Gyümölcsös-túrós sütemény cukorbetegeknek (is)

 

Meg mindenkinek, aki szereti a zabpehelylisztet, a túrót, a gyümölcsöket. A meggy ugyan már lassan leérik, a sárgabarack is fogyóban van, de őszibarackot még sokáig ehetünk, és társíthatjuk mással: málnával, áfonyával, szederrel. 

Egyik lányomnál ettem hasonlót, és el is csodálkoztam, hogy miért nem jutott eszembe eddig, hogy a gyakran készített zabpehelylisztes alapra túrót is halmozzak. Általában lekvárt vagy dzsemet kentem rá, és valamilyen habot. Úgy is nagyon szerettük, de ez is fenséges.

Hozzávalók:

-tészta: 
15 dkg zabpehelyliszt
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 evőkanál 1:4 édesítő

1 teáskanál reszelt citromhéj
1 csipet só

1 mokkáskanál őrölt fahéj
10 dkg margarin
1 tojás

-túrókrém:

fél kg tehéntúró

1-2 evőkanál tejföl

1:4 édesítő

-gyümölcsök

Elkészítés: A száraz anyagokat habverővel összekeverte a kis unoka! :) Itt van most nálunk, és nagyon jól kijövünk. Múltkor a cukkinit vágta össze. Nagyon aranyos, segítőkész. Ő a második, és az első is szorgalmas volt, csak már megnőtt. Ritkán látom. 

Amikor kész volt a száraz anyagokkal, akkor belereszeltem a margarint, végül a tojással jól összegyúrtam. Nem is vártam vele, belenyomkodtam egy piteformába, és előmelegített sütőben kb 15 perc alatt megsütöttem.

Amikor kihűlt, rákentem a túrót, amihez csak összekevertem a hozzávalókat.

Persze lehet ízesíteni, vaníliaaromával, citromlével, ki hogy szereti. Őszi-és sárgabarackot, és meggyet rakosgattam rá. Fogyaszthatjuk tejszínhabbal vagy 1-2 gombóc fagylalttal is.

Az unokának kivettem a tésztából is, és a krémből is, krémpoharat kapott, mert nem ehet édesítőset. Végül is csak a túrót ette, de nem baj. Most azért tudom írni ezt a bejegyzést, mert olvasgat egyedül. Általában jól elvannak egy ideig, ha reggel foglalkozunk velük. Aztán megint igénylik a mesét vagy a közös játékot.

Bibliás elmélkedés:
"Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól" (Példabeszédek 22,6)

Egyik új vejünk döbbent meg karácsonykor, hogy a lányaink milyen jó háziasszonyok. Mindenki nagyszerűen főz, süt. Ennek nyilván az az oka, hogy munkára neveltük őket. Férjem egy időben táblázatot készített, melyben 8 házimunkát sorolt fel. Mindegyik gyereknek kettő jutott egy héten. A legfiatalabb akkor 4 éves volt. Ő a papucsok rendezését kapta a nappali előtt, de volt ott teregetés, mosogatás, söprögetés is a többieknek. Hazajöttek az iskolából, megnézték a táblázatot, gyorsan elvégezték a feladatot, és szabadok voltak a nap további részében. Amikor egy idősebb asszony egyszer meglátta a felosztást, megsajnálta őket: Szegény gyerekek!-mondta. Pedig már én is be voltam fogva, pedig egyedüli gyerek voltam. 

Néha nem egyszerű együtt dolgozni a gyerekekkel, általában előbb végzünk, ha nem szállnak be, mert tanítani is kell őket közben, és néha ki is kell javítani, amit elrontottak, de olyan jó látni, ahogy fejlődnek. A végeredmény pedig ez: elismerés és hála. 

Nagyszerű csapat lettek! Igazán hálás vagyok mindegyikért. Az unokákért is.