Zserbó cukorbetegeknek (is)

 

Bár már kicsi az esély arra, hogy valaki receptkeresés miatt keres blogokat, én mégis közzéteszem ezt a finom zserbót. Jó lesz a recept később is. Már több diétás zserbót sütöttem, itt itt itt találhatóak. Zserbógolyó itt. A mostani meg ehhez hasonlít legjobban,  csak most tettem bele tojást. Itt fázisfotók is vannak.

Hozzávalók:
-tészta

20 dkg zabpehelyliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
fél csomag sütőpor
1 csipet só
1 evőkanál 1:4 édesítő
1 csomag reszelt citromhéj
20 dkg margarin

-

1 kis tojás
víz

-töltelék:
20 dkg dió
3,5 dl diétás sárgabaracklekvár

-máz: 

10 dkg étcsoki 

1 evőkanál olaj (sajnos kevesebbet tettem bele)

Elkészítés: A tésztához száraz anyagokat habverővel összekeverjük, elmorzsoljuk benne a margarint, és beledolgozzuk a tojást is. Nagyon kicsi volt a tojás, adtam hozzá egy kis vizet is, hogy jobban tudjam nyújtani.

 Cipóvá gyúrjuk, majd 15 percet pihentetjük. Négyfelé osztjuk, kis téglalapot formázunk belőlük, és egy kis tepsi méretűre (20x28 cm) kinyújtjuk őket. Az elsőt ráfektetjük a tepsi aljára, megkenjük a lekvár harmadával, rászórjuk a dió harmadát, és következik a második lap. Mindegyikkel így járunk el, majd az utolsót villával megszurkáljuk, vízzel megkenjük, és 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük. 30-40 perc. Késsel meglazítjuk a széleknél, rácsra borítjuk, és kihűtjük.

A mázhoz a csokit egy kis lábasban gőz fölött megolvasztjuk az olajjal együtt. Volt egy kevés a flakon alján, azt gondoltam, hogy elég lesz, de nem lett szép fényes. Rákenjük a süteményre, késsel elsímítjuk. Hosszúkás szeletekre vágjuk. 

Áldott, békés ünnepeket kívánok. "mert született nektek a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában."

...............

“Valamikor Magyarországon történt, a következő kedves kis történet.

A falu plébánosa karácsony táján bemegy az ünnepnek megfelelően szépen

feldíszített templomba - a döbbenettől földbe gyökerezik a lába. A kis

Jézuska eltűnt a jászolból!

Sok mindent átélt idős ember volt már, de ez a felfedezés egy sokkal

ért fel. Ebben a faluban rendes, becsületes, nyíltszívű emberek élnek!

Vagy már ide is betört ez a vad világ? Nagyon szomorúan csukta be maga

mögött a templomajtót, s szinte az utolsó pillanatban vette észre a

fényes, új biciklijéről integető 8 éves Pistit.

- Plébános úr, plébános úr, tessék engem megvárni!

Kiabált az atya után Pisti, és odakerekezett a templom elé. Vadonatúj

biciklije csomagtartójában nem feküdt más, mint az elveszett kis

Jézus.

- Tetszik tudni, megígértem a Jézuskának, ha megkapom a biciklit

karácsonyra, hálából elviszem egy körre!

(Kacsik Árpád atyával történt

Mátraszentimrén)”