Mákpuszi, mert nem esünk kétsége, ha valami nem sikerült elsőre

 

A nuszpusz mintájára készült egy aprósüti mákkal dió helyett. Sajnos azonban elterült, mint a Nagyalföld, bár nagyon finom lett. Kívül kellően ropogós, belül pedig szétomlik a szájban. Recept lejjebb. 

nuszpusz

Mákpuszi

Itt-ott berepedezve, mégis alkalmatlanul arra, hogy egy szülinapi gyereksereg elé tárjam. Igaz, hogy a kicsiket bizonyára nem zavarná, de mivel az ünnepelt mindössze 7 éves, jöttek az anyukák is, és előttük azért nem büszkélkedtem volna vele. Az egyszarvú torta is erre az alkalomra készült, de az jól sikerült.

 Na, most akkor mi legyen? Nem estem kétségbe, már egyszer a stollennél is bejött a reszelő, most is ehhez a konyhai eszközhöz folyamodtam.

Hozzávalók:

3 tojásfehérje

25 dkg darált mák

20 dkg porcukor

néhány csepp citromlé

15 dkg lekvár

Elkészítés: 

A tojásfehérjét a porcukorral és a citromlével kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk a darált mákot is. Sütőpapírral bélelt tepsiben (teáskanállal) kis halmokat formálunk belőle. Forró sütőbe toljuk, azonnal mérsékeljük a hőfokot, és addig szárítjuk, amíg belül is megsül. Mindent így kellett volna csinálni, de azt hiszem több ponton is elvétettem. Nem vertem elég keményre a habot, és hamarabb betettem a sütőbe, mint kellett volna.  Sajnos evőkanállal adagoltam, ez is hiba lehetett, de végül is minden jó, ha jó a vége.

Egyenként szépen áttoltam rajta az összeset. A tálban látható az eredmény.

A sárgabarack lekvárral összegyúrva nagyon helyes kis gombócokat lehetett belőlük kialakítani, és már csak meg kellett hempergetni kókuszreszelékben. Kis kapszlikban éppen elfért egy dobozban, és semmi bajuk nem lett a másfél órás utazás alatt sem, de a vejem úgy ítélte, hogy mégse adjuk a gyerekeknek, mert kevés lesz, így maradt a családnál. Illetve hamarosan nem maradt belőle egy darab sem. Hiába! Az ilyesmiből több kilót kellene sütni.