Bólyi túrós cukorbetegeknek (is)

 

Nagyon szeretjük a túrós süteményeket, van is egy sor a blogon. Külön kedvenc a Bólyi túrós, amit sokan más néven ismernek: Szórós túrós, Lusta asszony rétese. Férjem még a GANZ-MÁVAG-ban dolgozott, mint kutatómérnök, amikor megismerkedtünk ezzel a süteménnyel. Nagyon jó viszonyban volt az egyik kollégájával. Összejártunk, és jókat ettünk egymás konyhájában. Ott Bólyi túrósnak ismertük meg, nekem így is maradt. Több is van a blogon különböző ízesítéssel: itt, itt (cukkinivel) , itt (mesés) , itt (karácsonyi), 

Most egy rendes diétás változat következik, ami ugyanolyan finom, mint a szokásos. Annak, aki még nem hallott róla, talán furcsa lesz a nem mindennapi elkészítési mód, de biztosíthatom, hogy szépen összeáll, ahogy a képen is látszik. 

Hozzávalók:

15 dkg zabpehelyliszt

10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt

4 evőkanál 1:4 édesítő

1 sütőpor

10 dkg margarin

0,5 kg túró

2 tojás

3 dl tej

Elkészítés: 5 dkg margarinnal kikenünk egy közepes tepsit. A száraz anyagokat összekeverjük, és a felét a tepsibe szórjuk. A túrót rányomjuk krumplinyomóval, ennek hiányában a kezünkkel is elmorzsolhatjuk. Következik a lisztes keverék másik fele. A tojást és a tejet összekeverjük, és ráöntjük. A maradék 5 dkg margarint kis kockákban rászórjuk. 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és addig sütjük, amíg szép piros lesz.

Bibliás elmélkedés: 

"Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés, így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. "

(Példabeszédek 9-11.)

 

Gyakran idézik ezeket az igeverseket a Bibliából annak szemléltetésére, hogy Isten a szorgalmas, dolgos embereket áldja meg. "Aki nem dolgozik, ne is egyék!"-hangzik a másik felszólítás, ami közmondássá is lett. 

Hát mi dolgoztunk látástól vakulásig, amikor a házunkat építettük! Munka után másodállások, segédkezés a kőműves mellett stb. Ez utóbbiban főleg a férjem vett részt, a tetőtér szigetelést is nagyjából ő végezte. Nem lustálkodtunk, az biztos. Csak éppen egymásra alig jutott idő, és szinte idegenné váltunk egymás iránt az évek alatt. Ezt Isten biztos nem akarhatta. Vagy mégis? Ma sem értem teljesen, hogy hogy van ez. Férjem úgy fogalmazott a Jézus és a szerelem című filmben, ahol mi voltunk az idősebb házaspár, hogy azt nem lehet mondani, hogy a házassági válság Isten akarata volt, de hogy szerepelt a tervében, az biztos. Utólag visszagondolva látom azokat a pillanatokat, amikor Isten szelíden hívott magához, de nem válaszoltam rá. Így kicsit "beerősített", mert kiválasztott bennünket. Ha kisebb házat építettünk volna, akkor hamarabb elköltözünk volna a szülőktől. Ha...Csak az a ha ott ne volna! De ott van, és tudtunk Istenre figyelni. 

Akkor mennyit dolgozzunk? 

Nem az a célja egy családnak, hogy saját otthona legyen, szép ruhái, autó, stb? De, ezek nem rossz célok, csak nem mindegy, hogy milyen áron. Isten a szükséget mindig megadja-tanított minket egy börtönmissziós néni, a luxust kell összeteperni. Arra megy rá a házasság, a gyerekek lelki egészsége, és ez ma főleg a fiúkat érinti. 

Holnap Apák napja lesz. A családok felében már a válások magas száma miatt nincsenek jelen az apák. Sajnos sokszor ott sem, ahol még együtt élnek. Vagy azért, mert dolgoznak, vagy azért, mert a tévét nézik, ülnek a gép előtt, mert sokszor nem is tudnak mit kezdeni a gyerekeikkel, mert már nekik sem volt édesapjuk elérhető. 

Mi a megoldás? Nem tudom, csak azt tudom, hogy Isten férfivá és nővé teremtette az embert. Mindkét félre szükség van, mert kiegészítik egymást.

Sokszor csak arra van szükség, hogy az igényeinket leszállítsuk. 

Adjunk hálát az apákért! Köszönjük, hogy vannak nekünk, hogy sokat dolgoznak értünk. Hogy otthon maradhattunk gyeden, gyesen, mert vállalták az áldozatot. A többletmunkát is. Adja Isten, hogy a továbbiakban (is) úgy alakuljon a gazdasági helyzet az országban, hogy jelen lehessenek a családban! 

Legyen bátorító a nehezebb gazdasági helyzetben ez az igevers: 

"Minden gondotokat Őreá (Istenre) vessétek, mert neki gondja van reátok."(1. Péter 5.7)

És: Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. (Timóteushoz írt első levél 6.6)