Bodzavirágos palacsinta és fánkocska

A férjem nagyon szereti a bodzapalacsintát, de idén nem kívánta. 

Bodzapalacsinta

Mi nem rajongunk érte, így elmaradt. Viszont sütöttem helyette mást!

Készül a bodzaszörp.

 Amikor leszűrtem a bodzaszörpöt, és üvegekbe raktam, akkor a maradék virágot lerázogattam a szárról, és sűrű palacsintatésztába kevertem. Persze nem az összeset, de jó sokat. Úgy jó, ha dugig van virággal. Nem baj, ha a szörpből is jut bele, annál finomabb. Kiolajozott serpenyőben sütöttem a laposat, a fánkot pedig forró olajban. Egy kis savanykás lekvárral is tálalhatjuk, mi magában ettük.

A virágszirmok palacsintatésztában.

Bibliás elmélkedés: 

Régen a bodzabokor minden részét felhasználták. Szárából furulya, szerszámnyél készült. A bodza volt a szegény ember patikája. Sokféle orvosságot készítettek belőle. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy Júdás bodzabokorra akasztotta fel magát. Szegény növény! Milyen rossz hírbe keverték! Pedig olyan egyszerű! Megél mindenütt, nem igényes, nincsenek elvárásai, mint Júdásnak, aki másként képzelte el az életet. Júdás Jézus egyik tanítványa volt, de nem értette meg Őt. Azt gondolta, hogy Jézus majd földi királyságot alapít, megszabadítja Izraelt a római fogságból. Testi keresztyén! A hitet arra használta volna, mint ma is sokan: Isten, ezt add meg, azt add meg. Nem teljesen rossz elképzelés ez, mert Jézus szolga is. De Úr akar lenni az életünkben. Elmondjuk a Miatyánkban, hogy "Legyen meg a te akaratod!"

Kérdés, hogy kérdezzük-e a döntéseink előtt, hogy Ő mit akar, vagy eldöntjük, hogy mit akarunk, és kérjük Isten segítségét. Először kérdezni kell, megvárni a választ, és utána lépni, mert így olyan útra visz, ahol teljes védelmét élvezzük bár lehet, hogy nem teljesen úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk.