Zöld shakshuka és más zöldek zöldcsütörtökre

 

Ez a recept szintén a Vénák Hete kapcsán jutott el hozzám egy sajtóközleményben, mint a sós répaszelet. Hallottam már a shakshukáról, ami az izraeli lecsó. Hasonló összetevőkből áll, mint a magyar, csak egész tojást ütnek rá. Ez az étel tulajdonképpen csak ennyiben hasonlít, de nagyon finom lett. A néphagyomány szerint nagypéntek előtt zöld ételeket kell enni, erre éppen jó egy kis változatosságnak a spenótok és sóskák helyett.

Azért álljon itt néhány zöld étel az eddigiek közül. Katt a kék szövegre:

Csalánleves

Spenótos tészta

Sóskamártás

Leveles leves

Legnagyobb megdöbbenésemre spenótfőzelék nincs a blogon, pedig szeretjük. Hamarosan pótolom.

Hozzávalók a shakshukához:

1 evőkanál olaj

3 új póréhagyma

1 gerezd fokhagyma

1 zöldpaprika

1 kis kelkáposzta

25 dkg fagyasztott spenót

néhány szál kapor és petrezselyem zöldje

1 mokkáskanál (mk) őrölt római kömény

1 mk őrölt koriander

1 mk őrölt piros paprika

1 mk őrölt feketebors

2 tojás

Elkészítés:

Az olajon megpároljuk a felszeletelt zöldhagymát a zöldje nagy részével együtt. Kicsit később a kockákra vágott fokhagymát, zöldpaprikát is. Sózzuk, és fedő alatt kb 5 percig dinszteljük. Fűszerezzük. Az eredeti receptben szerintem elírták, mert bors helyett piros paprika szerepelt benne, és adtam is hozzá, de borsot is, mert javasolták, de a hozzávalóknál nem szerepelt. Ezért nincs a fűszeres tányéron.

A felkockázott kelkáposzta következik, melyet 1-2 dl vízzel puhára főzünk, amíg elfövi a levét. Rádobjuk a spenótot is, majd amikor megfőtt, botmixerrel kicsit pürésítjük, de maradjanak benne darabok is. Az én serpenyőmet nem lehet sütőbe tenni, ezért a shakshukát áttettem egy másikba, és hozzáadtam a felaprított zöldfűszereket is. Kanállal két mélyedést készítünk, abba ütjük a tojást, és sütőbe tesszük addig, amíg a fehérje megkocsonyásodik. Mi csak magában ettük, de ajánlanak hozzá feta sajtot, lepénykenyeret, pitát. 

Bibliás elmélkedés:

A zöld ételek fogyasztása húsvét előtti csütörtökön nincs a Bibliában. Olyan hagyomány, amelyet nem kötelező követni. Mégis, mint a többi hagyomány, erősítheti a közösséget. Ezen a napon 2000 évvel ezelőtt Jézus együtt evett a tanítványaival  a páskaünnepet megülve. Arra emlékeznek ilyenkor a zsidók, hogy Isten kihozta őket Egyiptomból, ahol szolgaságban éltek. Bárányt, keserű füvekből készült mártást és kovásztalan kenyeret ettek. A bárány az áldozati állat, amelynek meg kellett halnia helyettes áldozatként az emberek bűneiért. Jézus ezt a helyettes áldozatot vállalta magára a keresztre feszítéskor. "Jézus az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit."

Csütörtökön szerezte az úrvacsorát. Kenyeret és bort ittak. A különböző felekezetek nem teljesen egyformán értelmezik ennek a jelentését. Van, ahol úgy tartják, hogy Jézus valóságos vérévé és testévé válik a bor és kenyér a misében/ úrvacsorában. Mások csak emlékeztetőnek gondolják, de azzal mindenki egyetért, hogy az Úrvacsorában Jézus jelen van közöttünk, és megerősíti az övéit, ha ezt igaz bűnbánat előzi meg, és nem a bortól és kenyértől, hanem Istentől várjuk a bűnbocsánatot.

Csütörtökön Jézus megmosta a tanítványai lábát is. Ez egy jelképes cselekedet arról, hogy Ő tisztít meg minket a bűneinktől. Alázatát mutatja, hiszen ő a világ teremtője is, mégis lehajolt a tanítványokhoz, és szolgai cselekedetet hajtott végre. Ilyen alázatot vár el tőlünk is, és nem gőgöt, a mások, főleg a hitetlenek vagy más vallásúak lenézését.

A református konfirmációi fogadalom így hangzik:

 "Ígérem és fogadom, hogy Jézus Krisztusnak igaz követője, református keresztyén anyaszentegyházunknak egész életemben hűséges, úrvacsorával rendszeresen élő, szolgáló és áldozatkész tagja leszek."
Bárcsak igaz lenne ez mindenkire, aki konfirmált!

Érdekesség: Az angolok Maundy ( parancs) csütörtöknek hívják a nagypéntek előtti napot. Jézus ekkor parancsolta meg a tanítványainak, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett minket. Ekkor szerezte az úrvacsorát is.