Töltött dagadó

 

Nagyon ritkán készítek dagadót. Káposztába szoktam tölteni darálva, mert ez húsféleség illik a békebeli töltött káposztába, de egyébként inkább tarját veszek, ha sertéshúsról van szó. Újabban meg a szárnyasokat részesítem előnyben a koleszterin miatt. Kevesebb van bennük, mint a sertés-vagy a marhahúsban. Most már erre is vigyázunk. Azért a kedvenc még mindig a csülökpörkölt.

Most hirtelen felindulásból vettem ezt a szép kis darabot. Ez csak része a nagy dagadónak, de a hentes hölgy kedvesen levágta nekem a hatalmas egészből. Fel is szúrta, de itthon nem találtam meg a helyét, pedig saját szememmel láttam a kését eltűnni a hús belsejében. Ki érti ezt?

A férjem arany keze segített ki. Érdekes, hogy pont annyi lett a töltelék, amennyivel ki tudtam tölteni a belsejét.

Hozzávalók:

1 kisebb darab dagadó
1 vöröshagyma
1 evőkanál olaj
1 mokkáskanál só 

1 mokkáskanál bors
3 teljes kiőrlésű kenyérvég
1 csapott evőkanál őrölt piros paprika
1 tojás

Elkészítés: A kenyereket vízbe áztatjuk. A szokásos  barna kenyeremet használtam. Néha megmarad a vége. Két-három szeletnek felelhet meg. Az olajon megpirítjuk a felkockázott hagymát. A kenyér belét kicsavarjuk, és összekeverjük a hozzávalókkal. A felszúrt dagadóba töltjük. Hústűkkel összefogjuk, zsírral vastagon kikent tepsiben 250 fokra előmelegített sütőbe toljuk. A húst is megkenjük zsírral, kis borral meglocsoljuk, és amikor sercegni kezd a zsír 180 fokra állítjuk, és egy órán keresztül sütjük. Néha meglocsoljuk a levével. Még van néhány üveg lecsóm a kamrában, azt kínáltam hozzá, meg egy kis krumplit. A maradékot hidegen esszük zöldségekkel. 

Bibliás elmélkedés:
Minden ember szívében van egy Isten méretű lyuk,- olvastam valahol, - és ezt az űrt csak Isten tudja kitölteni. Mindenfélével próbálkozunk, hogy elismerjenek bennünket. Halálra dolgozzuk magunkat, különféle hobbikat keresünk. Azt gondoljuk, hogy a házassággal, jó gyerekekkel, kedves barátokkal sikerül a hiányt pótolni, de végül rá kell jönnünk, hogy valami még mindig kell. A ma embere kütyüket gyűjt, lecseréli, blogot ír, facebook-on posztol, és ha kevés lájkot kap, akkor azt hiszi, hogy nem elég értékes az élete. Pedig olyan drága, hogy Valaki az életét adta érte. Ez a Valaki pedig Jézus Krisztus. 

"Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Jézusén." (Péter apostol első levele 1.18-19)

Ha valaki üresnek, értelmetlennek érzi az életét vagy magányos, akkor keresse az Istennel való kapcsolatot, mert  Ő senkit nem utasít el. Ez az ének nagyon jól kifejezi, mire gondolok:

 Sokszor úgy érzem, összeroskadok