaságnak hitt szokás eredetét. Ősvallásunk maradványai ezek, amikor még nem ismerték a személyes Istent, de tudták, hogy kell lennie Valakinek odaát. Ki akarták engesztelni, mert féltek tőle. Saját maguk találtak ki áldozati módokat, gyakran egészen kegyetlen formában, amit Isten soha sem várt el. Ez a félelem végigkíséri az emberiség történetét, pedig Isten nagyon szeret bennünket, és azt szeretné, hogy a gyermekei békességben éljenek egymással. Segítség egymást, törődjenek a szegényekkel. Ennek szép példája Márton püspök története.

Krisztus után 316-ban vagy 7-ben született Szombathelyen, amely akkor a Római Birodalomhoz tartozott. Apjához hasonlóan ő is katona lett, de egy koldussal való találkozás teljesen megváltoztatta az életét. Rablók verték meg, és kifosztották a szegény embert, Márton pedig ketté vágta a köpenyét, és ráterítette. Éjszaka azt álmodta, hogy a koldus maga Jézus volt. Hamarosan kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett, és komoly hittérítő munkát végzett. Az édesanyját is ő keresztelte meg. 371-ben püspökké választották, de olyan szerény volt, hogy először nem akarta elfogadni a felkérést, elbújt a libák óljába, de a gágogásukkal elárulták, hogy ott van. Jóságos és tisztességes életére ma is hálásan emlékeznek. 

Hát ezért kerül a liba a Márton-napi vacsorába. Ha a hálás utókor azonban nem elég tehetős, megteszi a kacsa is, vagy valamilyen más szárnyas.😊